2010. 07. 24.

A Google és a tudományos keresés

A népszerű internetes kereső nem csak az átlagembereknek, hanem a tudósoknak is komoly segítséget nyújt és alapvetően megváltoztatta a tudományos keresési gyakorlatot.

A Google-t az egyetemek, illetve a kutatóintézetek hallgatói és oktatói is előszeretettel használják, annak ellenére, hogy a mindennapi életben megfelelő találatok a tudományos munkákhoz nem mindig elegendőek. A konszern által alkalmazott úgynevezett hierarchizálási elv a hiperlinkeken alapul. Ez azonban nem feltétlenül jó megoldás a tudományos kutatásoknál. Rene König, az Osztrák Tudományos Akadémia Bécsi Technikai Következménybecslő Intézetének (ITA) munkatársaként az Interactive Science kutatóprojektben dolgozik. A szakember és Michael Nentwich közös
jelentést készítettek a Google-ről, a Goole Scholar és a Google Books programokról.

"A Google által alkalmazott úgynevezett hierarchizálási elvvel az a probléma, hogy a vállalat által felállított fontossági rangsor nem feltétlenül egyezik meg a tudományos rendszerekben lévő rangsorral. A fiatalok számára nehéz annak megbecslése, hogy melyik találat fontos és melyik nem. Sok hallgató és tudós semmit sem tud arról, hogy miként működik a Google és hogyan alakulnak ki a megmutatott keresési eredmények. A működési elv az indexálásra épül. A fő hierarchizálási elv pedig a Page Rank, amely a linkelésen alapul."

"A hivatkozásokat viszont bárki elhelyezheti, nem csak a szakértők. Ebből adódik, hogy a találatok rangsorolása nem a tudományos szempontok alapján valósul meg. A kereső használatának hatásait nehéz felbecsülni. Sokan említik például az egyetemek "elgooglesedését", amivel arra utalnak, hogy a hallgatók nem képesek helyesen értékelni az információkat és azoknak csak egy részét adják vissza" -
mondta Rene König.

2010. 07. 13.

A mumpszos Csipkerózsikától a sunyi szúnyogig

Mai gyerekkönyv-ajánlónk igazán színes: a komolyabb hangvételű könyvektől a modern verseket-mondókákat tartalmazó köteteken át a színes-szagos háromdimenziós kiadványokig mutatunk be érdekességeket. Lehetünk virágtündérek, megtudhatjuk, mit csinál a mumpszos Csipkerózsika és kortárs írók autósmeséit is olvashatjuk.
 
 

Ragyogj, mint egy virágtündér! 

A tavaly kiadott Virágtündérek - Varázslatos ajtók című könyv folytatásaként jelent meg ez a kiadvány, amely nemcsak könyv, hanem igazi kincsesdoboz. Bár kívülről nem látszik, lapjai közül karton varázspálca, karperec, nyaklánc, tiara és tündérszárnya varázsolható elő. A könyv a virágtündérek világába enged bepillantást, akikről kiderül, hogy csillámos szárnyuk van, imádnak éjszakai pizsamás bulikat rendezni, hogy a buli után nem felejtenek el rendet rakni, szeretnek bálba járni, mindig segítenek egymáson, jólelkűek, és ha boldogok, ragyogni kezdenek. A kötet arra buzdítja kis olvasóit, hogy ők is viselkedjenek úgy, mint a virágtündérek, és ragyogni fognak. Lányaim először összevesztek a karton karkötőn, amit sikerült el is szakítaniuk, az olvasás után pedig a legnagyobb békességben álltak neki virágtündérest játszani.

Egmont Kiadó, 2010.
4999 Ft


Lackfi János: Ugrálóház

Az Ünnepi Könyvhétre megjelent verses-mondókás könyvecske, melynek írója a József Attila-díjas Lackfi János, az óvodás-kisiskolás gyermekekhez szól. Az ötgyermekes költő a gyermekvers-írást örömzenéléshez hasonlítja, verseit pedig ciklusokba rendezte a könyvben, melyet Kállai Nagy Krisztina rajzai illusztrálnak. A versek témái az óvodások mindennapi életének mozzanatai, úgy mint öltözés, hajmosás, körömvágás, evés, pelenkázás. Ötéves lányom kedvence a Csípős vers, amely így kezdődik: „Hej, ez a szúnyog/igazán undok/hej, ez a szunyi/igazán sunyi.

Egmont Kiadó, 2010.
2699 Ft


2010. 07. 13.

Törzsében székely volt – Újabb Tamási-album

Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla veszprémi–bucsini szerzőpáros harmincadik nagy formátumú albumával, a lapunkban már bemutatott Székelyföld képi autonómiája kötettel egy időben íróasztalunkra, könyvespolcunkra helyezte az Erdély –Székelyföld albumsorozat 30. kötetét, a Tamási Áron életútját bemutató, a Magyar Örökség-díjas fotóművész felvételeiből, az irodalmár Lőwey Lilla gazdag Tamási-vonzatú szövegválogatásával megalkotott irodalmi fotóalbumot a Törzsében székely volt allegorikus címmel.

Az előszót Egész szívemmel Erdélyben és Erdélyért élek mottó alatt Ugrin Aranka, a Duna Televízió irodalmi rovatának Erdélyért rajongó volt szerkesztője, a Tamási Áron Alapítvány kuratóriumának elnöke jegyzi. Az előszóíró, mintha az ő bölcsőjét is ezen a tájon ringatták volna, olyan helyismereti bennfentességgel és érzelmi azonosulással, művészi ízléssel fogalmazza bevezető esszéjét: A Hargita lábánál, a Gordon hóna „alatt", a Szőke Nyikó völgyében nyújtózkodik egy falu, amelyet Korond felől a Kalondáról, Székelyudvarhelyről jövet a Baknya-tetőről pillant meg először a látogató. Tamási Áron szülőfalujába érkeztünk. Itt ringott „a sors szeszélye szerint székely ágon... magyarnak született" író bölcsője, és akarata szerint itt helyezték végső nyugalomra porhüvelyét, a templom háta mögött, a két cserefa alatt, arccal kelet felé.

Lőwey Lilla a Törzsében székely volt, fia Hunniának című irodalomtörténeti esszéjében az előszó székelyföldi röghözkötöttségből egyetlen idézettel hatalmas idő- és térbeli dimenziókba helyezi Tamási Áron életművét. A többnyire Tamási-idézetekből és ezek értelmezéséből összeálló írói-emberi életpályarajz nem tanáros eligazítás, hanem az írás maga is az olvasót lebilincselően fogva tartó alkotás, egyben olvasói időt kímélő kézikönyv is, a legszebb és legjellemzőbb Tamási-idézetek tárháza.

Erre az alapozásra épül rá — vagy éppenséggel fordítva — Váradi Péter Pál Tamási világát képekkel elénk elevenítő albumanyaga, amelynek témája magához vonzza a Tamási Áron személyéhez kötődő, életművének hatása alá kerülő erdélyi írói és népi környezetet is.

Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla Orbán Balázs — A legnagyobb székely és Benedek Elek A nagy székely mesemondó albumának kiadása után ezzel a harmadik képes irodalmi albumával máris sorozattá szerkesztette Erdély nagy magyarjait.
Könyveik a Kartographia könyvforgalmazó sepsiszentgyörgyi vállalkozás Arany János utcai üzletében hozzáférhetőek.

Sylvester Lajos, Háromszék

Megjelent: Erdély.ma, 2010. július 10., 09:01 (
http://erdely.ma/ajanlo.php?id=71506)

2010. 07. 02.

Ady Endre rokona

Tizenévesen csak bélyeggyűjteményében találkozott Magyarországgal, de akkor nem tudta, hogyan kell kiolvasni a „királyság” szót. Huszonegy évesen már tudott káromkodni, értette a tiltásokat és a parancsokat is magyarul. Elvégre, ha a túléléshez kell, az ember hadifogolyként is könnyen tanul.

A szerző felvétele

Oleg Rosszijanov a világháború után – amely a fél lábát is elvitte – mégsem elfelejteni akarta az életében bizarr módon megjelent Magyarországot, hanem minél inkább megismerni. És megismertetni, miután úgy döntött, a magyar irodalom műfordítója lesz. A Szovjetunióban elsőként az idén kilencvenedik évébe lépett Rosszijanovon keresztül ismerhették meg az orosz olvasók Ady Endrét, Babits Mihályt, József Attilát és magyar írók hosszú sorát.

– Gyerekkoromtól könyvmoly voltam. Mindent gyűjtöttem, antik irodalomtól skandináv mitológián át a kalandregényekig. Egyszerűen örömet okozott maga a könyv, a szép borító, a jó minőségű papír érintése – emlékezik viszsza. Moszkvai lakása most is könyvekkel teli. A polcokról Tóth Árpád, Déry Tibor, Ady Endre néz le.

Bár a földrajz felé is kacsingatott, az irodalmi vonzódás erősebb volt, így 1940-ben – egy betegség miatt egy évvel eltolva katonai behívóját – levelező hallgatóként felvételt nyert a Bölcsész és Irodalomtörténeti Intézetbe (IFRI). –Egy új világ nyílt meg előttem, egészen elmerültem az irodalomban. Azt, hogy 1941 tavaszán megkaptam az új behívómat, és elszakítottak mindettől, nagyobb csapásként éltem meg, mint pár hónappal később a Szovjetunió megtámadásának hírét – vallja be a műfordító.

A háború felkészületlenül érte az országot és Rosszijanov vinnyicai tankezredét, amely annyira kezdetleges állapotban volt, hogy az ezred java gyalog indult a frontra, alig néhány könnyű tankkal. – Amúgy is csak egyszer vezettünk előtte, a június 22-re kitűzött első lövészgyakorlatunk pedig a német hadüzenet miatt maradt el.

Ingázó teherautók gyorsították egy kicsit a menetet, de egy nap múlva már látszott, nincs hova menni, a tankok megsemmisültek, sokan dezertáltak, a védelem összeomlott. – Ez szerintem Sztálin felelőssége, még akkor is, ha ma vannak, akik őt akarják a győzelem kovácsának beállítani. A nép nyert, nem Sztálin. Őt bűnözőnek tartottam, akkor sem szerettem. Nem is harcoltunk soha Sztálinért kiáltva, ilyet legfeljebb a politikai tisztek csináltak, bármit mutatnak is a filmek – meséli a győzelem 65. évfordulója körül sokak által ismét egyre pozitívabban értékelt generalisszimuszról Rosszijanov, akire az összeomlás után hosszas kerülőkkel leginkább kóborló menekülés várt, sok katonatársával együtt. Hol csatlakozott egy újabb egységhez, hol annak megsemmisülésével tovább vándorolt, mígnem 1942 júniusában a Donkanyarnál egy német ellenőrzés után magyarokhoz nem került, akiktől egy átvezényeléskor meglépett. – Ma sem tudom, hogyan, egyszer csak konvoj nélkül maradtunk és szétfutottunk.


2010. 06. 28.

Lassan kinőjük az épületet

Beszélgetés Csorba Lászlóval, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójával

Csorba László

A Magyar Nemzeti Múzeum nem csupán a magyar történelem tárgyi emlékeinek első számú gyűjtőhelye. Az 1848-as márciusi forradalom fontos helyszíne volt, így azóta a nemzeti szabadság jelképe is. Timpanonján Pannónia nőalakja ül a trónón, jobbján a tudomány és művészet, balján a történelem és a hírnév, a jobb sarokban fekvő istenalak a Dunát, a bal oldali a Tiszát szimbolizálja. A magyarság kiemelten fontos tárgyait és műkincseit a XIV. századtól őrizték királyi gyűjtemények. Mátyás már kortárs képzőművészeti alkotásokat is vásárolt. A török elleni küzdelem szüneteiben dúsgazdag főuraink, a Nádasdiak, a Zrínyiek, az Esterházyak ritkasággyűjteményeket is fölhalmoztak kastélyaik kincsesházaiban. Amikor a felvilágosodás hatására az első nemzeti múzeumok alakultak, 1802-ben, Európában harmadikként, Széchényi Ferenc gróf adományából létrejött a Magyar Nemzeti Múzeum. Igazgatója ez év februárjától Csorba László egyetemi docens, az újkori magyar történelem, művelődéstörténet és egyháztörténet, valamint az olasz–magyar kapcsolatok történetének kutatója.

Kisgyerekkorom óta érdekelt a történelem. Talán azért is, mert családom évszázadokra visszanyúló hagyományait a fennmaradó dokumentumok alapján korán megismerhettem. Az egyik ükapám neves festőművész volt. A család egy része erdélyi székely származású, de vannak francia, spanyol, szlovák, cseh őseim is. Vagyis, jellemzően sokféle sors találkozott össze a mi családunkban is –ahogy persze a legtöbb családban ugyanígy, itt, Közép-Európában. A Rákóczi gimnáziumban remek történelemtanáraim voltak, de nevezetes egyéniség volt a magyartanárom is, Kovács Endre, akit tanítványai szép emlékkötettel is megtiszteltek. Ő nemigen szerette a romantikát, így Kossuthot, Petőfit kezdetben én is – az ő szemüvegén át – inkább csak nacionalista izgatóknak láttam. Az egyetemen azután egészen más horizontot rajzoltak fel Szabad György előadásai. Ő is ugyanerről a nemzedékről beszélt, de nála távlatos, európai államférfiakról hallottam – kinek van hát igaza? Mindkét tanárnál éreztem, hogy a meggyőződésük hiteles – nem tehettem hát mást, mint fölmentem az Országos Levéltárba és elkezdtem sorra ellenőrizni azokat a forrásokat, amelyekre Szabad György hivatkozott. És rá kellett jönnöm, hogy minden úgy van, ahogy mondja – a reformkor világáról adott képe hiteles, tárgyszerű, történeti értelemben igaz. De akkor honnan származik Kovács Endre igazsága? Így döbbentem rá arra, hogy a közben eltelt száz-százötven év hagyománya megváltoztatta az ismereteket az eredeti tényekről. Kovács Endre tanárom azt a hagyományt képviselte őszinte meggyőződéssel, amely Kemény Zsigmond, Gyulai Pál, Móricz Zsigmond, Németh László véleményére alapozott, míg Szabad György visszanyúlt az eredeti forrásokhoz, amelyek persze már a maguk korában sem feleltek meg annak a mítosznak, amely még Kossuth és Széchenyi életében e két heroikus alak köré fonódott. Fölismertem, hogy történeti értelemben Szabadnak van igaza, Kovács Endrétől pedig azt tanultam, hogy a későbbi korok miket is láthatnak bele, mit adhatnak hozzá az egyes személyiségek egykori életművéhez. Ezek az élmények azután végképp elköteleztek a XIX. század kutatása mellett. De „kirándultam” néha a XX. századba is, hol zsidóságtörténeti, hol olasz–magyar kapcsolati témák vizsgálata során. Ez a többszálú érdeklődésem nem múlt el, ma is rendre fölbukkan írásaimban és az egyetemi óráimon is.


2010. 06. 28.

Hiánycikk a kötelező iskolai olvasmány

A Beregszászi járás kulturális életében meghatározó szerepet játszik a könyvtárhálózat. A központi tékák és a közösségi fiókkönyvtárak jelenlegi állapotáról, a megoldott és megoldásra váró nehézségekről Varga Évával, a Beregszászi Járási Könyvtár vezetőjével beszélgettünk.

– Jelenleg a központi intézmények működési feltételein igyekszünk javítani. Az erre a célra tavaly kiutalt 80 ezer hrivnya alig futotta a felnőtt könyvtár olvasószolgálati épületének, valamint a gyermekkönyvtár épületének a felújítására – mondja Varga Éva. – Még számos nehézség megoldásra vár. A közelmúltban kinevezett járási vezetés ígéretet tett, hogy a lehetőségekhez mérten támogatnak majd bennünket. A mai napig megoldásra vár a fűtési rendszer kiépítése, a vizesblokk korszerűsítése, valamint a villanyhálózat felújítása.

A járás minden 500 lelkesnél nagyobb településén működik közösségi könyvtár. Helyzetük változó, leginkább a kisbégányit, a haláborit, a tiszacsomait, valamint a mezőgecseit kellene korszerűsíteni. A kígyósi, a nagyberegi, valamint a sárosoroszi rekonstrukciójára a közelmúltban került sor.

– Milyen könyvállománnyal rendelkeznek?

– A járási könyvtár állománya 100 ezer kötetből áll. Igény elsősorban magyar nyelvű kiadványokra van, hiszen a járás lakosságának zöme magyar ajkú. Mind a mai napig hiány van kézikönyvekből, kötelező iskolai olvasmányokból, meséskönyvekből, valamint gyermekeknek szóló ismeretterjesztő irodalomból. Az idén nem kaptunk támogatást újságok előfizetésére, pedig nagy szükség lenne rá.


2010. 06. 28.

Újabb évet csúszik a Márai-program

Jó eséllyel idén sem indul el a Márai-program (MP), miután a héten elrendelt, a Nemzeti Kulturális Alapot érintő 2 milliárd forintos zárolásnak része a Márai-program 1 milliárd forintos kerete is. A Kormányzati Kommunikációs Államtitkárságtól úgy értesültünk: a Márai-programot valószínűleg idén meghirdetik, de csak jövő évi finanszírozással.

Legkorábban 2011-ben lehet kézzel fogható eredménye a Márai-programnak, ugyanis ebben az évben már nem lesz rá finanszírozási keret a Kulturális Államtitkárság saját költségvetéséből - értesült lapunk. Perlik Pál, a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) igazgatója arról tájékoztatta a Népszavát, hogy a programot valószínűleg még idén meghirdetik, de csak jövő évi finanszírozással. Egy, ezen a héten kihirdetett kormányhatározat ugyanis 2 milliárd forintot zárolt az NKA számára elkülönített pénzügyi alapból, miután úgy határozott: az NKA egyenlegének december 31-én nem nulla forinton kell állnia, hanem plusz 2 milliárd tartalékkal kell rendelkeznie. Emiatt az NKA saját forrásaiból így nem tudja a programot finanszírozni. A közelmúltban már nem ez az első eset, hogy a program megvalósulása akadályba ütközik: június elsején már csak egy aláírás hiányzott a készen álló - ám abban a formájában többektől számos kritikával illetett - program elindításához, ám ezt a volt pénzügyi tárca főosztályvezetője nem szignálta. Aradi Zsolt cáfolva, hogy a személye lett volna az akadálya az indulásnak, minderre úgy reagált: az események még nem tartottak ott, "hogy léphettem volna".

2010. 06. 28.

Az otthon egy érzés

Európában nagyobb szabadsága és tere van a szépirodalomnak. - Tamas Dobozy magyar író Ontarioban él, ahol 20. századi amerikai irodalmat tanít. Budapesti felolvasóestje után, az Országos Idegennyelvű Könyvtárban beszélgetett vele Erdész Ági.

Tamas Dobozy második generációs kanadai magyar író. Jelenleg Ontarioban él, 20. századi amerikai irodalmat tanít a Wilfrid Laurier Egyetem Angol Irodalom és Filmtudomány Tanszékén. Magyarországra ezúttal a pécsi MESEA (The society for Multi-Ethnic Studies: Europe and the Americas) konferencia miatt jött, és, ha már itt járt, elfogadta az Idegennyelvű Könyvtár meghívását, ahol felolvasott   novelláiból.

A tájékoztató angol nyelvű felolvasást ígér, ennek megfelelően már a bemutatkozás is angolul történik, ami pillanatnyi döbbenetet eredményez, hiszen mind a házigazda, Zsizsmann Éva, mind Tamas Dobozy, mind pedig a közönség remekül beszél magyarul, de nem okoz tartós fennakadást, hamar hozzászokunk anyanyelvünk ideiglenes mellőzéséhez.
Tamas Dobozy második generációs kanadai magyar, aki a szüleivel mindig is magyarul beszélt, így abban a szerencsés helyzetben van, hogy két anyanyelvvel rendelkezik. De  hozzáteszi, hogy ez talán mégis túlzás, mert olvasni például nehezére esik magyarul, kevesebb benne az élvezet, mint a kínlódás, és ugyanígy van az írással is.

Gyorsan rátér a lényegre, és előveszi a felolvasásra szánt novellákat, de előtte még megjegyzi, hogy szerinte 20 perc a határ, amíg élvezetes lehet egy ilyen akció, utána már fájdalmassá válik a felolvasás, mindkét fél számára, úgyhogy ne aggódjunk, nem fogja feszegetni a türelmünk határait.

2010. 06. 25.

Békés búcsú

Májusban elhunyt Békés Pál. Róla beszélgetni, őt idézni, felidézni hangokat, együttléteket találkoztunk június 16-án délután a Pozsonyi Pagony könyvesboltban.

Szerette a Pagonyt. Mint újlipótvárosi, gyakran járt arra, szívesen benézett: ott élnek a mesék. Óriásfa gallyai között bukkan fel Süsü, babzsákokon boszorka hentereg, Vitéz László süvíti a polcról, hogy Szervusztok Pajtikáim! Hallgathatsz világzenét, ha akarsz. Lehet, hogy ő is hallgatott. Most ő hallgat. Palinak szólítjuk, hátha attól megszólal végre megint.

Csáki Judit hangján keresztül érkezik közénk. Semmi baj. Dehogynem, baj van, mégis elterelődik a figyelmünk, már a felvágatlan József Attila-kötet fáj, a valahogy eltelt évszázad.

Závada Pál a Radnóti gimnáziumbeli évek mítoszteremtő hatását, Fodor Géza tanulmányát említi a Bélyeggyűjtemény előtt, és olvassa Parti Nagy Lajossal felváltva a történeteket. „A legfontosabbak elférnek egy nagyobbacska bélyeg hátán”, Örkény egypercesei és Hemingway vignettái szolgálnak hozzájuk előképül. Parti Nagyot idézve dinamikus, ritmusos, de finoman folyó, kerek, pontos írások. Szól a Határeset, Kamikáze, Tücsökzene, Závada pedig az átlagos osztályt mutatja be, ahol volt, aki „kerozint adott be magának intravénásan”, más meg művészien szinkronizált, „akár kakas kellett vagy kanegér”, és megnyerte vele „az Év Donald kacsája címet”.

2010. 06. 25.

Káposztáskő tót módra

Már megszokhattuk, hogy prózaíróink mesékkel lépnek elénk, újrafordítják őket, átírják, saját világukra formálják vagy összegyűjtik azokat, amelyekről semmiképp nem szeretnék, hogy feledésbe merüljenek. Mélységes mély a meséknek kútja, ki-ki más vízszintről mer fel belőle, más mesemondással akarnak álomba vagy ébredésbe vinni mondóik.

Závada Pál harminchárom szlovák népmesét mesél újra nekünk - megjegyzendő, épp akkor, amikor Esterházy Péter hetvenhét Esti Kornél-történetet, szép mesei számok -, újrameséli a fenefélelmetes és furfangos meséket, az okos lányról például meg a neki-most-már-ámen-lesz Parányi Jancsiról, a mesekincsünket ismerők számára otthonos és bizony igen különös történeteket is leírva.

Akiknek eddig azzal volt gondjuk, hogy az ifjúság rántott tökként és spenótvérűként fog felnevelődni, ha állandóan a Süsüt hallgatják, azoknak ezzel a kötettel biztosan nem lesz bajuk, micsoda vadság!, micsoda zord erők!, hogy szavamat szavamba, hát való egy lyányt huszonöt vérmes eb elé vetni, hadd szaggatnák szét?, és okos az a lyány, aki hozzámegy ahhoz a princhez, aki olyas próbának tette ki, amelyben akár szét is szaggatathatott volna?, épp huszonöt, nem kevesebb felé? És való egy lyányt elragadni a tizenkét fess fejjel dédelgetett sárkányférjétől, ha épp a vele való életet gondolta vonzónak? Igaz, ha jön a még fessebb Mesterlövész, aki légynek látja a sárkányt is, azzal is lehet valamit kezdeni. Jobb híján persze.

A kötetben vannak gyerek-, és felnőttmesék, néhányat jobb talán a már felnövekedett korosztálynak olvasni, mégse rontsuk az ifjúság erkölcsét kemencébe dugott papi szeretőkkel. Vannak furfangos és bizarr mesék. Vannak kurta mesék, mesezsebkendők, oly kicsinyek, hogy abban aligha tudja elhordani a hegyet akár a legfurfangosabb királyfi is.

Egyébként a furfangosság igencsak főszereplője a kötetnek. Már az első, a könyvbehívó mese is furfang-alapú. Azt mi inkább Mátyás királyosként ismerjük, az okos lány, aki jön is meg nem is, hoz is valamit meg nem is, visz is meg nem is. És emlékeim szerint mintha az sokkal szelídebb lett volna. Vagy az is lehet, hogy anno delfinizált változatban olvastuk, kimetszve belőle minden túlontúl erőteljes képet és történést.

2010. 06. 25.

Ahol mindig esik az eső

José Saramago (1922-2010)

José Saramago
Szinte minden évben írt egy regényt, rendíthetetlenül, s mégis mindig másként. Filozófus volt, aki az észben, a tiszta észben hitt, az érzelmekben és a szeretetben, ezért aztán csodákról írt könyveket. - Kőrösi Zoltán José Saramagóról.

Ezerkilencszáznyolcvannyolcban, mielőtt elutaztunk volna Portugáliába, kaptam egy fénymásolt kéziratot. Se a szerző nevét nem ismertem, se a regényről nem hallottam még addig. Igaz, akkoriban ez kevésbé zavart, mint később, fiatal voltam és önhitt, csak azért olvastam bele a José Saramago nevű szerző A kolostor regénye című munkájába, mert úgyis oda utazunk , ahol játszódik.

Gyűrött, gépelt kézirat volt, nagyon híres regény, mondta a feleségem, aki már olvasta.

Akkor még napi hat-hét órát éltem a könyvekkel, belefért ez is.

Rá három hónapra indultunk el Lisszabonba, ködös, átláthatatlan volt az idő, a Skoda 105 GLS-sel olyan vakon  hajóztunk át a kontinensen, mint egy kődarab süllyed el lassan a tejfeles üvegben.  Három nap, már álmomban is vezettem. És amikor Badajozba értünk, átléptük a határt, január volt, virágzó mandulafák álltak végig a vártemplomhoz vezető úton, a domboldalon, kint ültek az asszonyok a házak előtt és szőnyegeket szőttek, sütött a nap. Addigra már kétszer elolvastam Saramago regényét, ott ült velünk a Skodában Hét-Nap Baltazár, a félkarú obsitos katona és Blimunda, az emberek lelkébe látó asszony, akinek reggelente kenyeret kell majszolnia, hogy ne lássa, kiben mi lakik.

2010. 06. 25.

Nyári olvasmányok a Pagonyból

Igazi meseremekművek kerültek ki a Pagony műhelyéből. Öt mesekönyv, öt különböző világ, öt remekmű. Borongós nyári estékre, napos nyári napokra és persze csak úgy ajánljuk kicsiknek és nagyobbaknak, mindazoknak, akik szeretik a jó meséket, kalandokat és a mai írók mesés világát.

Galléros Fecó – a sztár
 
- Ha Ruminiról van szó, akkor egyértelműen őt nevezném sztárnak, hiszen már évek óta birtokolja a gyerekkönyv toplista elejét. A kisiskolások szinte aludni sem mennek el Rumini kalandjai nélkül, vele kelnek, róla beszélgetnek, sőt több suliban már tananyagként is visszaköszönnek a kisegér kalandjai. Az idei Ünnepi Könyvhétre a regény másik belevaló fickója, Galléros Fecó adta ki naplóját – Berg Judit segítségével. A vagány egérmatróz titkos jegyzeteiből megtudhatjuk, hogy mit is csinált a száműzetésben, milyen életveszélyes kalandokon ment keresztül. A könyvben Galléros Fecó saját rajzait is megismerhetik a gyerekek - Kálmán Anna segítségével, valamint eredeti tengerészballadákat is olvashatnak Tóth Krisztina tolmácsolásában.

Mai mesemondók
 
Fiúknak, kicsiknek és nagyobbaknak érdemes elolvasniuk az Autósmesék című könyvet, amely szép csendben meghúzódik a sok-sok remekmű mellett. Pedig emellett nem lehet szó nélkül elmenni. Igai kuriózum a kötet, hiszen a kortárs meseírók mesélnek autókról, játékautókról, igazi autókról és kukás autókról. A könyv témája mellett fontos megemlíteni, hogy a nemrég elhunyt Békés Pál író meséjét is olvashatjuk itt. A könyvet Rubik Anna illusztrálta, s a sok-sok szerző közül csak egy párat sorolnék fel: Berg Judit, Czigány Zoltán, Kiss Ottó, Lackfi János, Mosonyi Alíz, Nógrádi Gábor.

"Ügy" könyvek
 
Finy Petra meséi, az úgynevezett „ügy” könyv sorozat is folytatódik. Ezúttal a Doki-ügy című kötet jelent meg, melyből megtudhatjuk, hogy mi mindennel lehet a dokihoz menni. Az egyik szereplő bárányhimlős lesz, a másik szemüveget kap, a harmadik eltöri a kezét. S hogy a „félelmetes orvosi ellátás” vidám legyen, és amikor a valóságban is netán odajutunk, hogy a gyerekkel orvoshoz kell menni, mindenképp ajánlott, hogy legyen kéznél ez a kis könyv. A könyv erőssége még a mérete is, akár egy kis zsebben is elfér, de kiváló utazáshoz is, amikor a rövid szövegek és a kitűnő illusztrációk – Tommaso Levente Tani - elvarázsolják a kicsiket.

Volt egyszer a mese 
 
A könyvheti Pagony ajánlatok közül itt a végén két gyönyörű mesekönyvet szeretnék még bemutatni. A Jeli Viktória – Tasnádi István írta, Kun Fruzsina illusztrálta Rozi az égen című mese igazi különlegesség. Már csak a témája miatt is, amelyből a gyerekek játszva megismerhetik a csillagképeket, s közben megkereshetik Rozi elveszett szülinapját is, másrészt azért mert ezt a mesét a Budapesti Bábszínházban is megtekinthetjük, és a rádiójáték formájában is hallgathatjuk az MR1 Kossuth rádió adásában. Így tehát könyv és bábelőadás és rádiójáték születését ünnepelhetjük együtt Rozi „elveszett” születésnapjával.

A másik mesekönyv Máté Angi Volt egyszer egy című kötete, amelyben egy különleges mesevilágot tár elénk. Kis etűdökben mesél a körülöttünk lévő világról, a nyárról, a virágról, az alagútról, a sötétségről, a csendről. Költői mese ez, gyönyörű rajzokkal – Sulyovszky Sarolta illusztrációi - amelyeket nemcsak kicsiknek ajánlunk.
 
Szerző: Almásy Katalin
Fotó: Pozsonyi Pagony

2010. 06. 25.

Országos mesekonferencia

A százhalombattai Hamvas Béla Városi Könyvtár lesz a házigazdája a hatodik országos népmese-konferenciának, amit október 1-jén tartanak a Rendezvényközpontban. A Magyar Olvasástársaság (HUNRA) öt évvel ezelőtt nyilvánította szeptember 30-át, Benedek Elek születésnapját a Népmese Napjává. A javaslattevő Szalai Gáborné, a százhalombattai könyvtár akkori igazgatója volt.

A kezdeményezés hamar országos mozgalommá nőtte ki magát, a jeles napra számos közintézmény, civilszervezet rendez népmeséket, mesemondást népszerűsítő programot. A Magyar Olvasástársaság hatodik alkalommal rendezi meg a népmese napját a Benedek Elek születésnapjához legközelebbi hétvégén. A központi programhoz rendszerint több mint száz határon inneni és túli intézmény, civil szervezet, magánszemély csatlakozik önkéntesen. Az olvasástársaság honlapján keresztül erre idén is lehetőség nyílik.
 
A népmese napja idei központi programja a VI. Országos Népmese Konferencia lesz október 1-jén Százhalombattán. "A családi olvasás éve" keretében neves tudósok, pszichológusok szólnak a család semmivel sem pótolható szerepéről. Könyvtárosok, pedagógusok számolnak be a napjainkban népszerű népmesei rendezvényekről. Bemutatkoznak a népmesékkel foglalkozó intézmények, valamint egyéni tanítási módszereket alkalmazó szakemberek. A résztvevők választ keresnek arra, miért van a hagyományos, szóbeli mesemondásnak különleges ereje és szerepe napjainkban is, és hogy vajon tanítható-e a mesemondás.
 
Benedek Elek születésnapját az idei évben is számos határon túli vendéggel ünneplik a népmesehagyomány ápolói. Hagyományteremtő szándékkal elindul egy-egy kiválasztott népcsoport, nemzetiség mesekultúrájának bemutatása is. 2010-ben a konferencia, illetve a hozzá kapcsolódó népmeseprogram kiemelt vendége a Drávaszög és a hazánkban élő horvát nemzetiség lesz. A rendezvény mesés hangulatáról szakavatott mesemondók gondoskodnak.
A HBVK a városlakókat is szeretné bevonni az országos rendezvénybe, ezért háromféle pályázatot is közzé tettek a népmesenappal kapcsolatban. Versenyezni lehet népmesefigurákkal, történetekkel és mesés fotókkal.
 
A program részleteiről július 1-jétől a www.hunra.hu, valamint a www.hbvk.hu lapokon olvashatunk

Megjelent:   Százhalombattai Hírtükör Online, 2010-06-22 (
http://www.hirtukor.hu/bel2.php?ssz=15908)

2010. 06. 19.

„Odaadnám ezt a díjat bárki óhajtónak”

Cigány mese nyert a rádió pályázatán

Gabnai Katalin A jó élet című színdarabja nyerte a Magyar Rádió drámapályázatát. A győztes mű jutalma 2 millió forint. A zabolázatlan királyfiú története színpadi legenda zenére, táncra, óriásbábokra elgondolva, az európai roma hiedelemvilág és egy cigány palóc népmese motívumaival.

Gabnai Katalin szerint műve fejlődés- és szenvedéstörténet is lehet

Az írói erő, a szépen kimunkált nyelvezet, a szórakoztató, mégis nagyon komoly hangulat – ennek köszönhető, hogy Gabnai Katalin nyerte az első díjat a Magyar Rádió drámapályázatán – mondja Solténszky Tibor. Az MR1 Kossuth Rádió Művészeti Produkciós Szerkesztőségének vezetőjétől, a zsűri tagjától megtudjuk: a bírálótestület döntése egyhangú volt. A második helyet és az ezzel járó 1,5 millió forintot Benedek Szabolcs, a megosztott harmadik helyet pedig Lanczkor Gábor és Péhl Gabriella nyerte, jutalmuk fél-félmillió forint.

A befogadottnál egyébként több pályamű érkezett, ezek egy részét azonban formai okok miatt el kellett utasítaniuk. A befogadott 413 művet először a szerkesztőség tagjai olvasták el, 46 szövegkönyv került tovább a Bereményi Géza, Gothár Péter, Marton László, Molnár Piroska, Radnóti Zsuzsa és Solténszky Tibor nevével fémjelzett zsűrihez. Mint a jeligék bontása után kiderült, ismert írók, színpadi szerzők, például Kukorelly Endre, Sultz Sándor, Szakonyi Károly is pályáztak – s bár a díjakat nem ők kapták, ez mégsem jelenti, hogy rádiójátékaik ne valósulnának meg: további kb. ötven-hatvan darab megvételéről tárgyal az MR a pályázókkal. A szerkesztőségvezető egyelőre nem tudja biztosan, mikor hallhatók a nyertes művek, amelyek jó részét a szerzőkkel együtt munkálkodva „rádiójátékosítani” kell, a díjazott négy darabból is három például színpadra íródott. A gyártás ősszel kezdődik.


2010. 06. 19.

13+1 „csajos” könyv a vébére

13+1 „csajos” könyv a vébére -  illusztrációMialatt párunk a tévé előtt gubbaszt, és nőként (tisztelet a kivételnek) nem érzünk késztetést arra, hogy vele együtt nézzük a focimeccseket, addig mi is elvonulhatunk, kezünkben egy tuti könyvvel. S ahhoz, hogy még könnyebb legyen válogatni a több, mint egy hete zárult Ünnepi Könyvhét újdonságaiból, az fn.hu összeállított egy kimondottan „csajos” könyvajánlót.

1. Gyina Rubina: A Leonardo-kézírás
Gyina Rubina – aki napjaink egyik legismertebb, Izraelben élő orosz írója – regényét három kulcsszó jellemzi: a cirkusz, a zene és a szenvedély. A könyvben a fantasztikus akrobatatudással és még fantasztikusabb gondolatolvasó képességgel rendelkező Anna történetét követhetjük nyomon. A regény főhőse gyerekkora óta tükörírással ír, kiváló érzéke van a matematikához és a fizikához, zseniális cirkuszi artista, ügyes kaszkadőr, ráadásul mindent tud a tükrökről. Anna akaratán kívül olyan információk birtokába kerül, amelyekről nem szeretett volna tudni. És hogyan bonyolódnak a kijevi és a moszkvai szálak Frankfurtban, Indianapolisban és végül Montrealban? Megtudhatjuk, ha követjük Annát és a tükröket!
(GABO)

2. Paulo Coelho: Brida
A Coelho-rajongók közel egy éve vártak arra, hogy a brazil író újabb regényét a kezükbe kaphassák. Ez most végre megvalósult a Brida című művel, amelyet Coelho közvetlenül Az alkimista után írt. A regény egy fiatal nő történetét meséli el, aki fejest ugrik a boszorkányságba, és beleveti magát a különböző mágikus hagyományok megtapasztalásába. A Brida szerelemről és bátorságról szóló gyönyörű és misztikus történet. Coelho a könyvben olyan témákat dolgoz fel, amelyek régóta foglalkoztatják, mint például a Nagy Anya, a pogány vallások és a szerelem különböző felfogásainak kérdései. A főszereplő, Brida, egy fiatal és gyönyörű ír nő, az élet értelmét és az univerzum titkait kutatja. Találkozik egy bölcs férfival, aki megtanítja, hogyan győzze le a félelmeit, és egy érett nővel, aki megmutatja neki, hogyan táncoljon a világ rejtett dallamára. Mindketten meglátják a Bridában rejtőző különleges képességeket, de hagyják, hogy egyedül induljon felfedezőútjára.
(Athenaeum)

3. Waris Dirie-Cathleen Miller: A sivatag virága
Aki látta a májusban bemutatott A sivatag virága című filmet, ezúttal könyvben is átélheti a filmvászonra adaptált életrajzi regényt. Aki viszont nem látta, annak mindenképpen érdemes elolvasnia a szomáliai Waris Dirie megrázó vallomását. Megtudhatjuk, hogyan jutott el a világ egyik legkeresettebb modellje az észak-afrikai sivatagból, egy nomád kecskepásztor családból a divatlapok címlapjára és a divatbemutatók kifutójára. Waris Dirie rendkívüli személyiség, a világ tíz vezető topmodelljének egyike és az afrikai nők jogaival foglalkozó ENSZ-nagykövet. Waris kendőzetlenül tárja fel drámai fordulatokban és keserű tapasztalatokban bővelkedő életét: a megrázó gyermekkori traumától (5 évesen nemiszerv-csonkítást hajtottak végre rajta) egészen a modellé válásáig.

2010. 06. 19.

„A brókerek diktatúrájában csak két szín létezik”

A Zsebtévé, az Égből pottyant mesék a Ki kopog? című gyerekeknek készült műsorokon generációk sora nőtt fel. Ma már nem készülnek ilyen produkciók, de az országot járó Levente Péterrel, aki egyik főszereplője volt a műsoroknak, akit sokan csak Móka Mikiként ismernek, szinte mindenhol találkozhatnak a kicsik éppúgy, mint a felnőttek, ha meghívják. Kecskeméten két előadást tartott, előtte beszélgettünk a művésszel

Mások a gyerekek ma és mások voltak 30-40 éve. Volt-e fegyelmezetlen kis nézője pályafutása alatt, akivel nem tudott mit kezdeni a színpadról?
– Negyvenkilenc év alatt soha nem kellett fegyelmeznem.

Nagyon sok pedagógus irigyelheti ezért. Mi az Ön titka?
– Önfegyelmet gyakorlok, mióta fellépek, és ez kisugárzik a színpadról, de a tanári katedráról is a hallgatóság felé. Néha segít a Zsebtévéből jól ismert Hakapeszi Maki utódja. Persze csak akkor, amikor úgy látom, hogy a kis nézőim között van egy-két olyan gyerek, aki elvonná a társai figyelmét. Ekkor a majmot előveszem, s azt mondom neki: téged azért szeretlek, mert állat létedre szereted utánozni az embereket. Azért vagy itt, hogy megfigyeld, mi hogyan is viselkedünk. Ekkor körbenéz a bábu, majd újból hozzá szólok: látod, itt mindenki ember, egyedül csak te vagy állat. Ekkor kiszólok a gyerekeknek, vajon megengedik-e, hogy bent maradjon? A gyerekek kórusban kiáltják, igen. Felkérem a szimbolikus segítőtársamat, hogy ember és ne majom módjára viselkedjen, elvégre nem az őserdőben, hanem a színpadon van. Nem szeretném, ha egy ember őt utánozná, s állat módjára viselkedne.

Szerepjáték?
– Társasjáték! És ettől kezdve nincs fegyelmezési problémám.