Agora

2010 19 jún

2010. 06. 19.

Közösségbe hív a könyvtár – interjú egy elhivatott könyvtárossal

Részletek: Kategória: Agora; Megjelent: 2010. június 19. szombat, 12:02; Írta: Hunra_Admin; Találatok: 2470

Ha úgy gondolnánk, egy könyvtáros munkaköri teendője a könyvek magányában időhosszat olvasni, elég egyetlen alkalommal ellátogatni a kövesdombi könyvtárba, hogy ezen sztereotípiánk alapjaiban megdőljön. Az ablaküvegen túlról beérkező mosolygó arcok vidám üdvözletét egy magamfajta kívülállónak szinte lehetetlenség végigkövetni. Az első pillanattól érezni, nem csupán a hagyományos értelemben vett könyvtárba léptünk, ez a hely vonzza az itt élőket, közösséget épít egy energiából, ötletekből és életvidámságból soha ki nem fogyó személy által. Illyés Klaudiával, a megyei könyvtár kövesdombi kirendeltségének könyvtárosával beszéltünk hivatásáról, az elért eredményekről.

– Végzettséged szerint nem készültél tudatosan erre a pályára, hogyan lettél mégis könyvtáros?
– Azt hiszem, a kényszer vitt rá, hogy könyvtáros legyek. Ezelőtt büfésként dolgoztam a Bolyai Líceumban, de nagyon nehéz volt a munka, és tudtam, hogy én ennél többre vagyok képes. Ez persze már a sokadik munkahelyem volt. Alapszakmám szerint állattenyésztő vagyok. A mezőgazdasági iskolát tudatosan választottam, a szüleim kétségbeesésére, hiszen nagyon szerettem. A forradalom után viszont az állami gazdaságok megszűntek, így nekem is munkahelyet kellett váltanom. Mondhatom, mindennel megpróbálkoztam, hogy eltarthassam magam, ilyenképp büféslány is voltam. Egy volt osztálytársam ajánlotta, versenyvizsgázzak a könyvtárnál meghirdetett üres helyek egyikére. Én pedig megpróbáltam, de nagyon féltem a vizsgától. Nagy megpróbáltatás volt, hiszen románul végeztem az iskolát, és magyarul is kellett vizsgázni, és igazán büszke vagyok, hogy sikerült. Most már lassan nyolc éve vagyok könyvtáros, az elején a gyerekkönyvtárban dolgoztam. Ott is nagyon szerettem, de ahogy a kövesdombi kirendeltségből a kolléga nyugdíjba vonult, kértem, hogy én vehessem át ezt a részleget, hiszen gyerekkoromban én is nagy szeretettel látogattam ezt a könyvtárat, nagyon jól érzem itt magam.

– Kinézetében sokkal barátságosabb a helyiség, mint valamikor volt, de milyen a könyvállomány?
– Mikor idekerültem, az volt az első dolgom, hogy átrendeztem a helyiséget, az ablakok elől eltoltam a polcokat, a könyveket újrarendeztem, és próbálom a könyvtár követelményei szerint rendbe szedni és rendben is tartani. Az állomány sajnos elég szegényes és nagyon régi. Vannak újabb könyvek is, de zömüket a kommunizmus ideje alatt nyomtatták, az utóbbi időkben nem igazán újítottak, főként ami a magyar nyelvű könyveket illeti. Ami még inkább elszomorító, hogy nincsenek megfelelő gyerekkönyvek. Most persze mindenhol azt hallani, hogy nincs pénz, de valamilyen megoldást mégiscsak kellene találni. Annyi gyereket idecsalogatunk, és amikor könyvet kérnek, nincs mit adnunk, régi szakadt könyvek kerülnek elő. Persze azok között is vannak értékesek, de nem adhatunk a gyerek kezében 30–40 éves kiadványokat. Akikre meg végképp haragszom, a politikusaink. Amikor választás előtti kampány van, senki egy szót sem szól a kultúráról, a könyvekről, a könyvtárról. Én próbáltam adományokat is gyűjteni, lakók hoztak be könyveket, de még mindig nem elég. Nem az, amire szükség lenne. A mai gyerek az állatokról szeret olvasni, enciklopédiákat lapozni, kísérleteket, felfedezéseket tanulmányozni. Ebből pedig nagyon kevés van, és azok is egy példányban, amit nem adhatunk ki.

Bővebben: Közösségbe hív a könyvtár – interjú egy elhivatott könyvtárossal

2010 05 jún

2010. 06. 05.

Így látnak ők: művészek a művészetről

Részletek: Kategória: Agora; Megjelent: 2010. június 05. szombat, 10:36; Írta: Hunra_Admin; Találatok: 1929

Immár 81. alkalommal rendezik meg az Ünnepi Könyvhetet. A rendezvény 1929-es alapítása óta minden évben hívja-várja a magyar irodalom és a könyvek szerelmeseit. Nem csak regények, szépirodalmi alkotások fogadják a látogatókat, de érdekes szakkönyvek, tudományos alkotások, művészeti könyvek, albumok, interjúkötetek hasonlóképpen. Ilyen például az Így látunk mi című is.

Eszéki Erzsébet újságírónő először egyetemistaként publikált az Élet és Irodalom hasábjain, később a Magyar Nemzet kulturális rovatában dolgozott, majd a Magyar Hírlapba írt kulturális témakörökben. Később az első nagy kulturális főportál, az artitura.hu főszerkesztő-helyetteseként dolgozott. Első könyvét a nyolcvanas évek végén kézült interjúiból állította össze, Kibeszéljük magunkat címmel. Azóta még két könyve jelent meg (Tánc az élet – egy társulat regénye; Menjek haza, vagy maradjak itthon?), a negyedikkel pedig az idei ünnepi könyvhéten ismerkedhetnek meg az olvasók.

Az „Így látunk mi” nem a szó megszokott értelmében vett interjúkötet: a szerző ehelyett a „képes mesék” kifejezést használja. 2004-től készített érdekes emberekkel interjúkat egy-egy festményről: – Hat év alatt hat évszázad műalkotásait jártuk be, főként írókkal, színészekkel, rendezőkkel, néhány festővel és múzeumigazgatóval. A kérésem mindig ugyanaz volt: a képélményükről beszélgessünk – mondta Eszéki Erzsébet.

A könyv 37 interjút tartalmaz. Többek között Spiró György Leonardo da Vinci: Angyali üdvözlet című képéről, Ónodi Eszter Csontváry Kosztka Tivadar: Marokkói tanító alkotásáról; Dés László Amedeo Modigliani: Fekvő női akt-járól,Kepes András Paul Gauguin: Honnan jövünk? Mik vagyunk? Hová megyünk? művéről, Nádas Péter Pap Gyula: Alföldi táj festményéről mesél. S persze még sokan mások vallanak egy-egy képről, a bennük kiváltott hatásáról. A festményeket az interjúalanyok választották. Eszéki Erzsébet célja az volt, hogy minél több személyes hangvételű történetet vehessen kézbe az olvasó. A beszélgetések sorrendjét a kötetben nem az interjúk, hanem a képek keletkezési ideje befolyásolta, így egy képzőművészeti történeti ív is kirajzolódik.

Az olvasók az Ünnepi Könyvhéten nem csak a szerzővel találkozhatnak (a Vörösmarty téren, a Líra és Lant sátránál, a Corvina kiadónál), de egy-egy interjúalany is dedikál majd. Június 5-én, szombaton délután négy órakor Szüts Miklós, Vojnich Erzsébet, Závada Pál, vasárnap délután ötkor Lévai Balázs, egy órával később pedig Dragomán György várja az érdeklődőket Eszéki Erzsébettel együtt.

A kötet a Corvina Kiadó gondozásában, Dobó László fotóival jelent meg.

Hardi Judit

Megjelent: Szabad Föld Online, 2010. június 01., kedd (http://www.szabadfold.hu/aktualis/igy_latnak_ok_muveszek_a_muveszetrol)