2010. 12. 03.
A Kaptár és amibe került
- Részletek
- Kategória: Agora
- Megjelent: 2010. december 03. péntek, 20:43
- Írta: Hunra_Admin
- Találatok: 2967
A Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont Pécsett
Kaptárban méreteimnél fogva ugyan még nem fordultam meg, jártam viszont Vadász György sényei kas- vagy kucsmakápolnájában és Turányi Gábor égetőkemencéket formázó téglakürtőiben, a herendi Porcelániumban, tudom tehát, milyen az az elemi térélmény, amelyet egy kivételes épület okozhat.
 |
| Elemi térélmény, amelyet csak egy kivételes épület okozhat Wéber Tamás |
Amikor a racionalitás egy pillanatra szemérmesen kihagy, a levegő pedig az „itt és most” hatásának engedve erre a pillanatra a tüdőbe szorul. Ráadásul ez a Kaptár elsőre csak színes Zsolnay-mozaikkal burkolt lépcsőházfélének tűnik, és annak is csak a pécsi Tudásközpont egyik szárnyában, átkötésnek a könyvtár parkoló felőli hátsó és főbejárata – amúgy két hasonlóan steril és nyomott belmagasságú fogadótér – között, mégis képes átlényegíteni és egyedi izgalommal felruházni ezt az amúgy racionális épületegyüttest.
Mellesleg meg az emblémája lett, olyasmi, amiről mindenki beszél – mint például most én. A tervpályázatot megnyerő Balázs Mihálynak és csapatának (Tatár Balázs, Török Dávid, Már Miklós) sikerült maradandó építészeti jelet is formálnia ott, ahol csak egy halom kisebb-nagyobb tér és funkció összeszervezését várták tőlük. „Térgeometriai feszültséget teremt a síkokból építkező alapstruktúrán belül” – ahogy a szakértő zsűri értékelése fogalmazott, szellemet, metafizikát visz a betonfalak közé – fogalmazok én. Kivételes épület született, amelynek ereje képes előnyre váltani a kényszereket és mellékessé tenni a problémákat is.
A könyvtár és tudásközpont ugyanis egyáltalán nincs problémák nélkül, sőt. Elgondolkodtató/vicces például, hogy a tűzoltóság miért nyittatott ablakot egy ilyen jelentőségű épület főhomlokzatán egy lépcsőházi ventillátornak, de ennél sokkal lényegesebb, mennyire lehetetlen az épület elhelyezése. Mögötte vasútvonal fut, a belvárostól a hatos főút forgalma választja el, közvetlenül előtte pedig benzinkút, autómosó, gyorsétterem meg egy Penny Market, amelyeket talán idővel elköltöztetnek majd innen, de az a hatvanas évekbeli, felújított kollégiumépület mindenképpen marad mellette, amely a kultúrfővárosi év másik nagyberuházásától, a Kodály zene- és konferenciaközponttól elválasztja. Aztán az itt-ott felbukkanó tüzépes anyagokból azt is látni, valamikor elfogyott a pénz, különben nem közepes minőségű járólapokat használtak volna, és a mennyezeten sem műanyagcsíkok mögé rejtették volna a lámpavezetékeket.
De mindez remélhetően ideiglenes (a délkeleti Balokányliget felé is terjeszkedő Zsolnay-negyed talán egységes övezetté formálja majd az újdonságok ma még csak felvonulási területeit) meg mellékes, mert belülről a könyvtár egyszerre tűnik izgalmasnak és visszafogottan ésszerűnek. A Kaptár kemenceszerű tömbje ugyanis mind az öt emelet magasságában áttöri az épület jobb szárnyának belső terét, egyszerre idézve meg olyan távoli helyeket, mint a New York-i Guggenheim múzeum híresen körbefutó lépcsőkaréjai, és kelti az otthonosság érzését is, mintha tényleg egy kemence tövében olvasgathatnánk. (Az üvegfalak miatt amúgy sok a természetes fény és remek a kilátás is a belváros és a Mecsek felé, a kívül fehér Kaptár falán pedig apró ablakszemek, rajtuk apró jutalomjáték az innenső könyvek és a falon túli kerámiaszínek összetükröződése.)
Az épület bal szárnya „szögletesebb”, kívül legszabályosabb oldalával fordul például a mellette lévő kollégium felé, belül, a nagy könyvtári olvasóban viszont másképp, de ugyanolyan erős a térhatás, mint a Kaptár körül. Az alul fekete, felül könnyed fehér színezést felülről beeső fénycsíkok fogják körbe, egyik végében zölden derengő üveghíd, a keleti oldalon pedig a két vízszintes folyosócsík nyugtató hatása – itt jóval kevesebb a Kaptáréhoz hasonló narráció, a derékszögűen szabályosnak és a szabálytalannak mégis egészen más egyensúlya formálódott meg. Pécs kulturális fővárosságának hamarosan vége, jött, pénzt hozott, megy tovább, de ez az épület tartósan és jelentős kisugárzással itt marad.
Torma Tamás
Megjelent: Népszabadság Online, 2010. december 3. (http://nol.hu/lap/kult/20101203-a_kaptar_es_amibe_kerult)
2010. 12. 03.
Forgács Zsuzsa Bruria: Bátor dolog letenni egy ilyet
- Részletek
- Kategória: Agora
- Megjelent: 2010. december 03. péntek, 20:35
- Írta: Hunra_Admin
- Találatok: 2508
Ősszel jelent meg az "Éjszakai állatkert" és a "Szomjas oázis" után hatkötetesre tervezett Kitakart Psyché antológia sorozat két új kötete, a "Dzsungel a szívben" és "A szív kutyája". A szexualitás és a test témaköre után a párban megjelenő kötetek a nők anyákhoz és apákhoz fűződő kapcsolatát tárják fel. - Forgács Zsuzsa Bruriával, az ikerkötetek anyaszerkesztőjével Szekeres Dóra beszélgetett. Sok mindenen múlik, egyrészt kapok más szerzőktől, szerkesztőktől is javaslatokat, hogy kiket hívjak meg, de vannak olyanok, akiknek egyszerűen tetszenek az írásai. Ugyanakkor nem kell, hogy feltétlenül író legyen az illető, lehetnek érdekes művészek, a könyvkiadás körül dolgozó emberek, színészek, énekesek, rendezők, képzőművészek. Olyanokat hívok meg, akik kíváncsivá tesznek, és szeretném tudni hogyan látják magukat, a világot, az emberi kapcsolataikat. Fontosnak tartom, hogy sokfelől jöjjenek a kötetek szerzői, mert amellett, hogy irodalomnak tekintem a létrejövő szövegeket, korrajzként is tekintek a kötetekre. Tizenhét új szerzőnk van az előző kötetekhez képest, és összesen mintegy hetven szerző szerepel az eddig megjelent négy kötetben.
Nehéz volt rábeszélni egyeseket arra, hogy a szüleikről írjanak? Az apa-anya kapcsolat nagyon kényes, sokszor traumatikus, kibeszéletlen téma.
Így van, ezek olykor traumatikus élmények, de a szerzőknek nem feltétlenül kellett saját tapasztalatot megírniuk, bár egyértelművé tettem, hogy preferálom az egyes szám első személyű elbeszélést, akkor is, ha nem saját élményt dolgoznak fel. Az egyes szám első személyű elbeszélés megkönnyíti az olvasó számára az azonosulást, de szerintem maga az elbeszélő is érzékenyebben tud megragadni élethelyzeteket egyes szám első személyből. A szülői kapcsolattal való szembenézés sokszor drámai, katartikus, és egy ilyen antológiába való meghívás és ösztökélés megnyithat kapukat.
Ahogy olvastam ezeket az írásokat, két dolog vált szembetűnővé elég hamar: egyrészt, hogy a legtöbbjüket átlengi valamilyen keserédes, szomorú hangulat, a legtöbbnek volt egy ilyen regisztere, a másik pedig, hogy mekkora őszinteség, nyitottság és bátorság kell ahhoz, hogy a szüleinkről írjunk.
Volt olyan szerző, aki azt mondta nekem, hogy az anyjának nem fogja megmutatni a szövegét. Tökéletesen megértem, jól emlékszem, hogy amikor elkezdtem publikálni, az unokahúgom még nagyon fiatal volt és nem akartam, hogy elolvassa a könyvemet, a Talált nőt, viccesen azt mondtam neki, hogy majd megkapja, ha elmúlt negyven. De nem tudtam megakadályozni, hogy már tizenkét évesen bemenjen a könyvtárba és elolvassa az összes folyóiratban fellelhető részletet belőle. Máig megvan bennem az a zavar, amit akkor éreztem, amikor megtudtam, hogy olyan dolgokat is elolvasott, melyeket én kifele, a személytelen közönséggel szemben vállaltam, de amikkel kapcsolatban a családommal szemben szemérmes voltam. Megértek minden olyan szerzőt, aki saját családi történetet dolgozott fel, és úgy dönt, hogy nem mutatja meg nekik, vagy egyenesen le sem ír bizonyos történeteket. Bátor dolog letenni egy ilyen szöveget az asztalra. Nem véletlen, hogy szerkesztőként ugyan kihajtottam a szövegeket a szerzőkből három év alatt, de a saját szövegeim megírását az utolsó pillanatig halogattam, bár jegyzetek formájában ezek már a kilencvenes években megvoltak nekem. Azt szoktam viccesen mondani, hogy ez az egész vállalkozás arra volt jó, hogy végre megírjam a magam apás-anyás haláltörténeteit.
Mennyire nehéz megjelentetni egy ennyi szerzőt felvonultató antológiát és milyen olvasószámra számítasz?
Az előző kötetekre kaptunk támogatást korábban, ami az antológiák esetében különösen fontos, hiszen sok szerzővel - sok honoráriummal dolgozó kötetekről van szó. Ám mire a Szív kutyája és a Dzsungel a szívben összeállt, és tudtunk volna pályázni, megtörténtek a befagyasztások az MKA-nál. A mi antológiáink bár nagy érdeklődésre számot tartó könyvek, mégsem fogynak akkora számban, mint az ismert szerzők sikerkönyvei. Az, hogy az első kötetből, az Éjszakai állatkertből elkelt több, mint 7000 példány, fantasztikus eredmény. A második kötet, a Szomjas oázis a maga 3500-as példányszámával szintén nagyon jónak számít, de még mindig nagyon kicsi ahhoz képest, amennyibe egy ilyen könyv a létrehozása kerül.
A Kitakart Psyché sorozatot hatkötetesre tervezed, mikor jönnek a befejező darabok és lehet-e tudni, hogy mi lesz a témájuk?
Ha sikerül, akkor három, illetve négy év múlva jelenik meg az ötödik és a hatodik kötet, ezeknek a témáját éppen ezért még nem szeretném elárulni.
Azt mondod, nagyon intenzíven kell együttműködnöd a szerzőkkel - nem hordozza ez magában azt a veszélyt, hogy ha nagyon belefolysz valakinek a szövegébe, témájába, azzal a te saját alkotásaidtól veszel el?
Biztos, hogy valamennyire az “én” kiterjesztése, amikor az ember a saját fontos témáiba meghív szerzőket és kihajtja belőlük a szövegeiket. De ettől még nem érzem, hogy elvesznének a saját történeteim, még akkor se, ha voltak olyan szerzők, akikkel sok körben, akár heteket dolgoztunk az ő szövegeiken.
2010. 11. 27.
Esztofília Feszivál: minden, ami észt!
- Részletek
- Kategória: Agora
- Megjelent: 2010. november 27. szombat, 12:39
- Írta: Hunra_Admin
- Találatok: 2441
A rendezvény egyben főhajtás a világhírű észt zeneszerző, Arvo Pärt és Fred Jüssi természettudós és fotós előtt, ugyanis mindketten idén töltötték be 75. életévüket.
A minifesztiválon Arvo Pärtról készült öt rövidfilmet láthat a közönség, míg Fred Jüssi fotóiból Kőminták címmel pénteken öt órakor nyílik kiállítás, amely december 9-ig látható.
Vasárnap vetített fotói és a természetben készített hangfelvételei teremtik meg a természet illúzióját a Virtuális piknik Észtországban című programon, amelyen az érdeklődők megkóstolhatják az észt étkeket.
Az Észt Intézet tájékoztatása szerint a zenei kínálatban szerepel a Laura Junson (ének, gitár), Kristjan Mazurtchak (szaxofon) és Erko Niit (ének, gitár) alkotta dzsessztrió. Föllép Hedvig Hanson, az egyik legnépszerűbb és számos díjjal kitüntetett dzsesszénekesnő Andre Maaker gitárkíséretével. Hangolás címmel Tönu Önnepalu és Lauri Sommer költő magyarul elhangzó verseit Juhász Gábor kíséri gitáron.
A gyerekeknek a Kompánia Színházi Társulat Andrus Kivirähk író Sári, Samu és a titkok című, magyarul is megjelent regényéből készült darabot mutatják be vasárnap délután. A felnőtteknek pedig Lengyel Tóth Krisztina mond észt népmeséket.
Arvo Pärt, a világhírű zeneszerző 1935-ben született Paidében, egy Tallinn melletti kisvárosban, zeneszerzésből diplomázott a tallinni konzervatóriumban, közben már hangmérnökként dolgozott az észt rádióban. 1980-ban emigrált a családjával, Bécsben, majd Berlinben telepedtek le. Pärt azóta is Berlinben él és dolgozik.
Brit, amerikai, francia zenei díjak tulajdonosa, Németországban megkapta a Herder-díjat és az Európai Egyházzene Díjat is neki ítélték 2005-ben. 75. születésnapján, szeptember 11-én zenei fesztivált rendeztek tiszteletére Észtország több városában, november 4-én pedig legutóbbi szerzeménye a Silhouette világpremierjét tartották Párizsban.
Fred Jüssi a karibi szigetvilágban található Aruba szigetén született 1935-ben. A család 1938-ban tért vissza Észtországba. Jüssi Tallinnban érettségizett, majd 1958-ban biológus-zoológus diplomát szerzett a tartui állami egyetemen. Megszállottan fotózta a természetet és hangfelvételeket készített az erdők, mezők, mocsarak, a tengerpart hangjaiból. Tanított, könyvet írt és rendszeresen jelentkezett az észt rádióban a Természeti ábécé című műsorral.
A budapesti Észt Intézet 1998-ban nyitotta meg kapuit azzal a feladattal, hogy ismertesse meg és népszerűsítse az észt kultúrát Magyarországon.
Megjelent: Kultúrport.hu, 2010.11.25 10:36
(http://kulturport.hu/tart/cikk/fa/0/82914/1/terfilmzene/Esztofilia_Feszival_minden_ami_eszt?place=srss)
2010. 11. 27.
A Háborúk földjén Salgótarjánban
- Részletek
- Kategória: Agora
- Megjelent: 2010. november 27. szombat, 12:32
- Írta: Hunra_Admin
- Találatok: 2559
Al Ghaoui Hesna, a Magyar Televízió szerkesztő-riportere mintegy tizenöt országból tudósította az elmúlt években Híradót és a Panoráma című műsort. Erre a mondatra bárki azt mondhatná: „na és”? Nos Hesna olyan országokból, olyan területekről küldte tudósításait, ahol épp háború dúlt, harcok folytak, államcsínyt hajtottak, vagy más fegyveres esemény történt. A sok-sok elraktározott, archivált élményt az elmúlt hónapokban egy könyvbe gyűjtötte, a Háborúk földjén című kötet november első napjaiban jelent meg. Az országos könyvbemutató Budapesten volt, november 9-én, alig néhány órával előzte meg a szerző újabb útját, amely Afganisztánba, Kabulba vezetett. Egyheti forgatás után november 17-én érkezett haza Magyarországra a stáb, 19-én délután pedig már Salgótarjánban, a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézetben tartotta a könyv szerzője újabb, vidéken első könyvbemutatóját.
Föltehetné a kérdést a kedves olvasó: „Miért pont Salgótarjánban?” (Ezt kérdezte Betlen János is az aznapi Napkeltében Hesnától!). Nos, erre a kérdésre egyszerű a válasz: Hesna Salgótarjánban töltötte gyermekéveit, itt járt általános iskolába, szülei a mai napig itt élnek és Hesna ha nem háborús övezetbe megy tudósítani, ide jön haza.
A megyei könyvtárban mintegy 150 érdeklődő várta Hesnát, akik őszinte kíváncsisággal hallgatták a könyvbemutató beszélgetést. Az írónő beszélgetőpartnere Horváthné Szabó Ágnes volt, aki gyermekkora óta jól ismeri Hesnát. Szó esett a könyvben szereplő helyszínekről, személyekről, eseményekről, arról, hogy fiatal nő létére hogyan éli meg mind objektív, mind szubjektív szempontból a háborús eseményeket. Érezhető volt, a szívvel-lélekkel tenni akarás az, ami a tudósítót a Föld legveszélyesebb színtereire visz.
A könyvben helyet kapott némi magánélet is. Megismerhető Al Ghaoui Hesna családja, megtudhatja az olvasó, hogy szír apa és magyar anya gyermeke, hogy testvére Naima szintén a világ veszélyesebb övezeteit választotta „munkahelyként”.
A kötetet igényes képanyaggal tették még gazdagabbá. A könyvbemutató végén természetesen dedikálásra is sor került. És még valami: a már említett november eleji afganisztáni úton új műfaj, a videoblog is a tudósítónő eszközévé vált, a hesna.blog.hu oldalon nyomon követhettük a kabuli eseményeket.
Aztán egy nappal a salgótarjáni könyvbemutató után már újra egy veszélyzónába indult a stáb, a mostani úti cél: Madagaszkár.
2010. 11. 27.
Bónus Tibor: A szövegek engem is olvasnak
- Részletek
- Kategória: Agora
- Megjelent: 2010. november 27. szombat, 12:17
- Írta: Hunra_Admin
- Találatok: 2873
"De hát az olvasás innen nézve olyan, akár a szerelem, amennyiben önnön felszámolása felé tart, a szöveg, a másik ellenállásának, titkának meg-, illetve feltörését akarja, miközben ennek lehetetlensége adja az olvasás és a szerelem lehetőségét." - Az Alföld-díjas Bónus Tiborral Szegő János beszélgetett.
Bónus Tibor: Való igaz, hogy eleddig a legtöbbet ennek a két szerzőnek a szövegeiről írtam, s jelenleg is párhuzamosan dolgozom egy olyan könyvön, amelyben az Édes Anna szövege mentén, ezen keresztül próbálok meg hozzászólni irodalom és antropológia bizonyos összefüggéseihez, illetve az irodalomnak a morál, a jog s a politika rendjéhez fűződő, nem könnyen elgondolható, nem egyértelmű viszonyához, valamint egy olyan könyvön, amelyben az À la recherche du temps perdu-t kísérelem meg olvasni, egyszerre az olvasás antropológiájára és a technikai médiumok szövegben játszott bonyolult, egy ideje sokakat foglalkoztató (ön)értelmező szerepére kérdezve. Mindezt mondhatnánk úgy is, hogy Kosztolányi és Proust – amint idézőjelben fogalmazott – kutatásaim „hőseivé” váltak, mégsem írnám alá (amint Ön, úgy én sem) fenntartások nélkül ezt a formulát, amennyiben ezen munkák befejezése után más, számomra ugyancsak fontos szerzők szövegeiről is szeretnék értelmezéseket készíteni, amilyen Molière, Racine, József Attila vagy éppen Esterházy Péter. Prousttal együtt egyébként, kinek enciklopedikusságáról sokan értekeztek, az ember a francia irodalom nagy, kanonikus szövegeit is olvassa és újraolvassa, Racine-tól Baudelaire-en át Mallarméig. Nem akarom megkerülni a kérdését, csak azt az esetleges látszatot akartam elhárítani, amelynek jegyében nálunk egy irodalmárt könnyedén azonosítanak egy-egy szerző „szakértőjeként”, akihez azután az adott író(k) ügyében rendre fordulni szoktak. Az én monomániám eltérő természetű, hiszen nem elsősorban magáról a szerzőről való többlettudásra (persze önkéntelenül szert tesz ilyesfélére az ember, ha sokat foglalkozik egy szerzővel), hanem a bárki által hozzáférhető elsődleges szövegekre épül, ezeknek az olvasási nehézségei foglalkoztatják. Részt veszek ugyan a Kosztolányi-életmű kritikai kiadásának épp zajló munkálataiban, de távolról sem gondolom, hogy ez a kiadás radikálisan változtatná meg a Kosztolányi-képet, ennek átalakulásához nem annyira a még feltáratlan, kiadatlan írások – melyeknek, félreértés ne essék, kiadása elemi feladat – sokkal inkább az ismert, régóta közkézen forgó szövegek figyelmes, pontos és invenciózus olvasati, emlékezetes, eseményszámba menő ellenjegyzései járulhatnak hozzá. (Talán mondanom sem kell, hogy nem szívelhetem azokat az ún. Kosztolányi-filológusokat, akik önhittségükben a szakértő kompetencia illúzióját keltik magukról ill. tulajdonítják maguknak, pusztán mert találkoztak néhány kézirattal, vagy mert kikölcsönözték, s újra kiadták egy regény ifjúsági változatát, s míg közleményeikben azt hirdetik, hogy a kritikai kiadás majd újraalapítja a Kosztolányi-kánont, aközben tudatlanok az olvasás legelemibb módjait, konvencióit illetően, képtelenek lévén egy valamirevaló verselemzésre is. Hasonlót mondhatok arról az ún. filológusról, aki szélsőbalos hevületében évek óta azon erőlködik, hogy Kosztolányit ha törik, ha szakad fasisztának nyilvánítsa, amihez szintén az olvasás elemi szabályait kell rendre megszegnie.)
Első találkozásokat bajosan tudnék felidézni. Kosztolányit nyilvánvalóan hamarabb olvastam, mint Proustot, előbb, úgy emlékszem, az Édes Annát, ami kötelező olvasmány volt a gimnáziumban, később a többi regényt, majd az Esti Kornél-novellákat, s természetesen József Attila versei mellett a Hajnali részegség nekem is feledhetetlen kamaszkori olvasmányaim közé tartozott. Adyt például már akkor sem kedveltem, s élénken emlékszem, értetlenkedve és gyanakvóan közeledtem azokhoz a lányokhoz, akik őt tartották kedvenc költőjüknek. Az egyetemről Szegedy-Maszák Mihály Kosztolányi-tanulmányainak olvasása, továbbá Dobos István Kosztolányi-szemináriuma maradt meg emlékeimben, legfőképpen pedig azok az egyetemen kívüli olvasóköri összejövetelek, amelyeken Szirák Péter barátom orientációjával próbáltunk egymástól kortárs magyar irodalmi szövegeken megtanulni olvasni. (Ez később az Alföld Stúdió keretében folytatódott.) Bizonyára nem véletlen, hogy akkor kezdtem Kosztolányiról írni, amikor más, kevésbé nagyra tartott szövegek elemzésével már valamilyen értelmezői kompetenciára tettem szert. Proustot magyarul olvastam először, az egyetemi felvételire készülve, de akkor még csak az első könyv első fejezetét, a kötelezően emlegetett madeleine-epizóddal. Az egyetem alatt azután rendszeres olvasmányommá vált, s a kezdettől fogva meglévő különös vonzódásom máshonnan is megerősítést kapott: Ádám Anikó emlékezetes Proust-szemináriumaitól, melyeken immár a francia eredetit olvastuk (akkori nyelvi kompetenciámmal ez nem volt könnyű, s talán éppen ezért is, emlékszem, a mondatok hangzását még csábítóbbnak éreztem, mint jelentéstani dimenziójukat), valamint különféle francia irodalomelméleti olvasmányaimtól, amelyeknek állandó és kiemelt referencia-pontját, példaanyagát képezte a Recherche. Emlékszem továbbá egy féléves amiens-i Proust-szemináriumra, mely nagy hatást tett rám, s amit Jacqueline Lévi-Valensi vezetett, s amit ösztöndíjas egyetemistaként vettem fel abban a városban, ahol annak idején még egész más szemmel tekintettem a csodás katedrálisra, mint manapság, mikor sajnos már nem kereshetem fel naponta.
Kérdése, ha nem tévedek, kimondatlanul mintha azt feltételezné, hogy a kezdeti, az irodalomtudományos képzettségtől még nem érintett, az Ön szavával „zsigeri” olvasás öröm- vagy gyönyörtelibb lenne, mint a későbbi, teoretikusan reflektáltabb, szakszerűbb olvasása ezeknek a szerzőknek. Ezt a feltételezését, ha tényleg így gondolja, nem osztom, s nem csupán azért, mert esetemben a szóban forgó két szerző (másokkal együtt) voltaképpen az olvasás tanulása hosszas (máig tartó) folyamatának adta a kitartó kíséretét, elsődleges médiumát, hanem – ettől nem függetlenül – mert mai tudásommal és olvasásmódommal egész egyszerűen szólva még több gyönyört lelek ezekben a szövegekben, mint korábban, hiszen olyan összefüggéseikhez, szubtilitásaikhoz is hozzáférek immár, amelyek korábban elzárva maradtak. Az irodalomelmélet, az irodalomértés szaknyelve számomra sohasem pusztán a fogalmi kereteket jelentette, nem kizárólag egy megtanulható közös nyelvet, amelynek formalizálásaiban mintegy képes vagyok artikulálni s megosztani irodalmi-esztétikai tapasztalatomat, hanem – s talán még inkább – nagy, jelentős olvasók értelmező teljesítményét, az olvasás olyan művészetét, amit Michael Riffaterre, Roland Barthes, Paul de Man vagy Jacques Derrida egyes szövegeiben, nagyon jelentős elemzéseiben megfigyelhettem, megfigyelhetek. Ráadásul (többek között) innen tanulható meg, azaz innen, tőlük is megtanulható, hogy a megismerés és a gyönyör, a teoretikus tudás és az olvasás praxisa között korántsem pusztán kizáró ellentét van, de sokkal összetettebb viszony. Az olvasás – ahogy Kulcsár-Szabó Zoltán barátom néhány évvel ezelőtt fogalmazott – „nehéz textuális munka”, amelynek aligha érhetünk a végére, s amit, tehetném hozzá, számottevő gyönyör nélkül aligha művelne az ember kitartóan. Ez egyszersmind (persze nem egyértelmű) választ jelenthet arra a kérdésre is, hogy Proust vagy Kosztolányi szövegei hamar megnyíltak-e nekem avagy sem: egyfelől igen, hamar megnyíltak, hiszen korábbi olvasási perspektíváim számára is, s egyáltalán „kezdettől” fogva beszédesnek, érdekesnek mutatkoztak, másfelől nem, csak nagyon nehezen nyíltak meg (legalábbis mai összetettségükben), hosszas tanulási folyamat által, s alighanem még most sincsenek „előttem” nyitva annyira, amennyire szeretném. (A 90-es években kétszer is megpályáztam az ún. cotutelle-szisztémában meghirdetett francia ösztöndíjat, Proust-ról írandó disszertációval, s noha akkor bánkódtam, ma már örülök, hogy végül nem nyertem el, s így akkor, azzal a kompetenciával nem fogtam írásba róla. Ma is élénken emlékszem az egyik zsűritag, Magyar Miklós mondatára, aki Jean-Yves Tadié-ra hivatkozva azzal intézte el pályázatomat, hogy Proustról már nem lehetséges újat mondani. Noha ez önmagában úgy hülyeség, ahogy van, utólag belátom, hogy én akkor még tényleg nem tudtam volna.) De hát az olvasás innen nézve olyan, akár a szerelem, amennyiben önnön felszámolása felé tart, a szöveg, a másik ellenállásának, titkának meg- illetve feltörését akarja, miközben ennek lehetetlensége adja az olvasás és a szerelem lehetőségét, s a bennük rejlő vonzerőt és gyönyört éppúgy, ahogy a frusztrációt és fájdalmat is. Ezért mondhatja Proust a szerelem kapcsán: „A szeretett lény előbb maga a betegség, majd az orvosság is, mely egy időre megszünteti, s ugyanakkor súlyosbítja a kórt.”
Más értelemben ugyanakkor elmondható, hogy Kosztolányi szövegei nehezebben nyílnak rá azokra a kérdésekre, amelyeknek a nagyon reflektív, erősen intellektuális Proust-szöveg valósággal elébe megy, ami persze – bármekkora is erre a csábítás, amelynek a szakirodalom számos munkája be is dőlt – nem jelenti azt, hogy afféle tetizáló apológiában kimeríthető lenne, azt sugallva, mintha a szöveg önmagáról való tudását totalizálni lehetne. Inkább úgy fogalmaznék, hogy a Recherche-nek egyszerűen nagyobb a felhajtó ereje, mint bármelyik Kosztolányi-prózának, ezt azonban nem kapcsolnám feltétlenül irodalmi értékhez, inkább csak írásmódok különbségének nevezném.
2010. 11. 27.
Több száz könyv tűnt el a marosvásárhelyi Teleki-Bolyai Könyvtárból
- Részletek
- Kategória: Agora
- Megjelent: 2010. november 27. szombat, 12:12
- Írta: Hunra_Admin
- Találatok: 2189
A Népújság című marosvásárhelyi napilap, valamint a Krónika és az Új Magyar Szó című, országos terjesztésű romániai magyar újságok beszámoltak arról, hogy most zárult le a híres erdélyi könyvtárban az a leltározás, amelynek célja a könyvállomány felmérése volt.
Deé Nagy Anikó, a Teleki Téka anyagi és szellemi támogatására létrejött Teleki Alapítvány tiszteletbeli elnöke elmondta, hogy a november 6-án tartott kuratóriumi ülésen ismertették az eltűnt könyvek lajstromát, ezen négyszáz cím szerepel. A hiányzó könyvek közül 152-nek a Teleki Téka állományából veszett nyoma, a többi a református kollégium könyvtárából és a vegyes állományból tűnt el.
Mint hangsúlyozta, olyan könyvritkaságokról van szó, amelyek "nem tűnnek el csak úgy." A könyvek értékét nem csak régiségük határozza meg, hanem növeli azt például a korabeli kötés, a bennük lévő ex librisek, a kötéstáblán található supralibrosok és nem utolsósorban a benne lévő beírások.
Példaként említette az egyik, a Bolyaiak magángyűjteményéből eltűnt könyvet, Carl Friedrich Gauss 1801-ben megjelent Disquisitiones Arithmeticae című művét, amelyet a neves fizikus tiszteletpéldányként adott barátjának, Bolyai Farkasnak, s amelyben az erdélyi magyar tudós két bejegyzése is szerepel. Ez a Bolyaiak magántékájának legértékesebb darabja, amelynek másik öt, szintén nagy értékű művel együtt nyoma veszett - magyarázta Deé Nagy Anikó.
A tiszteletbeli elnök szerint a világhálón kell közzé tenni a hiánylistát, így szerinte van remény arra, hogy antikváriumokból, gyűjtőktől előkerüljenek a felmérhetetlen szellemi és anyagi értékkel bíró kiadványok.
Spielmann Mihály, a marosvásárhelyi Teleki Téka több mint tíz éve megbízott osztályvezetője elmondta, hogy 2007-ben már rájöttek arra, hogy eltűntek egyes kiadványok, ezért rendelte el az általános leltárt. Spielmann szerint a hiányzó könyvek egy része értékes, XVII-XVIII. századi könyv, köztük Magyarország történelmével, általános történelemmel foglalkozó kötetek, albumok, különlegességek, másrészt kevésbé értékes, XX. századi kiadványokról, amelyek a szabad polcon voltak.
Az 1802-ben megnyitott könyvtárnak jelenleg mintegy 205 ezer kötete van, a legértékesebb, kódexeket, ősnyomtatványokat páncélszekrényben őrzik, ezek hiánytalanul megvannak - olvasható a romániai magyar sajtóban.
A Teleki-Bolyai Könyvtár az elmúlt századok európai könyvkultúrájának egyik leggazdagabb erdélyi gyűjtőhelye. Több mint kétszázezer kötetével enciklopédikus tudománytár, bibliofil ritkaságok őrzője. Törzsanyagát két nagyobb könyvgyűjtemény, a Teleki Téka és a Bolyai Könyvtár képezi. (MTI)
Megjelent: VajdaságMA.info,2010. november 25. [11:39] (http://www.vajma.info/cikk.php?ar=karpat&id=7446)
2010. 11. 27.
Címlap Chalmers Johnson halálára
- Részletek
- Kategória: Agora
- Megjelent: 2010. november 27. szombat, 12:03
- Írta: Hunra_Admin
- Találatok: 2332
November 20-án halt meg egy kiváló amerikai tudós, Chalmers Johnson, a Kalifornia Egyetem (San Diego campus) tiszteletbeli professzoraként. Az 1931-ben született Johnson szolgált a koreai háborúban. A Kalifornia Egyetemen (Berkely campus) létesített kínai tanulmányok központjának elnöke volt. Ő alapította a San Francisco-i Japán Politikakutató Intézetet.
Műhelyünk könyvtárának polcain két legutóbbi könyve található. Az egyik címe, A birodalom bajai – militarizmus, titkolódzás és a köztársaság vége. A professzor 2004-ben megjelent könyvének a jövőt illető éleslátása valóban lélegzetállító. Tézise szerint Amerika katonai támaszpontjaira épülő birodalma hatalmas hálót hozott létre, amelynek tagjai mindent titkosítanak, amit tesznek, és akiknek a katonai költségvetés manipulálása létfontosságú.
Következtetése az, hogy az amerikai militarizmus véget vet a globalizáció korának és csődbe viszi az Egyesült Államokat egy olyan új évszázadban, amikor erejére a legnagyobb szüksége lenne, tekintettel militarizmusa globális visszacsapása miatt. Könyvében idézi például, hogy a nemzetközi ügyek kezelésére fordított költségvetési tétel 93 %-át a Pentagon és 7 %-át kapja csak a külügyminisztérium.
Másik, birtokunkban lévő könyve az előző mintegy folytatása, amely Nemezis – az amerikai köztársaság utolsó napjai címmel jelent meg két évvel később, 2006-ban.
Ebben azt írja le, hogy az amerikai hírszerzés miként vált az amerikai elnök (George Bush) „magánhadseregévé.”
Johnson a hírszerzésben is szakértő, ugyanis még a hidegháború idején éveken keresztül a CIA tanácsadója is volt.
A kötet legmegdöbbentőbb következtetése az – és ez szinte profetikus jóslata -, hogy a háborúiba belerokkanó Amerikában, ahol a kongresszus fogatlan, a nép fokozódó elégedetlensége az alkotmányos kormányzás összeomlásához vezet és ebből születik meg az új Amerika.
Félelmetes jóslat, amelynek beteljesüléséhez a jelek szerint mind közelebb kerülünk.
Ordosz műhely
Hegedűs Tamás
2010. 11. 26.
Berecz András: Amelyik gondolat elbúvik a mesében, kibukkan a dalban
- Részletek
- Kategória: Agora
- Megjelent: 2010. november 26. péntek, 03:16
- Írta: Hunra_Admin
- Találatok: 2280
Kisebb vagy nagyobb közönség előtt szeret inkább fellépni?
Jó nagyon sok embernek is, meg kevésnek is énekelni, mesét mondani. A sok ember, főleg, ha sűrűn van, egymáshoz közel, a mosolygást nevetéssé tudja fokozni, a nevetést meg kacagássá. Ezért nagyon jó, ha sok ember előtt van a mesemondó, az énekes. Az Angyalfütty különleges vállalkozás, mert négy műfajt - mesét, éneket, hangszeres zenét és táncot - próbáltam egymás mellé rakni, úgy, hogy egyenértékű üzeneteket adjon közre. Ha meg kellene mutatni, hogyan érez, gondolkodik a magyar ember a szíve legmélyén, ebben a négy műfajban próbálnám megmutatni.
Hogyan épülnek egymásra a népi kultúra különböző rétegei?
Amelyik gondolat elbúvik a mesében, kibukkan a dalban. Ahol a dalnak nincs értelme, vagy a tempó már fokozhatatlan, átveszi a hangszer. Ahol a hangszer már lebetegíti a hallgatót, ott a tánc jön. A csöndesen üldögélő ember, a magának dalolgató, a hangszer mellett közösen mulató, és a táncoló ember - ez négy különböző lelkiállapot. Az elsőben nagy erény a csönd, az utolsóban nagy erény a lárma, a jókedv, a dobogás, a csujogatás. Az egyiknél nem baj, ha az ember egy kicsit az eszénél van, az utolsónál meg már érdemes elhajítani.
2010. 11. 26.
Paulini Ildikó: Bohémiai kalandozások - Csehország, Németország - 2010
- Részletek
- Kategória: Agora
- Megjelent: 2010. november 26. péntek, 03:07
- Írta: Hunra_Admin
- Találatok: 4598
Egy igazi kedvcsináló olvasmány a gyönyörű városokban, természeti csodákban gazdag Csehország bebarangolására - szép fotókkal illusztrálva
Pardubice, Hradec Kralove, Trutnov, Adrspach, Trosky Hrad, Hruba Skála, Turnov, Snezka, Jicin, Kutna Hora, Jihlava, Telc, Ceske Budejovice, Hluboka nad Vltavou, Cesky Krumlov, Holasovice, Tábor, Cervena Lhota, Jindrichuv Hradec, Trebon, Passau
Az idei nyáron Csehországot választottuk úti célnak, hiszen teli van látványosságokkal és itthonról viszonylag egyszerűen megközelíthető. Az utazás előkészületeit jellemzi, hogy könyvesboltok sorát jártam végig, hogy nem túl drága (és nehéz) útikönyvet vásároljak Csehországról, ám csak két kisebb kiadványt találtam, melyek nagyrészt Prágáról szólnak, amit ez alkalommal nem terveztünk meglátogatni.
Szerencse, hogy Csehországban nehéz olyan települést találni, melyben, vagy melynek közelében nincs látnivaló, így a könyvecske mintegy 30 oldalából is bőséges tervet tudtam készíteni.
2010. 11. 26.
Titokzatos szobát találtak az Indiai Nemzeti Könyvtárban
- Részletek
- Kategória: Agora
- Megjelent: 2010. november 26. péntek, 03:03
- Írta: Hunra_Admin
- Találatok: 2454
A Belvedere ház állapota az elmúlt évtizedekben nagyon leromlott, ezért tavaly 2,2 millió könyvet költöztettek egy hatalmas, újonnan épített könyvtárba, hogy megkezdődhessen a gyarmati korból származó palota rég várt felújítása. A munkálatokat az épület teljes körű felméréséve kezdték, amelynek során a mérnökök a földszinten egy zseniálisan elrejtett, korábban ismeretlen 100 négyzetméteres helyiség nyomait fedezték fel. A szoba minden lehetséges oldalát, plafontól padlóig megvizsgálták, ám bejáratnak nincs nyoma.
A felfedezés óta spekulációk tömkelege látott napvilágot az indiai sajtóban: egyesek csontvázakat, és kincseket vizionálnak a terembe, míg vannak, akik szerint foglyokat falaztak el ott. A felmérést vezető régész, Tapan Bhattacharya szerint a felújítás addig nem lehet teljes, míg ki nem derítik, hogy mi lehet ebben az elzárt szobában, ezért hamarosan lyukat fúrhatnak a terem egyik falába, ehhez azonban a kulturális minisztérium különleges engedélyére lesz szükség, amit eddig még nem kaptak meg.
A Belvedere házat Mir Dzsafár építtette az 1760-as években, és sokkal később India első főkormányzójának, Lord Warren Hastings-nek adományozta. A legenda szerint a brit elöljáró 1780-ban az épület földszintjén vívott párbajt Sir Philip Francis-szel. A háznak később több tulajdonosa is volt, míg 1953-ban a korábban Birodalmi néven ismert, akkor már Nemzeti Könyvtárat költöztették oda.
Az épülettel kapcsolatos pletykák is évszázadosak: a sokak szerint kísértetjárta épületben többször kapcsolódnak fel maguktól a fények, és vannak, akik szellemhintókat is láttak a bejáratnál.
Megjelent: Múlt-kor, 2010. november 22. 16:10
(http://www.mult-kor.hu/20101122_titokzatos_szobat_talaltak_az_indiai_nemzeti_konyvtarban)
2010. 11. 26.
Felhőkakukkvár: megjelent Bősze Balázs gyermekverseskötete
- Részletek
- Kategória: Agora
- Megjelent: 2010. november 26. péntek, 02:56
- Írta: Hunra_Admin
- Találatok: 2814
Nagyobb gyerekek és versszerető felnőttek számára is kitűnő csemege, irodalmi játék a kötet, kiállítása egyszerűen gyönyörű: igényes papírra esztétikus betűtípussal nyomott, remek rajzokkal illusztrált szórakoztató olvasmány. A költő lírai eszközeit a játék, az életöröm, a világ újrafelfedezésének a szolgálatába állítja. Bősze Balázs felismerte, és tiszteletben tartja a gyermekkor sajátos világtapasztalási módját, elfogadja azt és megpróbál azonosulni vele - hangzott el a kötet bemutatóján.
A könyvbemutatón elhangzottak szakszerű elemzést adó, ugyanakkor az érzelmeket, emberi kötődéseket is tiszteletben tartó és értékelő ajánló gondolatok leiratát ezúton adjuk közre.
Jávorszky Edit: Bősze Balázs könyvbemutatója elé
Szeretettel és tisztelettel köszöntöm a megjelenteket.
Bősze Balázst költő gyermekvers-kötetét jöttem bemutatni, őt talán majdnem mindenki ismeri Sopronban, de engedtessék meg nekem, hogy saját szavaival, versével mutassam be a költőt:
A Fertő tavon
Hasamat süttetem a napon.
Fenekemet nem csípi lódarázs,
Rímet faragva elkap a varázs,
S úgy hívnak, hogy Bősze Balázs.
Mit tudunk még meg róla versei alapján? Sopronban született, feleségét Pordányból hozta, három közös gyermekük van. Szereti Sopront és a környékét, rajong a természetért, és rajongását szívesen adja át unokáinak, és e kötet révén más kisgyermekeknek is.
Fejlődéspszichológusként jó szívvel tudom ajánlani Bősze Balázs gyermekverseit olvasgatásra, mondókázásra, gondtalan időtöltésre, mókázásra, és élményszerű tanulásra.
2010. 11. 26.
Széchenyi István eddig be nem mutatott relikviái Kaposváron
- Részletek
- Kategória: Agora
- Megjelent: 2010. november 26. péntek, 02:54
- Írta: Hunra_Admin
- Találatok: 2207
Széchenyi István eddig a nagyközönség számára be nem mutatott relikviáiból nyílik kiállítás szerdán Kaposváron az egyetem könyvtárában. A egyediségét, a különlegességét az adja ennek a kiállításnak, hogy Széchenyi István összes jelentő művének első kiadású, a szerző által dedikált példánya látható lesz. Kéziratok mellett olyan szerzők könyveit is bemutatják, akiknek munkájához Széchenyi István írt ajánlást - közölte Kiss Gábor könyvtárigazgató az MTI-vel. Hozzátette: a Széchenyi-év alkalmából rendezett kiállításhoz a relikviákat egy magát megnevezni nem kívánó magángyűjtő bocsátotta a Kaposvári Egyetem rendelkezésére.A könyvritkaságokat november 30-ig nézhetik meg az érdeklődők.
Megjelent: mti.hu, 2010. november 23. 08:16
(http://www.mti.hu/cikk/2010/11/23/szechenyi_istvan_eddig_be_nem_mutatott_relikviai_kaposvaron-514991)
2010. 11. 26.
Ritkaságokat is digitalizálnak az Europeanában
- Részletek
- Kategória: Agora
- Megjelent: 2010. november 26. péntek, 02:51
- Írta: Hunra_Admin
- Találatok: 2388
Az Europeana tartalma dinamikusan növekszik, új, a feltöltött anyagokat hasznosító projektek is indulnak, de bőven akad még tennivaló.
A meglehetősen dicstelenül indult közös európai digitális könyvtár, az Europeana állapotát, a projekt megvalósításának menetét vizsgáló vitacsoport (Bölcsek bizottsága: Maurice Lévy, Elisabeth Niggemann, Jacques de Decker) november 18-án adott ki egy közleményt, mely a jövő év elején kiadandó jelentés beharangozója. A közlemény szerint a 2008-ban kétmillió könyvtári tétellel induló Europeana adatbázisa mára meghaladta az eredetileg 2010-re célul kitűzött 10 millió tételt, a tagországi közreműködésnek köszönhetően immár több mint 14 millió digitalizált könyv, térkép, fénykép, festmény, film és zenei klip érhető el az interneten.
A hivatalos honlapon közzétett szöveg szerint az Europeana prototípusa 2008 novemberében kezdte meg működését, lehetővé téve az internet-felhasználók számára a digitalizált könyvek, térképek, festmények, újságok, fényképek, filmtöredékek és más, az európai kulturális intézményektől származó audiovizuális dokumentumok elérését és keresését (valószínűleg nem véletlen, hogy a prototípus megjelölést használják, így igyekeznek bagatellizálni a kezdeti bakikat, ugyanis a 2008-as induláskor a várakozásokat meghaladó felhasználói érdeklődés által okozott túlterheltség miatt az oldalt egy hónapra be kellett zárni). Az Europeana-iroda egyébként a Hágában található Holland Nemzeti Könyvtárban kapott helyet. A szolgáltatást a 80 százalékban az EU által finanszírozott Europeana Alapítvány üzemelteti.
2010. 11. 24.
Bereményi Géza: Kádár egy kegyetlen évszázad terméke
- Részletek
- Kategória: Agora
- Megjelent: 2010. november 24. szerda, 19:09
- Írta: Hunra_Admin
- Találatok: 2624
Zsombó - Az író, dalszöveg- és forgatókönyvíró, filmrendező saját önéletrajzi regényén dolgozik. A Kádár-film ötletét már elvetette, Cseh Tamás halálába viszont még mindig nem nyugodott bele. Interjú.
- Jelenleg a saját életemről írok regényt. Elég idősnek érzem magam ahhoz, hogy visszatekintsek. Számos tanulságot gyűjtöttem össze az életemről, ezeket most megosztanám másokkal is. A ma esti zsombói irodalmi est címe: Jó estét kívánok! Bereményi Géza vagyok! Az ilyen bemutatkozások segítenek a regény elkészítésében. Örömmel fogadok el minden olyan meghívást, ahol beszélhetek a saját életemről - ez egyrészt segít összeszedni a gondolataimat, másrészt észrevettem, az emberek érdeklődnek az iránt, ha valaki őszintén kitárulkozik.
- Milyen színdarabok vannak születőben?
- Most rendeztem Pécsett a saját darabomat Az arany ára címmel, ez jelenleg a tizedik előadásnál tart. A történet egy régi vándortémám, amit a családomból gyűjtöttem össze. A nagyapám történetét először filmen készítettem el, Eldorádó címmel. Az arany ára színdarab egy kereskedő történetét beszéli el - ő valójában az anyai nagyapám, aki felnevelt. Nagyon sok örömöm telt a téma színpadra állításában, és ahogy látom, a pécsi nézők is élvezik.
2010. 11. 24.
Pollágh beszél, mesél, varázsol
- Részletek
- Kategória: Agora
- Megjelent: 2010. november 24. szerda, 19:05
- Írta: Hunra_Admin
- Találatok: 2155
November 18-án k.kabai lóránt mutatta be a Műcsarnokban Pollágh Péter negyedik kötetét, A Cigarettást az alább olvasható bekezdésekkel, melyekből kiderül, Pollágh hogyan beszél, miként mesél és miért varázsol olykor.Pollágh beszél. Nem csak összeszed pár neki kedves szót és tetszőlegesen feldíszíthető fogalmat, nem egyszerűen összegyúrja ezeket holmi mondatokká, hanem beszél, folyamatosan és egyre trükkösebb módokon vonva be bennünket, egyszerű hallgatóit-olvasóit a szövegébe, folyamatosan és egyre trükkösebb módokon továbbszőve motivikus hálóját, míg csak észre nem vesszük: a háló teljesen összezárult — körülöttünk. Egyfelől bezár bennünket magánmitológiájának elemei közé, másfelől talán véd is a (jellemzően ártó) külső hatásoktól, mint a patrónusbűbáj a dementoroktól, hogy a Pollágh által is különösen kedvelt Harry Potter-mitológiára utaljak.
2010. 11. 24.
Áfra János: Szóvá lett
- Részletek
- Kategória: Agora
- Megjelent: 2010. november 24. szerda, 18:58
- Írta: Hunra_Admin
- Találatok: 2303
Áfra János
szóvá lett
letérdelt, és összekulcsolta kezét, ez volt
neki az első, elővette a papírt, amit társai
elloptak tőle, de most elégedetten terítette
az arca elé, visszaszerezte, ott volt minden
rajta, még sírt is, hogy újra kézben tartsa
a bűneit, hisz nem akart semmit elfelejteni,
azt gondolta, én vagyok a magasságos füle,
és most már, mert szóvá tette ezt az írást,
nem juthat többet a semmibe… hát igen,
három miatyánk, fiam, és három üdvözlégy,
és paráználkodtam, úgy legyen öt miatyánk,
de mit tudhat vajon a szemérmetlenségről?,
tízéves lehet, talán barátaival pornót néztek,
vagy ilyesmi, így szokták, sajnos én is, de
csak végszükség esetén, más nem jutott,
elszáradt a testem… Isten megbocsátotta
bűneid, menj békével, az Úrnak legyen
hála, és átsétált a fülkéből a főhajóba,
szenteltvízbe most is bal kezét mártotta,
sete volt, a padok közé sétált, egy üres
sorba tért be, majd letérdelt az oltárral
szembe, ásított, fejét lebiggyesztetve,
Miatyánk kivagy a mennyekbe
További cikkeink...
Levelezési cím:
Magyar Olvasástársaság
Pompor Zoltán, elnök
1123 Budapest Kék Golyó u. 2/c
Magyar Olvasástársaság • Hungarian Reading Association
1827 Budapest, OSZK Budavári Palota, F épület
Számlaszám: 11600006-00000000-40427461 • Adószám: 18007019-1-41
László Bandy az „Égig érő mesefa” alkotója, nemrég ünnepelte 70. születésnapját.
>> Ez alkalomból beszélgetett vele lánya, László Anikó, a Százhalombattai Hírtükör munkatársa. <<
A NÉPMESE NAPJA
Vonalban
Oldalainkat 91 vendég és 14 tag böngészi
