Nagyobb gyerekek és versszerető felnőttek számára is kitűnő csemege, irodalmi játék a kötet, kiállítása egyszerűen gyönyörű: igényes papírra esztétikus betűtípussal nyomott, remek rajzokkal illusztrált szórakoztató olvasmány. A költő lírai eszközeit a játék, az életöröm, a világ újrafelfedezésének a szolgálatába állítja. Bősze Balázs felismerte, és tiszteletben tartja a gyermekkor sajátos világtapasztalási módját, elfogadja azt és megpróbál azonosulni vele - hangzott el a kötet bemutatóján.

A könyvbemutatón elhangzottak szakszerű elemzést adó, ugyanakkor az érzelmeket, emberi kötődéseket is tiszteletben tartó és értékelő ajánló gondolatok leiratát ezúton adjuk közre.

Jávorszky Edit: Bősze Balázs könyvbemutatója elé

Szeretettel és tisztelettel köszöntöm a megjelenteket.

Bősze Balázst költő gyermekvers-kötetét jöttem bemutatni, őt talán majdnem mindenki ismeri Sopronban, de engedtessék meg nekem, hogy saját szavaival, versével mutassam be a költőt:

A Fertő tavon
Hasamat süttetem a napon.
Fenekemet nem csípi lódarázs,
Rímet faragva elkap a varázs,
S úgy hívnak, hogy Bősze Balázs.

Mit tudunk még meg róla versei alapján? Sopronban született, feleségét Pordányból hozta, három közös gyermekük van. Szereti Sopront és a környékét, rajong a természetért, és rajongását szívesen adja át unokáinak, és e kötet révén más kisgyermekeknek is.

Fejlődéspszichológusként jó szívvel tudom ajánlani Bősze Balázs gyermekverseit olvasgatásra, mondókázásra, gondtalan időtöltésre, mókázásra, és élményszerű tanulásra.

Kölcsönösen élvezetes tevékenység gyermek és szülő között a mondókázás, verselés

A kisgyermekek számára írt versek felkeltik a gyermek érdeklődését, önkéntelen figyelmet váltanak ki, rávezetik a gyermekeket az emberi beszéd érdekességére. A jó gyermekvers szövege - hangzásban, ritmusban, hangulatban, képi erőben -, messze felülmúlja hétköznapi beszédünket. A gyermek az életkorához illő verseket hamar megtanulja, rááll a füle és a szája.

Munkám során gyakran tapasztalom, hogy a világ felgyorsulása és időhiány miatt nem olvasnak a gyerekeknek verseket, meséket. Még olyan véleményt is hallottam, hogy ezek régies butaságok, divatjamúlt ócskaságok, nevetséges zagyvaságok. A fiatal szülők egy része nem tudja, hogy ezeknek a közös perceknek, milyen lélekfejlesztő, sőt lélekgyógyító hatása van. A kisgyermeket a közösen megélt, ún. jelentéspillanatok helyett (amelyek alkalmasak arra, hogy a kapcsolatról szerzett tudás leképeződjék az idegrendszerben), amelyek elméjét leginkább kitárják, növelik - fejlesztőközpontokba viszik, ahol idegenek foglalkoznak vele, ahonnan az anyuka vélekedése szerint egy órával később fejlettebben hozza ki -, gyakran dicsekednek is azzal, hogy mennyit tanult már a gyerek ebben az intézményben.

Azt tapasztaljuk az országot járva, hogy egyre jobban elterjed a korai fejlesztési szemlélet, gyakran van olyan érzése a gyermeklélektannal foglalkozó szakembernek, mintha a gyerekek maguktól nem is tudnának fejlődni, mindent kívülről raknánk rájuk. Gyakran találkozunk olyan irányzatokkal, amely szerint a hat hónapos csecsemőt „idegen nyelvre” tanítják, a számítógépes ismereteket is minél hamarabb kezdik megismertetni a gyerekkel, mintha a szülők, és sajnos néha a pedagógusok is attól félnének, hogy ha nem kezdik elég korán „tanítani” ilyen ismeretekre a gyereket, az lemarad majd valamiről a nagy társadalmi versengésben. Ezt jól szemlélteti egy bölcsődében tanított versike is:

„Óra vagyok, ketyegek, a bölcsibe sietek.”

A gyermeki időtlenséget, ráérősséget hamar a felnőttek versengő, teljesítménycentrikus világa veszi át. Megfosztjuk a gyereket a gyermekkor értelmétől, szerepétől és élvezetétől.

A szülő gyakran saját beteljesületlen vágyainak megvalósításában látja a gyermeknevelés értelmét. Saját önzése, bizonytalansága, tudatlansága miatt már korán tanítja nyelvre, számítógépre stb. Versenyre neveli, eszerint jutalmazza, és a gyerek azt éli meg, hogy nem lehet őt önmagáért szeretni, teljesíteni kell.

Minél kisebb a gyerek, annál kevésbé választható el az értelmi fejlődés az érzelmi folyamattól. A tanuláshoz ebben a korban érzelmi töltés kell. Gyermekkorban csak attól tanulunk, akihez erős szeretetkapcsolat fűz bennünket, nem pedig idegenektől. A lelki tartalom kötőanyaga az érzelmi élmény.

Az én társas eredete ma már a legtöbb kutató által elfogadott elképzelés. A korai anya-gyermek kapcsolat adja meg ennek a lehetőségét.

Már a csecsemő is előnyben részesíti az olyan társaságot, amelyben a másik is élvezi a vele való együttlétet. Ami velünk történik, azáltal lesz sajátunk, hogy számunkra valamilyen jelentéssel bír. Emberi kapcsolatok hozzák létre azokat az idegi kapcsolatokat, amelyekből majd az elme kiemelkedik és alapja lesz a későbbi, más jellegű tanulásnak, tudásnak.

Élményeink alaprétegét gyermekkorban gyűjtjük be. Később is abból merítünk, ami akkor megtörtént velünk. Az átélt és elraktározott gyermekkori ünnepek a felnőttkori sivárság ellenszerei.

Az egyik kölcsönösen élvezetes tevékenység gyermek és szülő között a mondókázás, verselés.

A mese, az énekelt vagy mondott vers a gyermek szellemi nevelésének eszköze, de hozzájárul a gyermek jó közérzetéhez is.

A mese a dal a vers a nyelv ünnepi ruhája

A gyereknek még nincs tudomása az értelmező olvasásról, a gyerekek a verset varázsének módjára mondják ritmikusan, recitálva, bódító egyhangúsággal. Evvel a verses beszéd lényegéhez közelebb vannak, mint sok felnőtt, aki csak a mondanivalóra figyel. A gyermek számára értelmetlen szó nem létezik. Egy–egy szóhoz, kifejezéshez kapcsolódó furcsa képzeteinket sokszor felnőttkorig megőrizzük. Az egészséges, értelmes gyerek úgyis megkérdezi amire kíváncsi. Példák a könyvből érdekes, archaikus szavakra: pajta, szerpentin, tallér, gavallér. Ezekről történeteket lehet szőni, beszélgetés témája lehet, a szülő saját tapasztalatait, élményeit is felidézheti általuk.

Máskor a szófacsarásban, a hangalakkal és jelentéssel való játékban leli örömét. Megteheti, mert még nem köti erősen a nyelvi konvenció.

Példák a könyvből : ,Mit csőrözöl, mit csőrözöl, fekete sárba köpölyözöl, kuc-kuc kiskuruc, a jó falat elcsúszott,

Agadír, Agadír, tégedet az aga bír.

Sej… Páliba bálba ment két liba.

A mese a dal a vers a nyelv ünnepi ruhája. Képileg és ritmikailag megformált tartalom. Díszesek, de nem bőbeszédűek. A költészet célját téveszti, ha a didaktika közelébe kerül, ha meg akarjuk magyarázni a megmagyarázhatatlant. Jótékony hatását csak az élményen keresztül fejti ki. A vers nyomait már egész korán tapasztalhatjuk. Az anya dallamos beszéde, dúdolása, a kicsi baba ringatása, vigasztalása, csitítása, a dalocskákkal kísért ölbéli játékok elemi ritmusélmények, amelyekhez jellegzetes hangulat és a beszéd zeneisége tapad. Lényege a kapcsolatteremtés.

A két –hároméves gyerekeket a vers ritmusa ragadja meg, még hatéves korban is a hangzás az elsődleges. A versélmény gyökere a mozgás. A mozgásos feszültség csak az életkor előrehaladtával alakul át teljesen ritmusélménnyé.

Karácsony van, fehér ének, víg: duli, dalla, lá, zöld fenyőfán fényes gyertyák, duli, dalla, lá!

Ma szitálok holnap fűtök, holnapután tököt sütök.

Zakatol a vonatkerék fáradt vagyok elaludnék.

Egy Kányádi idézettel szeretnék rávilágítani arra, hogy mi a vers:

,,Hát te mondd meg mi a vers? Ezt válaszolta egy falusi kisiskolás, amikor a tanítója feltette a kérdést: a vers az, amit mondani kell.”

Igen a vers az amit mondani kell, nem kötelezően, hanem szükségből. A hang, az akusztika, a ritmus a zene a lételeme, a levegője. Egyszerűen el kell mondani kétszer, háromszor, anélkül, hogy bármilyen jelét adnánk annak, hogy meg kívánnánk tanítani. A dallamos, kötött beszéd élmény a kisgyermek számára. Az óvodáskorú gyerekre ragad a neki való vers, ha a felnőttek mindennap az emberi érintkezés, a játék természetes elemévé teszik.

Csecsemőgondozók erről konkrét példákat is tudnak mesélni. (...)

Saját élmény Poros úton MÉG, MÉG, MÉG.

Bősze Balázs gyermekversei is ilyenek, jó mondogatni azokat még, még még…

Almát kaptam szép pirosat, egy harapás finom falat.

A versek felelevenítik az évszakok rendjét és az ünnep örömeit

A könyv borítója, címe fantáziadús, felkelti a gyermek érdeklődését, segít átlépni egy másik, misztikus mesei világba, ahol minden minden lehet, a felhőn, a népmesei felső világban kakukkvár áll és amely világban a gyerekek olyan könnyedén közlekednek.

Bősze Balázs versei úgy nyújtanak ismeretet a gyermekek és szülők számára, hogy nem tesznek erőszakot a gyermeki tanulás sajátosságain.

A kötetbe rendezett versekből Sopront és a tágabb környezetünket is meg lehet ismerni, úgy is tekinthetünk erre a verseskötetre, mint egy helytörténeti anzixra, kisgyermekek számára. Balf, Hegykő, Bradány, Pordány, Pápa, Egyed, Rák patak, Ecser, Devecser. Ajka, Zalaszántó, Zalahát, Dör, Misina.

Nagy pozitívuma a kötetnek, hogy a versek egy részét a jeles napok, ünnepek élményei köré csoportosítja. Az egészséges személyiség fejlődéséhez szükséges a hétköznapok és ünnepek váltakozása, mert ha ezek egyensúlya felbomlik, komoly lelki megbetegedések forrása lesz. Az ünnepek a feltöltődés, a derű, a kikapcsolódás napjai. Ma mintha elfelejtenénk önfeledten ünnepelni. A fogyasztói társadalom az ünnepeket is lesilányítja, a pénz, az ajándékok értéke dominál a felhőtlen, tartalmas és játékos együttlét helyett. Bősze Balázs versei felelevenítik az ünnep örömeit, és lehetőséget adnak arra is, hogy a felnőttek gyermekkori élményeit is előhívja emlékezetük rejtett zugaiból:

Például: Farsangoló Gellért, Télhessentő, Ünnepnapra-vasárnapra, Betlehemi csillag.

Az évszakok változásait, annak örömeit is bemutatja a kötet. A természet, az időjárás, az életmód változása a gyerekek számára olyan élmény, amely ezer apró megfigyelés, érzéki benyomás, újszerű játék forrása. Természetes rend az évszakok rendje, tele meglepetéssel, pazar élményekkel az emberi kedélyt áthangoló titkos hatásokkal.

Elindult egy hópihe, száll az orrod hegyire, onnan is tovább, tovább, hajnali fényen át..

Az évszakok, napszakok természetesen, a gyermek életkori sajátosságainak megfelelően tagolják az időt. A gyermek még nem ismeri az időmérés konvencionális eszközeit, a naptárt, az órát, amely a felnőttek életében oly nagy szerepet játszik.

Gyakran az írott szöveg is képes olyan képeket előhívni, amelyek már-már a látás és tapintás érzéki élményét nyújtják. Ezt tapasztaljuk Balázs verseiben is. Érzékletes kifejezéseit képszerű és szinte tapintható ábrába rendezi, az ő szövegeinek olvasása a teljes érzékelés élményévé válik.

Mindenki átázik, lúdbőrözik, fázik, felhő rohan, fú a szél, az eső is szemerkél.

Az úton vadcsapás, benne ér csörgedez. Fenn a fán mókus neszez.

Bertalan fázik, a kabátja ázik, zokog az ég is, a szivárvány késik.

Zöldel az erdő tavasz van, minden rügyben bokorban

Az úton vadcsapás, benne ér csörgedez.

Fenn a fán mókus neszez.

Szöveg és kép találkozik a könyvben

A gyermekkönyvek esetében az íróéval azonos mértékű a rajzoló felelőssége. A gyerekkönyv illusztráció rejti magában talán a legnagyobb kihívást az illusztrálás műfaján belül. A könyvillusztráció nem más, mint egy segédeszköz, az írott anyag megértéséhez. Nem nyomhatja el a vers által közvetített tartalmat, nem gátolhatja a képzeletet. A rajzolónak arra is nagyon kell figyelni, hogy a szöveg és kép találkozzon.

A vizuális nevelés és az ízlés kialakítása, nem beszélve a toleranciáról, már kora kisgyermekkorban elkezdődik. Az elmúlt másfél évtized mese- és képeskönyveinek színvonala, a kiadványok minősége változatosnak, sőt inkább ellentmondásosnak mondható, akárcsak az alkotók, az illusztrátorok megítélése. Sok vitára adhat okot a megjelent gyermekkönyvek illusztrációinak minősége, azok színvonala. Az illusztrációk túltengenek, nem hagynak teret a képzeletnek, primer módon követik a cselekményt. Képileg silány, művészileg gyakran értéktelen alkotások. A kép túlságosan is átvette a dominanciát a szöveg fölött. Hogyan létezhet, hogy olyan klasszikus gyerekversek, mint mondjuk az Arany Lacinak, vagy József Attila Altatója, csak kifejezetten silány, szégyellnivaló rajzokkal és kivitelben kaphatók – senki nem hördül föl, gond nélkül megveszik, mert a szöveg a fontos. miért tart ott a vizuális kultúránk, ahol tart?

A könyvek egy része az amerikai rajzfilmekhez köthető, amelyekkel naponta találkozunk a kereskedelmi televíziókban, túl zaklatott, harsány színvilágú, túlrajzolt, elsősorban a vizualitásukkal ható alkotások. A rajzfilmekhez hasonló, vagy azokat utánzó könyvillusztrációk kész vizuális paneleket nyújtanak, a képzeleti képek áramlását megakadályozzák. Ez hosszútávon károsítja a kreativitást, a lelki egészséget és az olvasástól is leszoktatja a gyerekeket.

Berg Glória egyenrangú alkotótársa a versek írójának. Figuráinak gesztusai jól érthetőek, éppen ezért kiválóan alkalmasak gyermekkönyvek illusztrálására. Rajzai a gyermekek világlátását követik, és a kézbe vett kötettel alakuló bensőséges viszonyt erősítik.

Az ő illusztrációiban két szál ér össze. Az egyik egy gyerekkorból hozott, megmaradt világlátás, gondolkodásmód. Ez a boldogság őszinte igénye, és a nyitottság az elégedettségre.

A másik, a technikai megvalósítás színvonala. Erős rajzi alapot hoz létre, ez teszi lehetővé az egyszerűsített megjelenítést, ami a bonyolultból van lebontva. Minél egyszerűbben fogalmazódik meg valami, annál fontosabb, hogy nagyon pontosan tükrözze, és sűrítse mellé az ábrázolt összetett jelenséget. Mindezeket megtaláljuk Berg Glória ízléses, élvezetes rajzain.

Nagyobb gyerekek és versszerető felnőttek számára is kitűnő csemege, irodalmi játék

Végezetül szeretném a jelen lévő szülők, nagyszülők figyelmét még egyszer arra, hogy milyen fontosnak (és egyben szórakoztató mulatságnak) tartom a közös versmondást, mondókázást. Bár ma a könyv nem olcsó mulatság, mégis megéri beruházni, vásárolják meg Bősze Balázs kötetét. Nagyobb gyerekek és versszerető felnőttek számára is kitűnő csemege, irodalmi játék. Kiállítása egyszerűen gyönyörű: igényes papírra esztétikus betűtípussal nyomott, remek rajzokkal illusztrált szórakoztató olvasmány. A költő lírai eszközeit a játék, az életöröm, a világ újrafelfedezésének a szolgálatába állítja. Bősze Balázs felismerte, és tiszteletben tartja a gyermekkor sajátos világtapasztalási módját, elfogadja azt és megpróbál azonosulni vele. Nem leereszkedik egy alacsonyabb szintre (ami sokszor lírai gügyögéshez, a gyermeknyelv és a gyermeki gondolkodás infantilis, nevetséges utánzásához vezet), hanem felemelkedik a szabad, előítéletektől mentes gyermeki lélekhez, azonosul természetes naivitásával, és felszabadultan közelít mindahhoz, amit a huszadik századi gondolkodás a gyermeki gyűjtőfogalmával nevez meg.

Gratulálok az alkotóknak, a jelenlévőknek pedig kívánok önfeledt, gyermeki, időtlen, játékos együttlétet gyermekeikkel, unokáikkal - hangzott Jávorszky Edit könyvajánlója.

 A könyvbemutatón a szerző dedikálta verseskötetét.