2010. 12. 18.

Átadták a Népművészet Mestere díjakat

December 14-én a budapesti Hagyományok Házában átadták a Népművészet Mestere díjakat. Az ünnepségen részt vett Dr. Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter, Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkár, Dr. Jávor András közigazgatási államtitkár és Kelemen László a Hagyományok Háza főigazgatója.

A kormány rendelete alapján a kulturális miniszter által felkért szakmai bizottság azokat jutalmazta, akik a népművészet fejlesztésében kimagasló eredményeket értek el és a fogásokat megőrizve, tanítványoknak továbbadva őrködnek nemzeti értékeink, hagyományaink felett. A hat anyaországban élő és négy határon túli alkotónak Dr. Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter és Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkár adta át az elismeréseket. Dr. Réthelyi Miklós arra kérte a díjazottakat, vegyék pártfogásba az ifjabb nemzedéket, minél több fiatalnak adják át tudásukat és a népművészetről vallott szemléletüket.
 
A Népművészet Mestere-díjban részesült Cselényi József néptáncos (Lökösháza, Szlovákia), Csepeli István faragó, népi iparművész (Dunaföldvár) Cz. Tóth Hajnalka népi iparművész (Balatonalmádi), Hideg Istvánné énekes, mesemondó (Ördöngősfüzes, Kolozs megye, Románia), Nagy Mária és Vidák István alkotóművészek, megosztva (Kecskemét) Réti János néptáncos (Ördöngősfüzes, Kolozs megye, Románia), Schneider Péterné, bútorfestő népi iparművész (Harta) Tímár János, népzenész (Gyimesközéplok, Hargita megye, Románia) Toldi István mesemondó (Kupuszina-Bácskertes, Vajdaság, Szerbia) és Verseghy Ferenc fazekas (Tolna).
 
A díjazottakról
 
Cselényi József juhász és néptáncos (Lökösháza, Szlovákia)
79 évvel ezelőtt egy pásztorcsalád gyermekeként látta meg a napvilágot Gömör- és Kishont vármegyében, Lökösházán. Felmenői emberemlékezet óta pásztorkodással foglalkoztak. Ő is örökölte a mesterséget és aktív éveit juhászként dolgozta végig. Kiemelkedő tánc és énektudásával is hitelesen képviseli a gömöri pásztorság hagyományos szellemi kultúráját, mára a gömöri pásztorbotoló hagyomány valószínűleg utolsó élő képviselője.
 
Csepeli István faragó népi iparművész (Dunaföldvár)
A népi faragóművesség megújítója és továbbadója. Több mint 40 éve kapcsolódott be a népművészeti mozgalomba. Faragó táborokban vett részt, és lelkesen tanulta a népi faművességet az idősebb mesterektől. Munkásságában nyitott volt a faragások hagyományos technikái mellett a faművesség esztétikájára és több száz éves hagyományaira. A több évtizede Dunaföldváron élő faragó népi iparművész a népművészet iránt elkötelezett alkotó, gondolkodó, újító egyéniség. Ötletei, tervei nyomán ez a szakterület műfajilag, tartalmilag és funkcionálisan is időnként kilép a történeti népművészet, a pásztorművészet hagyományos keretei közül. Műveivel, a hagyományos formák újraértékelésével, a középkorig visszanyúló ácstechnikák felújításával irányt mutatott a térplasztikában.

2010. 12. 18.

Információs központokká váltak a könyvtárak

Csaknem százmillió forint összegű európai uniós támogatásból fejleszthette informatikai rendszerét hét Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei könyvtár.

Nagy László, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár igazgatója a szerdai projektzárón elmondta: a teljesen brüsszeli forrásból finanszírozott beruházás összegéből a nyírségi nagyváros közintézménye 40,7, míg a vásárosnaményi, nagykállói, nyírbátori, kisvárdai, tiszavasvári és a tiszalöki könyvtár együtt 53,5 millió forintot használhatott fel. A hét intézményben egységes informatikai infrastruktúrát hoztak létre, összesen 132 számítógépes olvasói állomást alakítottak ki, ötvenhármat Nyíregyházán, a többit pedig az érintett további hat könyvtárban.

A támogatásra konzorcium keretében pályázott intézmények a fejlesztéssel kiemelt feladatukat, az úgynevezett információs társadalom fejlődését, az emberek információhoz való hozzájutásának korlátlan lehetőségét biztosítják. A könyvtárak – hangsúlyozta Nagy László – információs központokká váltak, ahol a látogatók nemcsak a hagyományos szolgáltatásokat vehetik igényben, hanem azokat a korszerű informatikai eszközöket is, amelyek a munkavégzéshez, a tanuláshoz és az informálódáshoz szükségesek számukra. Hozzátette: az informatikai fejlesztés különösen a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok felzárkóztatásának szempontjából fontos, hiszen így ők is lehetőséget kapnak a számítógépek használatára, ebben az intézmények dolgozói segítenek nekik.

Az egységes számítógépes hálózattal a hét szabolcsi könyvtár kapcsolódni tud a nagy országos közös katalógusokhoz, s a nagy tárkapacitású szerveren adatbázist és olvasói nyilvántartást is kialakíthatnak. Emellett egységes webes felületen kereshetik meg az olvasók a megye könyvtárainak teljes állományát, kérhetik egyes kötetek előjegyzését, s meghosszabbíthatják a kölcsönzött könyvek, dokumentumok visszaadási határidejét is.

A hét könyvtár a fejlesztés részeként speciális szolgáltatásokat is kialakított fogyatékkal élőknek, Braille-nyomtatók, képernyőolvasó szoftverek és hangerősítő rendszerek beszerzésével.
(MTI)
Megjelent: Magyar Nemzet Online, 2010. december 15. 14:07 (http://www.mno.hu/portal/754035)

2010. 12. 18.

Egy éj az ingyenkönyvek jegyében

Húszezer „adományozót” várnak a brit kiadók

Nagy-Britanniában megkezdődött a visszaszámlálás a március 5-i Könyv Éjszakájára.

Az ötlet szellemi atyja eredeti személyiség, Jamie Byng, Strafford 8. grófjának, valójában egy elszegényedett arisztokratának a második fia. A 41 éves üzletember az egyik legsikeresebb brit kiadó, az Edinburghban székelő Canongate vezérigazgatója, aki azonban nem is olyan régen még sokkal inkább kicsapongó életformájával, kábítószer-szenvedélyével hívta fel magára a figyelmet.

Byng abból a meggyőződéséből indult ki, hogy a szakmának valami egészen rendkívülit kell „dobnia”, ha aktívabb könyvvásárlásra akarja rábírni az embereket, azaz fel akarja venni a versenyt a Kindle-ek, iPadek és más elektronikus könyvolvasók mezőnyével. A már bevált brit Könyv Napját mindöszsze két nappal követő esemény egyszerű képleten alapul. A www.worldbooknight. org honlapon található egy kiadók, művészek, sajtómunkások bevonásával összeállított, huszonötös könyvlista. A művek között olyan világsikerek találhatók, mint Erich Maria Remarque-tól a Nyugaton a helyzet változatlan, Johne le Carré-tól A kém, aki bejött a hidegről, Chimamanda Ngozi Adichie Egy fél sárga napkorongja, Margaret Atwoodtól A vak bérgyilkos, Gabriel Gárcia Márquez regénye, a Szerelem kolera idején, valamint Seamus Heaney és Carol Ann Duffy, a jelenlegi koszorús költő verseskötete.

Az első menetben több száz művet tartalmazó lajstrom leszűkítése után történelmi, bűnügyi regények, bestsellerek, visszaemlékezések és „fiatal felnőtteknek” való írások egyaránt fennmaradtak a rostán. Az olvasóközönség bármely tagja jelentkezhet, hogy bekerüljön a húszezer „adományozó” közé: ki kell választania a szívéhez legközelebb álló könyvet, annak 48, a kiadó által ingyen rendelkezésre bocsátott példányát el kell hoznia egy kijelölt helyről, például helyi könyvtárából, és szét kell osztania saját belátása szerint. A jelentkezés során legfeljebb száz-száz szóban mindenkinek meg kell indokolnia, miért esett a választás az adott könyvre, illetve kinek és hogyan juttatja el a 48 példányt.

A könyv ünnepét egyre több híresség ésvéleményformáló támogatja, köztük Antony Gormley, Damien Hirst, Nigella Lawson, Colin Firth, nem is beszélve az edinburghiJ. K. Rowlingról. Az ötletgazda reményei szerint az „ajándékozók” eleve szenvedélyes olvasók, akik szívesen ajánlanak könyveket másoknak. Az alig rejtett szándék természetesen az, hogy a húszezer „aktivista” képes az olvasástól eddig vonakodó embereket, illetve olyanokat is megnyerni az irodalom számára, akik nehezen jutnak hozzá könyvekhez, könyvesboltokhoz, kölcsönkönyvtárakhoz.

Egy egyszerű szorzásból kiderül, hogy ezen a módon „csak” 960 ezer kötet talál gazdára. A vágyott egymillióból hiányzó negyvenezer sorsáról maguk a World Book Night, a könyv éjszakája szervezői gondoskodnak.

Megjelent: Népszabadséág Online, 2010. december 16. (http://nol.hu/lap/kult/20101216-egy_ej_az_ingyenkonyvek_jegyeben)

2010. 12. 18.

Fotókiállítás és meseolvasás lesz szombaton

Budapest - Az Olvassunk együtt! mozgalom újabb programjaként fotókiállítás és meseolvasás várja az érdeklődőket szombaton Budapesten.

Az Aréna Plázában Kéri Kitty, Marék Veronika, Mészáros Antónia, Nyári Oszkár és Nyári Szilvia várja a családokat és a gyerekeket mesével, könyvekkel. A látogatók kiállításon tekinthetik meg a mozgalom különböző állomásain készült fotókat az Aréna Plázában: Valuska Gábor képei a helyszínek hangulatát, a híres vendégekkel közösen mesét olvasó és a könyvekkel ismerkedő gyerekeket mutatja be.

Aki az Olvassunk együtt! mozgalom számára szeretne könyvet adni, az év végéig elhelyezheti az Olvassunk együtt! emblémával ellátott gyűjtővárakban, leadhatja az ország valamennyi OMV kútjánál, illetve Budapesten, az V. Október 6. utca 12-ben, az OSI (Nyílt Társadalom Intézet) épületében.

A program kezdeményezője és irányítója a Nyílt Társadalom Intézet Roma Programja, a lebonyolításban különböző szakmai szervezetek, médiatámogatók és könyvkiadók vesznek részt. Az Olvassunk együtt! több száz könyvet hagy minden helyszínen, ami reményeik szerint olvasókörök vagy könyvtárak magvául szolgálhat, illetve bővíti a már meglévő gyűjteményeket ott, ahol a családoknak nem telik könyvre. További információkat az érdeklődők a www.olvassunkegyutt.hu oldalon olvashatnak.

Megjelent: Délmagyar.hu, 2010.12.16. 06:51 (
http://www.delmagyar.hu/belfold_hirek/fotokiallitas_es_meseolvasas_lesz_szombaton/2194233/)

2010. 12. 09.

E-könyv olvasók a Széchényi Könyvtárban

December 7-től tíz e-könyv olvasót próbálhatnak ki az Országos Széchényi Könyvtár látogatói. Az olvasókat egyelőre csak a könyvtáron belül lehet használni, de a hosszú távú cél az, hogy később kaució ellenében haza is lehessen vinni. A My Ebook nevű készülékeket egy miskolci forgalmazó cég ajándékozta a könyvtárnak, ők cserébe tartalmakat kapnak majd a Magyar Elektronikus Könyvtártól. A készülékeken egyelőre csak szabadon elérhető könyveket lehet olvasni; a könyvtár célja első körben az, hogy felmérje, mekkora az érdeklődés az olvasók részéről az új lehetőség iránt. "A könyvtár hisz abban, hogy az e-könyv olvasó az általános vélekedéssel ellentétben modern, olvasóbarát kezdeményezés, amely nem gyengíti, éppen ellenkezőleg, erősíti a könyvtárak pozícióit" - szerepel az OSZK sajtóközleményében. A könyvtár a jövőben saját kiadványait, állományának ritka dokumentumait (például kódexekről készült fotókat), illetve web- és digitális tartalomszolgáltatásait is szeretné bemutatni olvasóinak az olvasó segítségével.

Megjelent: Origo.hu, 2010. december. 6.
(
http://www.origo.hu/kotvefuzve/blog/20101206-ekonyv-olvasokat-lehet-kiprobalni-a-szechenyi-konyvtarban.html)

2010. 12. 09.

A magyarországi olvasói szokásokra kérdeztek rá

A magyarországi olvasói szokásokra kérdeztek ráMegállt az olvasás népszerűségének folyamatos csökkenése, bár Magyarország lakosságának egy igen jelentős része gyakorlatilag sosem vesz a kezébe könyvet – derül ki a családi olvasás éve apropóján készült, december 1-jén az Országos Széchényi Könyvtárban ismertetett kutatásból.

„A felmérésre azért volt szükség, hogy megismerjük a környezetünket” – hangsúlyozta Dippold Péter, az OSZK főigazgató-helyettese. Kiemelte, egyre inkább megváltozik a könyvtárak szerepe, keresik a helyüket, ezért a kutatás segít az intézmények jövőjének meghatározásában.

Átfogó olvasáskutatás korábban 1964-ben, 1985-ben, 2000-ben és 2005-ben volt Magyarországon. Korábban 18, ezúttal 15 éven felülieket kérdeztek. "Egyre sűrűbben kell elkészíteni ezeket, mert öt év ma már óriási idő "– tette hozzá.

Gergely Ferenc kutatásvezető elmondta, a szabadidős tevékenységek felől indultak az olvasási szokások vizsgálata felé, így összetettebb eredményt kaptak. Elsősorban arra kérdeztek rá, hogy az egyes elfoglaltságok mennyire vonzók, mekkora igény van rájuk. A reprezentatív felmérés alapján a magyar lakosság jól elhatárolható csoportokra osztható, akik eltérően viszonyulnak az olvasáshoz is: a kultúraorientált városiak és vidékiek vesznek a kezükbe leggyakrabban könyvet, a szórakozni vágyó fiatalok a kultúra könnyedebb válfaját keresik, ugyanakkor ők használják leggyakrabban az internetet. A megkérdezettek közel 45 százalékát a televízión kívül szinte semmi sem érdekli, ők főleg alacsony végzettségűek, túlnyomóan idősebbek.

Mi lép a televíziózás helyére?

Gergely hangsúlyozta, úgy tűnik, megállt a könyvet egyáltalán nem olvasók arányának növekedése: a 2005-ös 60 százalékról 49-re esett vissza. A megkérdezettek húsz százaléka legalább havonta egy könyvet elolvas, viszont a szórakozni vágyó fiatalok csoportjába tartózók negyedévente maximum egy köteten rágják át magukat – tette hozzá a kutatásvezető. Utóbbiak ugyan kevesebbet néznek tévét, de ennek helyét az olvasás helyett az internet vette át. Ugyanakkor – mutatott rá Gergely – ez a réteg az, amely a leginkább megnyerhető a könyveknek, hiszen legalább olvasnak, ha szórakoztató irodalmat is. Örömhír, hogy akik olvasnak, azok egyre intenzívebben teszik – fogalmaz. A közvélemény-kutatás szerint az összes válaszadó 46 százaléka tévénézéssel tölti szabadideje nagy részét, ezt követi a rangsorban a rádióhallgatás, majd az internetezés, a nyomtatott sajtótermékek és a könyvek olvasása.

A felmérésből kiderült, hogy a leginkább elvárt szempont egy könyv esetén, hogy fordulatos cselekménye legyen, és magával ragadjon. Ugyanakkor a kultúraorientált válaszadóknál már a mondanivaló és az elgondolkodtatás is legalább ennyire fontos. Egyelőre a hagyományos formátumokat nem fenyegeti veszély, alig néhányan szeretnék számítógépen, illetve e-book-olvasón lapozni a könyveket.

2010. 12. 09.

MEK kontra könyvtárak és kiadók?

Az internethasználat elterjedésével magától értetődővé vált, hogy gyakorlatilag bárhol és bármikor az éppen szükséges információkhoz juthatunk. Az is természetessé lett, hogy számos könyv már otthon is elérhető az interneten keresztül.

Hol van már az az idő, amikor irodalomtörténészek éveken keresztül bújták a szerző összes művét, hogy stilisztikai kutatásaikhoz szavakat, szószerkezeteket gyűjtsenek, apró cédulákon jelezve az oldalszámokat? Emlékszik-e még valaki, mekkora bosszúság éppen lemaradni a könyvtár nyitva tartási idejéről, amikor egy könyv égetően fontos lenne?
Az internet szerintem mesterséges végtelen; információk, adatok (igazából) véges tárháza. A számítógépen megnyílik a világ, mindennek azonnal („Nagyjából 319 000 találat [0,23 másodperc]") utána lehet nézni.

Megszületik a MEK
A Magyar Elektronikus Könyvtár ötlete 1994 tavaszán merült fel, a következő év elején már meg is kezdődött a szolgáltatás építése. 1996–2002 között intézményi és személyi támogatások révén négyezer tétel fölé emelkedett a könyvtár állománya, amit havonta átlagosan hatvan–hetvenezer látogató tekintett meg. Ekkor alakult ki a MEK jelenleg is érvényes gyűjtési szempontja, magyar nyelvű vagy magyar/közép-európai vonatkozású tudományos, oktatási vagy kulturális célokat szolgáló dokumentumok kerülnek fel. „Alapvetően a gyűjtőköri elveink alapján válogatunk" – mondja
Moldován István, a Digitális Gyűjtemény Osztály vezetője, azaz klasszikus és kortárs magyar szépirodalom, tudományos publikációk, oktatási anyagok, egyéb szöveges és nem szöveges dokumentumok, valamint elektronikus újságok, folyóiratok, térképek, kották kerülnek fel. „Rendszeresen küldenek könyveket szerzők, számos tudományos kutatóintézettel vagyunk partneri kapcsolatban. Az alkotók egyre többször minket kérnek a digitalizálásra" – teszi hozzá.

Életképek a Somogyi-könyvtárból és a JATIK-ból. Fotó: Domonkos Sándor, www.sadaweb.hu

Muszáj feltenni anyagokat az internetre, mert csak és kizárólag így lehet szavatolni az eredetiség fennmaradását. Létre kellett hozni az elektronikus könyvtárakat, hogy elkerüljék a szövegromlást és -lopást, ami így is feltartóztathatatlan.

2010. 12. 09.

Bevált a Biblionet-program

Kettős ünnepet ültek a Kájoni János Megyei Könyvtár Mikó-várban található dokumentációs és történelmi részlegén pénteken: a könyvtár alkalmazottjai beszámoltak a Biblionet-program újabb sikereiről, majd bemutatták a Színek a palettán című elektronikus könyvet.

A Biblionet országos fejlesztési program Hargita megyei megbízottja, Bedő Melinda elmondta: eddig 34 községi és városi könyvtár csatlakozott a programhoz, összesen 138 számítógépet, 34 lapolvasót, nyomtatót és egyéb számítástechnikai felszerelést helyeztek üzembe, továbbá 33 könyvtárba vezették be a vezeték nélküli – wireless típusú – internetet.

„Félszáz vidéki könyvtáros olyan számítógép-kezelői tanfolyamon is részt vett, ahol technológiai ismeretek fejlesztésére, valamint a Biblionet szolgáltatásainak, működtetésének elsajátítására fektettünk hangsúlyt” – tette hozzá Bedő Melinda, a Biblionet-program megyei koordinátora.

A programba bekapcsolódott könyvtárak némelyikében helyi kezdeményezésre tanfolyamokat is indítottak: Gyergyócsomafalván, Csíkszentdomokoson és Gyergyószentmiklóson például nyugdíjasok, háziasszonyok és munkanélküliek számára számítógép-kezelői és internet-használati tanfolyamot szerveztek, Csíkkozmáson a helyi könyvtár fogadta be azt a folyamatot, amely során elkészült a község digitális fotóalbuma, Gyimesközéplokon pedig a könyvtárban rendezték be a Mezőgazdasági Intervenciós és Kifizetési Ügynökség (APIA) kihelyezett irodáját.

A pénteki esemény második részében a résztvevők megismerkedhettek az elektronikus könyv fogalmával. Bemutatták a Színek a palettán című könyvet, amely egyelőre csak elektronikus formában jelent meg.

„Márton Árpád festőművész idén töltötte hetvenedik születésnapját. A vele készített beszélgetéseket, interjúkat egy kötetbe gyűjtöttem, de arra már nem volt idő, hogy a születésnapra könyv formájában meg is jelenjen az interjúkötet, ezért választottam az e-könyv formát. A művet bárki elolvashatja és letöltheti a www.mek.oszk.hu oldalról” – indokolta az e-könyv melletti döntését Cseke Gábor, a kötet szerzője, aki a helyszínen Márton Árpáddal beszélgetett a festő – a kötetben is említett – iskoláskori élményeiről.

Megjelent: Erdély.ma, 2010. december 06., 11:49 (
http://erdely.ma/kultura.php?id=79061)

2010. 12. 07.

Könyvet karácsonyra? A felnőttek fele nem olvas Könyvet karácsonyra? A felnőttek fele nem olvas

A Széchenyi Könyvtár felmérése szerint a magyarok fele nem olvas könyet és könyvtárba is csak 3 százalék teszi be a lábát

A 18 év feletti magyar felnőttek fele tavaly egyetlen könyvet sem olvasott, de az arány jobb a korábbinál - idézi az Országos Széchenyi Könyvtár kutatási eredményét a hétfői Magyar Nemzet.

A tavalyi 50 százalékos lesújtó arány azért ad okot némi bizakodásra, mert 2000-ben még a lakosság 52 százaléka, 2005-ben 60 százaléka vallotta azt, hogy egyetlen könyvet sem olvasott.

Aki mégis a kezébe vesz egy-egy kiadványt, azok érdeklődési köre is meglehetősen eltérő. A legtöbbet olvasott szerző, Lőrincz L. László, nem nevezhető klasszikusnak, mint ahogy Danielle Steel sem, a harmadik helyen álló Rejtő Jenő pedig a légiós-regény klasszikusa. Bekerült a tíz legolvasottabb szerző közé Gárdonyi Géza, ahonnan kikerült az öt éve még előkelő helyen álló Wass Albert, Márai Sándor és Kertész Imre. A kedvencek tízes listáját Jókai Mór vezeti, Petőfi Sándor és Mikszáth Kálmán előtt.

A kutatást végzők megkérdezték az olvasókat arról is, hogy honnan szerzik be olvasmányaikat. A válaszokból kitűnik, hogy az utóbbi években jelentősen csökkent a könyvet megvásárlók tábora, csaknem a felére sesett vissza azok aránya, akik a családi könyvtárat olvsagatják, de egyre többen akadnak, akik nem válaszolnak erre a kérdésre.

Mélyponton a könyvtárhasználat

Míg 1964-ben az olvasók 22 százaléka járt könyvtárba, addig ez az arány 3 százalékra zuhant napjainkban.


2010. 12. 07.

Szentmártoni János: A legnagyobb feladat az olvasók visszahódítása

Az új elnök az MTI-nek adott interjúban kiemelte: az Írószövetség tisztújító ülése "irodalomtörténeti pillanattal" ért fel, hiszen ilyen sok fiatal alkotó még soha nem került az 56 fős választmányba, sem az elnökségbe.

"Ezt komoly sikerként könyveljük el, de ebből adódóan a felelősségünk is nagy, hiszen az idősebb generációk bizalmával gazdálkodnunk kell. Az ő tapasztalataikra és tanácsaira építve, a mi munkabírásunkat bevetve igyekszünk egyfajta szimbiózisban küzdeni a magyar irodalom érdekeiért" - fogalmazott Szentmártoni János.

A Magyar Írószövetség közgyűlésén felszólalt Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter, Tarlós István főpolgármester és kultúráért felelős helyettese, Csomós Miklós, valamint az Országgyűlés alelnöke, Lezsák Sándor is.

"Ennyi politikai vezető még nem tisztelte meg jelenlétével az Írószövetség tisztújító kongresszusát; ezt egyrészt megtiszteltetésnek érezzük, egyben jelzésértékűnek is" - jegyezte meg a szervezet új elnöke, aki bízik abban, hogy a minisztérium és a főpolgármesteri hivatal részéről elhangzott támogató ígéreteket sikerül a gyakorlatban is valóra váltani.

Közlése szerint első lépéseként az Írószövetség székházáról kíván tárgyalni az azt tulajdonló VI. kerület polgármesterével, majd a fővárossal, és velük közösen kidolgozni az épület és a szövetség biztonságos működtetésének hosszú távú konstrukcióját.

"Az állami támogatás 2000-ben még 16 millió forint volt, és korábban akadt példa az évi 20 millióra is, ám az elmúlt években radikálisan visszaesett 6 millióra. Ez a vegetálásra sem elegendő, hiszen az évi 16 millió sem volt elég még a székház fenntartására sem. Az Írószövetség könyvtára is nagy bajban volt anyagilag, be is zárt egy időre, de éppen akkor szűnt meg a postás szakszervezet Benczúr utcai könyvtára, és felajánlották, hogy egyesüljön a két gyűjtemény. Ez remek ötlet volt, azóta kicsit bővült is, és nyilvános könyvtárrá vált" - idézte fel Szentmártoni János az utóbbi esztendők megoldásra váró anyagi helyzetét.

A kormányzat tervei szerint 2011 elején évi 1 milliárd forinttal indul el a könyv- és olvasáskultúra fejlesztését célzó, régóta tervezett Márai Program, amellyel Szentmártoni János szerint az írók és a kiadók egyaránt jól járnak. Úgy vélte, a nagyszabású projekt "a megváltást nem hozza el", de egyszerre szolgálja a kárpát-medencei magyar könyvtárak állományának gyarapítását, irodalmi rendezvények támogatását, lesz benne műfordítói, valamint írói ösztöndíjprogram, és az írószervezetek is forrásokhoz juthatnak majd belőle.

Arra kérdésre, hogy az írószervezetek részéről várható-e közeledés egymás felé, Szentmártoni János elmondta: az Írószövetségnek egymagában is képviselnie kell az egész magyar írótársadalmat, amikor irodalmi érdekekért küzd, de természetesen konszenzusra kívánnak jutni minden írószervezettel. Hozzáfűzte: sok a tagságokban az átfedés, így nem különülnek el radikálisan az írói közösségek.
"Az elmúlt húsz évben a folyóiratokban, a könyvkiadókban és a közéletben folyó viták, harcok mellett az írók egy dologról megfeledkeztek: hogy olvasóikat visszahódítsák" - jelezte a legkomolyabb feladatot az Írószövetség új vezetője.

Ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy a "plázakultúra", a celebvilág, a képek diktatúrája szinte teljesen elhódította a tömegeket az irodalom olvasásától. Ezért - folytatta Szentmártoni János - az Írószövetség legnagyobb feladata, hogy megújítsa arculatát és kommunikációját, hangsúlyosabban legyen jelen a médiában, a nagyobb fesztiválokon, és a közönségszervezés terén is progresszívebb legyen. "Így tudjuk elérni azt, hogy a köztudatba visszaszivárogjon az irodalom".

Szentmártoni János szerint már a múlt szombati kongresszus is annak a néhány éve megindult folyamatnak az eredménye, amely az Írószövetség fiatalításáról szól: egyre több ifjú alkotó jelentkezett, akik közül azóta sokan nevet vívtak ki maguknak a szakmában.

"Az ő segítségükre is építeni fogok abban, hogy az újabb és újabb nemzedékek hatékonyabban tudjanak informálódni az Írószövetség működéséről. Szeretném, ha a honlapunk interaktív, többfunkciós portálként, valódi kulturális oldalként működne, és hogy egyetemi irodalmi köröknek adjunk otthont nemcsak találkozásokra, hanem műhelymunkákra, klubéletre. Az is fontos természetesen, hogy az újabb nemzedékek ápolják elődeik emlékét. Foglalkozni kell a korábbi életművek digitalizálásával, de egy televíziós portréfilm-sorozatot is tervezünk az Írószövetség korábbi elnökeiről" - nyújtott ízelítőt terveiből az Írószövetség friss elnöke.
(MTI)
Megjelent: Litera.hu,

2010. 12. 07.

A könyv halála vagy újjászületése?

A zene ingyenes letöltésével a lemezkiadás, újabban a könyvek ingyenes letöltésével a könyvkiadás kerülhet lehetetlen, vagy legalábbis nagyon más helyzetbe, mint eddig. Vajon meghal, vagy újjászületik a könyv? Najmányi László új médiuma, a VideoBio a megújulás egyik legelső formája. Vele beszélgettünk...

A38: A zene ingyenes letöltésével a lemezkiadás, újabban a könyvek ingyenes letöltésével a könyvkiadás kerülhet lehetetlen, vagy legalábbis nagyon más helyzetbe, mint eddig. Vajon meghal, vagy újjászületik a könyv, s mennyire elavult egy hagyományos, papír-alapú kötet a mai világban, s a technológia új világában? Egyáltalán, könyv marad-e még a könyv?

Najmányi László: A könyvkiadást nemcsak az ingyenes letöltés lehetősége hozta nehéz helyzetbe, hanem – Magyarországon mindenképpen – a terjesztők abszurd mértékben magas haszonkulcsa is. Mint ismeretes a magyar könyvpiac pár (az összefonódások miatt voltaképpen egy) monopolhelyzetben lévő terjesztő kezében van, akik, hogy monopolhelyzetüket megőrizzék, óriás-beruházásokat folytatnak, amelyeket a kiadókkal, rajtuk keresztül a szerzőkkel fizettetnek meg. Ezek a terjesztők ugyanakkor semmiféle kockázatot nem vállalnak, csak az amúgy is fogyó, jobbára bulvárszintű könyveket reklámozzák, a többit csak raktározzák egy ideig, aztán visszaküldik a kiadóknak, persze azok költségén. Velem is előfordult, hogy miközben a könyvem bemutatója zajlott a nagy könyváruház kultúrtermében, a könyvet nem rakták ki a polcokra. Amikor a kiadóm bement a raktárba, kihozta a hetek óta, kicsomagolatlanul ott heverő könyveket és maga rakta őket a polcokra, valóságos közelharcot kellett folytatnia a könyv terjesztését minden erejükkel megakadályozni igyekvő elárusítókkal.

A könyvek előállítása – gyakorlatilag példányszámtól függetlenül – költséges folyamat. Komoly összegekbe kerül a könyv megtervezése, a tördelés is, de az előállítási költségek nagy részét a nyomtatás jelenti. Kinyomtatás előtt a kéziratokat szerkeszteni és korrigálni illene, ez is pénzbe kerül, ezért újabban a kiadók nem alkalmaznak olvasószerkesztőket, korrektorokat, ami meg is mutatkozik a minőségben. Illene a szerzőknek is honoráriumot fizetni, de méltányos tiszteletdíjakat csak sztárszerzők kapnak, az írók nagy része nevetséges összegekért kénytelen eladni sok esetben évekig tartó munkája gyümölcsét. A terjesztők horribilis jutalékának levonása után csak akkor jut a kiadó némi haszonhoz, ha a könyv nagy példányszámban kel el. Egy könyv sikere elsősorban reklám kérdése, hiszen az emberek bármit megvesznek, amit jól meghirdetnek. Az átütő erejű reklámkampány megszervezése olyan sokba kerül, hogy csak a legnagyobb kiadók vállalják a reklámozás költségeit. A magyar olvasók vásárlóereje nagyon korlátozott. Csak kevesen tudnának a könyvekért annyit fizetni, hogy a kiadóknak és szerzőknek is hasznuk lehetne az eladásból. Régebben sokat segítették az igényesebb, különlegesebb művek kiadóit a pályázati úton elnyerhető támogatások. A kiadók nem csak az egyes művek kiadására kaphattak, többnyire állami forrásokból pénzbeli támogatást, hanem működési költségeik részbeni fedezetére is. A pályázati úton, az elképesztő bürokráciával megbirkózva elnyerhető összegek évek óta radikálisan csökkennek, ráadásul nem lehet tudni, hogy a megítélt pénzek mikor érkeznek meg a senkinek semmiféle felelősséggel nem tartozó, a politika által kézivezérelt állami, kormányzati forrásokból. Gyakran előfordul, hogy a kiadóknak már jóval azelőtt, számlákkal el kell elszámolniuk teljes költségeikről, mielőtt a pályázaton elnyert összeg megérkezne. Ez annyit jelent, hogy bankkölcsönt kell felvenniük, amelynek kamatait nem számolhatják el költségként.


2010. 12. 07.

A hajdani és a mai pestis egy arca

Az idei Könyvhét egyik csendes szenzációja Benedek Szabolcs Haláldekameron című kötetete volt, amely az egykori pestisjárványról szól, melynek témáját és a remek kötet kiváló szövegét a legújabb történések tették kísérteiesen aktuálissá. A szerzővel beszélgettünk...

A38: Haláldekameron a legújabb regényed címe. Hogyan adódott a cím, mit fed, s hogyan jött a regény ötlete?

Benedek Szabolcs: Regénynek véled? Én nem tudom eldönteni. Nevezik regénynek is, ugyanakkor valamelyik boltban, vagy talán könyvtárban besorolták a novelláskötetek közé. Azzal is egyet tudok érteni. Természettudományos definíciókat kölcsönvéve mondjuk azt, hogy különálló történetek egymással kohéziáló halmaza. (Ez mennyire szabatos?) Az egyes epizódok talán önállóan is értelmezhetők, egymástól elszeparáltan is életre kelnek, noha kétségkívül másként szólnak és hatnak egymás társaságában, erősítve, vagy éppen gyöngítve egymást. Összeköti őket az a nagy járvány, ami a 14. században kiirtotta az akkori európai lakosság bő felét. Pestisnek nevezik, ám manapság sokan úgy tartják,hogy talán nem az volt, hanem egy ma ismeretlen kór. Szándékoltan választottam ezt a formát, ugyanis amikor fölmerült bennem az ötlet (egészen véletlenül, és pusztán azért, mert egy könyvben olvastam róla vagy másfél oldalt, de az nagyon megfogott), rögtön tudtam, hogy ennek a történetnek egyetlen főszereplője lehetséges: a járvány, a betegség, a pusztítás, ahogyan végigvágtázik az akkor ismert világon a Távol-Kelettől Nyugat-Európáig. S közben azt lehetne megnézni, hogy az emberek miként reagálnak rá. Ezt próbáltam megírni.

A38: Mennyire aktuális szerinted a katasztrófák, a pusztulás, az apokalipszis témái manapság, s mennyire állnak közel a valósághoz? Hétköznapi divatmítoszokról vagy a valóságról szólnak?

Benedek Szabolcs: Az utolsó korrektúrafordulót csináltam, vagy már lehet, hogy a nyomdában is volt a könyv, amikor jöttek a hírek a sertésinfluenzáról. Vagy, azt hiszem, nem is így kell ma már nevezni, hanem új influenzának... Szóval, a H1N1. Fura volt hallani, hogy mennyire kísértetiesen hasonlítanak az első reakciók a hétszáz évvel ezelőttiekhez: keresik, kutatják az okokat, próbálják megismerni a betegség arcát, latolgatják, mi várható... Kell-e karantén, nem kell, van-e gyógyszer, hogy előzhető meg, honnét jöhetett, és miért... Ugyanazok a kérdések, mint 1347 és 1351 között. Persze, nagyon remélem, hogy ez nem okoz akkora katasztrófát, mint anno a 14. századi. Annyi ellenben bizonyos, hogy soha nem dőlhetünk egészen hátra. Bármikor jöhet egészen váratlanul valami, ami gyökerestül fölforgat mindent. Ami katarzisként ér, amitől megfogadjuk, hogy tanulunk belőle, hogy ezután minden másként lesz, aztán pedig újrakezdjük, vagyis inkább folytatjuk mégis ugyanúgy. A történelem ismétli magát, és nem csak amiatt, hogy az emberi természet állandó. A színpadkép változik, de a drámák és a nagy kérdések évezredek óta ugyanarról szólnak.

A38: Mit olvasol ezen a nyáron? Mit ajánlasz nőknek, férfiaknak, fiataloknak, öregeknek?

Benedek Szabolcs: Nyaralni voltam (épp akkor, amikor egész héten esett az eső, és kutyaszánokkal lehetett a Balaton partján közlekedni), s ez az időszak a vaskos kalandregényeké. Akkor olvastam például Kenneth Roberts Északnyugati átjáróját, amit lehet, hogy húsz évvel ezelőtt kellett volna olvasnom, de nagyon élveztem. Olyannyira, hogy (kövezzen meg bárki) Rushdie legújabb regényét elkezdtem utána, de a harmadánál abbahagytam (majdnem azt mondtam, hogy félbe, az lett volna az igazi képzavar). Ellenben ugyancsak üdítő olvasmány Bíró-Balogh Tamás sztárfilosznak a főleg a Nyugatosokról szóló, könnyedén, mégis pontosan és alaposan megírt tanulmánykötete (Tollvonások). Most pedig ismét a kezembe akadt Gion Nándor, aki immáron hét éve nincs közöttünk. Közel áll hozzám, amit csinált. Fontos és jelentős író, ezt szerencsére mások is így látják, hiszen túl azon, hogy sorban adják ki újra a regényeit, két könyv is jelent meg a közelmúltban róla. Ja, és hát ott van persze a föltétlen nyári olvasmányok között Szávai Géza több szempontból is monumentális regénye is (Múlt évezred Marienbadban). Az az igazság, hogy van egy külön polcom, ahol az olvasásra váró könyvek sorakoznak, és még akad rajta pár.

A38: Terveid? Álmaid? Rémálmaid?

Benedek Szabolcs: Júniusban nem írtam, csupán egy-két tárcát. Kb. mostantól nyomom tovább. Terveim vannak, álmaim is, ám babonás is vagyok: félek, hogy ha elárulom őket, akkor a rémálmaim valósulnak meg helyettük. Maradjunk annyiban, hogy előbb-utóbb úgyis mindenre fény derül.

Megjelent: A38 (
http://www.a38.hu/?p=cikk&id=591)

2010. 12. 06.

Így szabják át a magyar oktatást

Kötelező iskolakezdés hétéves korban, ingyenes, de az iskola tulajdonában álló tankönyvek az általánosban, a gimnáziumokban három idegen nyelv. Az érettségi előfeltétele 60 órányi társadalmi munka, kötelező lesz egy természettudományos tárgyból is záróvizsgát tenni - tartalmazza a közoktatási törvény most megjelent vitaanyaga. A tanárok munkáját szakértői bizottságok minősítenék, és a magasabb fizetéshez a pedagógusoknak is vizsgázniuk kell.

Megjelent a Nemzetierőforrás-minisztérium
honlapján [1] az új közoktatási törvény és a hozzá kapcsolódó pedagóguséletpálya-modell vitaanyaga. Az anyag bevezetője szerint “az új törvénynek szakítania kell a jelenleg hatályos szabályozás látszólagosan értéksemleges és döntően az egyéni jogokra alapuló szemléletével, és meg kell teremtenie a nemzeti fejlődés szolgálatába állított közoktatási rendszer és intézményei működésének alapvető szabályait.” A dokumentumok tavasszal kerülhetnek az Országgyűlés elé a felsőoktatási törvény koncepciójával együtt, és még a nyár előtt elfogadják azokat. Összefoglaltuk a legfontosabb változtatásokat, az egyes menüpontokra kattintva láthatóvá válnak a részletek.
Megjelent: Index.hu, 2010. december 3., péntek 19:49 (http://index.hu/belfold/2010/12/03/kozoktatasi_torveny_vitaanyag/)

2010. 12. 03.

Rakovszky Zsuzsa költő 60 éves

December 4-én ünnepli 60. születésnapját Rakovszky Zsuzsa Kossuth-díjas költő, író, műfordító. Sopronban született 1950-ben. Jogász édesapja 1952-ben meghalt, anyja újból férjhez ment, Zsuzsa nevelőapja is jogot végzett, de a háború után raktárosként dolgozott.

Debrecenben kezdte egyetemi tanulmányait, ahonnan egy év után átiratkozott az ELTE bölcsészkarára magyar-angol szakra. 1975-ben kapta kézhez diplomáját, 1978-ig az Állami Gorkij Könyvtárban dolgozott. 1978-tól az ELTE angol tanszékén volt könyvtáros, majd 1982-ben a Helikon Kiadó szerkesztője lett. Itt négy évet töltött el, 1986-tól szabadfoglalkozású író. 1997-98-ban részt vett a Beszélő című folyóirat szerkesztésében is.

A csendes, visszahúzódó lány első verseit Vas István telefonkönyvből kilesett címére küldte el, és nem kevés izgalommal várta a kritikáját, amely igen kedvező volt. A versírással párhuzamosan műfordítói pályája is elindult, elsősorban angolszász szerzők alkotásait ülteti át magyarra. Első verseskötete, a Jóslatok és határidők 1981-ben látott napvilágot, majd egy évvel később első fordításkötete, az ír népmeséket tartalmazó A megbabonázott puding is megjelent.

Saját bevallása szerint lassan és nehezen ír verseket, négy-öt év is eltelik, mire egy kötetnyi összegyűlik. Rakovszkyt az úgynevezett "új érzelmesség" képviselőjeként is szokták emlegetni, és minden verseskötetét általános kritikai elismerés övezi. 1994-es angol nyelvű kötete, a New Life, amely George Szirtes fordításában Londonban jelent meg, külföldön is ismertté tette nevét. Fordított angol romantikus, modern angol és amerikai költőket, Ibsen drámáit (Kúnos Lászlóval), regényeket, többek között Charles Frazier A hideghegy című művét, valamint Stephanie Meyer könyveit.

Első, kirobbanó sikert aratott nagyregénye a 2002-es A kígyó árnyéka volt. A fordulatokban és rejtélyekben gazdag XVII. századi történetért 2002-ben ő kapta a Magyarország Európában Alapítvány által odaítélt Magyar Irodalmi Díjat. Még A kígyó írása közben újabb prózába kívánkozó, immár a közelmúlthoz, az "ötvenes évek szűk levegőjéhez" kötődő téma foglalkoztatta, amiből 2005-re lett egy új regény, A hullócsillag éve. A regényt a kritika és az olvasók is kedvezően fogadták. 2009-ben újabb prózakötettel jelentkezett; A Hold a hetedik házban lélektani novelláiban női sorsok, jellegzetes élettörténetek jelennek meg.

Rakovszky munkásságát több rangos díjjal is elismerték, a többi között 1980-ban Graves-, 1988-ban József Attila-díjat, 2003-ban Márai-, 2010-ben Kossuth-díjat kapott. Ezen kívül 1989-ben elnyerte Az Év könyve jutalmat, 1992-ben a Soros Alapítvány Életműdíját, 1997-ben a Soros Alapítvány Alkotói Díját és a Magyar Köztársaság Babérkoszúja-díjat, 1999-ben pedig a Salvatore Quasimodo-díjat.

Megjelent: Új Szó, 2010. december 2. csütörtök, 12:58 (http://ujszo.com/online/kultura/2010/12/02/rakovszky-zsuzsa-kolto-60-eves)

2010. 12. 03.

Többet olvasunk, mint öt éve

Már csak a megkérdezettek fele nem olvas semmilyen könyvet - derül ki az Országos Széchényi Könyvtár által kezdeményezett idei olvasáskutatási felmérésből. Utoljára 2005-ben végeztek hasonló közvélemény-kutatást az olvasási és szabadidős szokásokról, akkor még 60 százalék mondta azt, hogy egyáltalán nem forgat könyvet. A felmérés többi eredménye is érdekes: egyre többet netezünk, de a hazai internet-penetráció még mindig csak kullog a többi nyugat-európai országé mögött, a válaszadók 46 százaléka még soha életében nem látott internetet. A vidéki nyugdíjasok őrülten sokat tévéznek (59 százalékuk leggyakoribb elfoglaltsága), okostelefonja az összes megkérdezett 3 százalékának van. Minimálisan váltak kedveltté a hangoskönyvek, és az e-book, iPad mint a hagyományos papírkönyvek alternatívái, csak a városi fiatalok korcsoportjában jelent meg (legalábbis statisztikailag számottevő mértékben). A felmérés szerint egy könyvvel szemben a legfontosabb elvárás, hogy annyira magával ragadja az olvasót, hogy ne tudja letenni. (A kutatás 2010 októberében készült, 1000 fős reprezentatív mintán. A részletes adatokat itt lehet megtekinteni.)


2010. 12. 03.

Mit olvasunk 2010-ben?

Megállt az olvasás népszerűségének folyamatos csökkenése, bár hazánk lakosságának egy igen jelentős része gyakorlatilag sosem vesz a kezébe könyvet – derül ki a családi olvasás éve számára készült, december 1-jén az Országos Széchényi Könyvtárban (OSZK) ismertetett kutatásból.

„A felmérésre azért volt szükség, hogy megismerjük a környezetünket” – hangsúlyozta Dippold Péter, az OSZK főigazgató-helyettese. Kiemelte, egyre inkább megváltozik a könyvtárak szerepe, keresik a helyüket, ezért a kutatás segít az intézmények jövőjének meghatározásában. Átfogó olvasáskutatás korábban 1964-ben, 1985-ben, 2000-ben és 2005-ben volt Magyarországon, korábban 18, ezúttal 15 éven felülieket kérdeztek. Egyre sűrűbben kell elkészíteni ezeket, mert öt év ma már óriási idő – tette hozzá.

Gergely Ferenc kutatásvezető elmondta, a szabadidős tevékenységek felől indultak az olvasási szokások vizsgálata felé, így összetettebb eredményt kaptak. Elsősorban arra kérdeztek rá, hogy az egyes elfoglaltságok mennyire vonzók, mekkora igény van rájuk. A reprezentatív felmérés alapján a lakosság jól elhatárolható csoportokra osztható, akik eltérően viszonyulnak az olvasáshoz is: a kultúraorientált városiak és vidékiek vesznek a kezükbe leggyakrabban könyvet, a szórakozni vágyó fiatalok a kultúra könnyedebb válfaját keresik, ugyanakkor ők használják leggyakrabban az internetet. A megkérdezettek közel 45 százalékát a televízión kívül szinte semmi sem érdekli, ők főleg alacsony végzettségűek, túlnyomóan idősebbek.

Mi lép a televíziózás helyére?

Gergely hangsúlyozta, úgy tűnik, megállt a könyvet egyáltalán nem olvasók arányának növekedése: a  2005-ös 60 százalékról (18 éven felüliekre korrigált adatok szerint) 49-re esett vissza. A megkérdezettek húsz százaléka legalább havonta egy könyvet elolvas, viszont a szórakozni vágyó fiatalok csoportjába tartózók negyedévente maximum egy köteten rágják át magukat – tette hozzá a kutatásvezető. Utóbbiak ugyan kevesebbet néznek tévét, de ennek helyét az olvasás helyett az internet vette át. Ugyanakkor – mutatott rá Gergely – ez a réteg az, amely a leginkább megnyerhető a könyveknek, hiszen legalább olvasnak, ha szórakoztató irodalmat is. Örömhír, hogy akik olvasnak, azok egyre intenzívebben teszik – fogalmaz. A közvélemény-kutatás szerint az összes válaszadó 46 százaléka tévénézéssel tölti szabadideje nagy részét, ezt követi a rangsorban a rádióhallgatás, majd az internetezés, a nyomtatott sajtótermékek és a könyvek olvasása.

A felmérésből kiderült, hogy a leginkább elvárt szempont egy könyv esetén, hogy fordulatos cselekménye legyen, és magával ragadjon. Ugyanakkor a kultúraorientált megkérdezetteknél már a mondanivaló és az elgondolkodtatás is legalább ennyire fontos. Egyelőre a hagyományos formátumokat nem fenyegeti veszély, alig néhányan szeretnék számítógépen, illetve e-book-olvasón lapozni a könyveket.