2010. 03. 10.

Filmszínek és miegymás... Jankovics Marcell kiállítása

Jankovics Marcell filmrendező, művelődéstörténész, könyvillusztrátor. A János vitéz (1973) című egész estés rajzfilmen kívül olyan sorozatok fűződnek nevéhez, mint a Magyar népmesék. Egyedi munkáiban elsősorban rendkívüli tömörségével és gondolatainak eredetiségével hívta fel magára a figyelmet.

Jankovics Marcell sokrétű személyisége nem jellemezhető egyetlen szóval – író, illusztrátor, rajzfilmrendező egyszerre. Sokan nőttek fel a filmjein: ki ne ismerné a Magyar népmeséket, a János vitézt, vagy a Fehérlófiát.

1974-ben Sisyphus című munkáját Oscar-díjra jelölték, 1977-ben pedig elnyerte a Cannes-i Filmfesztivál Arany Pálma-díját a rövidfilmek kategóriában. Számos elismerése között a legrangosabbak a Kossuth-díj (1978), Príma Primissima díj (2007), legutóbbi pedig a Kulturális Világtanács által odaítélt Leonardo da Vinci díj (2009), amelyet a kortárs vizuális művészet érdekében végzett tevékenységéért kapott. A Kölcsey Társaság a 2010. évi Kultúra Napja alkalmából neki ítélte a Kölcsey Emlékplakettet.

Kiállításán korábbi rajzfilmjeiből, valamint az Ének a csodaszarvasról (2002) és a lassan elkészülő Az ember tragédiája című munkájából mutatunk be képeket, valamint egyedi alkotásokat.

Megjelent: Hajdú Online, 2010.03.09 19:46 (
http://www.haon.hu/hirek/Hajdu-Bihar/cikk/filmszinek-es-miegymas-jankovics-marcell-kiallitasa/cn/news-20100309-07463031?utm_source=feedburner&utm_medium=feed&utm_campaign=Feed%3A+haon%2Fmegye+%28Hajd%C3%BA+Online+Megyei+h%C3%ADrek%29)


2010. 03. 10.

Torzképektől a karikatúráig

Rajzos portré gyűjtőszenvedélyről, élclapokról és grafikusokról

egy Gyöngy Kálmán grafika Az első karikatúrákat valószínűleg tizen-huszonezer évvel ezelőtt élt őseink vésték fel a barlangok falára, de az elsőség tisztázására magyar vonatkozású bizonyítékok sajnos nem állnak rendelkezésünkre. Ezért a magyarországi illusztrált sajtó virágkorát csak az 1850-es évektől datálhatjuk.

A divatlapok, képes újságok és élclapok már a szöveg közé tördelt rajzokkal és képekkel jelentek meg. Ezek technikája jellemzően fa- és rézmetszet vagy kőrajz, azaz litográfia. Többek között képekkel csinosították a Hölgyfutár, Napkelet, Vasárnapi Újság, Hazánk, s a Külföld, Üstökös, Bolond Miska, Kakas Márton, Borsszem Jankó című lapokat. A nyomdaipar folyamatos fejlődése, a rajzolók, metszők új nemzedéke és a nagyközönség igénye mind hozzájárult a tömeges és egyre nagyobb példányszámú megjelenéshez. A folyóirat-illusztráció sajátos arculatához még jelentősen hozzátett az egyedi hordozóközeg is, vagyis az adott lap karaktere.

2010. 03. 08.

Gyerekek keltik életre a szokatlan történeteket

Kézműves foglalkozáson kerülhetünk közelebb a falusi kultúrához szombatonként a Néprajzi Múzeumban. A bábkészítés és a rendhagyó történetek április végéig hetente várják a gyerekeket és a felnőtteket.

Életében legalább egyszer mindenki felteszi azt a kérdést, hogy mit jelent a neve. A hagyományos kultúrához való kötődés napjainkban főleg ilyen, a mindennapokban is jelen lévő kérdések formájában létezik, és a Szombati Műhely szervezői is ezt választották a foglalkozások vezérfonalául: a szombati mese valamiképpen mindig a megelőző hét jeles névnapjához kötődik.
 
Mint azt Rékai Miklós etnográfus elmondta: a mesék kiválasztása tulajdonképpen önkényes, meglehetősen szabad asszociációkon alapul. Legtöbbször népmeséket dolgoznak fel, mert szerintük a gyerekek számára a mesei szerepekkel való azonosulás a népmese esetén a legkönnyebb. Ezen kívül újításként olyan mondákat és bibliai történeteket is felvettek a repertoárba, amelyek vagy azért érdekesek, mert kevesen ismerik őket, vagy azért, mert széles körben ismertek, csak éppen senkinek nem jut eszébe, hogy gyerekfoglalkozás témájaként nyúljon ezekhez a mesékhez.

A Zsuzsánnához kapcsolódó alkalom is az utóbbi kategóriába tartozott, ezért is látogattunk el Zsuzsánna-napot követő szombaton a Néprajzi Múzeumba. Zsuzsánna ószövetségi, Dániel könyvében található története valószínűleg mindenki számára ismert: a nagyon szép, férjezett és istenfélő Zsuzsánnát fürdőzés közben meglesi két vénember, (akik történetesen éppen bírák), és megzsarolják, hogy ha nem lesz az övék, akkor bevádolják, hogy egy ifjú férfival házasságtörésen érték. Mivel nem áll kötélnek, a bíróság halálra is ítéli az asszonyt. Az igazságot végül Dánielnek sikerül kideríteni: a két vén másképp vallott arról, hogy milyen fa alatt látták Zsuzsánnát. Mivel különbözőképpen vallanak, végül őket ölik meg. Az erőszakkal, zsarolással és kivégzésekkel tarkított történet tehát a legkevésbé sem napfényes, de a foglalkozás során beigazolódott a szervezők alapkoncepciója, hogy egy gyermek minden iránt érdeklődik, és a saját nyelvén szinte mindent el lehet neki mondani.

2010. 03. 08.

Lépjünk a mesék világába!

http://keptar.szabadfold.hu/cikkepek/24249/Image/Nagy_Anct_mese_1.jpgMagyar népmesékre épülő társasjáték eddig nem létezett a boltokban. Kitalálója és megalkotója, Farkas L. Rozália, akinek eltökélt szándéka, hogy a múltban gyökerező hagyományaink segítségével a mai generációt is meg kell ismertetni a magyarság értékeivel.

Elég volt a mindent elárasztó jellegtelen játékokból! Tulajdonképpen ez is lehetne a jelmondata Farkas L. Rozália tanárnőnek, akinek életét az utóbbi időben a magyar népmesék és mondák határozzák meg. Létrehozta az Emese Kis Csillaga Alapítványt, melynek égisze alatt népmesemúzeumot szervez, ahol állandó kiállításon ismerkedhetünk majd meg a népmesék történeteivel, tárgyaival és figuráival. Mindemellett kitalálta az első magyar népmese-társasjátékot, sőt már a folytatással is elkészült.

– Pályám során volt alkalmam megtapasztalni, hogy milyen fontosak a népmesék a gyerekek számára – beszél szenvedélyéről a tanárnő budapesti otthonában. – Segítenek megérteni a világot, egészséges életszemléletet alakítanak ki, és ami a legfontosabb, nem engedik elveszni a hagyományokat. Meg kell őrizni a múlt emlékeit, mert azok által könnyebb eligazodni az élet útvesztőiben. És visszaterelik a helyes útra az igazi értékektől eltávolodott embereket.

Miután életünk során először kisgyerekként varázsol el bennünket a mesék világa, már az óvodában érdemes komolyabban foglalkozni ezzel a témakörrel. Egy Hajdú-Bihar megyei óvónő a kilencvenes években kidolgozott egy oktatási-nevelési programot, melynek alapját a magyar népmesék képezik, és azóta is sikerrel alkalmazzák. Jó lenne, ha ezt az érdekes módszert minél több helyen átvennék.


2010. 03. 08.

A Himalája arca

Kicsit meghajtom a fejem és a keletiek mosolyával megköszönöm ezt a könyvélményt Sári Lászlónak.
 
Ha nem ismerünk valakit vagy valamit, nem is tudjuk szeretni. Ismerkedem tehát ezzel a heggyel a könyv lapjain keresztül, egyre mélyebbre és magasabbra hatolva. Emberi tisztelettel a világ teteje felé. A tibetielógus, az író szemén és szívén át, akit ismerek már a rádióból. Keleti bölcsességeket, ősi koanokat, szutrákat olvasott a hangszóróba szép, nyugodt hangján.

2010. 03. 08.

Akiket a bábok vittek előre

http://erdely.ma/uploaded/images/1939655_nagy.jpgPosztóból, fonalból, puha textíliákból készült bábok kelnek életre a csíkszeredai Boszorka előadásában. A bábcsoport megálmodójának, Takács Éva újságíró-kollégánknak a választása nem véletlenül esett a Fodor Sándor-meseregényre. A Csipike, a gonosz törpe című bábjáték zenei hangszerelésére, a figurák egyéniséggé válására, az összhangra és minden apró részletre odafigyelő csoport jövő pénteki bemutatóját próbákkal, nevetéssel teli esztendő előzte meg. Erre, azaz a paraván mögötti izgalmas csapatmunkára voltunk kíváncsiak.

Bábszínházi előadást mindeddig turnézó bábosok jóvoltából láthattak a gyermekek Csíkszeredában. Mostantól saját bábcsoporttal is büszkélkedhet a város, noha a csoportba verbuvált óvónők ezt a világért sem kiabálnák el, esetleg többszöri sikeres előadás után suttognák, és azt is nagyon szerényen. Pedig igaz: a bábcsoport hiány volt. És ezt ismerte fel Takács Éva kolléganőnk. „Amikor a mozi, azaz a Transilvania Filmszínház épületének sorsáról, rendeltetéséről annyi szó esett, egy otthoni beszélgetés során fogalmazódott meg az ötlet, hogy valójában nincs bábszínháza a városnak. És én ezt attól a pillanattól kezdve komolyan vettem. Utánanéztem, hogy Marosvásárhelyen van bábszínészképzés, és a hallgatók zömét csíki diákok teszik ki. Biztos voltam benne, távlatokban gondolkodva is lenne jövője egy hivatásos bábszínháznak. Ebben a városvezetők, Ráduly Róbert Kálmán és Antal Attila is megerősítettek, és arra biztattak, fogjak hozzá, mert úgy könnyebb valamit létrehozni, ha annak van előzménye” – utal a kezdetekre Takács Éva, akit Máthé Tünde fiatal óvónőhöz irányítottak, és az út ahhoz a lelkes óvónői közösséghez vezetett, amelyből megalakult a Boszorka bábcsoport. A névadás indoklásakor mindannyian nevetnek. Beszédes névnek találják, hisz kevés kivétellel mindannyian korosabb óvónők az alapító tagok. Orendi Éva, a 80-as évek elején működő Tervező Intézet bábcsoportjának dramaturgja is lelkesen fogadta az ötletet, be-bekapcsolódott a munkába építő jellegű tanácsokkal, rendezői ötletekkel látva el a bábszínésszé vált óvónőket. Hasonló segítséget nyújtott Barabás Réka fiatal színésznő is, aki időközben a kézdivásárhelyi színházhoz szegődött. Anyagi támogatást pedig a polgármesteri hivataltól és a Benignitas Alapítványtól kaptak.

2010. 03. 08.

A történelem nem csak a történészekéA történelem nem csak a történészeké

Könyvet írt a kommunista korszak elől Magyarországról az Egyesült Államokba menekült újságíró szüleiről Kati Marton; a magyar származású amerikai szerző A nép ellenségei című kötetének megjelenése kapcsán a Múlt-kor kérdéseire válaszolva a múlt fájdalmas kérdései mellett a jövő kihívásairól is beszélt.

Kati Marton édesapja, Marton Endre (született: Márton Endre), és édesanyja, Ilona a legsötétebb kommunizmus időszakában, az 1940-es évek végétől egészen 1954-ig tudósította Budapestről a két nagy amerikai hírügynökséget, az AP-t és a UPI-t. "Burzsoá származásuk" miatt 1947-ben B-listára kerültek, és hiába beszéltek több nyelven is, nem kaptak állást Magyarországon, mígnem a szerencsének köszönhetően kerülhettek az AP és a UPI alkalmazásába. Az ÁVO minden lépésüket figyelte, a környezetükben élők folyamatosan jelentettek róluk.

Koholt kémváddal előbb az apát, majd az anyát is letartóztatták, mindketten börtönbe kerültek, kisgyermekeiket, Kati és három évvel idősebb nővérét egy ismeretlen családhoz vitték. A szabadulást az 1956-os változások hozták meg számukra, a házaspár az októberi-novemberi eseményekről ismét tudósított, de 1957 elején újra a letartóztatás fenyegette őket, míg végül az amerikai diplomáciai szolgálat segítségével menekültek el Magyarországról.


2010. 03. 08.

Jókai Mór szót emel a zsidók kirekesztése ellen

Sok ezer órát kellett könyvtárban tölteni, sárguló fóliánsokat és szemrontó mikrofilmtekercseket olvasni ahhoz, hogy a szerkesztő, Buzinkay Géza felfedezze és kiválassza azt a kétszáznál több közleményt, vezércikket, riportot, interjút, amit a Hírharang, vezércikk, szenzációs riport című, a szó szellemi és fizikai értelmében is súlyos gyűjteményében közreadott. A sajtótörténet gazdag életművel rendelkező kutatója, professzora ezúttal is rangos, tudományos értékű publikációval jelentkezett. Ami a sorozatból kirajzolódik, majd két évszázad történelmének hiteles lenyomata. A hazai eseményeken túl Rát Mátyástól az is megtudható, hogy még az Éjszaki Ámerika földjén való zenebona (értsd: az Amerikai Függetlenségi háború) is hazánk, de főként a dohányosok és a hajósok hasznára lehet, Szatsvay Sándortól, hogy gróf Benyovszki Madagaszkárban magát az ország "tsászárának megtette", vagy hogy a francia forradalom új Constituciójának 2. toldalékpasszusa 1791-ben kiállt a nyomtatásbeli szabadság mellett. Írástudó szemtanúk avatnak be bennünket a negyvennyolcas eseményekbe, a Márczius Tizenötödike vezércikke figyelmeztet - már akkor! -, hogy igenis Európában lakunk, és Jókai Mór emel szót a zsidók kirekesztése ellen.

2010. 03. 06.

Be kell jutni a központba

Az Oscar-jelölt Nick Hornby sosem írna forgatókönyvet a saját regényéből

„Az élet egy stand-up co...Nemrég jelent meg magyarul legújabb regénye, A meztelen Juliet, de ő jegyzi az elmúlt évek egyik legnagyobb angol filmsikerének, Az egy lányról-nak a forgatókönyvét is, melyet most három Oscarra is jelöltek: közte Nick Hornbyt is, a legjobb adaptált forgatókönyv kategóriában. A világhírű író Berlinben adott interjút a Népszabadságnak.

-  Úgy tűnik, mintha minden egyes regényével újraértelmezné írói ars poeticáját. Most pedig írt egy forgatókönyvet. Mire véljük ezt a váltást?

- Én inkább úgy fogalmaznék, egy újabb állomás. Nincs arról szó, hogy lezárnék egy korszakot, alapvető elvem: sose csinálj semmit kétszer. Az első regényemmel, A focilázzal könnyű dolgom volt, elvégre a fociról mindenki tud írni. De még könnyebb lett volna ugyanerről írni még egy könyvet. Lynn Barber újságíró önéletrajzi cikkét viszont a feleségem hozta haza, egy tízoldalas esszé volt egy irodalmi magazinban. Rábeszéltem, hogy szerezze meg a megfilmesítés jogát. Aztán azon kaptam magam, hogy írom Az egy lányról forgatókönyvet.

– Találkozott Lynn Barberrel?

– Hogyne, barátok vagyunk. Őszintén meglepődött, hogy a történetéből végül film lett, de nagyon örül neki. És megértette, hogy az írása csak kiindulópont volt, egyfajta metafora, mely mást jelent nekem, mint neki. Mindemellett sokat segített eligazodni és reprodukálni az 1960-as évek Angliáját és sajátos bohémjait.

– Eddig csupa férfi szenvedélyről írt, most pedig egy fiatal lány bőrébe bújt. Ez elég kockázatos lépés, nem?

– Tény, hogy a korai regényeim rögeszmésen a férfiak szenvedélyeiről szóltak, viszont az utóbbi munkáimban egyre több a női szereplő. Elég nagy baj lenne, ha egy írónak problémát jelentene női karaktert alkotni… Mégis, e tini lány esetében már az alapoknál megakadtam. Mit gondol, egyáltalán mit akar az élettől egy ilyen teremtés? Nem volt mese, a fantáziámra kellett hagyatkoznom. Felépítem a karaktereket, aztán alakulnak írás közben. De reggel sosem tudom, hogy a nap végére hová jutnak el. Rajtuk is múlik.


2010. 03. 06.

Kiadták Kertész Imre svájci levelezését

 
A Magvető Kiadó által gondozott könyv hétfői bemutatóján az író is részt vesz és felolvas készülő regényéből.

Kötet jelent meg Kertész Imre Nobel-díjas író és a svájci irodalmár, Eva Haldimann két és fél évtizedes levelezéséből. A Haldimann-levelek című kötet mellett a Petőfi Irodalmi Múzeumban bemutatják Hafner Zoltán irodalomtörténész Kertész Imre Bibliográfia című kézikönyvét is.

Morcsányi Géza, a Haldimann-levelek című kötet szerkesztője elmondta, hogy egy-két éve került elő a levélköteg, amelyet a svájci irodalmár küldött el az írónak korára és betegségére hivatkozva. Érdekes és fontos írásokról van szó, emberekről, tervekről, utazásokról, kétségekről, szorongásairól tudósítja az író svájci olvasóját.

A kötetbe mintegy 60 levelet válogatott be a szerkesztő, ezek javarészt Kertész Imre írásai, de van köztük néhány olyan is, amelyet Eva Haldimann küldött Kertész Imre első felesége, Vas Albina 1995-ös halálakor vagy gratuláció az irodalmi Nobel-díjhoz.


2010. 03. 06.

Összeállt az idei Német Könyvdíj zsűrije

Német könyvdíj
 
Összeállt az egyik legrangosabb német irodalmi díj, a Német Könyvdíj zsűrije. A 37.500 eurós összdíjazású Német Könyvdíjat 2005-ben alapította a Német Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete.

A 7 tagú, főként vezető német napilapok kritikusaiból álló bizottság feladata, hogy kiválassza a 2008 októbere és a 2010 szeptembere közt született legjobb német nyelvű regényt. A
versenykiírásban szerepel, hogy német, osztrák, és sváci kiadók pályázhatnak, kiadónként két-két könyvvel. A szervezők a német nyelvre fordított regényeket kizárják a versenyből, azonban az nem akadály, ha a kiadó által nevezett könyv még nem jelent meg. A tavalyi évben is számos megjelenés előtt álló művet bírált az aktuális zsűri. A 7 német kritikusnak most az a feladata, hogy augusztus 18-ig összeállítsa az általa legjobbnak vélt 20 regény listáját, az úgynevezett „hosszú listát.” Az ebből készült „rövid listát” 2010. szeptember 8-án hozzák nyilvánosságra, amin már a 6 legesélyesebb mű szerepel. Az, hogy ki nyerte a Német Könyvdíjat, a Frankfurti Könyvvásár megnyitójának előestéjén, 2010. október 4-án derül ki. A győztes 25.000 eurót vihet haza a díjkiosztó után, de a többi, „rövid listára” került regényíró sem marad jutalom nélkül, ők fejenként 2500 euró jutalmat kapnak

(http://www.litera.hu/hirek/osszeallt-az-idei-nemet-konyvdij-zsurije)

2010. 03. 06.

Együttműködik a könyvtár és a kórház a családokért

Babaolvasó napot tartottak tegnap a kecskeméti Katona József Könyvtárban.

Az országos szakmai nap egyik fő eseménye volt Kecskeméten, hogy új együttműködési megállapodás született a könyvtár és a megyei kórház között. Ennek értelmében a jövőben a két megyei fenntartású intézmény szorosan együttműködik a babaprogramban.


2010. 03. 06.

Radnóti digitalizálva

A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára digitalizálta Radnóti Miklós teljes kézírásos hagyatékát, amelyet a költő özvegye 2008-ban ajándékozott az intézménynek.

A könyvtár a költő születésének századik évfordulója alkalmából, a tavalyi év májusában rendezett kamarakiállítást Radnóti hagyatékból.
A nagy érdeklődésre való tekintettel úgy döntöttek, hogy a tárlat anyagát bővített formában látogathatóvá teszik a világhálón. A digitális gyűjtemény február 24-től érhető el a könyvtár honlapján.

2010. 03. 06.

Szenzációs írásemlék 35 ezer évvel ezelőttről

Kanadai kutatók meglepő következtetésre jutottak franciaországi barlangrajzok vizsgálata során. Valami eddig nagyon elkerülte a figyelmünket: a művészi barlangrajzokat titokzatos ábrák kísérik. Egyre valószínűbb, hogy az írás gyökerei nem öt, hanem 35 ezer évre nyúlnak vissza...

A franciaországi Chauvet-barlang lélegzetelállító kompozíciói olyan látvánnyal ajándékozzák meg a látogatót, amely még a legmodernistább művészetpártolót is elkápráztatná: lovak, marhák, rénszarvasok, sőt ragadozó állatok, oroszlánok, párducok, medvék, baglyok, orrszarvúk és hiénák csodálatosan művészi ábrázolásai sorakoznak a falon.

Lóábrázolások a Chauvet-barlangban
Lóábrázolások a Chauvet-barlangban (Fotó: Wikimedia)

A radiokarbonos vizsgálat szerint a képeket a két időszakban 30-32 ezer illetve 25-27 ezer évvel ezelőtt évvel ezelőtt készítették a titokzatos alkotók. A művek kidolgozottsága, az egyedülálló technika arra utalt, hogy ezek a képek kimondottan mágikus, rituális céllal készülhettek.


2010. 03. 04.

Energia- és pénztárca-takarékosak az e-könyv olvasók

Az e-könyvek sok szempontból praktikusak lehetnek, hiszen ezek segítségével egy kisebb könyvtár is belefér egy női táskába. És még a fák is megmaradnak.

Olvasni remélhetőleg mindenki szeret, otthon, utazás közben, kint a szabadban (talán nemsokára az időjárás is lehetővé teszi), szinte bárhol űzhető ez a tevékenység. Persze a papírra nyomtatott könyvek egyelőre a legalkalmasabbak arra, hogy átadjuk magunkat az olvasás örömeinek, de egyre több olvasnivalót találhatunk digitális formában is, és a netről tömegszám tölthetők le az elektronikus könyvek (e-könyvek, e-bookok). A számítógépen olvasni viszont nem éppen a legkellemesebb, az asztali géppel helyhez vagyunk kötve, de valószínűleg egy laptopot sem fog senki magával cipelni csupán azért, hogy könyvet olvasson rajta. Ráadásul az LCD-monitorokon történő olvasás igen lefárasztja a szemeket egy idő után.
Erre kínálnak megoldást a piacon szép számmal található elektronikus könyvolvasók, amelyek több előnnyel is rendelkeznek, és nem csak a számítógépekkel szemben.


2010. 03. 04.

A Tündér havába lépett a Mese útja program

A Mese útja országos olvasóvá nevelési program Tündér havának elindítása mellett múzeumpedagógiai foglalkozások, könyvkiállítás, mesemondó műsor és tárlatvezetés is várta a gyerekeket, pedagógusokat és könyvtárostanárokat a Tündérek a Tündérpalotában című szakmai rendezvényen az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet – Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeumban (OFI-OPKM) hétfőn Budapesten.

Az OPKM, a Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsának Magyar Egyesülete (IBBY) és a Könyvtárostanárok Egyesületének (KTE) közös, olvasóvá nevelést célzó rendezvényén Fazekasné Sin Gyöngyi könyvtárostanár és Bosnyák Viktória író Tündérboszorkány címmel bemutató foglalkozást tartott alsó tagozatos tanulókkal. Az író gyermekregénye szerint a tündérboszorkányok olyan könyvtárostanárok, akiknek az iskolájában nem olvasnak a gyerekek.