- A Hõsöm tere csak egy a kábé öt hangjáték közül, amit Parti Nagy Lajossal csináltatok, az õ szövegeibõl. Hogy jött ez a kapcsolat Parti Naggyal?

- Hú ez hogy is volt? Vajna Balinak (Lee Unflyable néven Sanyi vizuáltechnikáért felelõs alkotótársa - a szerk.) Vida Tóni (a Tilos Rádió Tordas Party címû mûsorának gazdája - a szerk.) adta azt a kazettát, kiselejtezték a könyvtárból. Csak Parti Nagy hangja van rajta, teljesen oldszkúl hangoskönyv. Eredetileg egy négyrészes sorozat egyik darabja volt, Magos György szerkesztette, Kis brutáliák volt a címe. Közben addigra mi már csináltunk egy multimédiás felolvasóestet Peter Finch brit költõvel a Merlinben, ami annyira jól sikerült, hogy gondoltuk, jó lenne csinálni ilyet magyar szerzõvel is. Mivel addigra már a kazetta miatt - a hallgatókkal együtt - teljesen rákattantunk Parti Nagyra és a hangjára, írtam neki egy levelet, hogy lenne-e kedve ilyesmit csinálni. Nagyon aranyos volt, õ is meghatódott, mi is meghatódtunk: egybõl visszaválaszolt, hogy jaj gyerekek, nagyon örülök, természetesen érdekel. Így csináltuk meg a Nemulasch-t, az volt az elsõ közös munkánk, novella- és versfüzér zenével és vetítéssel, 2003-ban. A Nemulasch után Lajos hozta föl, hogy van a Hõsöm tere címû regénye, és mi lenne, ha azzal folytatnánk. A Magyar Rádiót régebben már megkereste ezzel, akik színészekkel akarták felolvastatni, azt pedig õ nem akarta. Tehát õ is kapva kapott az alkalmon, meg mi is.

- És benned felmerült, hogy a Hõsöm tere jobb lehetne mással, akár színészekkel?

- Kerestek már meg ilyen ötlettel, legutóbb a Tilos mesések mondták, hogy A vak murmutér-t meg lehetne csinálni, megvannak hozzá a felolvasók. De Parti Nagy pont az, akivel nem. Ha már jól olvas föl, akkor csak vele, mással eszünkbe sem jut.

- Lehetett volna hasonlóan dramatizálni, mint Vajdaiék az Utas és holdvilág-ot, az is tud nagyon jó lenni, ha jó a dramaturg.

- Igen, de szerintem azt inkább holt költõkkel és írókkal kell csinálni. Ha kortárs, élõ íróval lehet dolgozni, azt ki kell használni. Ráadásul Parti Nagy élvezi és fontosnak tartja, hogy olyanokhoz is eljutnak az írásai, akik még nem vették kezükbe könyv formában. És így olyan tálalásban kerül a hallgatók elé, ahogy õ elképzeli, olyan hangsúlyokkal.

- És hogy zajlott a felvétel?

- A Tilos stúdiója akkor még a Kultiplexben volt, de ott nem lehetett felvenni a hangot, mert túl zajos volt, ezért kedves barátaink közbenjárására egy irodát szereztünk egy hétvégére. Parti Nagy ott olvasta fel két nap alatt az egészet. A kész anyag körülbelül 12-14 óra, vagyis ha kiszámolod, látod, hogy elég hamar ment. Lajos profi, tök jól olvasta, nem vétett sok hibát.

(Atesz) - Meg ha hibázik, akkor tudja, mennyit kell visszamenni, és rögtön mondja tovább.

- Akkor nem is kellett instruálni, hogy Lajos, menjünk vissza oda, vagy légyszi ezt most kicsit másképp olvasd?

- Nem, nem. Iszonyú érdekes, õ elõre kottát ír magának. Minden be van jelölve a szövegben, itt kell levegõt venni, itt lejjebb vinni a hangsúlyt stb.

- Ki van pingálva a szöveg?

- Igen, és így tökéletesen fel tudja olvasni akárhányszor. Hogyha Nemulasch-szerû élõ felolvasóestet csinálunk, Lajos akkor is küldi elõre, hogy pontosan hány perc és hány másodperc, amit fel akar olvasni. Leül stopperral és leméri. Nekem csak el kell olvasnom, hozzá képzelnem a hangját, átérezni a hangulatot és kulcsszavazni-jegyzetelni. Így nagyjából be tudom lõni a szükséges zenéket, nagyon nagy meglepetés nem érhet. Mondjuk mindig ér, mert nagyon érdekesen olvassa fel a kétértelmû dolgokat, sose lehet érezni elõre. A fejedben érted, de nem tudod, hogy érzékeltetnéd legjobban kifelé, és õ mindezt a legtermészetesebben megoldja. Ha csúszik a tempó, arra az a módszerünk, hogy van valami kis összekötõ hanghatás, például madárcsicsergés vagy zaj.

- Ez nagyon fura, mert az írók nem arról híresek, hogy jó elõadók lennének, sõt inkább ellenkezõleg.

- Erre szokta mondani, hogy felolvasni meg lehet tanulni, õ se tudott mindig, nem így születik az ember. Szerencsénk van, "mi már így kaptuk".

- Szóval Parti Nagy két nap alatt felolvasta a szöveget. De a részek elején te mondod, hogy kapaszkodj?

(Atesz) -  Igen, a felkonf, az a Sanyi. (nevet) De az utómunka.

(Sanyi) - Volt egy hosszabb körünk utána, mert túleffekteztük. Ahogy Vili is pszichedelikusan szétzúzta az Utas és holdvilág-ot, mi is tettünk bele sok visszhangot meg mindent. Majdnem kész voltunk, de éreztük, hogy valami nem jó, teszteltük másokon is, és valahogy a visszhangtól túl lassú lett az egész. Ahogy a Parti Nagy olvassa, eleve nagyon hipnotikus, nem kell más rá. Nagy levegõvétel, és újra nekiestünk.

Nézz képeket a Tilosról és Sanyiról!  |  Fotó: Hektor

- Rengeteg zenét használsz fel. Hogy választod ki, melyik jó mi alá?

- Mindig vittem be lemezeket egy-egy epizódhoz, aztán több napon és héten át hallgattuk a stúdióban, próbálgattuk össze, és amelyik megtetszett nekünk - és a stúdióban épp velünk együtt hallgató tilososoknak, barátainknak  - azokat felvettük. Aztán jött a neheze. Mindig van több olyan zene is, ami illik a témához, a hangulathoz. Sokat gondolkozom én is azon, hogy mitõl is függ, hogy épp melyik tûnik a legjobbnak, és általában arra jutok, hogy a legerõsebb befolyás a "soktényezõs véletlen". Épp mit vettem, milyen a hangulat, milyen film, zene ugrik be róla stb.

- Iszonyatosan nehéznek képzelem, hogy annyi zene van a fejedben, amit valahogy rendszerezni kell. A gépeden vannak ilyen folderek, hogy melankolikus zenék meg vidám, dinamikus zenék, vagy hogy csinálod?

- A polcomon vannak, meg a földön hosszú sorokban. Az a legnehezebb, amikor a fizikai térben kell keresni a zenét. Egy számítógépen csak beírja az ember a kulcsszót, és elõbb-utóbb meglesz, amit keres. A bakelit meg azért nagy elõny, mondjuk az írott CD-vel szemben, mert színe van, borítója, és ahhoz is kötöd a tartalmát. Nagyjából emlékszel, mikor játszottad utoljára, hogy azóta visszakerült-e a kategóriájába,  vagy esetleg az ágy végének döntött sorban van...

- És honnan vettétek a hangeffekteket, például a galamb-burukkolást meg a mentõautó-szirénát?

- A Tilosból lehet kölcsönözni hangfelvevõt, amivel rendszeresen járok villamoson meg ide-oda. A Nemulasch-hoz például kellett metróhang, a Fröcskös címû novellában elhangzik hogy "Arany János utca", ezt mi magunk vettük fel. Meg használunk olyan lemezeket, amiket régen, amikor még nem voltak hordozható hangfelvevõk, a rádiókban készítettek. Kiadtak egy csomó ilyet bakeliten, újrahasználható hangokkal. Az ilyen hangeffekteket ma már az internetrõl is le lehet szedni, a zeneszerkesztõ programokba meg már be is vannak építve, de mi elsõsorban a saját környezetünkbõl szedjük. A mentõautó-sziréna a felvezetõ szpotban pedig úgy emlékszem, pont egy számban volt.

- Tök érdekes, hogy ti, akik sokat dolgoztok hangokkal, már eleve máshogy járkáltok a világban meg néztek tévét? Nyitott füllel, hogy milyen hangokat lehet begyûjteni?

- Hát igen. Szeretünk hangvadászni. Például A tévé ügyvédjé-bõl szedtünk le múltkor szövegeket. Még nem használtuk fel, de olyan szövegeket mondtak, hogy az hihetetlen - máshonnan beszerezhetetlen mondatok, szavak.

Nézz képeket a Tilosról és Sanyiról!  |  Fotó: Hektor

- Belehallgattál Parti Nagy-hangoskönyvekbe, amiket a boltokban lehet kapni? Több is készült: a Csákányi olvassa fel A test angyalá-t, Cserhalmi meg A pecsenyehattyúk-at, a verseket meg Parti Nagy maga.

- Ezeket pont nem hallgattam még meg, pedig A pecsenyehattyúk-at megkaptam karácsonyra. De szeretem õket, mindig keresem a nyerseket, ami alatt nincs zene. Ami alatt zene van, azt már nehezebb szétvágni és újrafeldolgozni.

- A "nyerseket"? (értetlenül nézek) Ja, mert te ezekre úgy tekintesz, mint nyersanyagokra.

- Igen, pontosan. A mûsorban használom õket.

- Azért kérdeztem, mert belehallgattam ezekbe, és szerintem rém unalmasak. Nem lehet hosszú ideig odafigyelni rájuk. Ehhez képest emlékszem, hogy egyik télen hallgattam a  Hõsöm teré-t a ti verziótokban, ültem a villamoson, néztem a galambokat meg a régi házakat, és teljesen odavoltam. Háromdimenziós élmény lesz valahogy a hangoktól.

- Én is azt gondolom, hogy a nyers hang manapság tök hülyeség magában, még egy rádiós beszélgetés alá is kell a zene, sokkal érdekesebbé teszi. Most itt nem a kereskedelmi rádiós idegesítõ háttérzenére gondolok. Dolgoztunk már fel Mindentudás Egyeteme-elõadást is csendben egyik vasárnap: ha magában szólt volna, a hallgatóink biztos eltekernek, a sok "ö-zést" és "okoskodást" hallva, mi pedig kiemeltük az izgalmas részeket, jó zenei aláfestéssel eljuttattuk egy tudós bácsi gondolatébresztõ elõadását az otthon punnyadóknak. De nagyon örülök, hogy egyre több dolog kijön hangoskönyv formában, mert fel lehet dolgozni. Csak nagyon drágák a hangoskönyvek.

- Mennyit húztatok vagy húzott az eredeti szövegbõl Parti Nagy?

(Atesz) - Nincs benne húzás, inkább igazgatott rajta. Egy kiadott regényt csak az olvasó érez véglegesnek, az író mindig talál egy jobb szót, ha már többször felolvasta, talál apróbb változtatnivalókat. A felolvasott szövegben egész biztos van néhány cserélt szó, ha úgy érezte, hogy az jobban hangzik vagy pontosabb.

- Mennyi idõ alatt raktátok össze a kész verziót?

(Atesz) - Több mint egy év, mert még volt egy balesetem is, ami miatt csúszott az egész.

- De mégis, mit képzeljünk el, 12 óra anyag mondjuk nettó mennyi idõ alatt készül el?

(Sanyi) - Hú... Nem tudom megmondani. Sok, nagyon sok. Többször végig kell hallgatnod eleve a szöveget, amíg megvan a zene, és akkor még összeállítod az arányt a gépen. Szóval végtelen.

Nézz képeket a Tilosról és Sanyiról!  |  Fotó: Hektor

- Ha jól értem, az összes Parti Nagy-os hangjátékotok elõször élõ multimédiás felolvasóest volt, amit felvetettek, és aztán a rádióban is leadtatok. A Hõsöm tere volt az egyetlen, ami stúdióban készült.

- Késõbb a Hõsöm teré-bõl is rendeztünk multimédiás estet a Közgáz könyvtárában, egy olvasótermet átalakítottak, nagy tömeg volt. Jól sikerült, Lajos vágta össze a szöveget úgy, hogy kétszer háromnegyed órás lett az élõ mûsor. Mikor egy multimédiás estre készülünk, akkor is legelõször a rádióban szoktuk összepróbálni az anyagot. Aztán természetesen igyekszünk mindent archiválni. Ebben Atesz nagyon jó. Sajnos olyan multimédiás elõadásunk is van, ami egyelõre nem tudott rendesen megvalósulni élõben, de a rádióhallgatók már kétszer is élvezhették, és le is lehet tölteni a Tilos site-járól.

- Melyik Parti Nagy-os hangjátékra vagy a legbüszkébb?

- Hát a Hõsöm tere a legkomplexebb.

- Ugyanezt a Hõsöm teré-t nem lehetett volna megcsinálni mondjuk a Kossuth rádión?

- Hát az biztos, hogy ha a Magyar Rádióban akarnám leadni, akkor biztos harcolni kellene. Itt a Tilosban meg élvezi az, aki hallgatja. Például most hallottuk, hogy Presser Gábornak nagy kedvence a Hõsöm tere, mondta az egyik Tilos-mûsorban. Ahogy hozzá valahogy eljutott, remélem, sok más emberhez is eljut, akár külföldön élõ magyarokhoz is.

- Van valami jogi akadálya, hogy megjelenjen cédén?

- Már az elején mindenki mondta, hogy hú ezt ki kell adni, járjunk utána stb. A rádiók általában jogdíj-átalányt fizetnek, nem mennek utána mindegyik jogtulajdonosnak, de egy cédével bonyolultabb lenne. És ha már befolyásolná, hogy milyen zene kerül rá, vagyis minek tudjuk megszerezni a jogát, minek nem, akkor az már nem lenne ugyanaz.

Dömötör Ági

Megjelent: Origo.hu, 2010. 02. 28., 19:00 (http://www.origo.hu/programajanlo/20100226-parti-nagy-lajos-hosom-tere-hangjatek-mp3-tilos-radio-produkcio.html)