Akiket a bábok vittek előre
- Részletek
- Írta: Hunra_Admin
- Kategória: Agora
- Találatok: 3185
Posztóból, fonalból, puha textíliákból készült bábok kelnek életre a csíkszeredai Boszorka előadásában. A bábcsoport megálmodójának, Takács Éva újságíró-kollégánknak a választása nem véletlenül esett a Fodor Sándor-meseregényre. A Csipike, a gonosz törpe című bábjáték zenei hangszerelésére, a figurák egyéniséggé válására, az összhangra és minden apró részletre odafigyelő csoport jövő pénteki bemutatóját próbákkal, nevetéssel teli esztendő előzte meg. Erre, azaz a paraván mögötti izgalmas csapatmunkára voltunk kíváncsiak.Bábszínházi előadást mindeddig turnézó bábosok jóvoltából láthattak a gyermekek Csíkszeredában. Mostantól saját bábcsoporttal is büszkélkedhet a város, noha a csoportba verbuvált óvónők ezt a világért sem kiabálnák el, esetleg többszöri sikeres előadás után suttognák, és azt is nagyon szerényen. Pedig igaz: a bábcsoport hiány volt. És ezt ismerte fel Takács Éva kolléganőnk. „Amikor a mozi, azaz a Transilvania Filmszínház épületének sorsáról, rendeltetéséről annyi szó esett, egy otthoni beszélgetés során fogalmazódott meg az ötlet, hogy valójában nincs bábszínháza a városnak. És én ezt attól a pillanattól kezdve komolyan vettem. Utánanéztem, hogy Marosvásárhelyen van bábszínészképzés, és a hallgatók zömét csíki diákok teszik ki. Biztos voltam benne, távlatokban gondolkodva is lenne jövője egy hivatásos bábszínháznak. Ebben a városvezetők, Ráduly Róbert Kálmán és Antal Attila is megerősítettek, és arra biztattak, fogjak hozzá, mert úgy könnyebb valamit létrehozni, ha annak van előzménye” – utal a kezdetekre Takács Éva, akit Máthé Tünde fiatal óvónőhöz irányítottak, és az út ahhoz a lelkes óvónői közösséghez vezetett, amelyből megalakult a Boszorka bábcsoport. A névadás indoklásakor mindannyian nevetnek. Beszédes névnek találják, hisz kevés kivétellel mindannyian korosabb óvónők az alapító tagok. Orendi Éva, a 80-as évek elején működő Tervező Intézet bábcsoportjának dramaturgja is lelkesen fogadta az ötletet, be-bekapcsolódott a munkába építő jellegű tanácsokkal, rendezői ötletekkel látva el a bábszínésszé vált óvónőket. Hasonló segítséget nyújtott Barabás Réka fiatal színésznő is, aki időközben a kézdivásárhelyi színházhoz szegődött. Anyagi támogatást pedig a polgármesteri hivataltól és a Benignitas Alapítványtól kaptak.
Miért épp Csipike?
„Egyrészt, mert a Csipike, a gonosz törpének már megvolt a dramatizált változata, ugyancsak Orendi Évának köszönhetően. Másrészt, mert ez a Fodor Sándor-meseregény több mint negyven éve a magyar gyermekirodalom reprezentatív, alapvető műve, amelyen sok-sok gyermek felnőtt, majd felnőttként is tovább szerette” – kapjuk meg a választ Takács Évától. Mint mondja, nem teljes egészében a 80-as évekbeli előadást újították fel, hisz a szövegkönyvön is változtattak, az új díszlet, az új bábok és az új elképzelések pedig sajátosan újjá varázsolták a bábjátékot. Az, hogy a Barozda zenéjét átmentették, különösen nagy érdeme a csoportnak. Az akkor élőben játszott dalokat Simó József, az együttes tagja Svédországban újrahangszerelte, és most ezek a felvételek helyettesítik az énekek hangszeres kíséretét. Valójában ez Györfi Erzsébetnek köszönhető, akit az együttes énekeseként mindannyian ismerünk, és aki ezúttal Madár szerepében fogja elbűvölni a gyermeksereget. Az óvónők múlt nyáron találkoztak is Simó Józseffel, aki meghallgatta a hangjukat, és aszerint hangszerelte újra a dalokat.
A bábcsoport megálmodója pedig a szerzőtől is engedélyt kért, a csíksomlyói születésű író, Fodor Sándor nagy örömmel mondott igent.
A lendületet adó bábok
Bakó Klára képzőművész, tanár oroszlánrészt vállalt a munkából. Ő készítette el a bábokat, a mintegy húsz erdei állatot, a törpét, valamint a díszletet. „Júniusban kezdte hozogatni a bábokat, és azok annyira szépek, kedvesek voltak, hogy további lendületet kaptunk tőlük. Amikor kérdésessé vált, hogy lesz-e ebből előadás, mert a tízfős csapattal egyeztetni nem mindig volt egyszerű, akkor a bábok látványa vitt előre” – meséli Takács Éva. A bábok valóban mesések, karakteresek, jópofák, meleg anyagokból készültek. „Gyermekkorom óta ismerem és nagyon szeretem Rusz Lívia rajzait. A bábok megformálásakor próbáltam az ő illusztrációihoz igazodni. Az, hogy textilből készítettem, már szakmai ártalom. Nagyon élveztem a munkát, korábban is készítettem már bábokat, de ilyen nagy volumenben még nem volt alkalmam. Legelőször az állatfigurákat készítettem el, és Csipike arcával vártam a legtovább, mert ő ugye főszereplő, meg kellett találjam a megfelelő vonásokat, de aztán minden a helyére került” – árulja el műhelytitkait Bakó Klára.
Megszólalnak a szereplők
Kerek egy éve, hogy az óvodákban, napközikben dolgozó óvónők munkahelyük és magánéletük mellett időt szakítanak a próbákra, összeolvasnak, terveznek, drukkolnak. A József Attila Általános Iskola díjmentesen állandó székhelyet biztosított számukra, ott folytak a próbák, főpróbák, a bemutató is ott lesz jövő pénteken 18 órától. E heti találkozásukon faggatóra fogtuk őket.
„Nagyon jó ötletnek tartottam, hogy mindjárt az elején, miután elolvastuk a szövegkönyvet, ki-ki jelezte, melyik szereppel kívánna azonosulni. Kiderült, hogy nagyon jól ráéreztünk. Én mindenképpen úgy tartottam, Madárnak való vagyok” – mondja Györfi Erzsébet és nagyot nevet hozzá. Örül, hogy kipróbálhatta magát ebben a játékban, és úgy tartja, mindannyiuk életébe plusztöltetet vitt be ez a munka. „Én tudtam, csakis Kecskebéka lehetek. Aztán, ahogy elkezdődött a tulajdonképpeni munka, akkor döbbentem rá, hogy mindez nem is olyan egyszerű, és épp ezért a mai napig felmerül bennem, vajon nem kontárkodunk-e” – fogalmaz borúlátóbban Molnár Anna. De a többiek fellelkesítik. „Amint megláttuk a bábokat, éreztük, működik, jujj, de érdekes. És hogy nekünk is mindent bele kell adnunk. Inspiráltak, segítettek a bábok” – mondja Draghici Mária, aki a Vadmalac szerepében vélhetően a gyermekek kedvencévé válik. „Érdekes volt a Mókussal való azonosulás, mert mialatt báb nélkül olvastuk össze a szöveget, más hangot használtam. Aztán amikor kézbe vettem, úgy éreztem, feltétlenül orrhangja kell legyen ennek a mókusnak, a Méhecskékhez pedig tudtam, találó lesz a vékony hangom” – mondja Máthé Tünde, és hozzáteszi, ez egész jó kikapcsolódást jelent, hisz a fáradtság mellett sokat nevettek. „Jó család lett belőlünk” – állítja. „Megtiszteltetés, hogy ezzel a csapattal dolgozhattam, közéjük kerülhettem” – utal a korábban alakult baráti kötelékre Nyírő Ibolya (Süncsalád) is. „Valójában a csapat tagjainak nagy részét húsz-harminc éves barátság fogja össze, és ezért működik ilyen jól a nagy társaság” – árulja el a tikot Borsos Edit (Vadkan, Hangya, Harkály, Bagoly, Légyölő galóca). „Kemény csapatmunka. Egyformán oda kell figyelnünk nemcsak a saját bábunkra, hanem egymásra és a másik bábjára is. Bár nem állt tőlünk távol ez a tevékenység, az óvodai egyszemélyes bábozáshoz képest ez mégis egészen más volt. Itt jöttünk rá, hogy ez valóban szakma” – vélekedik Czikó Gizella (Nyúl). „Az előbemutatónak is nevezhető főpróbán izgatott voltam én is, az óvodámban is elújságoltam, mire készülünk. Aztán ahogy lejárt, azt mondtam, amatőrökként sikernek könyvelhetjük el már ezt is. Meg voltam elégedve azzal, amit a paravánon belül észleltem” – utal Székely Anna (Csigabiga) a gyermekek tapsára. „Örültem, hogy jutott nekem is feladat, annak ellenére, hogy nem akartam bábos szerepet vállalni. Hisz mindenkinek rajtam van a szeme” – viccelődik a súgó szerepét betöltő Kedves Ildikó. S ha az olvasó hiányolná éppen Csipike hozzászólását, megnyugtatjuk, nem hagytuk ki őt sem, hisz Csipikét Takács Éva alakítja. Tőle pedig már a következő bábjátékról érdeklődünk: „Valami népmese lenne jó folytatásként, jó népzenével, hisz Simó Jóska megígérte, továbbra is segít, és erre érdemes építeni.”
