Többrészes körképünkben hazai kiadóink könyvheti kiadványait szeretnénk olvasóink figyelmébe ajánlani. Ma a Kalligram Kiadó újdonságaira hívjuk fel figyelmüket.

A Kalligram Kiadó – az ínyenc olvasók legnagyobb megelégedésére – idén is bőséges és színvonalas kínálattal készül az Ünnepi Könyvhétre. Tizenöt friss kötetet jelentetett meg, amelyek között líra, próza, tanulmányok, esszék egyaránt megtalálhatók.

Borbély Szilárd: A Testhez. Ódák & Legendák

Az elmúlt évtized egyik legjelentősebb költői teljesítménye, a Halotti pompa után, ismét verskötettel jelentkezik a Debrecenben élő költő. Új könyvének centrumába a szenvedés kerül előtérbe: a holokauszt névtelen túlélőinek tragikus emlékeit, a magzatukat elvesztő anyák és megalázott nők megrázó vallomásait eleveníti meg.

Kukorelly Endre: Mennyit hibázok, te úristen

Kukorelly Endre a nagy sikerű TündérVölgy és Ezer és 3 című regénye után versekkel jelentkezik. Tíz után jelenik meg új verseskötete: szigorúan válogatott, fanyar, melankolikus és játékosan üde versek – megőrizve a Kukorelly-líra sajátos nyelvi eszközeit és utánozhatatlan hangját.

Györe Balázs: kölcsönlakás

Györe Balázs legújabb verseskötete folytatása a Megszakítottam egy regényt életköltészetének. Rendkívül visszafogott, egyszerű eszközökkel dolgozó, a kimondás és az elhallgatás határán egyensúlyozó, hatásában mégis erőteljes költészet jön így létre.

Jász Attila: Alvó szalmakutyák, avagy áldozati ének

Jász Attila új verseskönyve az utóbbi néhány évben írt költeményeinek a legjavát tartalmazza. A legutóbbi, Arany János-díjjal jutalmazott, Xantus Jánosról írt „újkori verses-regényének” ironikus-szerepjátszó hangvételével ellentétben a költő ezúttal a líra felszabadító személyes kifejezésmódját választja; jelen válogatás hirtelen veszteségek vagy azok lehetőségének prózaversekben való feloldása.

Brenzovics Marianna: Kilátás

A Kilátás című regény elbeszélője egy Kárpátalján élő lány, akinek ihletett, vibráló, olykor szélsőségekre hajlamos, máskor tárgyilagos lelki „kívülállása” az a pozíció, ahonnan formálódik a regény. A stilizálást súlyos realizmussal keverő szöveg kisformákból építkezik. Az érzékileg fel- és lefokozott, illetve szenvtelen szavakkal teremtett szövegvilág képes aktivizálni az olvasó érdeklődősét, de a szerző stílusának tágassága nem hagyja az olvasói reakciókat nyugvópontra jutni. A szöveget gyakran a humor felszabadító erői uralják.

Dreff János/Tóth Dezső: Az utolsó magyartanár feljegyzései

Az utolsó magyartanár feljegyzései című mű, mint regény, egy mai fiatal felesleges értelmiségi helyzetjelentése a közoktatás állapotáról, a tanítás lehetőségeiről és lehetetlenségeiről, az írás/olvasás parancsoló szükségességéről és az „elbeszélés nehézségei”-ről. A „nem középiskolás fokon” való tanítás lehetőségének az egy napja jelenik meg, egy szimbolikus, mégis közönséges tanári munkanap huszonnégy órája huszonnégy fejezetben. Az utolsó teljes napot egy tanár életéből. És az elsőt egy íróéból.

Marton László Távolodó: Mindig régen van

Az irodalmi alkotásairól, és zenei rádiós (Petőfi Rádió), újságírói (Magyar Narancs) és szervezői (Sziget) tevékenységéről ismert szerző új kötete egy életrajzi regénnyé összeálló novellafüzér. Egy korszak, a rendszerváltást megelőző és követő csaknem húsz év személyes története bontakozik ki a szövegekben. Ahogy a háttérben dübörgő rockból világzene lesz, úgy módosulnak az idők során fel-felbukkanó motívumok, talán csak a fanyar mosoly és a „sodródó lendület” marad azonos a szövegekben, melyeket egyéni látásmód és hihetetlenül pontos megfigyelőkészség jellemez.

Zeke Gyula: A Bécsi úton

Anya-regény? A gyász, az anya elvesztésének fiúi fájdalma szólal meg Zeke Gyula új kisregényében. Ám a mű igazi bravúrja, hogy ez a tragikus tapasztalat és megrendültség úgy jelenik meg ebben a fegyelmezett írói beszédben, hogy nem emeli/stilizálja túl gyászát, ezért az olvasó számára is átélhető válik a veszteség-érzés.

Szalay Zoltán: A kormányzó halála

Szalay Zoltán prózája azt az irodalmi hagyományt követi, melyet leginkább Kafka, Orwell vagy éppen Krasznahorkai László nevével jellemezhetünk. Új ízt pedig a csipetnyi irónia jelent, mellyel ezt a hagyományt fűszerezi. Komor hangvétel, abszurd helyzetek, bezáruló világ, de mégis: finom, elbúvó-szétfutó mosoly – tudósítás az örök lápról, ahol a fény csak labilis tutajok vagy folyton átrendeződő térkép révén érhető el.

Krúdy Gyula Összegyűjtött művei 19 – Regények és nagyobb elbeszélések 11.

A Kalligram összkiadásának 19. kötetében öt Krúdy-próza lát napvilágot, melyek közül kettő eléggé ismeretlen még a tájékozott olvasók számára is. Az ismertebb regények (Jockey Club, A templárius, Primadonna) történelmi tényekre alapozódnak. A két kevésbé ismert mű (A cigánypalatinus, A költő és a leányzó) irodalmi mellékterméknek tűnik Krúdy szerteágazó munkásságában. Külön érdekessége ennek az öt prózának, hogy közülük négyben meglehetősen fontos színtérré válik a Margitsziget, Krúdy akkori állandó lakóhelye.

Füzi László: Világok határán – Ikerkönyv

A szerző gyermekkorát idézi meg kötetében, azt, miképpen élték az életünket harminc-negyven-ötven évvel ezelőtt a világ adott pontján, abban a közösségben, amelyikbe beleszületett. Történeteit úgy írta le, ahogy akkor tudta-látta, vagy legalábbis úgy, ahogy mai gondolkodásában őrzi az akkori világból.

Grendel Lajos: A modern magyar irodalom története – Magyar líra és epika a 20. században

„… az ember ugyanazt a könyvet másképpen olvassa »szegény kisgyermekként«, másképpen »bús férfiként«, és megint másképpen élete alkonyán, amikor úgy véli, nagy meglepetések már nem érhetik. Hát bizony érhetik! Azt is meghökkenve látja, milyen sok kiváló szerzőt hanyagol el ilyen vagy amolyan okból a többnyire hálátlan utókor, holott természetes lenne helyük a kánonban.” Grendel Lajos könyve több mint irodalmi bedekker. Egy író irodalomtörténete, amely a modern magyar lírában és epikában végbement változásokkal, alakulásokkal foglalkozik, regényeket, novellákat, verseket fedez fel. A nyugatosok, a népi írók és az avantgárd által meghatározott XX. században mindig kétfelől nézi a műveket és az alkotókat: saját korukba illesztve és a jelenből visszatekintve. Grendel, a sikeres regényíró ezúttal 100 éven át, a 19. század végétől az 1980-as évekig kalandozik a magyar irodalomban, sosem feledkezve meg irodalmunk sokszínűségéről és az olvasás öröméről.

Pályi András: Az én határain

Darabos Enikő beszélget Pályi Andrással (interjúkötet)

Pályi és Darabos beszélgetése bepillantást enged az írói műhelybe – és jóval többet ad, mint egy életútinterjú vagy műhelynapló. Lényegében a neves, több díjjal kitüntetett szerző pályaképe és öntörvényű írói gondolkodása ismerhető meg e beszélgető-könyvből.

Szajbély Mihály: Jókai Mór Magyarok Emlékezete sorozat

Szajbély Mihály irodalomtörténész médiatörténeti nézőpontból mutatja be Jókai Mór életének és életművének alakulását. Alaptézise, hogy Jókai nem egyszerűen író volt, még csak nem is egyszerűen kalandregényíró, hanem újságokba író kalandregényíró. Míg a korábbi szakirodalom többnyire a valószerű követelményét érvényesítette regényei megítélésénél, addig e könyv szerzője szerint a Jókai által művelt regénytípus az egyszerű formák, mindenekelőtt a mese sajátos mutációját képezi, és olyan lehetséges világot hoz létre, amelyet nem a valószerű, hanem a csodás határoz meg. Jókai folytatásokban megjelent történeteinek létrejöttére a 19. századi napilapok tárcarovatai adtak lehetőséget, melyek keretei között annak idején igénytelen alkotások tömege elégítette ki az olvasó tömegek kalandigényét és csodák utáni vágyakozását. A kérdés ezek után úgy hangzik, hogy Jókainak miként sikerült a tárcaregény formájában kiválót alkotnia, miként sikerült a legszélesebb olvasóközönség érdeklődését megőrizve fölébe emelkednie a triviális alkotások tömegének. A neves magyar írókat népszerűsítő sorozat újabb kötetében a szerző Jókai Mór életművének alakulástörténetét tekinti át, értelmezi az író legfontosabb regényeit, miközben nem feledkezik meg az életútról. Úgy helyezi mindeddig ismeretlen megvilágításba a nagy mesemondóvá lett „komáromi fiú” munkásságát, hogy az ne csupán a szakmai, hanem az irodalomtörténeti kérdésekben kevésbé jártas, szélesebb olvasóközönség számára is jól áttekinthető legyen.

Koltai Tamás: Miért gyáva a magyar színház

Koltai Tamás Budapesten született 1942-ben. Jászai Mari-díjas színikritikus, dramaturg. A Színház című folyóirat főszerkesztője.

A cím tagadhatatlanul provokáló, elsősorban azért, mert általánosít. A szerző természetesen nem gondolja azt, hogy minden magyar színház vagy minden magyar színházi előadás gyáva. A szerző – legalább minden harmadik estéjét magyar nyelvű színházakban töltve – a magyarországi színházi bemutatók egyötödét látja, és a látottak durván egyharmadáról ír kritikát. A szerző tehát szelektál. Nem feltétlenül a minőségre hajt, de negyvenéves, rendszeres színházjáró tapasztalatára építve nézőként eleve igyekszik kiszűrni a „vonal alatti” produkciókat, kritikusként pedig azokat, amelyekről csak kínnal-keservesen tudna kisajtolni használható gondolatot. Következésképp a kötetben olvasható írások alapján, amelyek zömmel 2008-ban és 2009-ben születtek, a szerzőnek sokkal jobb a véleménye a magyar színházról, mint amilyen valójában. Hogy e szelektált összkép igaz-e vagy hamis, illetve van-e konzekvenciája akár a címbeli tartalomra, akár az attól független, önálló nézői tapasztalatra nézve, azt az olvasó illetékes eldönteni. (kk)