Páros interjú

Soha nem ültek egy asztalnál, mégis tudják, hogy azonos az értékrendjük, és egyformán érzik a nemzedéki rezdüléseket. Bródy János megajándékozta dalszövegeivel Pogány Juditot. A Micimackó zeneszerzője és a kis Vuk hangja: mesés pillanat az e heti Tandemben.

Pogány Judit: Nagy csodálód voltam fiatalkoromban. Noha nem jártam koncertekre.

Bródy János: Pedig sok jó koncertet adtunk Kaposváron is. A művházban.

Pogány Judit: A Latinkában.

Bródy János: Te a filmekből égtél be a lelkembe. Talán először az Azonosításból.

Pogány Judit: Előtte forgattuk a Bástyasétány '74-et Gazdag Gyulával.

Bródy János: De azt betiltották.

Pogány Judit: Három szemétdomb között játszódott Kőbányán. Az Operett Istenasszony el akarta hinteni a boldogságot a Földön. Nem hagyták neki.

Magazin: Mesetörténeti pillanat, amikor Micimackó „találkozik” vuk hangjával.

Pogány Judit: Malacka is voltam Kaposváron.

Magazin: Vuk talán az elvárhatónál többet javított a ravasz róka píárján. Nem gondolja?

Pogány Judit: Nem mi kezdtük, hanem Fekete István. A fő érdem pedig Dargay Attiláé. Tény, hogy túl jó lett a róka „marketingje”. Például egyszer éjjel kapcsolgattam a tévét. Látom, ott van Vuk. Hallottam „magam” oroszul – de az a róka a világ minden tájára eljutott.

Bródy János: Egy kedves barátom, a zeneszerző Wolf Péter telefonján a Vuk dallama van beállítva csengőhangnak. A hatéves gyermekemnek is kedvence volt. Teljesen érthető.

Magazin: Az angol zenekarok – a Jethro t ull, a Pink Floyd, a king Crimson – részt vett rajzos projektekben is. A hazai rockosok valahogy kerülték a rajzfilmeket és a mesét.

Bródy János: Ahogy a beatzene minden tiltás ellenére fölnőtt, azért itt is beszivárgott mindenhová. A Halász Juditnak készült lemezek ma is a toplistán vannak. A hetvenes évektől a színházakban is megjelent a rockzene. Megszülettek a rockoperák, az István, a király. A zenés színpadi művek egyszerű dramaturgiával dolgoznak, akármilyen műfajban készülnek, de nagyon erős hatásra képesek. Erre volt jó példa annak idején a kaposváriak Csárdáskirálynője.

Pogány Judit: A közönség többéves késéssel értesült erről, miközben előzőleg Babarczy László, Ascher Tamás is rendezett operettet, nem annak lágy és andalító stílusában. Alapműfaj volt a legendás kaposvári évek alatt. Amikor Pesten vendégszerepeltünk az Állami Áruházzal, az, ami az előadás végén történt a 27 percig tartó vastaps közben, fölért egy rendes tüntetéssel.

Bródy János: Ami az operettben van, az ugyanúgy a kultúrtörténet építőkockája. Csak miután bemerevedett, le kellett róla fejteni a hagyományos csomagolást. Megőriztétek a lényegét, ezért átsütött rajta az az érték, ami születése pillanatában jellemezte.

Pogány Judit: Ez érvényes más műfajokra is. Egy Shakespeare-drámát lehet hagyományos módon rendezni, meg mellveregetős, nagy hősies szólamokkal is, vagy élő, eleven módon játszani.

Magazin: Láttam a Nemzetiben a Gothár-féle Lear királyt, nagyon tetszett, bumfordi viccekkel oldják a drámaiságot. Ilyen „teátrális” lehetett az igazi shakespeare-i színház.

Bródy János: Amit régen teátrálisnak mondtunk – s fintorogva elhúzódtunk a rossz pátoszoktól –, ma teljesen bevett dolognak számít. A harsányság a színpadon és a közéletben is kivirágzott. Ma újra igény van a nagy gesztusokra. A finom megszólalásokat elfedi az alapzaj. Akármilyen értelmesen mondasz valamit, nem keltesz vele feltűnést, elszáll a szélben. Néhányan utánakapnak, s azt mondják, nézd, milyen szépen száll. Aztán vége, nincs hatása, nincs következménye.

Pogány Judit: Mindig van egy mélyebb megfogalmazásokra fogékony réteg.

Bródy János: Ebben bízol?

Pogány Judit: Egyes előadásainkat, amelyek nem tudnak „kifutni”, s nem mennek telt házzal, le kell venni a műsorról, hiába értékesek. A kulturálisan igényes néző annyit tehet, hogy makacsul jár a számára fontos előadásokra. Egyes filmesek, mint Mundruczó Kornél, ma is megtalálják az elmélyülésre hajlamos táborukat.

Bródy János: Lehet reménykedni a szubkultúrákban. Az Illés zenekarnak ma is működik a rajongói klubja, miközben már 37 éve nincs együttes. Olyanok is maradtak, akik a szövegeimet még olvasni is szeretik. Elhoztam neked ajándékba a Ne várd a májust című könyvemet. Azokat a dalszövegeket gyűjtöttem össze, amelyeket talán versként is lehet olvasni.

Pogány Judit: Sok ilyen dalod volt. Köszönöm a könyvet és a csodálatos szövegeket. Nem gondoltam, hogy ma még ilyen öröm ér.

Magazin: Soha nem akart igazi verseket írni?

Bródy János: Nem készültem művészi pályára. Műegyetemet végeztem, de elragadott a zene, bekerültem az Illés zenekarba. Találkoztam Szörényi Leventével, fellángolt bennünk az önkifejezés vágya. Kiderült, hogy nem elég zenélni, szöveg is kell, így lettem szövegíró. Volt például 1970-ben egy fehér lemezünk, a Human Rights Oratorium. Később, amikor az Emberi jogok nyilatkozatának évfordulóján, 1988-ban itt járt Magyarországon Sting, Bruce Springsteen, Peter Gabriel, nagyon elcsodálkoztak rajta, hogy ez nálunk megjelenhetett. „A hatalom szeretete nem a szeretet hatalma.” Ez volt az egyik dal refrénje, Levente gyönyörűen énekelte. Ez ugyan versszerű volt, de ettől még nem lettem költő.

Pogány Judit: Életkorunknál fogva sors- és kortársak vagyunk. Anélkül, hogy valaha is egy asztalnál üldögéltünk volna. Nemrég hallottam valahol a „zászlós” dalt. Ma is összeszorul a torkom.

Bródy János: Az énekelt ritmusos szöveg mindig erősebben hat. Minden másnál jobban kötődik az emberi lélekben. Valamikor régen, amikor még nem volt rögzített információ, a ritmusos énekekben adhatta tovább az ember a tapasztalatait. Nem véletlen, hogy a pici gyerekek is ezeket tanulják meg a legkönnyebben. Az idősek sok mindent elfelejtenek, az effélékre emlékeznek. Miközben ma már hihetetlen sokrétű a kommunikációs rendszerünk.

Magazin: Az hogy van, hogy a színészek az életben is szerepeket játszanak?

Pogány Judit: Típusa válogatja. Én nem szeretek „viselkedni”. Eléggé kritikus szemmel nézem azt, aki jön-megy-vonul, mindig szerepet játszik. Megpróbálom ezt a csapdát elkerülni.

Bródy János: Nagy színész lehet az is, akinek az életben nincs jelentős alakítása. Van olyan, aki a magánéletben is kitalál magának egy szerepet. De ehhez nem kell színésznek lennie. A rockzene sztárjai is szerepet játszanak, csak nem mindennap másikat, mint egy színész, hanem egyet. Hogy jó-e vagy sem, nem attól függ, hogy ő írta-e a szerepet vagy mások találták ki helyette. A szerző a show-bizniszben csak háttérmunkás. A dalt mindig az előadóval azonosítja a közönség. A színház is ilyesmi. Az emberek többsége a színészek miatt megy az előadásokra, s nem a darabért.

Magazin: Mi a helyzet az alibistákkal? Akik ugyan híján vannak a tehetségnek, mégis komolyabb szerepeket kapnak.

Bródy János: Régen azt mondták, lehet valakinek szakmai, hivatalos és közönségsikere. A három ritkán esik egybe. Nem csak az a fontos, hogy az adott közönség előtt hogyan szerepelsz, a következmények is számítanak. Mi marad meg belőled vagy az előadásból, mit jelent majd a fellépésed az utókor számára. Azt gondolom, hogy a szakmai rang a leginkább mértékadó.

Magazin: De mit lehet tenni akkor, amikor az igazgató unokahúga kapja a jobb szerepeket?

Pogány Judit: Az is életszerű, hogy az ember nem tesz semmit. A pályám elején egyszer láttam egy szereposztást, áthúzták rajta a nevem. Zsámbéki Gábor a fülembe súgta, „nem megy”. A nekem szánt szerepet az akkori igazgató akkori szeretője kapta. Mégse csináltunk semmit. Megmosolyogtuk,nem harcoltunk.

Bródy János: Mint a régi viccben a rosszlány: Maga rég nem lesz rendőrkapitány Miskolcon, amikor én még mindig a szakmámban leszek!

Pogány Judit: Azóta sem hallottam a hölgy nevét.

Bródy János: Rövid távon nincs igazság. Abban reménykedünk, hogy hosszabb távon mégis érvényesül. A hazugság még nem lesz attól igaz, ha sokszor és sokan mondják.

Magazin: Jár-e színházba a színésznő, keresi-e a jó koncerteket a zenész?

Pogány Judit: Rendszeresen járok színházba, bár nem mindenhová. Molnár Piroska nagyon jó barátnőm, őt mindenben megnézem. Utoljára a Nemzeti Színház festőtárában játszott a Vadászjelenetek Bajorországban című előadásban. Nagyon tetszett. Járok a Katona előadásaira, szinte mindent megnézek a Kamrában. Oda erős a kötődésem, mert Werner Schwab Elnöknők című darabját több mint 14 éve játsszuk, amivel díjakat nyertünk. Néha a Vígszínházba, a Szkénébe, a Pinceszínházba, a Bárkába, a Stúdió K-ba is elmegyek. Visszajárok Kaposvárra, de elmegyek Egerbe, Kecskemétre, Tatabányára. Cselédszívű néző vagyok. Hagyom, hogy hasson rám a „dolog”.

Bródy János: Mindenféle koncertekre járok, hivatalból is (az Artisjus Szerzői Jogvédő Egyesület elnökeként – R. L.). Zoránnak fantasztikus előadása volt a MüPában, hallottam a nagyon izgalmas zenét játszó Quimbyt az óbudai főtéren, és Bérczesi Robi is príma egy Dohány utcai kiskocsmában.

Pogány Judit: Hogy adná ki magát, ha én egy ilyen kiskocsmában fölbukkannék?

Bródy János: Azért alternatív színházakba csak jársz, nem?

Pogány Judit: A Trafóba gyakrabban. És vannak más divatos helyek is, ahová be merek menni.

Bródy János: Ezt úgy kell mondani, hogy az ember figyeli a szakma forradalmi perifériáit.

Pogány Judit: Az utóbbi években előfordulnak koncertek a Katonában is, voltam az Amadinda meg Dés hangversenyén. Éjszakánként tévén nézem az A38 Hajóról közvetített koncerteket. Nagyon tetszik. Hajnalonként pedig hallgatom Presser Gábor régi „Kis éji zene” című műsorait.

Bródy János: Sokszor én is szívesebben nézem a tévében a koncerteket. Kényelmesebb, mint a helyszínen tipródni.

Pogány Judit: A tévében jók a kameraállások, mindent látok és hallok. Mindig odaképzelem magam a helyszínre a magasságommal, amint a hátsó sorban pipiskedek.

Bródy János

1946. április 5-én született, zeneszerző, dalszövegíró, a legendás Illés együttes gitáros-énekes tagja. a „beatzene” egyik hazai meghonosítója, a magyar népzenei hagyományt messzemenően figyelembe vevő Ha én rózsa volnék alkotója (Koncz z suzsa, Jelbeszéd, 1973). Halász Judit Kép a tükörben című nagylemezén szerepel egyik legismertebb dala, a Micimackó (1974). a z Illés felbomlása után a Fonográf steelgitárosa és szerzője.

Önálló előadói karrierjének ismertebb szerzeményei: Személyi igazolvány, Földvár felé félúton, Filléres emlékeim, Kockázatok és mellékhatások. a z István, a király rockopera (1983) és más színpadi művek (Kőműves Kelemen, Fehér anna, doktor Herz) szövegírója. 2000-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.

Pogány Judit

Judit 1944. szeptember 10-én született. A Ki mit tud?-on tűnt föl, ezután a Kaposvári Csiky Gergely Színház művésze lett. A Várj, míg sötét lesz című darabban debütált. A Bástyasétány '74 című filmben Bözsit alakította, játszott az Azonosítás című filmben, mely Ezüst Medve-díjat kapott Berlinben.

Az Ajándék ez a nap című filmet Arany Oroszlán-díjjal jutalmazták: az ebben nyújtott alakításáért és a Zuhanás közben című filmért a legjobb női alakítás díját kapta. 1994 óta Budapesten, az Örkény, a Katona, a József Attila és a Pinceszínházban lép színpadra (legújabban Örkény Macskajátékában). Emlékezetes filmekben (Panelkapcsolat, Legényanya, Szívzűr, Eldorádó, Csinibaba) és tévéfilmekben (Felső-Ausztria, Tranzitutas) szerepelt. Ő kölcsönözte a hangját Vuknak és Szaffinak Dargay Attila rajzfilmjeiben. 1984-ben Gyermekekért érdeméremmel, 1987-ben érdemes művész, 2008-ban Kossuth-díjjal tüntették ki.

Heti ajánlat

Kíváncsi volnék, mit várt tőlük az olvasó? Bevált mű mindegyik, de nagyon is jellemző a válogatás. A két könyv a szerző – és az olvasó! – a magyarsághoz fűződő viszonyát (is) feszegeti. A zenék forradalmiak: Beethoven művéről nyilvánvaló, de Hobótól sem áll messze a forradalmiság. Pogány Judit klasszikus filmeket nevezett meg, de tessék csak gondolkodni rajta, hogyan kerül egymás mellé ez a két alkotás! Bródy választása magától értetődőnek tűnik: Hajdu Szabolcs filmje nyerte a fődíjat az idei magyar filmszemlén. Mégis: ritka, hogy a szakma és a művész ízlése így egybevág!

Pogány Judit ajánlja

Könyv Kiss Yudit: Apám halálának nyara

Kitalált nevek, igaz történet. A Svájcban élő kutató – a hadiipar békés célú felhasználását kutatja – regénye saját életéről. S az apjáról, aki kommunista profeszszor volt az ELTE-n. Egy elfelejtendő korról, amire emlékezni kell.

Zene Beethoven: Egmont-Nyitány

Az érett Beethoven Goethe drámájához írt alkotása a forradalmi programzene tökéletes példája. A XVI. századi németalföldi szabadsághőst idézi meg, de minden forradalmak állandó zenéje, 1956-ban is folyton ezt játszotta a Magyar Rádió.

Film/DVD Jancsó Miklós: Így Jöttem, Fellini: Amarcord

A XX. század két klasszikusa. Nehéz elképzelni alkotókat, akik különbözőbben mesélnék el, amit gondolnak a világról. A mindig a szabadság felől közelítő magyar mester és a létezés lényegét a maga szürrealitásában megfogó olasz.

Bródy János ajánlja

Könyv Závada Pál: Idegen testünk

Pesti értelmiségiek gyülekeznek egy önálló egzisztenciát teremtett fényképésznő lakásában a negyvenes években. Közben a magyar katonaság bevonul az éppen visszafoglalt Erdélybe és Felvidékre. (Aki elolvasta, nézze meg Máté Olga fényképeit is!)

Zene Hobo: Circus Hungaricus

Magyar cirkusz: Hobo pályáját és művészetét próbálja öszszefoglalni ezen a lemezen. Gondolat, zene, előadás: a legjobb közönségből a legjobb előadóvá emelkedett rockzenész elmondja véleményét arról, mi is az a hely, ahol él és alkot.

Film/DVD Hajdu Szabolcs: Bibliotheque Pascal

A Tamara és a Fehér tenyér után megint egy teljesen más világ. A Romániából Franciaországba érkező prostituált története: hogyan váltakozik egyetlen élet emberiből embertelenné, miközben a személyiség megmarad. Valóban megmarad?

rab láSzló

Megjelent: Népszabadság Online, 2010. május 28. (http://nol.hu/lap/tv/20100528-micimackomeglepi_a_kis_vukot)