Mit csinál most? É.Szabó Márta?
- Részletek
- Írta: Hunra_Admin
- Kategória: Agora
- Találatok: 5940
A felejthetetlen, magas színvonalú gyermekműsor, a Cimbora révén ismerte meg az ország É. Szabó Mártát (67). A Benedek Elek útját járó szerkesztő-asszony sok kis tehetséget fedezett fel és indított el a siker útján. Csillogó évek és fájdalmas mellőzések után ma ismét él a Cimbora, az Európai Unió legöregebb gyermekműsora, amely ha megéri a 2013-as évet, akkor 40 éve van képernyőn. Márta már nagymama, de lelkesedése, munkakedve cseppet sem hagyott alább.
A dolgok sokszor a véletlenen múlnak. É. Szabó Márta kicsi lány korában felmászott a padlásra és kutakodni kezdett a régi holmik között. És milyen jól tette! Rátalált ugyanis a nagy mesemondó, Benedek Elek újságjára, a Cimborára.
- Hát bizony régen volt, amikor a padláson bujkálva felkutattam az Én Újságomat és a Cimborát. Nagyapám Vörösberényben volt igazgatótanító és kántor, de az ötvenes években nem volt tanácsos az unokájának ezekkel az újságokkal dicsekedni, elég sok tanfelügyelő járt felénk. Én azért megtaláltam a megoldást, és emlékszem, az igazi irodalomra, az olvasás szeretetére, a költészet varázsára először ezek az újságok hívták fel a figyelmemet. Nemcsak az én nagyapám, de Elek apó is nagyon értett a gyerekekhez, úgyhogy csodálatos gyerekkorom volt, mert a legfontosabbat, a kíváncsiságot tökéletesen kifejlesztették bennem! Aztán a hetvenes években már hivatalosan is vállalni lehetett, hogy én Benedek Elek útját szeretném járni, és Cimbora lesz a gyerekeknek készülő műsorom címe.
Varga Balázs Fabuláján keresztül váltam szerkesztővé, nagyon sokat tanultam tőle, és a rendező Szabó Attilától is. Nem tagadom, nagyon jó érzés, hogy az emberek nem felejtették el a Cimborát, bárhova megyek Tamás fiammal koncertezni, határon innen, vagy túl, értetlenül kérdezgetik tőlem, hogy hova lett, miért nincs a Cimbora. Én persze mondogatom, hogy van, mert a Duna Televízió befogadott minket, amikor az MTV Gyerekosztályát takarékosságra hivatkozva megszüntette a politikai vezetés, de arra itt sincs elég pénz, hogy apró tévéjátékokat is forgathassunk, mint annak idején Szász Jánossal, Kardos Ferenccel, András Ferenccel és Sándor Pállal. Ma annyi pénzből készül egy Cimbora, ami a valamikori díszletköltségünk néhány százaléka volt. Az MTV-ben azóta is űr tátong a helyén, ez a rombolás megbocsáthatatlan! Az MTV "új" vezetőinek koncepciójába nem fért bele az értékes gyerekműsorok létezése, és az ORTT-t is más szempontok vezették, amikor a Cimbora pályázatait elutasította.
Pedig nagy ára lesz, hogy a televíziók lassan 17 éve elengedték a gyermekek kezét. A következményekről hosszú elemző konferenciákat rendeznek majd persze, ahelyett, hogy a felelős vezetőkön valaki számon kérné, vajon miért feledkeztek meg a rendszerváltás óta a gyerekekről.
É. Szabó Márta könyvtárosként indult. Boldogan vette tudomásul, hogy egy általa szervezett József Attila műsor után Balatonalmádiban ronggyá olvasták az emberek a költő köteteit. Első szerkesztői próbálkozása - Csomós Mari és Juhász Jácint műsorának sikere - volt könyvtárosi élete csúcsa, ekkor érezte, hogy váltania kell.
- Az Egyetemi Színpadra kerültem, ahol a Közérzet 69/70 műsor-sorozatom elég nagy kavarodást okozott. Latinovits Zoltán Ady, majd Petőfi műsora, Cserhalmi Anna, Vallai Péter, és Bűrös Gyöngyi műsorai miatt még a pártközpontot is megjártam, s amikor egy szerkesztői meghívásra bementem a Magyar Televízióba, akkor az volt a feltétel, hogy leállok a politikai költészeti műsorok szerkesztésével és csak a gyerekeknek fogok műsorokat készíteni. Hát így kerültem 1971-ben az MTV Gyerekosztályára.
- Azóta tudjuk, hogy nem bánta meg!
- Nagyon sok műsort készíthettem, és nem is tudtam, milyen jó dolgom volt. Majdnem mindent meg tudtam valósítani, amit kitaláltam. A Játék a könyvtárban sorozattal indult televíziós életem, majd a Fabulát szerkesztettem, ameddig a szerkesztő beteg volt, majd jött a Cimbora, az Aprók táncháza, amit Tímár Sándorral és Sebő Ferenccel indítottunk, s ami nagyban hozzájárult a táncház mozgalom fellendüléséhez. Aztán Szabados Árpád és Farkas Árpád képzőművészeti műsoraira is nagyon büszke vagyok, a GYÍK műhelyre és a Varázsollóra. Dőltek a levelek a szerkesztőségünkbe, de az igazi szenzáció az volt, amikor versírásra buzdítottam a gyerekeket, s ezt követően több ezer gyerekkel leveleztünk. Aztán, mint Elek apó, Cimbora-táborokat szerveztünk, ő annak idején kisbaconi kertjébe, én pedig szülőfalumba, Balatonalmádi-Vörösberénybe hívtam a műsor legjobbjait. Végül akkora lett a siker, hogy már több mint 100 gyereket vártunk nyaranta Almádiba. Jöttek mindenhonnan, a felvidékiek szlovák, a vajdaságiak szerb, az erdélyiek román barátaikkal. Uri Mayer játszott és dolgozott velük, aztán belőlük alakult meg a Magyar Rádió és Televízió Ifjúsági Zenekara, amit Vásáry Tamás már télen-nyáron vezényelt, és a betanító karmesterek olyan fiatalok voltak, mint Kesselyák Gergő és Hamar Zsolt. Komolyzenei koncertjeinken pedig igazi diszkó-hangulat volt.
Persze az irodalom sem hiányzott a nyári táborokból, Békés Pál mesét írt a gyerekekkel, Szabados Árpád megrajzoltatta a meseláncokat, amit aztán dramatizálva elő is adtak. Sebő népdalokra tanította őket, és nem hiányoztak, a költők és írók a határainkon túlról sem. Márta úgy érezte, Elek apó meg lenne velük elégedve, hiszen Kányádi Sándor volt a fővédnökük, és ősszel a Bucsin tetőre és természetesen Kisbaconba mentek a hazai cimborákkal.
- Volt nagy öröm, amikor Szatmárnémetiben a forradalom után, az első közös román-magyar húsvéti műsor (merthogy véletlenül arra a napra esett) készítése alkalmából Sütő Andrással elhatároztuk, hogy ezentúl csakis közös Cimborákat készítünk. Aztán jött a rendszerváltás.
Szinte egyedülálló dolog, hogy egy sikeres műsor gyerekszereplőiből egykor sikeres, sőt híres felnőttek váljanak. Sok felnőtté serdült cimbora van, akire méltán büszke É.Szabó Márta.
- Hát persze hogy büszke vagyok! Nem tudok ma koncertre menni úgy, hogy a zenekarból valaki oda ne jöjjön hozzám, hogy Márta néni, ugye meg tetszik ismerni... A legjobb zenekarokban ülnek a Cimbora-tábor muzsikusai, és ez nagyon jó érzés! Keszei Bori először a Cimborában énekelt, Brickner Szabolcs a nyári táborokban még klarinétozott, a híres Ewald Rézfúvós Együttes minden táborban ott volt, akkor még "csak" együtt muzsikáltak, Novák János Ady dalai először nálunk hangzottak el, Cseh Tamás írta a műsor főcímzenéjét, Márta Pista zenét szerzett, a Cimbora Alapítvány jogásza jelenleg a Zöld bundás béka című vers írója, aki 8 évesen szerepelt először a Cimborában, s azóta is hűségesen velünk van. A Corvinus Egyetem rektora "majdnem cimborának" hívja magát, mert ő nem, de a felesége bekerült a műsorba, ugyanis az ő versét nem találtuk képernyőre alkalmasnak...És ha most mindenkit felsorolnék, nem lenne hely az újságban, jobb, ha abbahagyom....
Egyébként a Cimborából folyamatosan új műsorok nőttek ki. Cimboraság címmel Márta íróink, költőink, képzőművészeink gyerekkoráról készített portré sorozatot. Elindították a Zeneláncot, tehetséges gyerekek bemutatásával, Énekelt versek sorozatukban Sebő Ferenc, Novák János és Cseh Tamás megzenésített versei szerepeltek, de Halász Judit dalait is rendszeresen feldolgozták, Hangolka címmel angol játékos nyelvtanfolyamot indítottak, a Vár állott sorozattal majdnem minden vár történetét feldolgozták. A Városok gyerekszemmel a világ nagyobb városait mutatta be, Múltkor sorozatuk is világjáró volt, elkészítették például az egyiptomi piramisok történetét, bemutatták a görög szigetek mitológiai csodáit. Miért pont Mozart? Miért pont Bartók? valamint a Komolyzenéről könnyedén című sorozattal a gyerekeket szerették volna bevezetni a komolyzene világába, Hegedűs Géza fantasztikus előadásai Arany János életét járták körül, és Pipafüstben... című sorozata a Színművészeti Főiskola irodalmi előadásait tartalmazza, irodalmi betétekkel szórakoztatva. Nemeskürty Istvánnal pedig a 19. század fordulójának elfelejtett, de nagyon érdekes szórakoztató irodalmát dolgozták fel, Nap fiai címmel, ugyancsak irodalmi adaptációkkal.
- Sajnálatos, valamilyen oknál fogva, a Magyar Televízió ismétlés-dömpingjében ezek a műsorok nem kapnak helyet, valószínű, már senki sincs ott azok közül az emberek közül, akik még emlékeznek arra, hogy e műsorok léteznek.
- Külföldre is kijutottak a gyerekműsorok, ugye?
- Televíziós külföldi utazásaimat az egyik kezemen meg tudom számolni; Csehszlovákiába, Bulgáriába és egyszer Münchenbe küldtek ki egy fesztiválra. Az igazi fordulatot az jelentette, mikor Tamás szemműtéte miatt kijutottunk az Egyesült Államokba. Ott döbbentünk rá a férjemmel, Érdi Sándorral, hogy milyen hihetetlen értékekről nem tudunk itthon, hogy a világ tele van híres magyarral, akik '56 jóvoltából kénytelenek voltak elhagyni az országot, s beépülve az adott ország életébe, fantasztikus sikereket értek el. Elindítottuk Szabófalvától San Franciscóig című sorozatunkat, és 49 híres magyart "hoztunk haza" kameránkkal, és meg kell mondanom erre a sorozatra vagyok a Cimbora mellett a legbüszkébb, nemcsak azért mert a sok híresség közül, ma már sokan nem is élnek, hanem mert fantasztikus kordokumentumként örökítettük meg ezeket az embereket a jövő kutatói számra. Portrét készítettünk Sebők Györgyről, Mózsi Ferencről, Fenyves Lórántról, Domahidy Miklósról, Csokits Jánosról, Hajnal Jánosról, Andre Francois-ról, Kovács Ágnesről, Várdy Béláról, Fehérváry Gézáról, Kristóf Ágotáról. De a másik büszkeségemről se szeretnék megfeledkezni, amivel ugyancsak irodalomtörténetet "írtunk" kamerával, és amit ugyancsak a férjemmel készítettünk, a rendezője pedig, aki sajnos nincs már köztünk, Fehér György volt.
József Attila kortársairól készített portrésorozatunk alapvetően megváltoztatta József Attila párthoz való viszonyáról addig kialakított képet, volt is vele elég bajunk, négy évig volt dobozban az összes film, olyan újdonságok hangzottak el.
- Mit adhat a sokak nagy örömére feléledt Cimbora a számítógépre "cuppant", kreativitásban visszafejlődött, sajnálatos módon nem olvasó gyerekek számára? Meg lehet-e nyerni őket egy sokkal értékesebb kultúra számára?
- Erre csak azt tudom válaszolni, hogy próbálkozunk, és próbálkozunk. Abban a világban, ahol minden csillog-villog, ahol az értékek össze vannak keveredve a becsomagolás káprázatával, nagyon nehéz talpon maradni. Hogy még mindig létezünk, annak két oka van. Az egyik, hogy a Duna Televízió befogadott bennünket, és talán a Cimbora az Európai Unió legöregebb gyerekműsora, ha megéri a 2013-as évet, akkor 40 éve van a képernyőn. Meg lehetne nyerni a gyerekeket az értékek számára, de sokkal nagyobb hévvel és nagyobb lehetőségekkel kellene "támadni" őket, több csatornán. A Cimbora honlapja kedves a gyerekek számára, de amíg a munkatársaim türelemmel bírják, hogy szinte szerelemből dolgoznak, addig létezünk. Egy kezemen meg tudom számolni hányan csináljuk a heti Cimborát, s ha Weininger Gabi tökéletes utódomként nem lenne a műsor lelke, és alappillére, már rég nem léteznénk. Valamikor 40 munkatárssal 100 millióból készültek a műsorok, amikor a Gyerekstúdiót vezettem - még Antall József idején is, a Náhlik-féle televízióban. Aztán szép fokozatosan leromboltak mindent, amikor 1200 kollégámmal az utcára kerültünk, minősíthetetlen módon, akkor ez a 100 millió más zsebekbe került, a gyerekek meg hoppon maradtak.
A próbálkozások közé tartozik, hogy Mártáék kitalálták a Cimbora Egyetemet, aminek a Művészetek Palotája ugyancsak szerelemből adott otthont hosszú ideig, egy-egy professzort még ki tudtak fizetni, és elég sok érdekes előadás született. Pályázgatnak, s néha sikerül ezeket a pénzeket is műsorkészítésre fordítani, de egyre nehezebb a helyzet, mert önköltség befizetése híján szinte lehetetlen nagyobb összeget nyerni, az alapítványuknak, pedig miből lenne pénze? Tehát várják a csodát.
Az ember azt gondolja, hogy egy ilyen "cimborás" nagymama - mert Márta már az - másképp foglalkozik az unokáival, mint más "földi halandó". És talán süt is főz is nekik, ha ideje úgy engedi.
- Szívesen beszélek a magánéletemről, mert van egy nagyszerű férjem, akivel elég sok akadályt legyőztünk már, ő könnyebben megvan a tévé nélkül, mint én, mert ő televíziózást tanít, és imádják a tanítványai. Hiába csábítják évek óta a képernyőre, azt mondja, s azt hiszem ebben igaza van, hogy ez a jelenlegi nem az ő televíziós világa. Megelégszik azzal, hogy mindenhol még ma is a Studiót kérik számon rajta. Én viszont makacsabb vagyok, nem akarom tudomásul venni, hogy értékes gyerekműsorokra nincs szükség, ezért aztán régóta csak reménykedem, és várom a csodát... De a legfontosabb tevékenységünk azért a zongoraművész Tamás, az ő sikerei mindennél több örömöt jelentenek számunkra. Tamás bátyja, Zsolt pedig sikeres kastélykutató és újságíró, akire szintén nagyon büszkék vagyunk, és különösen boldoggá tesz két kisfia, Marci és Zolika, ami cimborás nagymama lelkemnek leírhatatlan öröm. Nem is tudom minek örülök jobban, amikor Zsolt Mesélő kastélytörténeteit olvasom, Tamás Chopin koncertjeit hallgatom, vagy amikor Marci első színházi élményének részese voltam, ahol csak az volt a nagy bánatom, hogy Marcipán cica kalandos utazása helyett nem Szécsi Margit Eszem a gesztenyét című meséjén lehettem vele a Bábszínházban, mert az az érzésem, több öröme lenne benne, kortársaival együtt.
É. Szabó Mártának nincs hobbija, de nagyon szereti a vasárnapokat, amikor együtt van a család, azt mondja, ennél nagyobb öröme nincs, ilyenkor henyél, jön-megy. Nem süt, mert ezt a barátnője sokkal jobban csinálja, nem főz, mert ezt meg a férje csinálja sokkal jobban, tehát nincs értelme konkurálnia velük.
- Viszont tökéletesen boldoggá tesz, ha vacakolhatok a virágaimmal, miközben a férjem mesét olvas Marcinak, Dosztojevszkijt a nem látó Tamásnak, és morog velem, ha nem vagyok elég szigorú Morcos kutyánkkal. S várom, hogy egyszer úrrá legyen ebben az országban is a józan ész.
A dolgok sokszor a véletlenen múlnak. É. Szabó Márta kicsi lány korában felmászott a padlásra és kutakodni kezdett a régi holmik között. És milyen jól tette! Rátalált ugyanis a nagy mesemondó, Benedek Elek újságjára, a Cimborára.
- Hát bizony régen volt, amikor a padláson bujkálva felkutattam az Én Újságomat és a Cimborát. Nagyapám Vörösberényben volt igazgatótanító és kántor, de az ötvenes években nem volt tanácsos az unokájának ezekkel az újságokkal dicsekedni, elég sok tanfelügyelő járt felénk. Én azért megtaláltam a megoldást, és emlékszem, az igazi irodalomra, az olvasás szeretetére, a költészet varázsára először ezek az újságok hívták fel a figyelmemet. Nemcsak az én nagyapám, de Elek apó is nagyon értett a gyerekekhez, úgyhogy csodálatos gyerekkorom volt, mert a legfontosabbat, a kíváncsiságot tökéletesen kifejlesztették bennem! Aztán a hetvenes években már hivatalosan is vállalni lehetett, hogy én Benedek Elek útját szeretném járni, és Cimbora lesz a gyerekeknek készülő műsorom címe.
Varga Balázs Fabuláján keresztül váltam szerkesztővé, nagyon sokat tanultam tőle, és a rendező Szabó Attilától is. Nem tagadom, nagyon jó érzés, hogy az emberek nem felejtették el a Cimborát, bárhova megyek Tamás fiammal koncertezni, határon innen, vagy túl, értetlenül kérdezgetik tőlem, hogy hova lett, miért nincs a Cimbora. Én persze mondogatom, hogy van, mert a Duna Televízió befogadott minket, amikor az MTV Gyerekosztályát takarékosságra hivatkozva megszüntette a politikai vezetés, de arra itt sincs elég pénz, hogy apró tévéjátékokat is forgathassunk, mint annak idején Szász Jánossal, Kardos Ferenccel, András Ferenccel és Sándor Pállal. Ma annyi pénzből készül egy Cimbora, ami a valamikori díszletköltségünk néhány százaléka volt. Az MTV-ben azóta is űr tátong a helyén, ez a rombolás megbocsáthatatlan! Az MTV "új" vezetőinek koncepciójába nem fért bele az értékes gyerekműsorok létezése, és az ORTT-t is más szempontok vezették, amikor a Cimbora pályázatait elutasította.
Pedig nagy ára lesz, hogy a televíziók lassan 17 éve elengedték a gyermekek kezét. A következményekről hosszú elemző konferenciákat rendeznek majd persze, ahelyett, hogy a felelős vezetőkön valaki számon kérné, vajon miért feledkeztek meg a rendszerváltás óta a gyerekekről.
É. Szabó Márta könyvtárosként indult. Boldogan vette tudomásul, hogy egy általa szervezett József Attila műsor után Balatonalmádiban ronggyá olvasták az emberek a költő köteteit. Első szerkesztői próbálkozása - Csomós Mari és Juhász Jácint műsorának sikere - volt könyvtárosi élete csúcsa, ekkor érezte, hogy váltania kell.
- Az Egyetemi Színpadra kerültem, ahol a Közérzet 69/70 műsor-sorozatom elég nagy kavarodást okozott. Latinovits Zoltán Ady, majd Petőfi műsora, Cserhalmi Anna, Vallai Péter, és Bűrös Gyöngyi műsorai miatt még a pártközpontot is megjártam, s amikor egy szerkesztői meghívásra bementem a Magyar Televízióba, akkor az volt a feltétel, hogy leállok a politikai költészeti műsorok szerkesztésével és csak a gyerekeknek fogok műsorokat készíteni. Hát így kerültem 1971-ben az MTV Gyerekosztályára.
- Azóta tudjuk, hogy nem bánta meg!
- Nagyon sok műsort készíthettem, és nem is tudtam, milyen jó dolgom volt. Majdnem mindent meg tudtam valósítani, amit kitaláltam. A Játék a könyvtárban sorozattal indult televíziós életem, majd a Fabulát szerkesztettem, ameddig a szerkesztő beteg volt, majd jött a Cimbora, az Aprók táncháza, amit Tímár Sándorral és Sebő Ferenccel indítottunk, s ami nagyban hozzájárult a táncház mozgalom fellendüléséhez. Aztán Szabados Árpád és Farkas Árpád képzőművészeti műsoraira is nagyon büszke vagyok, a GYÍK műhelyre és a Varázsollóra. Dőltek a levelek a szerkesztőségünkbe, de az igazi szenzáció az volt, amikor versírásra buzdítottam a gyerekeket, s ezt követően több ezer gyerekkel leveleztünk. Aztán, mint Elek apó, Cimbora-táborokat szerveztünk, ő annak idején kisbaconi kertjébe, én pedig szülőfalumba, Balatonalmádi-Vörösberénybe hívtam a műsor legjobbjait. Végül akkora lett a siker, hogy már több mint 100 gyereket vártunk nyaranta Almádiba. Jöttek mindenhonnan, a felvidékiek szlovák, a vajdaságiak szerb, az erdélyiek román barátaikkal. Uri Mayer játszott és dolgozott velük, aztán belőlük alakult meg a Magyar Rádió és Televízió Ifjúsági Zenekara, amit Vásáry Tamás már télen-nyáron vezényelt, és a betanító karmesterek olyan fiatalok voltak, mint Kesselyák Gergő és Hamar Zsolt. Komolyzenei koncertjeinken pedig igazi diszkó-hangulat volt.
Persze az irodalom sem hiányzott a nyári táborokból, Békés Pál mesét írt a gyerekekkel, Szabados Árpád megrajzoltatta a meseláncokat, amit aztán dramatizálva elő is adtak. Sebő népdalokra tanította őket, és nem hiányoztak, a költők és írók a határainkon túlról sem. Márta úgy érezte, Elek apó meg lenne velük elégedve, hiszen Kányádi Sándor volt a fővédnökük, és ősszel a Bucsin tetőre és természetesen Kisbaconba mentek a hazai cimborákkal.
- Volt nagy öröm, amikor Szatmárnémetiben a forradalom után, az első közös román-magyar húsvéti műsor (merthogy véletlenül arra a napra esett) készítése alkalmából Sütő Andrással elhatároztuk, hogy ezentúl csakis közös Cimborákat készítünk. Aztán jött a rendszerváltás.
Szinte egyedülálló dolog, hogy egy sikeres műsor gyerekszereplőiből egykor sikeres, sőt híres felnőttek váljanak. Sok felnőtté serdült cimbora van, akire méltán büszke É.Szabó Márta.
- Hát persze hogy büszke vagyok! Nem tudok ma koncertre menni úgy, hogy a zenekarból valaki oda ne jöjjön hozzám, hogy Márta néni, ugye meg tetszik ismerni... A legjobb zenekarokban ülnek a Cimbora-tábor muzsikusai, és ez nagyon jó érzés! Keszei Bori először a Cimborában énekelt, Brickner Szabolcs a nyári táborokban még klarinétozott, a híres Ewald Rézfúvós Együttes minden táborban ott volt, akkor még "csak" együtt muzsikáltak, Novák János Ady dalai először nálunk hangzottak el, Cseh Tamás írta a műsor főcímzenéjét, Márta Pista zenét szerzett, a Cimbora Alapítvány jogásza jelenleg a Zöld bundás béka című vers írója, aki 8 évesen szerepelt először a Cimborában, s azóta is hűségesen velünk van. A Corvinus Egyetem rektora "majdnem cimborának" hívja magát, mert ő nem, de a felesége bekerült a műsorba, ugyanis az ő versét nem találtuk képernyőre alkalmasnak...És ha most mindenkit felsorolnék, nem lenne hely az újságban, jobb, ha abbahagyom....
Egyébként a Cimborából folyamatosan új műsorok nőttek ki. Cimboraság címmel Márta íróink, költőink, képzőművészeink gyerekkoráról készített portré sorozatot. Elindították a Zeneláncot, tehetséges gyerekek bemutatásával, Énekelt versek sorozatukban Sebő Ferenc, Novák János és Cseh Tamás megzenésített versei szerepeltek, de Halász Judit dalait is rendszeresen feldolgozták, Hangolka címmel angol játékos nyelvtanfolyamot indítottak, a Vár állott sorozattal majdnem minden vár történetét feldolgozták. A Városok gyerekszemmel a világ nagyobb városait mutatta be, Múltkor sorozatuk is világjáró volt, elkészítették például az egyiptomi piramisok történetét, bemutatták a görög szigetek mitológiai csodáit. Miért pont Mozart? Miért pont Bartók? valamint a Komolyzenéről könnyedén című sorozattal a gyerekeket szerették volna bevezetni a komolyzene világába, Hegedűs Géza fantasztikus előadásai Arany János életét járták körül, és Pipafüstben... című sorozata a Színművészeti Főiskola irodalmi előadásait tartalmazza, irodalmi betétekkel szórakoztatva. Nemeskürty Istvánnal pedig a 19. század fordulójának elfelejtett, de nagyon érdekes szórakoztató irodalmát dolgozták fel, Nap fiai címmel, ugyancsak irodalmi adaptációkkal.
- Sajnálatos, valamilyen oknál fogva, a Magyar Televízió ismétlés-dömpingjében ezek a műsorok nem kapnak helyet, valószínű, már senki sincs ott azok közül az emberek közül, akik még emlékeznek arra, hogy e műsorok léteznek.
- Külföldre is kijutottak a gyerekműsorok, ugye?
- Televíziós külföldi utazásaimat az egyik kezemen meg tudom számolni; Csehszlovákiába, Bulgáriába és egyszer Münchenbe küldtek ki egy fesztiválra. Az igazi fordulatot az jelentette, mikor Tamás szemműtéte miatt kijutottunk az Egyesült Államokba. Ott döbbentünk rá a férjemmel, Érdi Sándorral, hogy milyen hihetetlen értékekről nem tudunk itthon, hogy a világ tele van híres magyarral, akik '56 jóvoltából kénytelenek voltak elhagyni az országot, s beépülve az adott ország életébe, fantasztikus sikereket értek el. Elindítottuk Szabófalvától San Franciscóig című sorozatunkat, és 49 híres magyart "hoztunk haza" kameránkkal, és meg kell mondanom erre a sorozatra vagyok a Cimbora mellett a legbüszkébb, nemcsak azért mert a sok híresség közül, ma már sokan nem is élnek, hanem mert fantasztikus kordokumentumként örökítettük meg ezeket az embereket a jövő kutatói számra. Portrét készítettünk Sebők Györgyről, Mózsi Ferencről, Fenyves Lórántról, Domahidy Miklósról, Csokits Jánosról, Hajnal Jánosról, Andre Francois-ról, Kovács Ágnesről, Várdy Béláról, Fehérváry Gézáról, Kristóf Ágotáról. De a másik büszkeségemről se szeretnék megfeledkezni, amivel ugyancsak irodalomtörténetet "írtunk" kamerával, és amit ugyancsak a férjemmel készítettünk, a rendezője pedig, aki sajnos nincs már köztünk, Fehér György volt.
József Attila kortársairól készített portrésorozatunk alapvetően megváltoztatta József Attila párthoz való viszonyáról addig kialakított képet, volt is vele elég bajunk, négy évig volt dobozban az összes film, olyan újdonságok hangzottak el.
- Mit adhat a sokak nagy örömére feléledt Cimbora a számítógépre "cuppant", kreativitásban visszafejlődött, sajnálatos módon nem olvasó gyerekek számára? Meg lehet-e nyerni őket egy sokkal értékesebb kultúra számára?
- Erre csak azt tudom válaszolni, hogy próbálkozunk, és próbálkozunk. Abban a világban, ahol minden csillog-villog, ahol az értékek össze vannak keveredve a becsomagolás káprázatával, nagyon nehéz talpon maradni. Hogy még mindig létezünk, annak két oka van. Az egyik, hogy a Duna Televízió befogadott bennünket, és talán a Cimbora az Európai Unió legöregebb gyerekműsora, ha megéri a 2013-as évet, akkor 40 éve van a képernyőn. Meg lehetne nyerni a gyerekeket az értékek számára, de sokkal nagyobb hévvel és nagyobb lehetőségekkel kellene "támadni" őket, több csatornán. A Cimbora honlapja kedves a gyerekek számára, de amíg a munkatársaim türelemmel bírják, hogy szinte szerelemből dolgoznak, addig létezünk. Egy kezemen meg tudom számolni hányan csináljuk a heti Cimborát, s ha Weininger Gabi tökéletes utódomként nem lenne a műsor lelke, és alappillére, már rég nem léteznénk. Valamikor 40 munkatárssal 100 millióból készültek a műsorok, amikor a Gyerekstúdiót vezettem - még Antall József idején is, a Náhlik-féle televízióban. Aztán szép fokozatosan leromboltak mindent, amikor 1200 kollégámmal az utcára kerültünk, minősíthetetlen módon, akkor ez a 100 millió más zsebekbe került, a gyerekek meg hoppon maradtak.
A próbálkozások közé tartozik, hogy Mártáék kitalálták a Cimbora Egyetemet, aminek a Művészetek Palotája ugyancsak szerelemből adott otthont hosszú ideig, egy-egy professzort még ki tudtak fizetni, és elég sok érdekes előadás született. Pályázgatnak, s néha sikerül ezeket a pénzeket is műsorkészítésre fordítani, de egyre nehezebb a helyzet, mert önköltség befizetése híján szinte lehetetlen nagyobb összeget nyerni, az alapítványuknak, pedig miből lenne pénze? Tehát várják a csodát.
Az ember azt gondolja, hogy egy ilyen "cimborás" nagymama - mert Márta már az - másképp foglalkozik az unokáival, mint más "földi halandó". És talán süt is főz is nekik, ha ideje úgy engedi.
- Szívesen beszélek a magánéletemről, mert van egy nagyszerű férjem, akivel elég sok akadályt legyőztünk már, ő könnyebben megvan a tévé nélkül, mint én, mert ő televíziózást tanít, és imádják a tanítványai. Hiába csábítják évek óta a képernyőre, azt mondja, s azt hiszem ebben igaza van, hogy ez a jelenlegi nem az ő televíziós világa. Megelégszik azzal, hogy mindenhol még ma is a Studiót kérik számon rajta. Én viszont makacsabb vagyok, nem akarom tudomásul venni, hogy értékes gyerekműsorokra nincs szükség, ezért aztán régóta csak reménykedem, és várom a csodát... De a legfontosabb tevékenységünk azért a zongoraművész Tamás, az ő sikerei mindennél több örömöt jelentenek számunkra. Tamás bátyja, Zsolt pedig sikeres kastélykutató és újságíró, akire szintén nagyon büszkék vagyunk, és különösen boldoggá tesz két kisfia, Marci és Zolika, ami cimborás nagymama lelkemnek leírhatatlan öröm. Nem is tudom minek örülök jobban, amikor Zsolt Mesélő kastélytörténeteit olvasom, Tamás Chopin koncertjeit hallgatom, vagy amikor Marci első színházi élményének részese voltam, ahol csak az volt a nagy bánatom, hogy Marcipán cica kalandos utazása helyett nem Szécsi Margit Eszem a gesztenyét című meséjén lehettem vele a Bábszínházban, mert az az érzésem, több öröme lenne benne, kortársaival együtt.
É. Szabó Mártának nincs hobbija, de nagyon szereti a vasárnapokat, amikor együtt van a család, azt mondja, ennél nagyobb öröme nincs, ilyenkor henyél, jön-megy. Nem süt, mert ezt a barátnője sokkal jobban csinálja, nem főz, mert ezt meg a férje csinálja sokkal jobban, tehát nincs értelme konkurálnia velük.
- Viszont tökéletesen boldoggá tesz, ha vacakolhatok a virágaimmal, miközben a férjem mesét olvas Marcinak, Dosztojevszkijt a nem látó Tamásnak, és morog velem, ha nem vagyok elég szigorú Morcos kutyánkkal. S várom, hogy egyszer úrrá legyen ebben az országban is a józan ész.
Horváth Ildikó / Népszava
Megjelent: Népszava Online, 2010. Április 10., 06:37 (http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=281970)
