Képzőművészek adnak új esélyt az „értékükön túlmutató példányszámban kiadott” műveknek. Az újrahasznosítást a könyvek sem kerülhetik el: a BookArt akció képzőművész ötletgazdája arra buzdít, nyugodtan firkáljuk össze az általunk értéktelennek tartott könyveket, majd hagyjuk ott őket egy antikváriumban vagy könyvtárban. A lényeg a játék és a közösség. És persze a könyvek.

Császár Norbert alkotása a magyar szakszervezeti mozgalom határozatainak sűrűjében

– A kiindulópont alapvetően a könyvek szeretete, akármennyire úgy tűnhet is, hogy ez könyvrongálás. Nagyon szeretem a könyveket, írtam kritikákat, grafikusként több könyvborítót is terveztem. A BookArt ötletét is a könyvszeretet motiválta: a lényeg, hogy az emberek a nem használt, esetleg értéküket vesztett köteteket újra a kezükbe vegyék, járjanak könyvtárba, anitkváriumba – mondja a BookArt kitalálója, Császár Norbert grafikus-dizájner.

A képzőművész a könyvek összefirkálására – vagy ha úgy jobban tetszik: kidekorálására, sőt, átalakítására – szeretné rávenni az erre nyitott közönséget. Nemcsak a grafikusokat és művészeket, hanem a könyvbarátokat és minden rajzolni szerető olvasót. Nincsenek kőbe vésett szabályok: „a lényeg, hogy válassz egy könyvet, dekoráld ki, és indítsd útjára”. A könyveket aztán az akcióhoz csatlakozó antikváriumokban lehet otthagyni, ahonnan az újdonsült tulajdonos egy jelképes összegért haza is viheti őket. 

Úgy tűnik, sokan szeretnek firkálni, hiszen a kezdeményezésnek azonnal híre ment. Az akció az interneten szerveződik, a blog mellett leginkább a Facebook közösségi oldalon, ahol az indulás után eltelt pár nap alatt több mint 1200 rajongója lett a csoportnak, és jelentkeznek a könyvtárak, antikváriumok is. A szervező szerint egy probléma van csak a hirtelen nyilvánossággal: kevés volt az idő, így egyelőre nincsenek könyvek. Ez az apró gond viszont remélhetőleg hamarosan megoldódik, hiszen egyre több képzőművész és amatőr „könyvhacker” csatlakozik az akcióhoz.

A BookArt résztvevői az „értékükön túlmutató példányszámban kiadott” könyveknek szeretnének egy új esélyt adni – foglalja össze Császár az akció lényegét. Igaz, hogy végül is összefirkálják őket, mégis: a rajzolók, majd az olvasók újra belelapoznak a kötetbe, amely ezáltal ismét életre kel. Alapelv ugyanis, hogy senkinek az érzékenységét nem szeretnék megsérteni. A szervező elsőként az MSZMP Központi Pártbizottságának Vagyunk az ifjú gárda című 1975-ben kiadott kötetét használta fel. A könyv 45 ezer példányban jelent meg, tehát maradt még belőle 44 ezer 999 példány, vagyis: nem kell félnünk, hogy valamiféle könyvtörténeti kuriózum veszne el.

A kidekorált könyveket Császár Norbert szerint leginkább átalakított könyvként lehetne definiálni: a funkcióját megtartja, mégis másként kezd működni. Az a lényeg, hogy ne legyen könyv többé: akadjon meg az olvasás folyamata, és a könyv innentől kezdve csak művészeti alkotásként létezzen. A BookArt egyrészt a könyv formájú képzőművészeti alkotások, művészkönyvek, vagyis az artbook elnevezés megfordítása, másrészt a street artra is rímel. 

– A street arthoz hasonlóan én is azt vallom, hogy a művészet nemcsak egy szűk kör megnyilvánulása kell legyen, hanem szélesebb közönséghez kell szólnia. Bárki részt vehet: ez egy izgalmas játék – árulja el Császár Norbert. 

A firkálás, rajzolás, hímzés, vagy akár ollóval való átalakítás, vágás persze nem mindenkinek tetszik akkor, ha az alapanyag épp egy könyv. A szervező is tisztában van azzal, hogy sokan könyvrongálásnak tartják az effajta átalakítást. Akad, aki szerint a BookArt olyan, mintha egy festmény vásznára egy újabb képet festenének. A grafikus szerint viszont nem ez történik, hiszen nem égetik el az összes példányt, nem teszik tönkre magát a művet, mint egyedi műalkotást.

Olyan ez, mintha egy festmény digitális reprodukcióját egy másik művész használná fel egy montázshoz vagy kollázshoz. Inkább megtisztelő, mint meghökkentő.  Eddig két könyv kelt el. Császár Norbert alkotása mellett a Tóth Fannié. Ő Claire Kenneth egyik könyvét dekorálta saját ízlése szerint:  – Akitől kaptam, biztosított róla, hogy ez egy igazi ponyvaregény, tehát nem kár érte – mondta Tóth. De a betűkre még így se rajzoltam, hátha az, akihez kerülni fog, kedvet kap az olvasáshoz.

Szilva Eszter

Megjelent: Népszabadság Online, 2010. április 10. (http://nol.hu/kult/szelid_konyvrongalok_)