Olvasás

2010. 12. 05.

Család – mesék – minták – műveltség

 „Nemzetek pusztulását
 soha nem fizikai sorvadás,
hanem mindig kulturális, 
kollektív felejtés idézi elő.”
Jan Assmann
 
 
A forrásvidékről
 
Nem írunk visszatekintő krónikát, de kikerülhetetlen kötelességünknek, hogy az eseménytörténetről legalább töredékesen megemlékezzünk. Néhány kiváló mesemondó – Berecz András, Fábián Éva (a Kalajmajka, az Egyszólam együttesek énekese), Kóka Rozália – sokunk figyelmét már évtizedek óta felhívták meséink újraélesztésének esélyére. Ünnepi alkalmak során ámulva, derűvel és némi tagadhatatlan sóvárgással hallgattuk őket: igen, valahogy így kellene nekünk is esténként gyermekeinket, unokáinkat az álmok útjára elengednünk, ezt lenne jó megtanulnunk és továbbadnunk!

2010. 11. 28.

Hogyan és mit olvasunk?

A legutolsó PISA-felmérés eredményét 2010. december 7-én hozzák nyilvánosságra (az adatokat igyekszünk azonnal közzétenni), addig is a Magyar Nemzet egy friss írását ajánljuk az érdeklődők figyelmébe:
http://www.mno.hu/portal/750466


2010. 09. 17.

Trendi vagy nem az olvasás?

A Könyves.blog összeállításában több szakember fejti ki a véleményét arról, hogy mi  a helyzet Magyarországon olvasás-ügyben. Érdekes, hogy a cikk kommentelői optimistábbak, mint a megkérdezett kutatók, intézményvezetők...
A részletekről itt olvashatnak:
http://konyves.blog.hu/2010/09/09/nem_trendi_az_olvasas

2010. 09. 13.

Kathryn I. Matthew – Felvégi Emese :: Az olvasástanítás és a szövegértés-fejlesztés trendjei külföldön

Kinek a dolga az élethosszig tartó tanulást lehetővé tevő írás, olvasás, kritikus gondolkodás tanítása és fejlesztése? Evidensnek tűnik a válasz: ebben a feladatban az író, olvasó, kommunikáló egyén életkorától függően változó szerepet játszik a család, az iskola, a munkahely, a közösség. A szerzők a közoktatás különböző szintjeire, résztvevőire háruló olvasástanítás néhány trendjéről adnak számot oktatási minisztériumok, nemzetközi szervezetek, összehasonlító teljesítménymérések, külföldi tanárképző főiskolák és egyetemek, szakmai, pedagógiai szervezetek kiadványainak a segítségével.

Olvasás, szövegértés, műveltség?

A hagyományosan olvasás szóval jelölt alapképességet a nemzetközi szakirodalom a magyar szó jelentését kitágító, az írást, olvasást, kommunikációt és kritikus gondolkodást magában foglaló literacy vagy reading literacy elnevezéssel illeti. A literacy szó alapvetően műveltséget, olvasottságot vagy íráskészséget jelent, a magyar nyelvű szakirodalomban az előzőeken kívül még olvasásként, olvasásértésként, szövegértésként vagy írásbeliségként szerepel. A reading, olvasás szó kiemelése a matematikai, természettudományi, informatikai, vizuális és egyéb műveltségterületektől való megkülönböztetés okán válik fon­tossá. A szerzők véleménye szerint az olvasás-, szövegértés szavak túlságosan közel állnak a reading comprehension szókapcsolat magyar jelentéséhez, amely csupán az olvasás műveleti szintjét jelöli.

E tanulmányban a számunkra átfogóbb, univerzálisabb olvasás szót olvasni, írni, kommunikálni tudás jelentéssel használjuk a literacy szó megfelelőjeként. Célunk az olvasás szó definícióinak vizsgálata, illetve annak visszafejtése, hogy mit árulnak el a nemzetközi szervezetek és összehasonlító tanulóiteljesítmény-mérések az olvasásfelfogás trendjeiről, milyen üzenetet küldenek az anyanyelv-pedagógia és olvasástanítás, -fejlesztés számára. Tanulmányunk második felében a külföldi tanárképző főiskolák és egyetemek, a szaksajtó, szakmai, pedagógiai szervezetek kiadványai segítségével számolunk be arról, hogyan próbálnak a különböző országok közoktatási rendszerei lépést tartani a nemzetközi szervezetek sugallta olvasásfelfogással egy információs technológiai, integrációs és elszámoltathatósági kihívásokkal, multikulturális és globalizációs kérdésekkel teli korban.