Németh Eszter Ausztriában élő tanár, drámapedagógus, irodalmi és alkalmazott írói referens, blogja a Kétszögletű egyenes. Kőrössy Erika pszichopedagógus, bölcsész és 3 gyerek édesanyja, Csíkszeredán él. Blogja a Rukimese. Hamar Nóri Brünnben élő szociológus, narratív szociológiával foglalkozik, blogja a Between-blog.

Mottójuk:

„A könnymutatványosok legendájában olvasható történetek helyszínei és szereplői több kultúra, nemzet vagy nyelv képviselőiként bukkannak fel egy esetleges multikulturális értelmezésben, ami a regionális viszonyok térbeli elrendeződését egy magasabb szinten képes felmutatni. Jelképes értelmű ezen interpretáció keretein belül például a könnymutatványosok alakja. Ők azok, akik mind az öten különféle nemzetiségűek, (…) A könnymutatványosok, mint egy tágabb térség képviselői, bár egymás közötti összekülönböződésükről is olvashatunk, mégis egy közös cél érdekében adják elő mutatványaikat „Rostocktól Fiuméig, Münchentől Kijevig”.

(Bedanics Gábor: Egy könyvmutatványos legendáriuma, Darvasi könyvéről )

A mottótokban is megfogalmazódik a külföldi-hazai kettős perspektíva. Ez hogyan csapódik le bennetek? A sokfelől jövés más értelemben is érdekes, még Magyarországon belül is.

Eszter: Közhely, de messziről sokkal élesebben lát az ember otthoni dolgokat. Könnyebb összehasonlítani egy másik ismert közeggel. Esetemben a német-osztrák irodalom viszonya érdekes, látok hasonlóságokat és persze különbségeket, a magyar-erdélyi viszony között. Egyébként pedig nagyon erős megtartó erő a gyerekirodalom nyelvi és identitásbeli értelemben is számomra például. Az pedig, hogy eredetileg kisvárosi vagyok, csak hab a tortán. Más dolgokat látunk problémának, mint ti itt Pesten.

Hogyan ismerkedtetek meg, hogyan jött létre ez a csapat?

Eszter: Hamar Nórival elkezdtünk a blogomon beszélgetni kommentekben, aztán e-mailezni, aztán vele találkoztunk is a VI. Gyerekirodalmi Fesztiválon. Larsson Marika, a Melissa-blog szerzője meg egyszer csak írt nekem, elkezdtünk könyveket küldözgetni egymásnak. A többiek is a blogon keresztül jöttek, majd a social-network hálózatán, vagyis a Facebookon tettük a Dömdödöm csoporttal napi szintűvé a kommunikációt. Ez utóbbi egy debreceni felnőtt tanulói műhely miatt jött létre, hogy az ottani, gyerekekkel foglalkozókat összefogja, meghívásos alapon működik, de  mára teljesen elment a gyerekirodalmi irányba.

Nóri: Ez tényleg nagyon érdekes, hogy blogok és facebook kellett ahhoz, hogy megismerkedjünk, ezen én mindig meglepődök rendesen, mert úgy általában inkább face-to-face fajta vagyok, és amennyire egy kicsit belelátok a többiekbe, ezzel nem vagyok egyedül.

Hogyan alakult ki a gondolat, az igény erre az összefogó oldalra?

Eszter: Mivel többünknek volt gyerekirodalmi blogja (Marika, Kinga, Nóri, Kata) és amúgy is ez volt a fő téma, már nem is tudom hogy, de felvetődött az ötlet. És tavasszal hirtelen kedvünk lett és belevágtunk.

Nóri: Úgy emlékszem, Eszter és Marika turbózták az ötletet, ők ketten voltak a nagy inspiráló erő, a lelkesedés és a jó svéd példák lendítettek az ügyön. És - legalábbis nálam- az a feeling, hogy együtt érdekesebb, aktívabb és tartalmasabb dolgot tudunk művelni.

Kik a tagok, mik vagytok civilben?

Eszter: A tagok civil foglalkozását végig lehet nézni a rólunk fül alatt, szerencsére borzasztó hosszú lenne felsorolni. De mindannyian így vagy úgy irodalommal és/vagy gyerekekkel foglalkozunk.

Ruki: Különféle területen érző és gondolkodó emberek vagyunk: vannak köztünk bölcsészek, dráma- és pszichopedagógusok, illusztrátorok, van jogászunk, narratív szociológusunk, fuvolaművészünk, néprajzosunk, múzeológusunk, könyvtárosunk. Többen írnak meséket, verseket, hivatásos mesemondónk is van. A nagy közös összetartó erő a gyermekirodalom iránti vonzódásunk.

De nem vagytok hivatalosan könyvkritukosok...

Eszter: Hivatalosan egyikünk sem gyerekirodalom kritikus. És nem is vagyunk sehová sem elkötelezve, noha a civil szakmánknál fogva talán jobban rálátunk a témára, mint egy más foglalkozást űző.

Nóri: Mindannyian érintettek vagyunk, mert szülőként örülünk ismét a gyerekirodalomnak. Szerintem valahol mind belevisszük a szakmánkat abba, ahogy a könyvekről írunk, gondolkodunk.

Milyen kritikai közeg kialakítása a célotok?

Eszter: Az eredeti célok egyike - legalábbis bennem - közelebbről megmutatni a könyveket, közérthetően, civil szemmel, de szakmailag hitelesen, hogy a szülők, kamaszok segítségére lehessünk a választáskor. Valahol a profi (szakmailag, szerkezetileg profi, és profitorientált) oldalak és az anya-blogok közötti helyet céloztuk be. Olyan közeg, ahol ellentétes vélemények is megférnek egymás mellett, ha ezek hitelesek.

Nóri: És még azt is szeretnénk, hogy a szubjektív olvasói tapasztalat hangja is helyet kapjon valahol...

Ruki: Nagy általános célunk az is, hogy megszerettessük a könyvet, az olvasást.

Milyen korcsoportot akartok lefedni? A ti gyerekeitek olvasnak magyarul?

Eszter: Azt gondolom kicsitől kamaszkorig lefedjük a gyerekolvasókat, pontosan azért, mert sokan vagyunk, és más az érdeklődésünk. Az én gyerekeim (4 és 2,5 évesek) még semmilyen nyelven nem olvasnak. De a nagyobb már próbál, s egész sok betűt le tud írni. Ragasztgatunk egy saját készítésű ábécéskönyvet is.

Nóri: Az én gyerekeim sem olvasnak még, bár a betűk nagyon érdeklik őket. Nem tudom még, hogyan fogom csinálni, de szeretném, ha a cseh mellett magyarul is megtanulnának olvasni. Rájuk hagyom, hogy melyik nyelv lesz az első...

Ruki: A gyerekeink még kicsik, a nagyobbik 6 éves, most kezd összeolvasni betűket, de nem kérdés: magyarul fognak olvasni leghamarabb.

Meddig lehet valamit ennyire sok időben, ennyire igényesen csinálni hobbiból?

Eszter: Az igényesség az alapból jött a csoporttal. Úgy három-négy hetente kerül sor valakire, addigra meg amúgy is írna az ember a saját blogjára is. Legtöbb dolga az oldalszerkesztőknek van, de a tervek szerint féléves váltásban dolgozunk majd, így remélhetőleg sem ember, sem a blog nem fullad egyhamar ki. Ami könnyebbé teszi a dolgokat, hogy kapunk recenziós példányokat a Mórától, a Csimotától, Cerkabellától, a partnereinktől, mint például a Pagony.

Ruki: Nem a mennyiség számít. Én a "kevesebb, de igényesebb" híve vagyok. Nekem ez nem munka, inkább egy belső motiváltságú közös játék, amit nagyon szeretek. A fizetség pedig baráti és szakmai kapcsolatok, valamint recenziós példányok.

Nóri: Azért én úgy látom, hogy sokunknak nehéz megtalálni az időt arra, hogy annyit írjunk, amennyit szívünk szerint is írnánk. Illetve, és ezt főleg magamról mondom, hogy igényesen mindenképpen szeretném, de az, hogy hobbiból írom, az nem megy csettintésre, gyakran keményem dolgozom azért a kis időért, amit a Könyvmuttival tölthetek. Megéri, mert szeretem.

Szóval keressétek, olvassátok őket!