"Nem tudom, mivel érdemeltem ki ezt a díjat, hiszen az ember általában nem az elismerésekért dolgozik, hanem a munka szeretetéért, azért hogy használjon másoknak, amennyire csak lehetséges" - mondta az MTI-nek Buda Ferenc költő, műfordító, akinek az augusztus 20-iki nemzeti ünnep alkalmából a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét ítélték oda.

A Kossuth-díjas költő a kitüntetés átadását megelőzően az MTI-nek elmondta: sajnálja, hogy nem tudja pénteken átvenni az elismerést, amelyet önálló szellemiségű és poétikájú, nagy hatású, erkölcsi tartást, helytállást kifejező költészetéért és új területeket meghódító műfordítói munkássága, életműve elismeréseként kapott.

A költő-műfordító az MTI-nek arról is beszélt, hogy jelenleg több könyvön is dolgozik. "Az Ünnepi Könyvhétre jelent meg egy prózai kötetem a Holnap Kiadónál, most ennek folytatását írom" - fogalmazott, megemlítve, hogy a Világ, világom - Egy kéziratos könyv fejezeteiből című kötetben saját életének első szakaszáról írt. "Ebben 1955 nyaráig jutottam el, a második kötet egy sokkal izgalmasabb időszakról szól" - tette hozzá, kiemelve, nagy hangsúlyt kap majd az 1956-os forradalom és az azt követő időszak az önéletrajzi írásban.

Fordítói munkájáról elmondta, jelenleg egy ujgur népmesegyűjteményen dolgozik, de még nem tudja, mikor fog megjelenni. "Sajnos az ilyen jellegű könyvek nemcsak a fordító és a kiadó elszántságán múlnak, hanem a piszkos anyagiakon is" - tette hozzá, felidézve, hogy az 1970-es, 80-as években járt Közép-Ázsiában, akkor ismerkedett meg ujgur írókkal, költőkkel. "Könyvekkel, szótárakkal megrakodva tértem haza" - emlékezett.  

Buda Ferenc 1936. november 3-án született Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar szakán 1955-ben kezdte tanulmányait. Csak 1968-ban kapott diplomát, mert 1957-ben néhány verse miatt elítélték, ezért 1958-tól segédmunkás, 1963-tól képesítés nélküli nevelő volt a Pest megyei Pusztavacson. 1965-től Kecskeméten általános iskolában tanított, 1971-től a Bács-Kiskun Megyei Levéltár munkatársa, majd a Forrás szerkesztőségébe került, ahol 1986-tól a lap főmunkatársa. 2002-ben a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjává választották.  

Számos verseskötete jelent meg, s jelentős műfordítói tevékenysége is: többek között baskír, finn, kirgiz, lapp, mari, mordvin, török, udmurt fordításai ismeretesek. Varázsének (1973) című kötetében török, mordvin, lapp, finn, mari népköltészeti alkotások olvashatók. Kazah és kirgiz népmeséket válogatott és fordított, amelyek A láthatatlan tolvaj (1988) és A szürke héja (1988) című kötetekben jelentek meg. Ötvenedik születésnapján barátai és tisztelői megjelentették a Csönd, ének, csönd... című könyvet, melyben önálló kötetben még nem közölt írásai és műveinek bibliográfiája is megtalálható.  

Munkássága elismeréseként 1973-ban Radnóti Miklós-díjat és József Attila-díjat, 1993-ban Nagy Imre-emlékplakettet és Magyar Művészetért Díjat, 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 1996-ban Literatúra-díjat, 1999-ben Déry Tibor-díjat, 2000-ben Balassi Bálint-emlékkardot és Kölcsey-díjat kapott. 2005-ben Kossuth-díjjal tüntették ki gazdag lírai költészetéért, a népköltészet és a modern líra hagyományait ötvöző formai megoldásaiért, műfordítói tevékenységéért. 2007-ben Artisjus-díjat kapott.

Megjelent: interno.hu (http://interno.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=11334&Itemid=193)