Százszor hallanánk még, ahogy ezt nyilatkozza:

"Írtam mindig. Az első novelláimat nem is írtam, anyukám írta le helyettem, mert én még nem tudtam írni. Máig jók. Az általános iskolában is elég jó fogalmazásokat írtam, leveleket is, magamnak szóló feljegyzéseket is, a gimnáziumban pedig szörnyű rossz verseket. "

Egy halálhír okán - milyen gyarló is az ember - személyes emlékeit idézi fel. A mosolyt, a határtalan életszeretet. A játékot, ahogy gyerekeivel játszott. A derűt, amivel körbevette szeretteit. A nagy röhögéseket...
Nagyobbik fiam mesélte, iskolájukban tavaly vendégül látták a Csoda és Kósza íróját. Amolyan író-olvasó találkozóra. A könyvtár zsúfolásig megtelt, a fényképek tanusága szerint még a könyvespolcokon is lógtak a srácok. Zoli meseregényéből olvasott fel. Gyerekszemek pásztázták izgatottan az írót, akitől annyi mindent lehetett kérdezni, mert ő igazán minden titkok tudója.Alig tudták befejezni az együttlétet.

Hát most pont került mindenre. 
Pont összes írása, összes filmje végére. 
A legutolsó.
És hadd álljon itt végezetül a Kortársban megjelent Kórházi levél című írásának egy részlete:

"Elkerekedett a rossz szemed, ugye, bátyám? Végre fiatal vagyok, gazdag és egészséges. Nem vagyok harmincöt éves, nincsenek anyagi gondjaim, és nem volt kétszer hasnyálmirigy-gyulladásom. Nem vagyok kórházban sem. Ja, a Kútvölgyi-panzióban laksz?, kérdezte a vágó fiú, mikor egy montírozásról visszajöttem ide, ebédelni. Az előtte való napokban, mikor elengedett az infúzió a kórházi kártyás telefonokhoz, egy teljes televízióműsort szerveztem meg, majd hosszú tárgyalások után, ugyanúgy, sorban mondtam le. Lassan egy hete koplaltattak, s kettesével vágtam neki az emeleteknek, hogy valamelyiken szabad készüléket találjak. Egyik nap elkéredzkedtem egy kicsit délutánra, s lementem Devecserbe megnyitni egy kiállítást. (Akkor azért a vezetés miatt kivetettem a branült, az infúziós táplálásomhoz szükséges, csuklómba szúrt főcsapot.) Nagyon régen röhögtünk lányommal olyan gondtalanul, mint itt, a kórházfolyosón. Ciszta? Ciszterciszta. Templombarom! A látszat csalna, bátyám? Jól tenné. Csak akkor tettünk valamit, ha a látszat csal. Lelkünket kinyilvánítani csak vetkőzős jelenet, de látszatot fölmutatni talán már teremtés. Hogy mi van a szívem mélyén, és rohad-e bennem a hasnyálmirigyem? Rohadjon meg. Foglalkozzanak vele az orvosok és a slágerszövegírók. Hogy mi van itt, belül, az tartozzon az Istenre és a feleségemre."

Czigány Zoltán önéletrajza
Cziogány Zoltán a zene és az irodalom, rádió- és televízió műsorok közegében nőtt föl. A gimnázium elvégzése után zeneszerzést tanult, az egyetemet bölcsészként végezte el. 1985-ben kezdett rendezőasszisztensként dolgozni a Magyar Televízióban. Első dokumentumfilmjét 1990-ben készítette. Külsős rendezőként dolgozott a Magyar Televízióban, a Duna Televízióban és az RTL-nél. Az elmúlt évtizedben televíziós munkája során több műfajban is tevékenykedett. Rendezett jazzkoncerteket (Trio Stendhal, Oregon, Lajkó Félix), készített komolyzenei műsorokat (portréfilm az ÁHZ-ról, A Szervánszky család), rendezett népzenei portrékat és sorozatműsort (Pentaton), ifjúsági műsorokat (Kamasztükör, Kölyök Klub, Sikkes), irodalmi sorozatokat (Könyvvilág, Helikon, Vers mindenkinek), valamint más sorozatokat (MC, MM, Héthatár). Az elmúlt évtizedek egyetlen magyar koncertfilmje, a Cantata profana 2001-ben készült el a rendezésében.
Személyes érdeklődése elsősorban az irodalom területéhez köti. Szívéhez közel a jórészt irodalmi dokumentumfilmjei állnak. 2002 szeptemberétől a Magyar Televízió irodalmi rovatvezetője, 2003 decemberétől művészeti főszerkesztője. Új sorozatai: Alkotóház, Mit akar egy író? (ezek már meg is szűntek!), Literatúra, Verssor az utcazajban, Könyveskép, Allegro. 2006 őszétől a Művészeti Szerkesztőség szerkesztőségvezetője lett. Utolsó munkahelye a Duna Televízó volt.

Filmográfia:
Nagycsütörtök – dokumentumfilm az erdélyi Helikonról (1990)
Tamási testvéreinél (1991)
Kemény János báró filmjei (1992)
Darabokra szaggattatol I-VIII. – az erdélyi arisztokrácia szétszórattatásáról (1993)
Panaszkodj, sötét eső! – emlékezés Örley Istvánra (1993)
Te katonád voltam, Uram! – emlékezés Balassi Bálintra (1994)
Bergengócia – látogatás Simonffy András kúriájában (1994)
Házimozi I-V. – írók amatőrfilmjei (1995, 1998, 2001, 2005)
A Halhatatlan Kedves – Ludwig van Beethoven és Brunszvik Jozefin szerelméről (1995)
Szökés a nagy árvíz idején – film Gérecz Attiláról (1996)
Marslakók számára – emlékezés Szerb Antalra (2001)
Cantata profana – koncertfilm (2001)
Ivó – egy gyermek falu lázlapja (2001)
Emlékpróba – Gyurkovics Tibor köszöntése (2002)
„A Mester zárva tartja műhelyét” – filmjegyzetek Illyés Gyuláról (2002)
„Áldom a nyüzsgő Rómát” – itáliai utazás Hubay Miklóssal (2003)
Ecseri tekercsek – kisjátékfilm (2005)
Amikor Gyula bácsi vásárra vitte volt a tölcséres hegedűjét – rövidfilm (2007)
Balladák könyve – emlékezés a 100 éve született Buday Györgyre (2007)
A rendőrség ismét nyomoz Lavina professzor ügyében – kisjátékfilm (2007)

Könyvek:
Zendülés az idő ellen (1994, 1996)
Magyarországi levelek (1999)
Posta Dukába (2001)
Várok ránk (2003)
Csodaló és Kószáló(2006)
Csoda és Kósza (2007)

Díjak, kitüntetések:
H.S.D. (Hungarian Society of Directors) kulturális dokumentum televíziós rendezése díj (2001)
Kamera Hungária alkotói díját a Cantata profanáért (2003)
Kamera Hungária dramatikus film fődíját az Ecseri tekercsek című filmmel, valamint a dok.rom, romániai dokumentumfilm verseny különdíját ugyanezzel a produkcióval (2006)
Tokaji Írótábor Díja (1995)
Berzsenyi-díj (2002)
Csoda és Kósza a év gyermekkönyve lett (2007), valamint IBBY-díj (2008)

Írta: Szabó Bea | Forrás: hirado.hu

Megjelent: hirado.hu, 2011. május 31. kedd 11:21 (http://www.hirado.hu/Hirek/2011/05/31/10/In_memoriam_Czigany_Zoltan_.aspx)