2010-ben Aurélien Sauvageot (1897-1988) életútjáról, munkásságáról írt tanulmányt négy (magyar, francia, észt, finn) nyelven.

Sauvageot-ról írta Bálint György Az Est című lap 1930. október 18-i számában, hogy a francia és a magyar kultúra „kiváló összekötő tisztje”, míg Bajomi Lázár Endre (1988) minden idők egyik legnagyobb magyarbarát franciájának nevezi.

Sauvageot már a húszas években elkezdte egyik legfőbb művének, a Francia-magyar és a Magyar –francia nagyszótárnak a munkálatait, de kiemelkedő műfordító tevékenysége is.

Halálának évében, 1988-ban jelent meg magyar nyelven, Aurélien Sauvageot: Magyarországi életutam című könyve. „Egy kultúra nem csupán szellemi, hanem emberi is, és megérteni csak akkor lehet, ha érzelmi indítékaival ugyanúgy megpróbálunk azonosulni, mint gondolataival” vallotta a kiváló francia nyelvészprofesszor, aki 1923-tól 1931-ig tartózkodott Magyarországon. Nemcsak nyelvészként tevékenykedett, hanem jelentős társadalmi és irodalmi munkásságot is kifejtett. 1929-ben a Sorbonne-on védte meg az urál-altaji szókészletről írott doktori értekezését. Ezt a tudományos munkáját Magyarországon adták ki Gombocz Zoltán támogatásával. Baráti köréhez tartozott Kodály Zoltán, Gombocz Zoltán (1877-1935), a Nyugat írói.

 ”Balassa József és Benedek Marcell segítségével még magyarországi tartózkodása idején fogott az első francia-magyar, magyar-francia nagyszótár szerkesztésének hatalmas munkájába, amelyet aztán 1932-től kezdődően adtak ki Budapesten.

1931-ben visszatért Franciaországba, a párizsi École nationale des Langues orientales finnugor tanszékének tanára lett, 1931. november 9-én ott tartotta első magyar óráját. Nekünk, magyaroknak történelmi a dátum, hiszen francia felsőoktatási intézményben először tanították nyelvünket. Nevéhez fűződik Franciaországban a finnugrisztika tudományának megalapozása és a hungarológia művelése.

1964-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem ünnepi közgyűlésen díszdoktorrá avatta, 1979-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választották. Halála előtt megírta személyes magyarországi emlékeit Souvenirs de ma vie hongroise címmel. Még ugyanabban az évben megjelent magyar változata, a Magyarországi életutam is (Budapest, Corvina 1988).” (Világhálón megjelent életrajzából.)

Bernard Le Calloc'h 1925. november 2-án született Le Havre-ban. A magyar történelem iránti érdeklődés kezdetéről a következőket írja:
„1947-ben kezdtem érdeklődni Magyarország iránt. Akkoriban utolsó éves diák voltam a párizsi egyetem. Egyszer az egyetemi könyvtárban véletlenül rábukkantam egy Budapesten kiadott ügyesen összeállított könyvre, mely francia nyelven mutatta be Magyarországot. Nagy érdeklődést keltett bennem. Részletesen elmagyarázta a magyar történelmet, a földrajzot, a nép homályos eredetét, az ország gazdaságát, a politikai életet. Így ismerkedtem először a magyarok problémáival, a trianoni határon túl élő magyar kisebbségekkel, és természetesen a magyarok álláspontjával. Ez nekem valóságos felfedezést jelentett, hisz eddig nem volt alkalmam sem a magyar, sem a Duna-medencében élő népekkel foglalkozni. Igaz, szüleimnél volt egy régi kézirat a kiegyezés-kori Magyarországról, melynek a szerzője egy általam nem ismert rokonom volt, de nem nagyon kötötte le figyelmemet, amikor a kezembe került.
Miután az egyetemi könyvtár könyvét alaposan kiolvastam, érezvén, hogy már nem vagyok annyira tudatlan, mint előzőleg, elmentem a Párizsi Magyar Intézetbe, mely akkortájt a rue de Pierre Curie 18. szám alatti házban volt, a harmadik emeleten. Bemutatkoztam igazgatójának, dr. Lelkes Istvánnak, aki nagyon barátságosan fogadott. Beengedett az intézet könyvtárába, és igyekezett segítségemre lenni. Természetesen nem tudtam a magyar nyelvű könyveket olvasni, nem is volt egyáltalán fogalmam a magyar nyelv különlegességéről. Azt sem tudtam különben, melyek a finnugor nyelvek sajátosságai, és miből áll ezen nyelvek szerkezete. Ellenben bőven volt francia nyelvű irodalom Magyarországról, és a magyar kérdésekről, úgyhogy órákat töltöttem a könyvtárban a könyvekbe merülve. „
Lelkes Istvánnak köszönhetően megismerkedett Illyés Gyulával. „....Beszélgetésünk során elővette aktatáskájából 'A francia irodalom kincsesháza' című válogatást, aminek fordításait ő készítette. Kommentárjából azt megértettem, hogy nagy szakértője a francia irodalomnak és különösen a francia költészetnek. Nagyon jól esett, bevallom, hogy a magyar írók egyik legnagyobbja ilyen kitűnően ismerte a francia irodalmat. Ez a kis jelent felejthetetlen élmény volt számomra”

„...1947. júniusában Lelkes István küldött egy levelet, melyben közölte: lenne egy lehetőség, hogy Magyarországra menjek az új tanévre. Gödöllőn működik a premontrei kanonokok oltalma alatt egy francia gimnázium, ahol a francia a tanítási nyelv. Van megfelelő oklevelem, ha még kedvem is van, akkor mehetek. Hogyne örülnék a jó hírnek? Mondanom sem kell, hogy rögtön igennel válaszoltam a csábító ajánlatra. Útlevelet, vízumokat, pénzutalványt szereztem, hogy minél előbb indulhassak. Akkoriban nem volt ez könnyű dolog. Rengeteg utánajárást igényelt. Mégis szeptemberben kész voltam. Indulhattam.
Németországon és Csehszlovákián keresztül vezetett az út vonattal, nagyon lassan és körülményesen. Franciaország elszegényedett volt, de Németország teljesen romos. Ahol ment a szerelvény, csak kiégett házak és gyárak voltak, a vasút mellett ezernyi vagon hevert használhatatlanul. A pályaudvarok összeomlott vasroncsok voltak. Az emberek rongyokban jártak. Félelmetes látvány volt.” („ Gödöllői emlékeim, avagy hogyan lettem magyarbarát” - Bernard Le Calloc'h önéletrajzi írásából)
Gödöllőn tanított egészen az államosításig. Akkor a budapesti Francia Követségen teljesített szolgálatot követség titkáraként. 1953-ban tért vissza Franciaországba. Párizsba visszatérve a Keleti Nyelvek Főiskoláján folytatta tanulmányait. , INALCO- diplomát szerzett Sauvageot tanítványaként. Egy évvel később, szerb-horvát nyelvtudására való tekintettel Jugoszláviába, Belgrádba küldték, ahol egy évig maradt. 1956 és 58 között tolmácsként, fordítóként működött a Miniszterelnöki Hivatalban. 1 958 - ban De Gaulle kormányának kabinetfőnöke lett. 1960-tól Georges Pompidou haláláig (1974) a gaullista párt központi hivatalában dolgozott, a nemzetvédelmi miniszter mellett is működött, mint tanácsadó. 1974-ben, miután Jacques Chirac lett a miniszterelnök, visszakerült a miniszterelnöki hivatalba (Hôtel de Matignon), és René Tomasini államtitkár bizalmasa lett. Egy évre rá kinevezték a Conseil Supérieur de l'Éléctricité (Villamossági Művek felső tanácsa) igazgatójává. 1985-1995-ig a szenátusnál külügyi tanácsosként dolgozott. 1995-ben, hetvenéves korában vonult nyugdíjba. Kilenc nyelven (köztük finnül, észtül, magyarul, újgörögül, szerbhorvátul, oroszul) beszél.

Több európai tudományos társaság rendes tagja, az Ázsiai Társaságé, a Földrajzi Társaságé, továbbá a francia Tengeren Túli Tudományok Akadémiájának is tagja és kitüntetettje, a Finnugor Társaság alelnöke. Magyarországon a Kőrösi Csoma Sándor Társaság tagja és kitüntetettje, a Magyar Orvostörténelmi Társaság és a Magyar Földrajzi Társaság tiszteletbeli tagja.
Az a megtiszteltetés érte, hogy a pásztói Mikszáth Kálmán Gimnázium, Postaforgalmi Szakközépiskola és Kollégium vezetése a magyar-francia két tannyelvű tagozatának épületében felavatta a Bernard Le Calloc'h-ról elnevezett tantermet. Az ünnepségen jelen volt Yvon Gut, a Francia Intézet kulturális attaséja és Martényi Árpád a Rákóczi Szövetség elnöke is.
A Pro Cultura Hungarica és a Zsámboki Emlékérem tulajdonosa. 2007-ben a moldvai csángókról és az erdélyi székelyekről írt műveiért, valamint teljes munkásságáért a Francia Földrajzi Társaság egyik nagydíját adományozta részére.
(A világ legrégebbi, 1821-ben alapított földrajzi társasága minden évben, 10-12 kategóriában ad át díjat, köztük három nagydíjat, melyekből megközelítőleg minden másodikat külföldiek kapják.)
Bernard Le Calloc'h számtalan cikke, tanulmánya közül több mint 350 foglalkozik Kőrösi Csoma Sándorral. Közöttük négy, magyar és francia nyelven megjelent könyve van. Könyvei közül legismertebb a magyar közönség előtt: Kőrösi Csoma Sándorral Nagyenyedtől a Himalájáig (Örvös Lajos fordításában), Bethlen Gábor Kiadó, Sopron, 1998; Új adatok Kőrösi Csoma Sándorról, Akadémia Kiadó, Budapest, 1998; Kőrösi Csoma Sándor útinaplója (az első kötet Örvös Lajos fordítása, a második részt: Horváth Sándor Farkas fordította.), Püski Kiadó, Budapest, 2000, illetve 2005.
A magyar nyelvűeken kívül franciául, angolul, oroszul, németül, de más nyelven is publikálta írásait. A finnugrisztika művelőjeként csaknem félszázra tehető az Észtországról és Finnországról szóló munkáinak száma.
Mint a magyarok barátja, ahogy „Gödöllői emlékeit” felelevenítő memoárjában önmagát nevezi, a tudományos cikkek mellett számos olyan írását tette közzé, amelyekben szót emelt a határainkon kívül élő magyarság védelmében.
Bernard Le Calloc'h 62 éve foglalkozik a magyar-francia kapcsolatokkal, történelmi múltunk közös vonásaival.

Fő kutatási témája mellett számos cikket és tanulmányt írt a magyar történelem „fehér foltjairól”. Mintegy 200-ra tehető kutatásait feldolgozó írásainak száma, melyek lényegében portrék egy –egy kiváló személyiségről. Vácott megtartásra kerülő előadásait ebből válogatja.(Ezeket a Váci Polgár a következő hónapban megjelenteti. Illetve a VVVE által kiadott könyvekben kaptak helyet.)
Sajnos némelyik csak Franciaországban jelent meg, így nem ismerhetjük a magyar honfoglalás és államalapítás koráról öt tanulmányát magába foglaló munkáját. Ebben Taksonyt, az utolsó nomád nagyfejedelmet mutatja be, majd Gézát, az alapítót; harmadikként a magyar harcosok franciaországi kalandozásait (917-954); szóba kerül II. Szilveszter pápa és Magyarország viszonya; a könyvet István király veszprémvölgyi adománylevelének bemutatása zárja. (LE X-EME SIECLE ET LES HONGROIS, Paris, 2002. –Finnugor Társaság kiadásában.)

A Duna TV 2004-ben portréfilmet mutatott be róla.

A Váci Városvédők és Városszépítők Egyesülete eddig kiadta: kisfüzetben, Vácott tartott előadását: II. Rákóczi Ferenc egyetlen unokájáról, valamint tanulmánykötetét (váci előadások is szerepelnek a kötetben): „Magyarok Franciaországban, franciák Magyarországon” címmel,

„Magyar emlékhelyek Franciaországban” című könyvet, a következő évben: Magyar sorsok Párizsban” kötetet. Ez a tanulmánykötet, művelődéstörténeti érdeklődéstől függetlenül, kellemes olvasmány. Olyan személyek sorsa elevenedik meg a könyv lapjain, akik valamilyen formában Párizzsal, illetve Franciaország egyes tájegységével kerültek rövidebb - hosszabb ideig kapcsolatba.

Néhány fejezetcím: Kont Ignác, a félreismert úttörő; Herzl Tivadar Párizsban írta a „Der Judenstaat” című könyvét; Horn Emil, a Francia Akadémia kétszeres díjnyertes írója; Gyomai (Weiszberger) Imre, az ellenálló; Heltai Jenő, a Becsületrend lovagja; Kahán Tivadar és a párizsi Rádium Intézet; Dr. Mandl Lajos francia tudós, magyar hazafi vagy osztrák kém?
Ismert és kevésbé ismert személyiségei a magyar történelemnek.

2008-ban megjelent: „Rákóczi és a franciák” című tanulmánygyűjteményében jórészt a fejedelem francia emigrációban töltött idejéről kapunk tájékoztatót, időrendi sorrendbe helyezve a rövid tanulmányokat, melyek önálló fejezetek (történetek). Megtudjuk, hogy a fejedelemnek csak a teste nyugszik Kassán, szívét, II. Rákóczi Ferenc végakaratának megfelelően, Louis Molitard, Grosbois-ba, az ottani kolostorba vitte.
Bernard Le Calloc'h hatodik tanulmánykötetének cím: „ Az örök peregrinus. Kőrösi Csoma Sándor életútja korabeli grafikákon és mai fényképekben.” (2009)

1996-ban magyar nyelven, Örvös Lajos fordításában, látott napvilágot Bernard Le Calloc'h: „Kőrösi Csoma Sándorral Nagyenyedtől a Himalájáig” című könyve.
Ez a kiadvány a korábbiaktól annyiban eltérő, hogy képek segítségével (és ahhoz kapcsolódó kísérő szöveggel) járja be azt az utat, melyet Kőrösi Csoma Sándor megtett „Nagyenyedtől a Himalájáig”. A „Nagy utazás...” (Le grand voyage d' Alexendre de Csoma de Körös. Le Calloc'h korábbi tanulmánykötetének eredeti címe.) a Balkánon, Egyiptomon, Szírián, Mezopotámián át Közép-Ázsiába viszi el az olvasót, hogy az erdélyi lelkésszel végül eljusson Indiába, majd Ladakba, és ahol Kőrösi Csoma Sándor „utazása 1823. június 20-án” véget ért: Zanglába.
A szerző írja a könyv bevezetőjében: „...immár több mint huszonhét évvel ezelőtt, elhatároztam, hogy összegyűjtöm mindazt az ikonográfiai dokumentumot, amely Kőrösi Csoma Sándor élettörténetével közvetett vagy közvetlen kapcsolatban van. Lassan, türelemmel, hangyaszorgalommal, sikerült végül is háromszáztizenkettő ábrát összehozni, és egy bizonyos rendben összeállítani, mint egy türelmi játék szétszórt darabjait.

Rajzok, metszetek, fényképek, térképek, kéziratok, nyomtatványok, másolatok – hiányosságaik ellenére, elfogadható, élvezhető képet alkotnak a tibeti buddhista műveltség felfedezőjének személyéről, környezetéről, ismeretségi köréről”
Vácott tartott előadásaiért a Móricz Zsigmond Társaság váci tagozata emlékéremmel tűntette ki, míg a Váci Városvédők és Városszépítők Egyesület e 2007-ben tiszteletbeli tagjává választotta, és erről oklevelet adott át. 2008-ban, augusztus 15-én „a Nemzeti Történeti Emlékparkban, Ópusztaszeren a Magyar Nemzetért arany és ezüstérem kitüntetéseket adott a Magyarok Világszövetsége olyan embereknek, akik a magyarság érdekeit szolgálták, és kiemelkedően védték a nemzet ügyeit. Ezeknek az embereknek emlékfákat ültettek, és a fák az ő nevüket viselik.” Bernard Le Calloc'h „Kőrösi Csoma Sándor- hagyaték ápolásáért” részesült e megtiszteltetésben.
2009-ben március 15-i nemzeti ünnepünk alkalmával a magyar kultúra szolgálatában kifejtett történészi munkásságának és életművének elismeréseként, Bernard Le Calloc'h professzor urat a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztjével tüntették ki. Nikicser László Magyarország rendkívüli és meghatalmazott nagykövete adta át 2009. november 9-én a Párizsi Magyar Intézetben, ahol az ünnepséget a "Rákóczi emlékezete Franciaországban: egy francia-magyar örökség" című konferencia követett, amelynek címadó kötetét a Váci Városvédők és Városszépítők Egyesülete adta ki.

 

Székelyföld területi autonómiájának megvalósításáért kifejtett áldozatos munka elismerésére, A Székely Nemzeti Tanács "Gábor Áron" Díjat alapított. A 2009-es évben Bernard Le Calloc'h is részesült e díjban.

Madácsy Piroska az Új Forrásban (2009/5) megjelent tanulmányában a Magyarságkép-változásairól írt. Ebben említi Bernard Le Calloc'h –nak 1948-ban a Revue de Psychologie des Peuples című szociológiai folyóiratban megjelent: „ A magyar nép pszichológiai elemzése” című tanulmányát. „Le Calloc'h tanulmánya izgalmas kaland, hogy behatoljon lelkünkbe, hogy jobban megismerjen bennünket. Célja, hogy hangja áttörjön a vasfüggönyön, hogy megszakítsa a csendet, és közelebb hozza a francia olvasók számára ezt a távoli népet, akik ott, 'lá-bas' élnek, a szovjet megszállástól elzárva.” Madácsy Piroska 2005-ben több kérdést feltett levélben, hogy 1948 óta hogyan látja Bernard Le Calloc'h a magyarságot, bennünket? A válaszokból idézek néhányat: „Mindenesetre a nemzeti identitás főleg a nyelvben van jelen......A költészet még ma is fontos szerepet játszik Magyarországon, mint Nyugat-Európában, de az elmúlt ötven évben sokat veszített presztízséből. Ugyanez nem érvényes a zenére, akár klasszikus akár nem. Magyarország a muzsika királysága maradt, s nemcsak a cigányzenét illetően........A magyar nem igán realista gondolkodású. Szeret álmodozni és logikátlanul cselekedni, úgy tűnik, elég könnyen elfelejti a történelmi tanulságokat, még a legközelebbieket is.”

„A magyarok rezignált magatartása! Ez nem új! Ennek a népnek már annyi kudarca, annyi keserű csalódása volt, hogy nem lehet ezen meglepődni. De ez a rezignált magatartás a végzetszerűen, szinte állandóan rákényszerített kihívások fényében nem nevezhető depressziónak. Ez a tudat, mely gyakran nem képes pozitívan reagálni az eseményekre, S ez az állapot nyilván nem készteti a ma élő magyarokat a cselekvő küzdelemre. Madách szavai, a 'Küzdj és bízva bízzál' igazából ma nem aktuálisak. Hiszen ott van emlékezetünkben: azokat, akik harcolni akartak, meggyilkoltak vagy száműzetésbe kényszerítettek.”

Tehát Bernard Le Calloc'h 2005-ben így látta a magyarságot, és hozzátette: „ Legyen az bármi, ami a magyarság számára bekövetkezik jó vagy rossz, nem hagy engem érintetlenül. És azt jelenti ez a kifejezés: együttérzés, szimpátia, barátság.”

(Madácsy Piroska kéréseire 2005. május 24-én és július 21-én Bernard Le Calloc'h franciául válaszolt.)

Az életrajzából megtudhatjuk, hogy 2010. november 2-án tölti be 85. életévét. Gratulálunk.

Megjelent: Virtus.hu, 2010.05.09 12:04 (http://www.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=91211)