Elvarázsolt olvasmányok

A MüPában egy héttel a könyvfesztivál után minden a gyerekirodalomról szólt

A babakocsiban szőke kislány ül, a mellette lépkedő ötéves forma fiúcska egyik kezével az anyjáét markolja, a másikban teli pénztárcát csörget. A Művészetek Palotájához érve megállnak a szabadtéri cirkusz előtt, a kisfiú nagyokat kacag a bohócok ügyetlenkedésén. Bent az aulában egyenesen a perselymalachoz tartanak, és egyesével bedobálják a pénztárcában őrzött forintosokat a malac tölcsér alakú farkába. Az összegyűlt pénzből jó néhány különösen rossz helyzetben lévő iskola könyvtárának gyarapítására jut majd.

A VI. alkalommal megrendezett Gyermekirodalmi Fesztivál amellett, hogy a családi együttlét fontosságát hirdette, kiemelten foglalkozott a szegénység és a kirekesztés elleni küzdelemmel. Ez volt a témája annak a mese- és illusztrációs pályázatnak, amelynek eredményeit, valamint a zsűrizés szempontjait péntek délután ismerhették meg a pályázók. A jeligével beküldött mesék kategóriájában Lackfi János Borka és az ücsörgő banya című meséje kapta a legtöbb szavazatot, a mese már olvasható az író, valamint a Csodaceruza folyóirat honlapján. Az illusztrációs pályázatot az idei IBBY díjas Rofusz Kinga nyerte, A kis gyufaárus lány meséhez készített illusztrációjával.

Mérsékelt érdeklődés mellett tartott tanulságos előadást L. Ritók Nóra, a berettyóújfalui Igazgyöngy Alapfokú Művészeti Iskolában alkalmazott tanítási módszerekről; az iskolában oktató pedagógus bemutatott néhányat tanítványaik nemzetközi díjas munkáiból. Az iskolába 670 hátrányos helyzetű, nagyobbrészt roma gyermek jár. Talán nekik is jut azokból a megkímélt mesekönyvekből, amelyeket a Kedves Ismeretlen! könyvgyűjtő akcióra hoztak magukkal a fesztiválra látogatók.

Az adománygyűjtés azonban csak mellékszál: a háromnapos rendezvény fő célkitűzése, hogy a gyerekkönyvekre és az írókra, illusztrátorokra, valamint az olvasásra irányítsa rá a figyelmet. Izgalmas szövegekkel és azok alkotóival bőven volt alkalma találkozni a felnőtt- és gyerekközönségnek. Az igényesen illusztrált – nem ritkán háromezer forint közeli áron kapható –mesekönyveket írók és színészek népszerűsítették. Az Örkény Színház művészei elhozták saját színházukból a Hallgass ide! című mesélősorozatot, ebben Mácsai Pál, Csuja Imre és Bíró Kriszta mesélt a köréjük telepedő gyerekhallgatóságnak. A 10 év Top 50-es gyerekkönyv listán az abszolút győztes a Friss tinta című gyermekvers-antológia, a közönségdíjat Berg Judit Rumini című kötete kapta. Mesék kategóriában első helyre került Bagossy László mesebeszéde, az Örkény Színházban évek óta nagy sikerrel játszott, majd tavaly könyv formában megjelent A Sötétben Látó Tündér. Mint Bagossy Lászlótól, a színpadi mű és a könyv szerzőjétől megtudtuk, a mese ideális körülmények között született: a Sötétben Látó Tündért egyenesen Pogány Judit hangjára írta, és gyermekein minden sorát lemérhette. – Idén rengeteg szép mesekönyv jelent meg, így nem számítottam ilyen előkelő helyezésre – jegyezte meg az idei Év gyermekkönyve-díj birtokosa.

Sándor Csilla, a Gyerekirodalmi Fesztivál alapítója szerint egy nagyon jó folyamat közepén tart a gyermekkönyvkiadás, az utóbbi tíz évben sok új gyermekkönyvkiadó született. Rengeteg kortárs „felnőtt” író adott ki magas színvonalú gyermekirodalmat, és felnőtt egy olyan illusztrátorgeneráció, amelyik világviszonylatban is sikeres. Arra a kérdésre, miért volt szükség a könyvfesztivál mellett egy másik, csak gyerekeknek szóló könyves rendezvényre, azt válaszolja: az évente megrendezésre kerülő könyvfesztiválon különböző szervezési okok miatt a gyermekkönyv nem kerülhetett a fókuszba. – Méltatlannak éreztük, hogy a könyvfesztiválon nincsenek gyerekeknek szóló programok, bár azt mi is tapasztaljuk, hogy önmagában a felolvasás kevésbé köti le a gyerekközönséget, mint a koncert, vagy egyéb szórakoztatóműsor. Ezért próbálunk kimindenféle varázslatot, bábelőadást, közös versfaragást, hogy az irodalom a gyerekek közelébe kerüljön – mondja a főszervező, aki szerint ennek a varázslásnak azonban a szűkös anyagiak szabnak határt, hiszen a gyerekirodalom népszerűsítésével senki sem foglalkozik a finanszírozás szintjén. Kevés pénzt különítenek el a gyerekkönyvekre és a gyerekkönyvek népszerűsítésére, pedig „minden a mesénél kezdődik”. A mesében átugorhatók a mély társadalmi szakadékok, meseolvasáskor még a legszegényebb gyerek is megtanulhatja az önkifejezés csínját-bínját, éppen ezért a mesének el kéne jutnia a legszegényebb gyerekek otthonába is.

A szervezők az óriási játszóházzá varázsolt épület minden szegletébe szerveztek valamiféle jópofa programot. A felolvasások és filmvetítések mellett a kicsik anyák napi könyvecskét készíthettek, a kitelepült Mesepostán UV fény alatt vizsgáltak különleges bélyegeket, e-könyvet nézegettek, öszszerakó és memóriajátékokkal játszottak. Csak a szegény gyerekek hiányoztak, akikről oly sok szó esett a három napig tartó rendezvényen.