(H)éberség mindenek előtt

Huszonnégy országból, közöttük most először Brazíliából, Vietnámból és Szaúd-Arábiából is érkeztek kiadók a Nemzetközi Könyvfesztiválra - a legnagyobb szerepet ezúttal azonban nem az új standok, hanem a rendezvény idei díszvendégének számító Izrael pavilonja kapta, nem csak kulturális szempontból. A délután háromkor megnyitott fesztiválon feltűnően sok biztonsági őrt, sőt testőrt is lehetett látni: füldugós óriások fürkészték a tömeget, s egy helyi dolgozó elmondása szerint nyitás előtt még a rendőrség is megjelent a színen - robbanóanyag után kutatva, nyomozó kutyákkal vizsgálták át a Csodák Palotájának alsó szintjét. A rendkívüli előkészületek mögött az izraeli nagykövet asszony érkezése állhatott – valószínűleg emiatt költöztették az emeletre a szaúdi standot – a véres merénylet azonban az idei Könyvfesztiválon is elmaradt, s a Millenáris Teátrumban Aliza Bin-Noun zavartalanul nyithatta meg a háromnapos programsorozatot, Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság elnökének társaságában. A konzul előbb Ámosz Oz, a legnépszerűbb izraeli író érdemeit sorolta, majd megemlékezett róla, hogy tavaly Magyarország volt a Jeruzsálemi Könyvfesztivál díszvendége; mint mondta, örül, hogy ezúttal Izrael mutathatja meg irodalmát, kultúráját az ötszáz kötetet felvonultató stand segítségével. Az irodalomról politikára terelve a szót, Bin-Noun sikertörténetnek nevezte hazája elmúlt 62 évét, de érintette a magyar közéleti viszonyokat is, az antiszemitizmus erősödő árnyait emlegetve. Paczolay Péter szintén elismerően nyilatkozott Oz munkásságáról és közéleti tevékenységéről (az író a Békét Most! alapítvány vezetőjeként az izraeli és palesztin állam kettéválásáért, önállóságáért küzd). A fesztivál kapcsán Paczolay a könyv csodáját emlegette, a zsidóságot pedig, a szerző szavaival élve, olyan népnek nevezte, melynek könyv volt a hazája.

Taxi, traktor és a kéttollú író

Az ünnepi beszédek után Aliza Bin-Noun megnyitotta az izraeli pavilont is; az érdeklődők ezután visszatértek a Teátrumba, hogy meghallgassák magát Ámosz Ozt is. Az író Váradi Júliával beszélgetett, szakmai fogásokról, napirendről, szülői és nemzeti örökségről –és persze, újabban megjelent köteteiről (Szeretetről, sötétségről, Rímek életre-halálra) is. Saját elmondása alapján, Ozt hazájában szinte sokan ismerik és olvassák, aki pedig találkozik vele, az előszeretettel ad neki tanácsokat is. „Taxisofőrök javítgatják a szövegeimet, mondják meg, mit hogyan kellett volna írnom – én pedig meghallgatom őket, aztán fizetek”- mesélte a szerző, hozzátéve, hogy olvasóival felesleges is lenne vitatkozni, Izrael ugyanis a 7,5 millió politikus, zseni és miniszterelnök hazája, ahol mindenki jobban tudja, mi a teendő. Váradi írói technikákról is kérdezte a díszvendéget, aki a részletek megfigyelését és megőrzését emelte ki: minden arcnak, viselt ruhadarabnak és mozdulatnak szavaktól független története van, ami beépül az adott szövegbe- magyarázta Oz, aki szakmai fogásként még a törlést említette, a művészet szerinte ugyanis a tudatos törléssel, a felesleg lecsiszolásával kezdődik. A szerző – aki egyébként ma is csak kézzel, papírra ír – emellett még annyit jegyzett meg, hogy két tollal dolgozik: az egyik a szépirodalomhoz kell, „a másikkal pedig a kormányt küldi el a francba”. Magáról, mint elkötelezett baloldali gondolkodóról beszélt, közéleti célkitűzésként pedig Izrael és Palesztina békés kettéválasztását nevezte meg: ez szerinte hamarosan bekövetkezik, függetlenül attól, hogy a zsidók és palesztinok örülnek neki vagy nem – ugyanis ez az egyetlen járható út, ha a két nemzet további életéről van szó. A militáns jobboldali szellemiségben nevelkedő író ezen a ponton (is) szembe fordult a családi hagyományokkal: cionista helyett baloldali, értelmiségi helyett traktort vezető kibuc-lakó lett, legalábbis fiatalsága éveiben, hogy aztán új tapasztalatokkal térjen vissza szellemi örökségéhez. A határozott politikai nézeteket valló Oz ugyanakkor a fanatizmustól, mint a gyűlölet forrásától is óvott a beszélgetés során: függetlenül attól, hogy baloldali vagy jobb, a fanatikus, két lábon járó felkiáltójelként létezik; nem érdemes vele vitába szállni – mondta az író. Ámosz Oz Váradi Júlia (nem egészen témába vágó) kérdésére egyúttal aggodalmait fejezte ki a magyar szélsőjobb relatív győzelme és a konzervatív oldal elsöprő sikere miatt; a radikálisokra szavazók ugyanakkor szerinte nem fanatikusok, csupán támaszra váró, csalódott tömegek. Magyarországot és Izraelt kulturális hagyományok szempontjából ugyanakkor hasonlónak találta: míg Nyugaton a könyvek csak szórakoztatnak, a két ország népe egyaránt útmutatást, reményt vár tőlük –vélekedett Oz, akinek kilenc regényét eddig 41 nyelvre fordították le.

A főpolgármester végül átadta a Budapest Nagydíjat, amit Oz rövid beszédben köszönt meg, háláját fejezve ki a Könyvfesztivál rendezői és a hallgatóság felé. Ezzel véget ért a megnyitó rendezvény – és kezdetét vette az egészen vasárnapig tartó Könyvfesztivál, amelyen idén 200 új kötet kerül majd bemutatásra.