Meg kell mutatni, hogy a könyv nem pusztán polcdísz
- Részletek
- Írta: Hunra_Admin
- Kategória: Agora
- Találatok: 2646
Két magyartanárt kérdeztünk meg a gyerekek és az olvasás viszonyáról. A tanulság az, hogy nem kell siratni ezt a nemzedéket, viszont nagyon oda kell rájuk figyelni, hogy aztán beszippanthassa őket a könyvek világa.
Számos olyan felmérés született, amelyek azt igazolják: a gyerekek mind nagyobb része egész egyszerűen nem olvas. Ez olyan tény, amitől "illik pánikba esni", ugyanakkor tanárokat megkérdezve az látszik, odafigyeléssel, közös munkával megszerettethető az olvasás, és a könyv is kiléphet a muzeális tárgyak kategóriájából. Persze sok a tennivaló, mind szülői, mind tanári részről.
Az első lépés a példaadás
Az első lépés ugyanis a példaadás lenne, ahogy Besenyői Erika mondja, "lásson otthon a gyerek olvasó embert". Azaz, a könyv ne csupán polckitöltő elem legyen, amelyen megül szépen lassan a por, hanem a mindennapok része. Ha ilyen szülői mintát lát a kicsi, akkor előbb-utóbb ő is leemel a polcról valamit. Amikor pedig a gyerek olvasni kezd, akkor a szülőn a sor, hogy beszéltesse, illetve beszélgessen vele az olvasott könyv kapcsán. Az élmények úgy válnak élővé, ha meg lehet őket osztani valakivel - tulajdonképpen ugyanezen a filozófián alapul a közösségi média sikere.
"Állítólag Magyarországon egy honpolgár napi 4 órát tölt a tévé előtt. Szerintem ez igen sok. Ez hatással van a gyerek iskolai teljesítményére, kihat a hétköznapjaira. Nehezebben lehet a régi értékekkel motiválni. A verstanulás vagy egy kötelező elolvasása kitartást, odafigyelést, türelmet igényel a gyerekektől. Sajnos a média pont ellenkező hatást vált ki, hiszen nagyon gyors, villogó és izgalmas képek tömegét nyújtja. A mai gyerekek ezért az iskolában gyors sikereket akarnak. Kevés gyerek tudja, hogy a sikerért, a jó dolgokért meg kell dolgozni" - hívja fel a figyelmet a felgyorsult világ veszélyeire Zábó Andrásné.
Legyen értelme az olvasásnak
Besenyői Erika tapasztalatai ugyanakkor azt mutatják, a gyerekek is "munkára foghatóak", csak azt kell látniuk, hogy a könyv valóban lehet az övék, a benne történő események lehetnek az ő kalandjaik. Ez elszakítja a könyvet az azonnali és egyre inkább egyedüli tankönyv asszociációtól. A szülő és a pedagógus egyaránt tehet azért, hogy a könyv legalább annyira érdekesnek tűnjön, mint egy film vagy egy zenei album. A gyerekek ugyanakkor igénylik, hogy "értelme" legyen az olvasásnak, megosztható és megvitatható legyen az élmény, ha már végigrágták magukat több száz oldalon.
Épp ennek mentén mondja Zábó Andrásné, hogy "az olvasás, a könyv szeretete devalválódik. Ki tehet erről? Sok tényező - rossz - egymásra hatása okozza azt, ahol ma tartunk. Talán nem is felelősöket kellene keresni, hanem igazán a gyerekeket megszólító ötleteket, programokat kellene becsempészni az életükbe". Ilyen programok pedig bőven akadnak, csak türelem és sok befektetett energia kell hozzá. A szakember az alsósok esetében a játékosságra, a könyvek egymásnak való bemutatására, a dramatizálásra helyezi a hangsúlyt.
Beszélgetni, beszéltetni kell
Besenyői Erika szerint a felsősökkel sincs óriási "gond" az olvasás terén, úgymond "ránevelhetőek", ám mire a gimnáziumba érkeznek, már elfelejtik, hogy szerettek olvasni. Éppen ezért ő például egy listát ad a frissen felvett tanítványoknak, amelyen egyaránt előfordulhat az Alkonyat vagy a Zabhegyező. A diák szabadon választhat, s ez máris egy lépés afelé, hogy az olvasás ne legyen kötelező szagú. Szintén jó módszer lehet, ha legalább félévente egyszer minden gyerek behoz egy könyvet, amit bemutat a többieknek, beszélnek róla, ajánlják egymásnak az olvasmányaikat. A lényeg, hogy párbeszéd induljon a könyvek kapcsán is, hiszen a "megosztási hajlam" megvan a fiatalokban. Mármint ha sztárokról, filmekről vagy zenékről van szó. Miért ne lenne érdekes egy könyv is?
A beszélgetés nem csupán arra jó, hogy gondolatokat ébresszen, vagy épp helyre rakjon kérdéseket, hanem egyben alkalmas motiváció is. A gyerekek ugyanis hatéves koruktól arra vannak szocializálva, hogy a teljesítményüknek eredménye van. Ha tehát elolvastatnak velük egy könyvet, de aztán azzal nem kell semmit kezdeni, az nem vonzó számukra. Szerencsére már a tankönyvek között is akad olyan, amelyik a szövegrészletekhez rögtön "életszagú" témafelvetéseket kapcsol. Például a Huszt kapcsán az életstratégiákról beszélgethetnek a diákok tanárukkal, amennyiben a pedagógus az Irodalmi ikerkönyveket választja.
A gyerekeknek és a kamaszoknak fontos a megosztás, főleg az utóbbi egy-két évben, amióta a kortársak véleménye felértékelődött, a szülőké pedig kissé háttérbe szorult. A diákok sok időt töltenek az iskolában, így beszélgetéseik valamennyire "terelhetőek", mondják a magyartanárok. Mellettük "csodát tehet" a jó iskolai könyvtáros is. Annál is inkább, mert úgy tapasztalják, a "szép új könyvnek" még mindig van egyfajta varázsa. Ez persze nem azt jelenti, hogy a szülők hátradőlhetnek.
Legyen hiteles a szülő
"Legyen hiteles a szülő. Sajnos az tapasztalható, hogy a beszélgetés egyre jobban kimarad a gyerekek életéből, pedig már a kezdetektől fontos volna. Ha ez nincs meg, akkor bizalom sem tud kialakulni. Fontos az értelmes időtöltés: a közös családi programok, a mesenézés (diafilm), a mesehallgatás, a bábszínházban járás. Lássák a kamaszok is, hogy szüleik nem a tévét kapcsolják be, mikor hazaérnek, hanem leülnek egymással beszélgetni vagy olvasni", így Zábó Andrásné.
Besenyői Erika hozzáteszi: a szülők alig találkoznak a gyerekeikkel, s mire 5-6 fele hazaérnek, a csemetét már a tankönyvvel találják, így a beszélgetés elmarad. Ráadásul a szülők sajnos nehezebben győzhetőek meg az olvasás fontosságáról, mint a diákok, így - mint mondja - annyit lehet tenni, hogy a figyelmükbe ajánlja a Jonatán Könyvmolyképzőt és a hasonló programokat.
Türelmes terelés
Tény, hogy a diákok nem motiválhatóak ugyanazokkal az eszközökkel, mint akár tíz-húsz éve. A "felgyorsult világ" azt vonja maga után, hogy gyors, tömör információkra vágynak. Így aztán jobban bejönnek a tévé gyorsan tálalt információi vagy a netes hírmorzsák, szemben az újságokkal. Besenyői Erika szerint ugyanakkor rá lehetne az újságolvasásra is venni a diákokat - mindegy, hogy print vagy online újságról van szó - ám ez nehezebb a jelenlegi tanmenet mellett, mint a könyvek megszerettetése. Jó módszer lehetne például a közös médiafigyelés, amely megint csak dolgoztatná a gyerekekben felhalmozódott információkat.
A könyvekkel kapcsolatban viszont sok a lehetőség, csak türelem kell. Például nem biztos, hogy rögtön A kőszívű ember fiait kell "ráerőltetni" a gyerekekre. Lehetséges ugyanis, hogy inkább a Harry Potter vagy Agatha Christie szerettetik meg az olvasást valakivel. Bár Zábó Andrásné szerint vigyázni kell "a vámpír és varázsló mániával", erre megint csak megoldás lehet a beszélgetés, az olvasottak kontextusba helyezése. Kollégája szerint az a lényeg, hogy a szülő és a tanár mindig ott legyenek és bíztassanak, mikor a gyerek "továbblépésre kész", azaz kinőtte a lányregényeket, Rejtő Jenőt vagy épp Harry Pottert. Innen már csak kis lépés a felismerés, hogy a Baradlay testvérek is kalandokon esnek keresztül, mint Harry, és Jókai regényében is vannak jók és rosszak.
Mindebből az látható, hogy a kép jóval árnyaltabb, mint a vészmadár jóslatok. Tény, hogy a gyerekek összenőttek a mobiljukkal, és sokat vannak egyedül a tévé vagy a számítógép előtt, ám ez nem jelenti azt, hogy elvesztek volna a könyvek számára. Mind több igényes, akár szépirodalmi szöveg érhető el a digitális könyvtárakban is. Ami a könyveket illeti, azok is tele vannak kalandokkal, megélhető, magunkévá tehető világokkal. Sok azonban az információ, így elkél a segítő terelés. A megkérdezett tanárok szerint a lényeg, hogy legyen, aki rámutat az értékes írásokra, képekre, gondolatokra, s aztán aktivizálja, tegye közösségivé az elraktározott információkat. "Siratni nem kell ezt a nemzedéket, csak oda kell figyelni" - összegzi Besenyői Erika.
Megjelent: Médiainfó - www.mediainfo.hu, 2010-03-12 09:32 (http://www.mediainfo.hu/hirek/article.php?id=16270&referer_id=rss)
Számos olyan felmérés született, amelyek azt igazolják: a gyerekek mind nagyobb része egész egyszerűen nem olvas. Ez olyan tény, amitől "illik pánikba esni", ugyanakkor tanárokat megkérdezve az látszik, odafigyeléssel, közös munkával megszerettethető az olvasás, és a könyv is kiléphet a muzeális tárgyak kategóriájából. Persze sok a tennivaló, mind szülői, mind tanári részről.
Az első lépés a példaadás
Az első lépés ugyanis a példaadás lenne, ahogy Besenyői Erika mondja, "lásson otthon a gyerek olvasó embert". Azaz, a könyv ne csupán polckitöltő elem legyen, amelyen megül szépen lassan a por, hanem a mindennapok része. Ha ilyen szülői mintát lát a kicsi, akkor előbb-utóbb ő is leemel a polcról valamit. Amikor pedig a gyerek olvasni kezd, akkor a szülőn a sor, hogy beszéltesse, illetve beszélgessen vele az olvasott könyv kapcsán. Az élmények úgy válnak élővé, ha meg lehet őket osztani valakivel - tulajdonképpen ugyanezen a filozófián alapul a közösségi média sikere.
"Állítólag Magyarországon egy honpolgár napi 4 órát tölt a tévé előtt. Szerintem ez igen sok. Ez hatással van a gyerek iskolai teljesítményére, kihat a hétköznapjaira. Nehezebben lehet a régi értékekkel motiválni. A verstanulás vagy egy kötelező elolvasása kitartást, odafigyelést, türelmet igényel a gyerekektől. Sajnos a média pont ellenkező hatást vált ki, hiszen nagyon gyors, villogó és izgalmas képek tömegét nyújtja. A mai gyerekek ezért az iskolában gyors sikereket akarnak. Kevés gyerek tudja, hogy a sikerért, a jó dolgokért meg kell dolgozni" - hívja fel a figyelmet a felgyorsult világ veszélyeire Zábó Andrásné.
Legyen értelme az olvasásnak
Besenyői Erika tapasztalatai ugyanakkor azt mutatják, a gyerekek is "munkára foghatóak", csak azt kell látniuk, hogy a könyv valóban lehet az övék, a benne történő események lehetnek az ő kalandjaik. Ez elszakítja a könyvet az azonnali és egyre inkább egyedüli tankönyv asszociációtól. A szülő és a pedagógus egyaránt tehet azért, hogy a könyv legalább annyira érdekesnek tűnjön, mint egy film vagy egy zenei album. A gyerekek ugyanakkor igénylik, hogy "értelme" legyen az olvasásnak, megosztható és megvitatható legyen az élmény, ha már végigrágták magukat több száz oldalon.
Épp ennek mentén mondja Zábó Andrásné, hogy "az olvasás, a könyv szeretete devalválódik. Ki tehet erről? Sok tényező - rossz - egymásra hatása okozza azt, ahol ma tartunk. Talán nem is felelősöket kellene keresni, hanem igazán a gyerekeket megszólító ötleteket, programokat kellene becsempészni az életükbe". Ilyen programok pedig bőven akadnak, csak türelem és sok befektetett energia kell hozzá. A szakember az alsósok esetében a játékosságra, a könyvek egymásnak való bemutatására, a dramatizálásra helyezi a hangsúlyt.
Beszélgetni, beszéltetni kell
Besenyői Erika szerint a felsősökkel sincs óriási "gond" az olvasás terén, úgymond "ránevelhetőek", ám mire a gimnáziumba érkeznek, már elfelejtik, hogy szerettek olvasni. Éppen ezért ő például egy listát ad a frissen felvett tanítványoknak, amelyen egyaránt előfordulhat az Alkonyat vagy a Zabhegyező. A diák szabadon választhat, s ez máris egy lépés afelé, hogy az olvasás ne legyen kötelező szagú. Szintén jó módszer lehet, ha legalább félévente egyszer minden gyerek behoz egy könyvet, amit bemutat a többieknek, beszélnek róla, ajánlják egymásnak az olvasmányaikat. A lényeg, hogy párbeszéd induljon a könyvek kapcsán is, hiszen a "megosztási hajlam" megvan a fiatalokban. Mármint ha sztárokról, filmekről vagy zenékről van szó. Miért ne lenne érdekes egy könyv is?
A beszélgetés nem csupán arra jó, hogy gondolatokat ébresszen, vagy épp helyre rakjon kérdéseket, hanem egyben alkalmas motiváció is. A gyerekek ugyanis hatéves koruktól arra vannak szocializálva, hogy a teljesítményüknek eredménye van. Ha tehát elolvastatnak velük egy könyvet, de aztán azzal nem kell semmit kezdeni, az nem vonzó számukra. Szerencsére már a tankönyvek között is akad olyan, amelyik a szövegrészletekhez rögtön "életszagú" témafelvetéseket kapcsol. Például a Huszt kapcsán az életstratégiákról beszélgethetnek a diákok tanárukkal, amennyiben a pedagógus az Irodalmi ikerkönyveket választja.
A gyerekeknek és a kamaszoknak fontos a megosztás, főleg az utóbbi egy-két évben, amióta a kortársak véleménye felértékelődött, a szülőké pedig kissé háttérbe szorult. A diákok sok időt töltenek az iskolában, így beszélgetéseik valamennyire "terelhetőek", mondják a magyartanárok. Mellettük "csodát tehet" a jó iskolai könyvtáros is. Annál is inkább, mert úgy tapasztalják, a "szép új könyvnek" még mindig van egyfajta varázsa. Ez persze nem azt jelenti, hogy a szülők hátradőlhetnek.
Legyen hiteles a szülő
"Legyen hiteles a szülő. Sajnos az tapasztalható, hogy a beszélgetés egyre jobban kimarad a gyerekek életéből, pedig már a kezdetektől fontos volna. Ha ez nincs meg, akkor bizalom sem tud kialakulni. Fontos az értelmes időtöltés: a közös családi programok, a mesenézés (diafilm), a mesehallgatás, a bábszínházban járás. Lássák a kamaszok is, hogy szüleik nem a tévét kapcsolják be, mikor hazaérnek, hanem leülnek egymással beszélgetni vagy olvasni", így Zábó Andrásné.
Besenyői Erika hozzáteszi: a szülők alig találkoznak a gyerekeikkel, s mire 5-6 fele hazaérnek, a csemetét már a tankönyvvel találják, így a beszélgetés elmarad. Ráadásul a szülők sajnos nehezebben győzhetőek meg az olvasás fontosságáról, mint a diákok, így - mint mondja - annyit lehet tenni, hogy a figyelmükbe ajánlja a Jonatán Könyvmolyképzőt és a hasonló programokat.
Türelmes terelés
Tény, hogy a diákok nem motiválhatóak ugyanazokkal az eszközökkel, mint akár tíz-húsz éve. A "felgyorsult világ" azt vonja maga után, hogy gyors, tömör információkra vágynak. Így aztán jobban bejönnek a tévé gyorsan tálalt információi vagy a netes hírmorzsák, szemben az újságokkal. Besenyői Erika szerint ugyanakkor rá lehetne az újságolvasásra is venni a diákokat - mindegy, hogy print vagy online újságról van szó - ám ez nehezebb a jelenlegi tanmenet mellett, mint a könyvek megszerettetése. Jó módszer lehetne például a közös médiafigyelés, amely megint csak dolgoztatná a gyerekekben felhalmozódott információkat.
A könyvekkel kapcsolatban viszont sok a lehetőség, csak türelem kell. Például nem biztos, hogy rögtön A kőszívű ember fiait kell "ráerőltetni" a gyerekekre. Lehetséges ugyanis, hogy inkább a Harry Potter vagy Agatha Christie szerettetik meg az olvasást valakivel. Bár Zábó Andrásné szerint vigyázni kell "a vámpír és varázsló mániával", erre megint csak megoldás lehet a beszélgetés, az olvasottak kontextusba helyezése. Kollégája szerint az a lényeg, hogy a szülő és a tanár mindig ott legyenek és bíztassanak, mikor a gyerek "továbblépésre kész", azaz kinőtte a lányregényeket, Rejtő Jenőt vagy épp Harry Pottert. Innen már csak kis lépés a felismerés, hogy a Baradlay testvérek is kalandokon esnek keresztül, mint Harry, és Jókai regényében is vannak jók és rosszak.
Mindebből az látható, hogy a kép jóval árnyaltabb, mint a vészmadár jóslatok. Tény, hogy a gyerekek összenőttek a mobiljukkal, és sokat vannak egyedül a tévé vagy a számítógép előtt, ám ez nem jelenti azt, hogy elvesztek volna a könyvek számára. Mind több igényes, akár szépirodalmi szöveg érhető el a digitális könyvtárakban is. Ami a könyveket illeti, azok is tele vannak kalandokkal, megélhető, magunkévá tehető világokkal. Sok azonban az információ, így elkél a segítő terelés. A megkérdezett tanárok szerint a lényeg, hogy legyen, aki rámutat az értékes írásokra, képekre, gondolatokra, s aztán aktivizálja, tegye közösségivé az elraktározott információkat. "Siratni nem kell ezt a nemzedéket, csak oda kell figyelni" - összegzi Besenyői Erika.
török
Megjelent: Médiainfó - www.mediainfo.hu, 2010-03-12 09:32 (http://www.mediainfo.hu/hirek/article.php?id=16270&referer_id=rss)
