Abelard, Achát, Zsurnalisztika és Tuoootu
- Részletek
- Írta: Hunra_Admin
- Kategória: Agora
- Találatok: 2589
"A jó könyv elvégzi a feladatát még akkor is, ha nincs, aki elolvassa." - állítja Mihéjev, a megbölcsült, nagyon nehéz sorsú macska Ulickaja könyvének végén, mikor rájön, hogy ugyan mire hazacipelték a "hogyan kell helyesen nevelni az engedetlen gyermekeket" tematikájú kötetet, már nem volt, aki elolvassa, de tán a mű olvasatlanul is képes volt hatni.
A házban ugyanis korábban laktak néhányan, de egyikőjük sem tudta, mit kell tenni, ha számtalan, rettenetes viselkedésű gyerek jön a világra, se Vászja, a bölcs, hatalmas ismeret birtokában levő ezerjófű, aki természetesen olvasni is tudott; se Antverpen, a jóságos veréb, aki Krahácsból magyarosította nevét a szépen csengő városnévre; se a már említett, szomorú sorsú Mihéjev macska; de ami még szörnyebb, a gyermekek édesanyja, az igazán nagy családos Marija Szemjonovna, a százlábú sem. Így aztán a százlábú gyerekek tényleg kimondottan katasztrofális viselkedést, mélyről fakadó önzőséget és hideg szívet vittek az addig egymásra tekintettel levő baráti közösségbe, mígnem. De ezeket a mígnemeket hagyjuk az olvasókra, ismerjék csak meg Abelard, Achát, Aritmia, Athéné, Ábrahám..., Arány, Beke, Béke, Bruttó, Brutus, Csát, Csata, Dúc, Etele, Etelka, Földöv, Ottó, Racine, Sodoma, Tarján... no és Zsurnalisztika humoros, olykor fájdalmas, s igen tanulságos történetét, s utána rohanjanak meglocsolni az összes még meglevő növényüket, de azonnal.
Apropó, növények, ha már itt tartunk, ne felejtkezzünk el a másik tárgyalandó mesénkről, ezúttal Le Clézió művéről, a fák országába tett utazás ismertetéséről. Mert boldogtalan az, aki úgy hiszi, csak vonaton és hajón, repülőn és autón lehet utazni - s aki ekképp nem kelhet útra, az nem jut el sehová. A főszereplő kisfiú ugyanis rájön, a fákkal is ismeretséget lehet kötni, a fák ugyanis csak látszólag hallgatag lények, ha odafigyelésünkkel megtörjük félelmük és vadságuk páncélját, bizony sokmindenről tájékoztathatnak minket. A kisfiú például, ha a fák királyával nem is beszél (államformájuk: királyság, feltételezhetjük, hogy inkább agrár, mint ipari országról van szó, bár ki tudja), de Tuoootuval, az igen bölcs tölgyfával sikerül eszmét cserélnie, s megtudjuk, a király szintén tölgy. Az álomszerű utazás során számos dolog kiderül a fák viselt dolgairól, tulajdonságaikról, hogy melyik fa beszédes inkább, melyik komor, hallgatag, a cédrus, kőris, paratölgy, babér, szikomor, fűz, borsfa, mogyoró vagy a fenyő a szellemesebb, az érdekesebb beszélgetőtárs.
Le Clézió meséje inkább szomorú-érzékeny, Ulickaja három története inkább humoros-bölcs. Azontúl, hogy mindkét könyv a nagyon is ajánlható olvasmányok közé sorolható, két dolog kapcsolja még őket össze, az egyik a nagyon szép képanyag, a másik az igényes fordítás. Le Clézió fordítóját, Barna Imrét senkinek sem kell bemutatni, ő sok más mellett Umberto Eco magyar hangja, remek fordításait mindenki ismeri. Ulickaja mostani fordítója, Kisbali Anna viszont igen fiatal, ha nem tévedek, ez az első könyv, amelynek a magyar szövege az ő figyelmes, szellemes munkáját dicséri. Ulickaja finom, érzékeny, beleérző illusztrátora Lakatos István, ő a "képregényrajzoló Lakatos István", ha jól sejtem, és ő sem lehet nagyon öreg. A könyvet Pintér József tervezte, ez is beleillik a mostani pompás, "szövetes" könyvtervei sorába. Le Clézió illusztrátora Henri Galeron, ő egy kicsit vadabb képvilágba költözött.
Ulickaja még két történetet mesél el nekünk a lapokon, az egyik a szegény, Magányos Egérről szól, aki sok kaland után révbe ér. De kérem, micsoda rév az! El nem mondom, ahogy azt se, hogy a leggazabbnak látszó (és bizony úgy is viselkedő) lény hogyan lehet segítségére a szegény, magányos, képeslapokba felejtkező rágcsálónak, és azt sem, milyen idegesítő, ha egy ló állandóan csak bőg, meg hüppög, meg könnyezik. Ulickaja meséin olykor átüt a nevelési szándék, de azért nem kell félni, kicsit sem hasonlítanak kissé különös hősei teszem azt a pedagógus Manócskára és társaira, csak olykor a kamasszá cseperedett százlábúkat muszáj toleranciára nevelni, hogy fogadják el azokat is, akiknek csak kilencvenkilenc lábuk van.
Ljudmila Ulickaja: Történetek állatokról és emberekről. Magvető, 76 oldal, 2490 Ft.
J. M. G. Le Clézio: Utazás a fák országában. Európa, 40 oldal, 1900 Ft.
A házban ugyanis korábban laktak néhányan, de egyikőjük sem tudta, mit kell tenni, ha számtalan, rettenetes viselkedésű gyerek jön a világra, se Vászja, a bölcs, hatalmas ismeret birtokában levő ezerjófű, aki természetesen olvasni is tudott; se Antverpen, a jóságos veréb, aki Krahácsból magyarosította nevét a szépen csengő városnévre; se a már említett, szomorú sorsú Mihéjev macska; de ami még szörnyebb, a gyermekek édesanyja, az igazán nagy családos Marija Szemjonovna, a százlábú sem. Így aztán a százlábú gyerekek tényleg kimondottan katasztrofális viselkedést, mélyről fakadó önzőséget és hideg szívet vittek az addig egymásra tekintettel levő baráti közösségbe, mígnem. De ezeket a mígnemeket hagyjuk az olvasókra, ismerjék csak meg Abelard, Achát, Aritmia, Athéné, Ábrahám..., Arány, Beke, Béke, Bruttó, Brutus, Csát, Csata, Dúc, Etele, Etelka, Földöv, Ottó, Racine, Sodoma, Tarján... no és Zsurnalisztika humoros, olykor fájdalmas, s igen tanulságos történetét, s utána rohanjanak meglocsolni az összes még meglevő növényüket, de azonnal.
Apropó, növények, ha már itt tartunk, ne felejtkezzünk el a másik tárgyalandó mesénkről, ezúttal Le Clézió művéről, a fák országába tett utazás ismertetéséről. Mert boldogtalan az, aki úgy hiszi, csak vonaton és hajón, repülőn és autón lehet utazni - s aki ekképp nem kelhet útra, az nem jut el sehová. A főszereplő kisfiú ugyanis rájön, a fákkal is ismeretséget lehet kötni, a fák ugyanis csak látszólag hallgatag lények, ha odafigyelésünkkel megtörjük félelmük és vadságuk páncélját, bizony sokmindenről tájékoztathatnak minket. A kisfiú például, ha a fák királyával nem is beszél (államformájuk: királyság, feltételezhetjük, hogy inkább agrár, mint ipari országról van szó, bár ki tudja), de Tuoootuval, az igen bölcs tölgyfával sikerül eszmét cserélnie, s megtudjuk, a király szintén tölgy. Az álomszerű utazás során számos dolog kiderül a fák viselt dolgairól, tulajdonságaikról, hogy melyik fa beszédes inkább, melyik komor, hallgatag, a cédrus, kőris, paratölgy, babér, szikomor, fűz, borsfa, mogyoró vagy a fenyő a szellemesebb, az érdekesebb beszélgetőtárs.
Le Clézió meséje inkább szomorú-érzékeny, Ulickaja három története inkább humoros-bölcs. Azontúl, hogy mindkét könyv a nagyon is ajánlható olvasmányok közé sorolható, két dolog kapcsolja még őket össze, az egyik a nagyon szép képanyag, a másik az igényes fordítás. Le Clézió fordítóját, Barna Imrét senkinek sem kell bemutatni, ő sok más mellett Umberto Eco magyar hangja, remek fordításait mindenki ismeri. Ulickaja mostani fordítója, Kisbali Anna viszont igen fiatal, ha nem tévedek, ez az első könyv, amelynek a magyar szövege az ő figyelmes, szellemes munkáját dicséri. Ulickaja finom, érzékeny, beleérző illusztrátora Lakatos István, ő a "képregényrajzoló Lakatos István", ha jól sejtem, és ő sem lehet nagyon öreg. A könyvet Pintér József tervezte, ez is beleillik a mostani pompás, "szövetes" könyvtervei sorába. Le Clézió illusztrátora Henri Galeron, ő egy kicsit vadabb képvilágba költözött.
Ulickaja még két történetet mesél el nekünk a lapokon, az egyik a szegény, Magányos Egérről szól, aki sok kaland után révbe ér. De kérem, micsoda rév az! El nem mondom, ahogy azt se, hogy a leggazabbnak látszó (és bizony úgy is viselkedő) lény hogyan lehet segítségére a szegény, magányos, képeslapokba felejtkező rágcsálónak, és azt sem, milyen idegesítő, ha egy ló állandóan csak bőg, meg hüppög, meg könnyezik. Ulickaja meséin olykor átüt a nevelési szándék, de azért nem kell félni, kicsit sem hasonlítanak kissé különös hősei teszem azt a pedagógus Manócskára és társaira, csak olykor a kamasszá cseperedett százlábúkat muszáj toleranciára nevelni, hogy fogadják el azokat is, akiknek csak kilencvenkilenc lábuk van.
Ljudmila Ulickaja: Történetek állatokról és emberekről. Magvető, 76 oldal, 2490 Ft.
J. M. G. Le Clézio: Utazás a fák országában. Európa, 40 oldal, 1900 Ft.
Ambrus Judit / Népszava
Megjelent: Népszava Online, 2010. 02. 22. 10:36 (http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=261053)
