Koszecz Sándor népmesékkel sokat foglalkozó tanár szerint valóban vannak félelmetes részek a sztorikban, de soha nem naturalisztikusan megfogalmazva, hanem szürreálisan. A gyerekek sem rettennek meg tőle, mert ők még nem a konkrét valóságot látják, hanem a misztikusat. Ráadásul a történetek végén mindig oldódik a feszültség, hiszen a jó elnyeri a jutalmát, a rossz a méltó büntetését.

A felnőtteknek szóló horrorfilmek felépítése viszont nem ilyen egyértelmű. A néző sokszor szorongva áll fel a karosszékből, attól tartva, hogy a filmben látott gyilkos éppen a szomszéd szobában les rá. Akkor mégis miért szeretnek sokan borzongani?

– Mert így rendezik érzelmi-indulati háztartásukat – adja meg a választ Szabóné dr. Kállai Klára klinikai szakpszichológus. — Van, aki szereti, ha felmegy az adrenalinszintje a jeleneteket látva, kicsit bele is éli magát. Közben persze biztonságban érzi magát, mert tudja, hogy ez nem a valóság. Ez lehetőség arra is, hogy kitalálja, gyakorolja, mit tenne, ha hasonló szituációba kerülne. A váratlan helyzetek átélését már egészen kicsi korban gyakoroljuk, erre szolgál a bújócska, amikor a gyereknek fel kell dolgoznia, hogy a szeretett személy egy időre eltűnik, majd újra, épségben előkerül.

Horrorfilmeket nem szívesen néznek egyedül az emberek, még a férfiak sem. Nem feltétlenül azért, mert félnek, hiszen éppen ezért nézik, hanem mert ilyenkor jólesik hozzábújni a másikhoz vagy legalábbis tudni, hogy a közelben van.