Tudvalévő, hogy Jókai Mór legtöbb regényhősét valós személyről mintázta. A „magyar nábob” alakját például a Tiszafüreden élő Pankotay Jósa György ihlette. Ez nem is véletlen, hiszen igencsak különc figura volt, cselekedeteinek híre messzire eljutott. Ám Jósa Gyuri – ahogyan mindenki szólította – a reformkor tékozló mágnásaitól abban különbözött, hogy nemcsak saját magának teremtett jómódot, hanem támogatta a szegényeket is. A tél közeledtével minden évben tetőtől talpig felöltöztetett huszonnégy jobbágy gyereket. Emeletes kastélyában központi fűtés és vízvezeték volt, saját péket tartott. Tízezer hold földön gazdálkodott, harangot hozatott a katolikus templomba, orvost fizetett és gyógyszert osztott járvány idején. Ő építtette az első Tisza-hidat, még gróf Széchenyi István is meglátogatta.

A „magyar nábobról” anekdoták születtek, főként viccelődései, léha mulatozásai ragadták meg az emberek képzelőerejét. Köztük Jókai Mórét, aki az 1820-as években feleségével, a színésznő Laborfalvy Rózával arra utazott át Nagyváradra menet. Akkor hallott a tiszafüredi nemesről. S hogy valóban ő köszön vissza Kárpáthy János személyében, azt maga az író is megerősítette későbbi visszaemlékezésében. A nagy mesemondó egyéb műveiben, például az És mégis mozog a föld, A szerelem bolondja, Az elátkozott család című regényeinek alakjaiban is felfedezhető a tiszafüredi nemes egyik-másik jellemvonása. Sőt Mikszáth Kálmán, Vas Gereben, Beöthy László is felfedezte magának. Bernáth Gáspár tiszafüredi anekdotagyűjtő szállította nekik az alapanyagot.

Ám Jósa Ivánt nehezen képzelném el magyar nábobnak. Talán csak örökmozgósága, temperamentuma utal arra, hogy elődei is állandóan nyüzsögtek. Soha nem szórta két kézzel a pénzt, nem duhajkodott. Más világban nőtt fel, különben pedig örült, hogy meg tud élni a tanári fizetéséből.

Családjában mindig is tudták, hogy elődeik között tisztelhetik a híres regényhőst, de ennél tovább sosem jutottak. Amikor a kecskeméti tanár nyugdíjas lett, végre volt ideje beleásni magát a múltba. Alaposan áttanulmányozta a nagybátyjától megörökölt, kézzel írott családtörténetet, melynek lapjairól minden kiderül. Egyebek közt az is, hogy a vélekedéssel ellentétben Jósa Györgynek igenis volt utóda, Jósa János későbbi 1848-as honvéd főhadnagy, akinek egyenes ági rokonai ma is köztünk élnek, egészen pontosan nyolc ükunoka (köztük vendéglátónk is) és két szépunoka.

Jósa Iván Csengerről került Kecskemétre az ötvenes években. Egész életében tanított, magyar és orosz nyelvet, a Katona József Gimnáziumból ment nyugdíjba. Szemérmesen elhallgatta, hogy kit is tisztelhetnek a személyében, még közvetlen kollégái sem tudták. Ezzel soha nem is kérkedett, diákjainak sem mesélt regényhőssé avanzsált rokonáról, amikor Jókait tanította.

Az egykori nábobnak óriási irodalma van, sokan őrzik emlékezetükben a regényből készült mozifilmet, különösen Bessenyei Ferenc hangsúlyos alakítását. Jósa Iván nem hagyja veszni Pankotay Jósa György emlékét. Felavatták márványtábláját a füredi kúria falán, előadásokat tartottak róla, és gondozzák az ótemetőben lévő sírját. A kecskeméti tanár megírta dokumentumokra épülő monográfiáját, ami kéziratban várja sorsát. Bizony, most neki is jól jönne egy kései „magyar nábob”, aki nagyvonalúan támogatná könyve megjelenését.