A negyedik Aranyvackor-pályázathoz kapcsolódó Kortárs Gyerekirodalmi Napok pénteki programja sok izgalmas beszélgetést ígért.  Gyerekirodalommal foglalkozó szakemberek illusztris társasága gyűlt össze, hogy az érdeklődő szakmai közönség (könyvtárosok, pedagógusok, drámapedagógusok) számára intenzív együttgondolkodást és problémamegoldást indukáljon.

Hogy az időjárás tette-e (egész nap gyönyörűen esett a hó, már csak a karácsonyi díszkivilágítás hiányzott a Károlyi Mihály utcában…) vagy talán az előző nap csipetnyi csalódottságából szűrődött át péntekre egy kevés, nem tudom, mindenesetre úgy éreztem, kevésbé izzik a levegő, mint két éve, az előző Aranyvackoron.

A szakmai program pedig elképesztően izgalmas volt és szinte minden előadáson tele volt a terem. Elsőként Gombos Pétert hallhattuk, aki a Magyar Olvasástársaság elnöke, és maga is gyakorló magyartanár.  A kortárs irodalom és az olvasóvá nevelés című prezentációját már láthattuk-hallhattuk korábban is, de mondandójának aktualitása vajmi keveset változott. 2010-ben készítettek egy felmérést középiskolai tanárok és tanulók között. Kiderült, hogy a tanárok általában 7 könyvet olvastatnak el egy évben, amelyek közül a legfiatalabb kiadású 1994-es, tehát friss, kortárs irodalom nem jelenik meg a kötelező olvasmányok között (!). A diákokat a felmérést végzők arról kérdezték, számukra mi az irodalom. A válaszok szintén elgondolkodtatóak: 43%-uk szerint az irodalom "valami régi", 42% szerint "valami, ami nehezen érthető", viszont 93% számára az irodalom "tanít valamire". Azért, hogy a tanulók olvasáshoz való hozzáállása megváltozzon, sokat tehet a tanár. Gombos Péter konkrét javaslatokat nyújtott a jelenlevő magyartanároknak: inkább az új, kortárs irodalom olvasásával haladjanak a klasszikusok felé. A ma irodalomoktatásának egyik legnagyobb problémája, hogy irodalomelmélet és irodalomtörténet tanítása folyik, ahelyett, hogy magukra a szövegekre helyeznénk a hangsúlyt. Nem attól lesz az Abigél fontos, hogy Szabó Magda mikor született és hol élt, hanem hogy milyen üzenet rejlik egy mai diák számára Abigél történetében. Gombos Péter néhány példával illusztrálta, hogy az ő iskolájukban hogyan próbálják a diákokat olvasásra "bírni". Szlovákiából importálták az ötletet: az iskolában egy bizonyos jelre mindenki elkezd olvasni. A Dobj el mindent, és olvass! programban tanár, diák húsz percig semmi mást nem csinál, csak olvas. Elképesztő hatása van annak, ha alkalmat adunk az olvasásra. A mai felsősöknek, középiskolásoknak nem feltétlenül jut eszükbe csak úgy elővenni egy könyvet. Ha viszont megteremtjük az alkalmat erre, akkor lehet, hogy ezután máskor is megpróbálkozik vele, eszébe fog jutni, hogy olvasással is elütheti az időt.

Gombos Péter (forrás: Meseutca.hu)