Az eszemet tudom
- Részletek
- Írta: Hunra_Admin
- Kategória: Agora
- Találatok: 3602
Család
A család úgy keletkezik, hogy egy lány és egy fiú megismerkedik, és egymásba szeretnek.
Panni szülei, Éva néni és Gyuri bácsi a diszkóban ismerkedtek meg. Éva néni a fiúkat bámulta, Gyuri bácsi meg a lányokat. Egyszer csak összeakadt a pillantásuk. Azóta is csak akkor veszik le egymásról a szemüket, ha Pannira néznek.
Dani szülei, Magdi néni és Pali bácsi az oviban ismerkedtek meg. Már akkor is folyton papás-mamást játszottak. Pali bácsi úgy beleszeretett Magdi nénibe, hogy máig sem felejtette el.
Az én anyukám és apukám a munkahelyükön ismerkedtek meg. Annyit dolgoztak együtt, hogy munka után mindig hiányoztak egymásnak. Ezért inkább összeköltöztek.
A boldogságukhoz már semmi más nem hiányzott, csak én. Úgyhogy várni kezdtek. Addig vártak, várakoztak, vágyakoztak, míg megjöttem. Aztán, hogy ne unatkozzak, várni kezdtük a tesómat. Szerencsére nem váratott sokáig magára. Azóta boldogan élünk, míg össze nem veszünk.
(A hátsó borító szövege)
Puszik
Az a puszi, amikor összeér az ajkam valaki másnak az arcával vagy az ajkával. Vannak halkfinom puszik és cuppanósak, de a cuppanósak nem mindig sikerülnek. Anyu puszija puha és illatos. Apu puszija egy kicsit szúr, de nagyon vidám. Kisöcsi cuppanós-nedves puszikat ad. Nagyi rengeteg apró puszit nyom a homlokomra. Nagypapuska kövér, hangos puszival fogad. És a sok rokon kedvenc szórakozása a puszilkodás. De nem tanulták meg az igazi puszikat. Ezért mindig megtörlöm az arcom utánuk. Amikor meg idegen ismerősök jönnek, és apu-anyu puszit parancsol, akkor inkább elbújok az ágy alá. Nem akarom, hogy összeérjen az arcunk. Pedig én igazán sokféle puszit tudok. A titokpuszi a legjobb. De azt csak Pufi ismeri.
Anyarobot
Ha anyának három vagy több karja volna, akkor lenne jó világ!
Például vacsorát főzne és közben kártyázna velem. Vagy vasalna és bábszínházat játszana egyszerre. Takarítana és puzzle-t rakna velem – bár ez nem annyira jó ötlet, mert a porszívóval folyton felszippantaná a puzzle-darabkákat. Hajtogatná a ruhákat és gyöngyöt fűzne. Íméleket írna és királylánykoronát készítene. Csomagolná a tízóraimat és megkötné a cipőfűzőmet. Egyidőben fonná a két fonatomat. Mennyi időt meg lehetne spórolni!
Kár, hogy anyának csak két karja van. Így mindig várnom kell, mikor végzi el a temérdek dolgát, hogy végre megölelhessen.
Amióta az eszemet tudom
Vannak napok, amikor sehogy se akar vágni az eszem. Szívesebben lustálkodik, ahelyett, hogy kapcsolna vagy pörögne. Sőt néha inkább elmegy, nehogy valamit forgathassak benne. Sokszor bárhogy noszogatom, biztatgatom, nem áll kötélnek. Hát az elég kínos dolog. Különösen akkor, ha éppen dolgozatot írunk, és eszem ágában sincs a megoldás. Olyankor kénytelen vagyok a szomszédomra sandítani. A tancsi persze rögtön görbe szemmel néz rám, és felszólít, hogy inkább mozgassam meg az agyamat, hátha eszembe jut a megfejtés. Azt hiszi ugyanis, hogy egyszerűen csak lassú az észjárásom. Nem éri fel ésszel, hogy vannak napok, amikor egyáltalán nem hajlandó vágni az eszem.
Forrás: meseutca.hu, 2013. január 14. (http://meseutca.hu/2013/01/14/az-eszemet-tudom/)
