Az utóbbi években egyre megdöbbentőbb adatok kerülnek nyilvánosságra az ifjúság olvasási színvonaláról. 2005 végén a középiskolás korosztály negyvennyolc százaléka hadilábon állt az olvasással és az olvasott szöveg értelmezésével. A betűk megszerettetéséről, az olvasási kedv felélesztésének módjáról, illetve az olvasás hanyatlásának okairól kérdezem Sztanóné Barta Mária fejlesztőpedagógust, a pestszentlőrinci Vajk-Sziget Általános Iskola tanítónőjét.

– Már a pályám kezdetén, a ’80-as évek elején észrevettem, hogy sok gyermek küszködik valamilyen részképességzavarral: mozgáskoordinációs problémákkal, számolási nehézséggel vagy diszlexiával, magyarul olvasási gondokkal – mondja a tanítónő. – Kutatni kezdtem e zavarok okait, utánanéztem a kerületi nevelési tanácsadóban, érdeklődtem a tanítóképző főiskolán s az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, hogyan lehetne ezeken a gyerekeken segíteni. A kerületben a ’90-es évek végén indult egy százhúsz órás akkreditált tanfolyam az ELTE égisze alatt – több mint negyvenen jártunk ide –, s rájöttünk, milyen keveset tudunk, s milyen bonyolult problémahalmazzal állunk szemben. A fentebbi bajokon kívül beszédészlelési vagy hangképzési zavar, térérzékelési problémák is jelentkezhetnek. Az olvasási nehézségek e bajok valamelyikével többnyire együtt járnak, összefüggés van közöttük. Felismertem, hogy a betűk tanulásakor előnyös az a módszer, hogy a betűk formáját mozgással is „követjük”; például úgy, hogy az iskola udvarán, a földön kötélből megformálunk egy-egy betűt, jó nagyra, hogy a gyerekek végig tudják lépni vagy ugrálni a kötélbetű vonalát. A fiúk gyakran a játékautójukat tolják végig a kötél mentén. De vannak más, hasonló módszerek is. Gyermekkorunkra visszaemlékezve tudjuk, milyen jó volt a párás ablaküvegre az ujjunkkal rajzolni. Miért olyan jó ez? Mert könnyű. A pici ujjaknak már a ceruza tartása is nehéz: ha az ujjunkkal könnyebben megy az írás, szebbre is sikerül, ennek pedig a gyerek örül. Márpedig a sikerélmény nagyon fontos! De párás ablaküveg helyett jó egy nagyobb, lapos kartondoboz is, amelybe homokot teszünk, s a homok felszínébe a gyerekek belerajzolhatják az ujjukkal a betűket. Ha nem sikerül, eltüntethetik, s újrakezdhetik. Akinek nehezebben megy, több gyakorlásra van szüksége, de a kellő időt rá kell szánni a betű felismerésére, leírására. A képzeletnek, a betű emlékezetben való képi rögzítésének tehát nagy szerepe van. Hibás az a nézet, hogy egy első osztályos gyereknek karácsonyig meg kell tanulnia olvasni. Ha valaki jelentkezik egy munkahelyre, nem kérdik meg tőle, tudott-e olvasni az első osztályban a tanév közepén; de ha nem tud megírni egy önéletrajzot, nem tud néhány, űrlapon szereplő kérdésre írásban válaszolni, akkor azonnal kiderül, hogy baj van az olvasással. Az alapok elsajátítására tehát nem szabad sajnálni az időt.

– Hány éves korára kell a gyereknek megtanulnia olvasni?

– A negyedik osztály végére, tehát úgy tízéves korban kell olyan olvasási szintre eljutni, hogy onnan tovább tudjon haladni. Előfordul, hogy fejlesztő foglalkozásra van szükség: ennek az a lényege, hogy a nevelési tanácsadóval megbeszéljük, mikor, milyen okból maradt le a gyermek, s attól a ponttól, ahol lemaradt, egyéni terv szerint kezdjük meg a fejlesztését. Sok gyermek szeret például írógéppel vagy számítógéppel írni: keresik a betűket, a lepötyögtetés során eljutnak a szótő végéig, aztán hozzápötyögtetik a toldalékot, s egyszer csak felismerik, melyik a szótő, melyik a toldalék. Közben egyik-másik már szótagolni is próbál. Ez ugyan gépi írás, de a tapasztalatokat a kézzel történő írásnál is felhasználják. Hagyni kell tehát őket gyakorolni a billentyűzettel. 

– Mi lehet az oka, hogy ennyi részképesség-zavaros, olvasni nem tudó, a szöveg értelmezésére képtelen gyermek és felnőtt van?

– Nagyon összetett oka van e jelenségeknek. A légszennyezés miatt sok az asztmás, kruppos, visszamaradt arcüreggyulladással küszködő gyerek. A bedugult orr és fül a hallást, a helyes hangképzést és a beszédet, még ha csak ideiglenesen is, de gátolja, ezért a beteg gyermekekre jobban kell figyelni. Ha ő nem látja a számat, mert éppen egy másiknak a füzetébe nézek bele, nem biztos, hogy érti, amit mondok. De a hallás- és észlelési hibákon kívül a mozgás hiánya is károsíthatja a gyermek fejlődését. Sokan nőttek fel kis lakásban, ahol nem volt hely játékra, nem tudtak gyurmázni, zsírkrétával rajzolni, építőkockát a kezükbe venni – talán azért sem, mert a szülő nem szerette, ha a gyereke „összepiszkolja magát”. Pedig a tárgyak formájának érzékelése, tapintása, „megtapasztalása” segíti a gyermeket a magabiztosságban, az eligazodásban, egyszóval a fejlődésben. (A tapintás és a tapasztalás szavunk jelentéstanilag is összefügg.) A mozgás, hallás, tapintás, észlelés és a beszéd, a helyes hangsúlyozás, a mondatok tagolása mind összefügg az olvasással és az olvasott szöveg értésével. De az olvasás és szövegértés hanyatlásának az is oka, hogy a gyerekek, és persze a felnőtteket is, nagyon keveset gyakorolják az olvasást, szinte leszoktak róla: elveszi az időt a televízió, a videó és sok más egyéb elfoglaltság. Harminc éve még napi másfél órát, ma napi tíz percet tölt könyv mellett az átlagember.

– Mi a véleménye a szóképes olvasásról, illetve ennek tanításáról?

– Jaj… a főiskolán már tanultuk, de amikor tanítani kezdtem, nem a magyart választottam, hanem a „matekos” felét a tanítani valónak. Nagyon nehéznek tartottam a szóképes olvasás tanítását, szinte megrettentem tőle. De végső soron minden a pedagóguson múlik, azon, hogy hogyan tanít. A szótagolást semmiképp sem hagynám ki.

 –  A hagyományos olvasásnak, a betűkből és szótagokból álló „összerakósdinak” van-e szerepe az olvasáson kívül máshol is?

– Igen, a rész és a részekből összerakott egész viszonyának felismerése nagy jelentőséggel bír. Ezzel már az olvasástanulás előtt is találkozhat a gyermek, ha kirakós játékot vagy gyöngyfűzést játszunk vele. Az olvasás tanulása során először a betűkkel ismerkedik meg, amelyeket aztán sorjában letapogat a szemével; ezekből szótagok, aztán szavak állnak össze, majd az így létrejövő mondatokból kialakul tudatában az írott szöveg jelentése. Eközben megtanulja a részeket egésszé összeállítani, az egészben pedig fel tudja ismerni a részek szerepét. Ez a készség az olvasás mellett más téren is hasznára válik. Mert bármilyen bonyolult mozgást kell is elvégeznie például testnevelésórán – távolugrást vagy gerelyhajítást –, a mozgás elemi rész-mozdulatok sorozatából tevődik össze. A gyakorlat akkor lesz hibátlan, ha annak elemi részei is hibátlanok. A jól olvasó gyermek azonban a matematikában is erősödhet, hiszen a példamegoldás művelete éppen úgy gondolati elemek logikus összerakásából áll össze, mint az olvasás folyamata.

– Mintha a matematika ezektől igen távol esne…

– Nem ismeri azt a példát, amelyben a hajóskapitány korát kell kiszámítani? Elmondom. A hajó most kétszer annyi idős, mint a kapitány volt akkor, amikor a hajó annyi volt, mint most a kapitány. A hajó a kapitány születése előtt öt évvel készült. Hány éves a kapitány?

– Régen volt, mikor ilyen bonyolult matematikát tanultam…

– A megoldáshoz szükséges matematikai ismereteket a négy középiskolai év derekán már tanítják. Csak a szöveg van furfangosan megfogalmazva. Nézzük: a hajó kora legyen Hk, a kapitány kora legyen Kk. A második mondatból kiderül, hogy a kapitány öt évvel fiatalabb, mint a hajó, tehát felírhatjuk, hogy

Hk = Kk + 5

Most jön a lényeg, amely az első mondatban van elrejtve. E mondat leegyszerűsítve azt adja tudtul, hogy a hajó kétszer annyi idős, mint a kapitány volt öt évvel ezelőtt, vagyis Hk = 2(Kk - 5), a szorzás után:

Hk = 2Kk - 10

Van tehát két egyenletünk, melyekben a két bal oldal egyenlő, tehát a két jobb oldalnak is egyenlőnek kell lennie egymással:

Kk+5 = 2Kk-10

Az egyenlet rendezése után itt a megoldás:

Kk = 15

Vagyis tizenöt éves a kapitány. Amit akár fejben is ki lehet néhány perc alatt találni – ha értjük a szöveget.

 

 

Török András István

 

Megjelent: Szózat, 2006. december