2010. 06. 19.
„Odaadnám ezt a díjat bárki óhajtónak”
- Részletek
- Kategória: Agora
- Módosítás: 2010. június 19. szombat, 12:31
- Megjelent: 2010. június 19. szombat, 12:31
- Írta: Hunra_Admin
- Találatok: 2599
Cigány mese nyert a rádió pályázatán
Gabnai Katalin A jó élet című színdarabja nyerte a Magyar Rádió drámapályázatát. A győztes mű jutalma 2 millió forint. A zabolázatlan királyfiú története színpadi legenda zenére, táncra, óriásbábokra elgondolva, az európai roma hiedelemvilág és egy cigány palóc népmese motívumaival.
Az írói erő, a szépen kimunkált nyelvezet, a szórakoztató, mégis nagyon komoly hangulat – ennek köszönhető, hogy Gabnai Katalin nyerte az első díjat a Magyar Rádió drámapályázatán – mondja Solténszky Tibor. Az MR1 Kossuth Rádió Művészeti Produkciós Szerkesztőségének vezetőjétől, a zsűri tagjától megtudjuk: a bírálótestület döntése egyhangú volt. A második helyet és az ezzel járó 1,5 millió forintot Benedek Szabolcs, a megosztott harmadik helyet pedig Lanczkor Gábor és Péhl Gabriella nyerte, jutalmuk fél-félmillió forint.
A befogadottnál egyébként több pályamű érkezett, ezek egy részét azonban formai okok miatt el kellett utasítaniuk. A befogadott 413 művet először a szerkesztőség tagjai olvasták el, 46 szövegkönyv került tovább a Bereményi Géza, Gothár Péter, Marton László, Molnár Piroska, Radnóti Zsuzsa és Solténszky Tibor nevével fémjelzett zsűrihez. Mint a jeligék bontása után kiderült, ismert írók, színpadi szerzők, például Kukorelly Endre, Sultz Sándor, Szakonyi Károly is pályáztak – s bár a díjakat nem ők kapták, ez mégsem jelenti, hogy rádiójátékaik ne valósulnának meg: további kb. ötven-hatvan darab megvételéről tárgyal az MR a pályázókkal. A szerkesztőségvezető egyelőre nem tudja biztosan, mikor hallhatók a nyertes művek, amelyek jó részét a szerzőkkel együtt munkálkodva „rádiójátékosítani” kell, a díjazott négy darabból is három például színpadra íródott. A gyártás ősszel kezdődik.
2010. 06. 19.
13+1 „csajos” könyv a vébére
- Részletek
- Kategória: Agora
- Módosítás: 2010. június 19. szombat, 12:30
- Megjelent: 2010. június 19. szombat, 12:14
- Írta: Hunra_Admin
- Találatok: 4933
Mialatt párunk a tévé előtt gubbaszt, és nőként (tisztelet a kivételnek) nem érzünk késztetést arra, hogy vele együtt nézzük a focimeccseket, addig mi is elvonulhatunk, kezünkben egy tuti könyvvel. S ahhoz, hogy még könnyebb legyen válogatni a több, mint egy hete zárult Ünnepi Könyvhét újdonságaiból, az fn.hu összeállított egy kimondottan „csajos” könyvajánlót.
1. Gyina Rubina: A Leonardo-kézírásGyina Rubina – aki napjaink egyik legismertebb, Izraelben élő orosz írója – regényét három kulcsszó jellemzi: a cirkusz, a zene és a szenvedély. A könyvben a fantasztikus akrobatatudással és még fantasztikusabb gondolatolvasó képességgel rendelkező Anna történetét követhetjük nyomon. A regény főhőse gyerekkora óta tükörírással ír, kiváló érzéke van a matematikához és a fizikához, zseniális cirkuszi artista, ügyes kaszkadőr, ráadásul mindent tud a tükrökről. Anna akaratán kívül olyan információk birtokába kerül, amelyekről nem szeretett volna tudni. És hogyan bonyolódnak a kijevi és a moszkvai szálak Frankfurtban, Indianapolisban és végül Montrealban? Megtudhatjuk, ha követjük Annát és a tükröket!
2. Paulo Coelho: BridaA Coelho-rajongók közel egy éve vártak arra, hogy a brazil író újabb regényét a kezükbe kaphassák. Ez most végre megvalósult a Brida című művel, amelyet Coelho közvetlenül Az alkimista után írt. A regény egy fiatal nő történetét meséli el, aki fejest ugrik a boszorkányságba, és beleveti magát a különböző mágikus hagyományok megtapasztalásába. A Brida szerelemről és bátorságról szóló gyönyörű és misztikus történet. Coelho a könyvben olyan témákat dolgoz fel, amelyek régóta foglalkoztatják, mint például a Nagy Anya, a pogány vallások és a szerelem különböző felfogásainak kérdései. A főszereplő, Brida, egy fiatal és gyönyörű ír nő, az élet értelmét és az univerzum titkait kutatja. Találkozik egy bölcs férfival, aki megtanítja, hogyan győzze le a félelmeit, és egy érett nővel, aki megmutatja neki, hogyan táncoljon a világ rejtett dallamára. Mindketten meglátják a Bridában rejtőző különleges képességeket, de hagyják, hogy egyedül induljon felfedezőútjára.
3. Waris Dirie-Cathleen Miller: A sivatag virágaAki látta a májusban bemutatott A sivatag virága című filmet, ezúttal könyvben is átélheti a filmvászonra adaptált életrajzi regényt. Aki viszont nem látta, annak mindenképpen érdemes elolvasnia a szomáliai Waris Dirie megrázó vallomását. Megtudhatjuk, hogyan jutott el a világ egyik legkeresettebb modellje az észak-afrikai sivatagból, egy nomád kecskepásztor családból a divatlapok címlapjára és a divatbemutatók kifutójára. Waris Dirie rendkívüli személyiség, a világ tíz vezető topmodelljének egyike és az afrikai nők jogaival foglalkozó ENSZ-nagykövet. Waris kendőzetlenül tárja fel drámai fordulatokban és keserű tapasztalatokban bővelkedő életét: a megrázó gyermekkori traumától (5 évesen nemiszerv-csonkítást hajtottak végre rajta) egészen a modellé válásáig.
2010. 06. 19.
„A brókerek diktatúrájában csak két szín létezik”
- Részletek
- Kategória: Agora
- Módosítás: 2010. június 19. szombat, 12:10
- Megjelent: 2010. június 19. szombat, 12:10
- Írta: Hunra_Admin
- Találatok: 2405
– Mások a gyerekek ma és mások voltak 30-40 éve. Volt-e fegyelmezetlen kis nézője pályafutása alatt, akivel nem tudott mit kezdeni a színpadról?
– Negyvenkilenc év alatt soha nem kellett fegyelmeznem.
– Nagyon sok pedagógus irigyelheti ezért. Mi az Ön titka?
– Önfegyelmet gyakorlok, mióta fellépek, és ez kisugárzik a színpadról, de a tanári katedráról is a hallgatóság felé. Néha segít a Zsebtévéből jól ismert Hakapeszi Maki utódja. Persze csak akkor, amikor úgy látom, hogy a kis nézőim között van egy-két olyan gyerek, aki elvonná a társai figyelmét. Ekkor a majmot előveszem, s azt mondom neki: téged azért szeretlek, mert állat létedre szereted utánozni az embereket. Azért vagy itt, hogy megfigyeld, mi hogyan is viselkedünk. Ekkor körbenéz a bábu, majd újból hozzá szólok: látod, itt mindenki ember, egyedül csak te vagy állat. Ekkor kiszólok a gyerekeknek, vajon megengedik-e, hogy bent maradjon? A gyerekek kórusban kiáltják, igen. Felkérem a szimbolikus segítőtársamat, hogy ember és ne majom módjára viselkedjen, elvégre nem az őserdőben, hanem a színpadon van. Nem szeretném, ha egy ember őt utánozná, s állat módjára viselkedne.
– Szerepjáték?
– Társasjáték! És ettől kezdve nincs fegyelmezési problémám.
2010. 06. 19.
Közösségbe hív a könyvtár – interjú egy elhivatott könyvtárossal
- Részletek
- Kategória: Agora
- Módosítás: 2010. június 19. szombat, 12:02
- Megjelent: 2010. június 19. szombat, 12:02
- Írta: Hunra_Admin
- Találatok: 2510
– Végzettséged szerint nem készültél tudatosan erre a pályára, hogyan lettél mégis könyvtáros?
– Azt hiszem, a kényszer vitt rá, hogy könyvtáros legyek. Ezelőtt büfésként dolgoztam a Bolyai Líceumban, de nagyon nehéz volt a munka, és tudtam, hogy én ennél többre vagyok képes. Ez persze már a sokadik munkahelyem volt. Alapszakmám szerint állattenyésztő vagyok. A mezőgazdasági iskolát tudatosan választottam, a szüleim kétségbeesésére, hiszen nagyon szerettem. A forradalom után viszont az állami gazdaságok megszűntek, így nekem is munkahelyet kellett váltanom. Mondhatom, mindennel megpróbálkoztam, hogy eltarthassam magam, ilyenképp büféslány is voltam. Egy volt osztálytársam ajánlotta, versenyvizsgázzak a könyvtárnál meghirdetett üres helyek egyikére. Én pedig megpróbáltam, de nagyon féltem a vizsgától. Nagy megpróbáltatás volt, hiszen románul végeztem az iskolát, és magyarul is kellett vizsgázni, és igazán büszke vagyok, hogy sikerült. Most már lassan nyolc éve vagyok könyvtáros, az elején a gyerekkönyvtárban dolgoztam. Ott is nagyon szerettem, de ahogy a kövesdombi kirendeltségből a kolléga nyugdíjba vonult, kértem, hogy én vehessem át ezt a részleget, hiszen gyerekkoromban én is nagy szeretettel látogattam ezt a könyvtárat, nagyon jól érzem itt magam.
– Kinézetében sokkal barátságosabb a helyiség, mint valamikor volt, de milyen a könyvállomány?
– Mikor idekerültem, az volt az első dolgom, hogy átrendeztem a helyiséget, az ablakok elől eltoltam a polcokat, a könyveket újrarendeztem, és próbálom a könyvtár követelményei szerint rendbe szedni és rendben is tartani. Az állomány sajnos elég szegényes és nagyon régi. Vannak újabb könyvek is, de zömüket a kommunizmus ideje alatt nyomtatták, az utóbbi időkben nem igazán újítottak, főként ami a magyar nyelvű könyveket illeti. Ami még inkább elszomorító, hogy nincsenek megfelelő gyerekkönyvek. Most persze mindenhol azt hallani, hogy nincs pénz, de valamilyen megoldást mégiscsak kellene találni. Annyi gyereket idecsalogatunk, és amikor könyvet kérnek, nincs mit adnunk, régi szakadt könyvek kerülnek elő. Persze azok között is vannak értékesek, de nem adhatunk a gyerek kezében 30–40 éves kiadványokat. Akikre meg végképp haragszom, a politikusaink. Amikor választás előtti kampány van, senki egy szót sem szól a kultúráról, a könyvekről, a könyvtárról. Én próbáltam adományokat is gyűjteni, lakók hoztak be könyveket, de még mindig nem elég. Nem az, amire szükség lenne. A mai gyerek az állatokról szeret olvasni, enciklopédiákat lapozni, kísérleteket, felfedezéseket tanulmányozni. Ebből pedig nagyon kevés van, és azok is egy példányban, amit nem adhatunk ki.
2010. 06. 19.
Kultúrára szomjaznak a kocsmában
- Részletek
- Kategória: Agora
- Módosítás: 2010. június 19. szombat, 11:53
- Megjelent: 2010. június 19. szombat, 11:53
- Írta: Hunra_Admin
- Találatok: 2101
Szabó László kocsmáros Maurer Péter barátjával egyedülálló ötlettel rukkoltak elő: könyvtárat rendeztek be a kocsmában. Tervük bevált, hetente akár ötven könyvet is kikölcsönöznek a Gyopár söröző vendégei.
László (balra) és Gyula a gombász kézikönyvet nézik egy jó hideg sör mellett
Fotó: Kecskeméti Zoltán
– Lehet, hogy most a foci-vébé van főleg terítéken a betérők között, de ezzel együtt a gombász ismerettárat tartalmazó kézikönyvet is gyakorta kapkodják le a polcról. A nagy esőzések után rengeteg a gomba, és bizony a szedésnél nem lehet tévedni – mondta László. A vendégeknek viszont egy aranyszabályt be kell tartaniuk: „a kocsmában addig olvashatsz, míg az alkoholos befolyásoltság nem lesz úrra rajtad”.
2010. 06. 19.
Remete a könyvtárban
- Részletek
- Kategória: Agora
- Módosítás: 2010. június 19. szombat, 11:52
- Megjelent: 2010. június 19. szombat, 11:47
- Írta: Hunra_Admin
- Találatok: 2117
A fényképész
Bandi bátyám a virágok és fák szerelmeseként járta kis göcsörtös botjával a pilisi erdőket. Erdőben nevelkedett, már az édesapja is kertész volt mégpedig a szarvasi Pepikertben laktak. A legszebb hely, ahol ember megismerkedhet a természettel. Meg is maradt Bandi a fák, bokrok igaz barátjának, voltak ugyan gyermekei, kapcsolatai, de a kék ég, a föld, a nap, a hó tartották fogva a szívét és a kameráját, a többi dolog csak változó felhő volt a világ egén. Mert hát a Pilisen kívül a világ minden kertjét megörökítette fotóin, a Földet is bejárta.
A baltás ember
Egyik sétája közben egy baltás ember jött vele szembe. Köszöntötték egymást, mint udvarias férfiaknak illik, s szinte elmentek volna egymás mellett, ha az a balta nem zavarta volna meg a fák barátjának a gondolatait. Nem éppen mészégetőnek látszott a másik idős, nagyszakállú ágrólszakadt forma, a Pilis különben sem mészkő hegység, minek hát az a balta? Mint kevésszavú férfi, inkább a másik mellé szegődött, majd kiderül, milyen cél vezeti az erdőben az öreget.
Ha már együtt mentek, csak beszédben elegyedtek, és az idős favágónak is helyén volt a nyelve. Beszéltek időjárásról, az erdőről, az állatokról, majd pedig költészetről. A szakállas vándor kedvelte a költészetet mégpedig nemcsak az általános iskolában elsajátított kötelezőket, hanem a modern verseket is. Lassúbbodott Bandi beszéde, mert kaptatóra értek, köves, sziklás vad vidékre, csúszott a talaj, de társa fiatalos lendülettel beszélt és haladt, néha még felajánlotta a segítségét is, de hát egy férfiember nem fogad el segítséget, akkor se, ha csúszik a sárban a cipője.
2010. 06. 19.
Osztrák könyveket digitalizál a Google
- Részletek
- Kategória: Agora
- Módosítás: 2010. június 19. szombat, 11:41
- Megjelent: 2010. június 19. szombat, 11:41
- Írta: Hunra_Admin
- Találatok: 2074
"A tudás megőrzése és elérhetővé tétele mindig is a könyvtárak legfontosabb feladata volt. Ezt az alapelvet követi az Osztrák Nemzeti Könyvtár most, amikor a Google-lel közösen digitalizálja és online szabadon hozzáférhetővé teszi a teljes történelmi könyvállományát. Büszkék vagyunk arra, hogy ezzel a lépéssel egy további fontos lépést tehettünk a tudás demokratizálása felé" - jelentette ki dr. Johanna Rachinger, az Osztrák Nemzeti Könyvtár (ÖNB) főigazgatója. A program keretében a következő években az intézmény kereken 400 000 alkotása válik mindenki számára elérhetővé.
Rachinger kiemelte, hogy a Google-lel való együttműködésnek köszönhetően az ÖNB élő hidat képezhet a múlt öröksége és a modern információs társadalom igényei között. Az intézmény ezzel követi a Harvard, a Stanford és az Oxford Egyetem példáját, amelyek évek óta együttműködnek az óriáscéggel. Mivel a bibliotéka történelmi könyvállományát a világ öt legjelentősebb gyűjteménye között tartják számon, így a digitalizálás nem csak osztrák érdek. A tervek szerint a beszkennelt művek az Europeana rendszerében is hozzáférhetők lesznek.
A 6 évre tervezett projekt teljes digitalizálási költségeit a Google fedezi, az összeg körülbelül 30 millió eurót tesz ki, a költség könyvenként 50-100 euró. A 120 millió oldalnyi szöveget érintő szkenneléseket Bajorországban végzik majd. Max Kaiser projektvezető szerint a munkának köszönhetően az értékes alkotásokat meg lehet őrizni az utókor számára, azok nem sérülnek és akár többen is olvashatják vagy akár le is tölthetik egyszerre ugyanazt a dokumentumot vagy könyvet. Az ÖNB legrégebbi könyvei egyébként a 16. századból származnak.
Az Osztrák Nemzeti Könyvtár több évvel ezelőtt digitalizálni kezdte a legértékesebb dokumentumait. Az Austrian Newspapers Online (ANNO) program keretében például az egykori újságokat szkennelik be, míg az intézmény online képgyűjteménye több mint 300 000 digitalizált fotót tartalmaz.
2010. 06. 19.
Kincs, ami nincs
- Részletek
- Kategória: Agora
- Módosítás: 2010. június 19. szombat, 11:38
- Megjelent: 2010. június 19. szombat, 11:38
- Írta: Hunra_Admin
- Találatok: 2262
Sose feledje, a nyári szünidő igazi kincs! A vakáció alatt többet tanulnak a fiai, mint az iskolaévben – így okított vagy harminc évvel ezelőtt kisgyermekes édesanyaként egy bölcs öregember, az esztelen tanügyi reformokkal és kötelező ideológiai gyakorlatokkal megkeserített középiskolai tanár.
Régen is tudtam, ma még inkább tudom, nem a hivatásának szentelt negyven év megannyi pedagógiai kudarca fogalmaztatta meg vele e „rendhagyó” jó tanácsot – hogy legígéretesebb tanítványaiból lettek a nagybetűs életben a legveszedelmesebb svindlerek – hanem a tapasztalat: a tanügyi tiltások és állami fenyítések ellenére is megszervezett biciklitúrák, hegymászások, diáktáborok. A korlátozott szabadsággal és mesébe illő szegénységgel körülkerített 80-as években egyébként, bármily hihetetlen, nem is volt olyan nehéz megszervezni gyermekeink számára a programdús nagyvakációt. Igaz, az átlagos magyar családok álmai és vágyai is szerényebbek voltak, mint mostanság, és volt egy-két intézmény, ahonnan a szülő értelmes segítségre számíthatott.
A Magyar Televízió például a maga Szünidei matinéjával segített kéretlenül is – emlékeim szerint a hosszú iskolai szünet délelőtti tévéműsoraitól nem kellett félteni a gyermekeinket. Mindig futtattak pár három-hat éveseknek és hat-tizenkét éveseknek szánt sorozatot, hazaiakat és külföldieket is. Ismeretterjesztő összeállításokat, ötletadó magazinokat vetítettek, egyszóval volt mire építeni a napi egy-másfél órányi tévénézés utáni családi terveket. Valamiképpen még az egyébként kötelező ideológiai maszlagot is sikerült „kifelejteniük” a szerkesztőknek ezekből a délelőttönkénti műsorblokkokból, az „emberarcú szocializmus” reklámozása a nyári vakáció idején szünetelt.
2010. 06. 16.
Bartos Erika és 180 kérdés a napernyő alatt
- Részletek
- Kategória: Agora
- Módosítás: 2010. június 16. szerda, 07:43
- Megjelent: 2010. június 16. szerda, 07:43
- Írta: Hunra_Admin
- Találatok: 2931
Finy Petra: A doki-ügy
A sorozat előző darabjait (A tesó-ügy és Az ovi-ügy) nem ismerve vettük kézbe a jól forgatható, színes, vonzó rajzokkal ellátott kis kötetet. Azt hiszem, ez is az „aktuális” könyvek típusába tartozik – ha a gyerek épp oviba indul, beteg, testvére születik, születésnapja van vagy hasonló, akkor nyilván érdeklődve forgatja a Boribonok erről szóló darabjait, az Anna-Peti-Gergőket, a Tesz-Vesz Város Férc Emmájának mandulakivételéről szóló mesét vagy a régi jó „Már óvodás vagyok” címűt. Ilyen Finy Petra könyve is, a megfelelő pillanatban érdemes megvenni és a gyerek kezébe adni, akkor fogja igazán érdekelni, bár a rajzok miatt lehet, máskor is szívesen nyitja ki. A könyvecske jól és érthetően foglalja össze a leggyakoribb szituációkat a „mérős” és „balesetes” dokiktól a fogorvosig, vagy épp az állatorvosig (szerintem remek ötlet volt utóbbit is bevenni a felsorolásba). Talán az egyetlen, ami picit zavart, hogy a különben rendkívül tárgyilagos és földönjáró könyvecskébe bekerült néhány váratlan nyelvi lelemény, se én, sem a gyerek nem tudta hova tenni, miért hívja a köny fül-orr-régésznek a fül-orr-gégészt vagy testoszkópnak a sztetoszkópot. Ezen kívül viszont élvezettel forgatható akár az orvosi váróban is, míg a „dokik” valamelyikére várunk.
Pagony Könyvkiadó, 1650 Ft
2010. 06. 16.
A magyarok bevették Franciaországot
- Részletek
- Kategória: Agora
- Módosítás: 2010. június 16. szerda, 07:40
- Megjelent: 2010. június 16. szerda, 07:30
- Írta: Hunra_Admin
- Találatok: 2261
A magyar kultúrát nem lehet, és nem is szabad "beszorítani" kizárólagosan Magyarország területére. Ezt mutatják a hét kulturális eseményei: Párizstól Bukaresten át Rodostóig számtalan helyen felbukkant a magyar kultúra.
Június 11-én a francia szenátus épületében (Franciaország törvényhozásának felső háza) tartottak trianoni megemlékezést. Az tudományos konferencia szervezője Catherine Horel történész volt, aki a Magyar Tudományos Akadémia múlt heti rendezvényének lebonyolításában is jelentős szerepet vállalt. Az előadássorozaton francia, szlovák, román tudósok mellett Ablonczy Balázs és Romsics Ignác is megosztotta kutatásainak eredményeit a mindenki számára nyitott konferencia közönségével.
Ezzel párhuzamosan Rodostóban, a 46. Cseresznyefesztivál keretében tartottak magyar napot. A 2003 és 2011 között évente megrendezendő esemény apropóját a Rákóczi-szabadságharc 300 éves évfordulója nyújtja Gyenge András isztambuli főkonzul elmondása szerint. A Rákóczi-emlékházban bemutatták Hóvári János történész, turkológus, diplomata Törökországi emlékek és tanulságok, valamint Beszédes Kálmán Rodostó magyar képírója című kötetét. Az utóbbi könyv grafikáiból kiállítást is rendeztek.A helyszín megválasztása nem véletlen, hiszen 1717-ben III. Ahmed szultán meghívására érkezett ebbe a városba – és maradt itt élete végéig – Rákóczi fejedelem mintegy 40 társával.
Beszédes Kálmán (1839-1893) Münchenben tanult az akadémián festészetet és grafikát, majd Széchenyi István fia, Ödön meghívására Isztambulba utazott. 1878-tól haláláig, 1893-ig Isztambulban élt és részt vett az ifjabb Széchenyi által megalapított tűzoltóság dolgozóinak képzésében.
A héten nyitották meg a RomExpo területén a romániai BookFestet. Ennek keretében pedig, a bukaresti Magyar Kulturális Intézet (MKI) és a debreceni Alföldi Nyomda jóvoltából magyar könyvek is bemutatkoztak. Csütörtökön (június 10.) az egyik pavilon vendége maga Esterházy Péter író volt, aki az új interjúkötet dedikálása után átvette a Román Állam Kulturális Érdemrendje kitüntetést.
2010. 06. 16.
Elásott 56-os fotók kerültek elő Kaposváron
- Részletek
- Kategória: Agora
- Módosítás: 2010. június 16. szerda, 07:27
- Megjelent: 2010. június 16. szerda, 07:27
- Írta: Hunra_Admin
- Találatok: 2284
Szenzációs fotóleletre bukkantak az Együd Árpád Művelődési Ház bontási munkálatai során. A föld alól egy dunsztosüveg került elő, tele 56-os és 2. világháborús fotókkal. A képeket Varga Róbertnek a Megyei és Városi Könyvtár igazgatójának juttatták el.
– Igazi ritkaságnak számítanak a felvételek – mondta Varga Róbert. – Egy részük az 1956. október 31-i nagygyűlésen készült, a Petőfi téren, illetve a Nagytemplom melletti területen. Nem tudjuk, hogy a 6x9-es amatőr felvételeket ki készíthette, és mikor rejtette el őket. A képeken szereplők közül néhány személyét sikerül beazonosítani, de a személyazonosításhoz a nagyközönség segítségét is kérjük. A képek a honlapunkon megtekinthetőek lesznek.
Az 1956-os forradalom után hajtóvadászatot indítottak a fotósok ellen. Nyomozták, hogy a fényképeket ki ellen lehet bizonyítékként felhasználni.
Azt tartja a fáma, hogy például Király Béla amikor nála is látogatást tett az ÁVH a negatívokat valami vegyszerbe dobta bele, hogy ne lehessen előhívni őket. Ebből az időszakból nagyon kevés fénykép maradt ránk. Olyan tények, emlékek hordozói a most megtalált fényképek, amiket csak a történelem könyvekből ismerünk.
sonline - barikad.hu
Megjelent: barikád.hu, 2010-06-11 11:45 (http://barikad.hu/node/55195)További cikkeink...
Levelezési cím:
Magyar Olvasástársaság
Pompor Zoltán, elnök
1123 Budapest Kék Golyó u. 2/c
Magyar Olvasástársaság • Hungarian Reading Association
1827 Budapest, OSZK Budavári Palota, F épület
Számlaszám: 11600006-00000000-40427461 • Adószám: 18007019-1-41
László Bandy az „Égig érő mesefa” alkotója, nemrég ünnepelte 70. születésnapját.
>> Ez alkalomból beszélgetett vele lánya, László Anikó, a Százhalombattai Hírtükör munkatársa. <<
A NÉPMESE NAPJA
Vonalban
Oldalainkat 356 vendég és 1 tag böngészi
