Kölcsönözz embert

Részletek

Kategória: Agora

Módosítás: 2010. augusztus 04. szerda, 02:06

Megjelent: 2010. augusztus 04. szerda, 02:02

Írta: Hunra_Admin

Találatok: 2050

Kölcsönözz ki egy embert, akit olyasmiről kérdezhetsz, amit valószínűleg nem volt és nem is lesz alkalmad megtapasztalni – nagyjából ez az Élő könyvtár projekt lényege, ahol például volt elítélt, homoszexuális vagy cigány „könyvet” is lehet kölcsönözni. A projekt Európában már jó ideje, Romániában néhány éve működik, Kolozsváron viszont tegnap szervezett először Élő könyvtárat a helyi önkéntesközpont.

Bővebben: Kölcsönözz embert

Értelmes könyvek, olcsó áron

Részletek

Kategória: Agora

Módosítás: 2010. augusztus 04. szerda, 01:55

Megjelent: 2010. augusztus 04. szerda, 01:55

Írta: Hunra_Admin

Találatok: 2039

"Hittük, hogy országunkban óriási tömegek olvasnak majd értelmes könyveket, alacsony áron. És mindent erre tettünk fel" - mondta Sir Allen Lane angol könyvkiadó, aki hetvenöt éve, 1935. július 30-án indította útjára az első modern zsebkönyvsorozatot Penguin Books elnevezéssel.

Abban az időben az olvasás nem volt olcsó mulatság, ehhez vagy sok pénzzel, vagy könyvtári olvasójeggyel kellett rendelkezni. Akadtak persze elérhető árú fűzött könyvek is, de az olcsó külső olcsó tartalmat takart.

A Penguin története a legenda szerint 1934-ben kezdődött, amikor Allen Lane könyvkiadó egy Agatha Christie birtokán töltött hétvége után hazafelé tartva olvasnivaló után kutatott az exeteri vasútállomáson. Legnagyobb csalódására a választék mindössze újságokból és viktoriánus regényekből állt, így unatkoznia kellett a vonaton. Ekkor találta ki, hogy olcsó és minőségi irodalmat ad az emberek kezébe, amit nemcsak könyvesboltokban, hanem a pályaudvarokon, dohányboltokban, sőt akár automatákból is meg lehetne venni.

A pondró, akiről leették az almát

Részletek

Kategória: Agora

Módosítás: 2010. július 24. szombat, 15:44

Megjelent: 2010. július 24. szombat, 15:44

Írta: Hunra_Admin

Találatok: 2323

Berniczky Éva: Várkulcsa. Magvető, 2010, 192 oldal, 2490 Ft

„Mielőtt kitalálhattam volna a főmosómestert, összeakadtam eleven másával. Sajnos hajlamos vagyok a találkozások elkapkodására, valami kóros türelmetlenséggel keltem életre fikcióimat.” Ezzel a vallomással kezdi Berniczky Éva egyik novelláját, a Jégármányt, mintha kulcsot szeretne adni az olvasónak saját írói világához. Azt azonban, hogy álkulcsról van-e szó vagy valódiról, nem olyan könnyű eldönteni.

Igaz, hogy a város nevét sosem írja le a szerző, de a tavasszal menetrendszerűen kiáradó Ung folyótól a Puskin szobron át a város feletti kopár dombon álló kórházig biztosak lehetünk benne, hogy minden helyrajzi részlet stimmel, a Várkulcsát is használhatnánk bédekkernek, ha Ungvárra utazunk, akár a valóságban, akár a képzeletünkben. (Már ha jobban szeretjük a bédekkereket a kortárs költők műveinél, mint Kalabiska, a Pingvin a Piazza dei Signorin nagyszakállú műfordító főhőse, aki az utóbbiakat ki nem állhatja, az előbbiek viszont a munka mellett el is szórakoztatják.) A kiindulópont, ahonnan az elbeszélő szemlélődik, még ennél is konkrétabban meghatározott, ez pedig a várhegy. Berniczky Éva egy interjúban elmondta, hogy ezt a környéket járja körbe a novellákban, a helyszínt ismerőknek pontosan végigkövethető módon. Nem érdektelen információ ez, és sok minden beszűrődik a szövegekbe a határon inneninél jóval keservesebb életkörülményekből. „A nyugdíjas stopposok kezéből kinövő szatyrok réges-rég felvették a cigarettablok és a vodkásüveg formáját” – hogy csak egy példát idézzek. Mindez azonban tényleg csak a kiindulópont. Ha Berniczky Éva történetesen a veszprémi vagy az esztergomi várhegyről szemlélné az őt körülölelő világot, írásai lényegén ez biztosan nem változtatna. Az ellesett, mindennapi történetekből és szereplőkből ugyanis már az írói képzelet formál egy másik, a fikciót a rögvalóval ötvöző, megemelt valóságot.

A szerzőnek ez a második önálló novelláskötete A tojásárus hosszúnapja (2004) után, 2007-ben pedig egy regényt publikált, Méhe nélkül a bába címmel. Annak ellenére, hogy érezhetően a novella műfaja áll a legközelebb írói alkatához, az olvasó szemszögéből nézve ezek a történetek egyetlen, végtelen szőnyegként továbbszőhető anyaggá állnak össze. A Várkulcsa húsz novelláját végigolvasva sem az egyes novellák maradnak meg az emlékezetben, hanem az egész együtt, az írásokból kirajzolódó világ és világszemlélet. Ezeket a novellákat nem lehet csak úgy, egyszerűen elmesélni. Jegyzeteimbe belepillantva ilyesfajta összegzéseket találok: a süket bádogosék kenyér- és késdobálási mániája (Várkulcsa); a nagyon magas és vak poloskaidomár ikerpár (Rovarírás) vagy Kacsala bácsi egeret fog (Elefantiázis). A néhány szóban összefoglalható vagy csak nagyon körülményesen elmesélhető történetnél sokszor fontosabbak a karakterek. Erre utal, hogy a kötetcímhez egy alcímet is fűztek: „mesterek, kóklerek, mutatványosok, szemfényvesztők”; és ez az alcím nagyon pontosan jellemzi az egyes novellákban felvonuló, korántsem szürkének és hétköznapinak ábrázolt szereplőket. Legtöbbjükre köznapi értelemben pontosan ráillik a „na, ennek sincs ki a négy kereke” szólás, de ha szebben szeretnénk fogalmazni: egészen különös és egyedi alakok. Pedig ők is csak boldogulni akarnak, ahogy lehet.

Bővebben: A pondró, akiről leették az almát

Merlin és PingPong szülőanyja

Részletek

Kategória: Agora

Módosítás: 2010. július 24. szombat, 15:38

Megjelent: 2010. július 24. szombat, 15:38

Írta: Hunra_Admin

Találatok: 2285

Teknősök, lovak, macskák, főleg pedig nyulak– a „biológus-meseíró” Ági Kiss otthonában és munkájában is komoly szerepet kapnak az állatok. Pedig a nap jelentős részét egy ridegnek tartott washingtoni pénzintézet irodaházában tölti.

Családi archívum

Merlin, Kelet-Afrika egyetlen, honosított angóranyula (immár: nyugodjék békében!), PingPong, a macska, Mzee, a világ talán leghíresebb teknőse, akinek Owen, a víziló a barátja – tegye fel a kezét, aki rendszeresen kap még állattörténeteket, fotókat hivatalos világbankos e-mail címről! Küldőjük, Ági Kiss is csak addig tűnik a sokat bírált nemzetközi pénzintézet átlagos alkalmazottjának, amíg el nem kezd mesélni. Történeteinek pedig nyilvánvaló előnyére válik, hogy nem hitelekről egyeztet állami vezetőkkel, dossziéval a hóna alatt, hanem szó szerinti terepeken is dolgozhat a Világbank vezető ökológusaként. Lóháton jár Kazahsztánban, Kenyában szafariparkok környezetbarát infrastruktúrájának kialakításában segített. Nemcsak a pusztító emberi kézre kellett ott figyelni, de például arra is: az elefánt se ehessen meg mindent. Ági Kiss az előző ezred végén hosszú esztendőket töltött a kelet-afrikai országban. Utánaolvasok kicsit Kenyának, milyen is lehetett ez a közeg. Szerencsére éppen ezzel az országgal foglalkozik Amerika vezető külpolitikai folyóirata, a Foreign Affairs minapi számának nyitó írása. Nos, Kelet-Afrika egykori bezzegországát elöntötte a korrupció, az erőszak és a politikai gyanakvás; nem véletlen, hogy Obama amerikai elnök kihagyta édesapja szülőhazáját, amikor útba ejtette a fekete kontinenst. Ági Kiss visszaemlékszik egy repülőúton fél füllel hallott beszélgetésre, amelyben a helybéliek szkeptikusan nyilatkoznak a nemzeti parki hálózatot, az ország egyik fő bevételi forrását fenntartó vadhatóság – egyébként fehér bőrű kenyai – vezetőjének jövőjével kapcsolatban. Senkinek nem tömte meg ugyanis a zsebét. Nem is volt sokáig maradása.

Állati randevúk és aratási ünnep

Részletek

Kategória: Agora

Módosítás: 2010. július 24. szombat, 15:36

Megjelent: 2010. július 24. szombat, 15:32

Írta: Hunra_Admin

Találatok: 2313

Állatsimogatást és ismeretszerzést, izgalmas meséket és aratóünnepi fesztivált ajánlunk nektek a hétvégére.

A kisebbekre mese vár a Lánchíd lábánál és a Margitszigeten, de az Állatkert népszerű programjáról se maradjatok le. Az állatsimogatás mellett rengeteg izgalmas és tanulságos élmény vár rátok, hogy tartalmasan tölthessétek az egész napot. Csak egy ugrás Gödöllő, ahol Babatvölgyi Aratási Ünnep olyan eseményekkel kedveskedik nektek, ami nagyon sok városi gyermek életéből kimarad. A színes gyermekprogramok mellett betekintést nyerhettek az aratási munkálatokba, a kenyérsütésbe, és emellett a bio ételek vásárából csipetnyi egészséges életmódot is hazavihettek magatokkal.

Mese: Szomorú királykisasszony
Budapest, Lánchíd, Zenepavilon – július 24. 11 óra

Az aranyszőrű táncos bárány és a hozzáragadott falu népe, valamint a szomorú királykisasszony megvigasztalására összegyűlt királyfik, grófok és egyéb "gyüttmentek" tanulságos történetét élő meseszóval, nyitható-csukható papírszínházával adja elő a Bábakalács Bábszínház – kicsik és nagyon mulattatására.

Légy ott! – Állati randevúk
Budapest, Fővárosi Állat- és Növénykert – június 14-augusztus 29. minden nap 10-17 óráig

In Memoriam Molnár Tamás

Részletek

Kategória: Agora

Módosítás: 2010. július 24. szombat, 15:30

Megjelent: 2010. július 24. szombat, 15:30

Írta: Hunra_Admin

Találatok: 2238

Molnár Tamás Budapesten született 1921-ben, de iskoláit Nagyváradon végezte román nyelven. Édesapja akaratából 1940-ben Belgiumba költözött és ott kezdte el felsőbb tanulmányait francia nyelven. A háború végnapjaiban őt is internálták, ezért Molnárnak közvetlen tapasztalata volt a dachaui koncentrációs tábor hétköznapjairól. A háború után előbb Brüsszelbe, majd Budapestre utazott, de szüleit már nem találta életben. Egy nyilvános felhívásnak engedve bevándorlási engedélyért folyamodott az Egyesült Államokba. 1950-ben doktorált a Columbia Egyetemen francia eszmetörténetből, majd különböző egyetemeken dogozott élete nagy részében francia irodalmat, történelmet és filozófiát tanítva.

Molnár Tamás az amerikai ókonzervativizmus három élő nagyságának egyikeként távozott közülünk. E jelentős személyek közül a másik kettő Lukács János (John Lukacs) és Kékes János (John Kekes). Ebben a környezetben bőven találunk jelentős személyiségeket, mint amilyen Russell Kirk, Mircea Eliade, Leo Strauss vagy Eric Voegelin. Molnár az intézmény filozófusa volt. A spekulációtól némiképp idegenkedve, ám vonzódva a hagyományok megtartó erejéhez az intézmény szabályozó jellegében, politikai szerepében bízott. Ezért is volt oly fontos számára az egyház, egyáltalán a tradicionális rend eszmeisége. Élete derekán találta meg hűséges párját, Ildikót, aki haláláig beszélgetett vele, kísérte utazásai során, és gondozta súlyosbodó betegségében.

Molnár Tamás életművűt kiértékelni az utókor feladata. Könyvei a nyugati világ könyvtáraiban megtalálhatók angolul, franciául, magyarul, lengyelül, spanyolul, németül, horvátul, s még néhány további nyelven. Legjelentősebb az 1961-ben megjelent The Decline of the Intellectual (Az értelmiség alkonya) c. könyve, amellyel jelentős visszhangot váltott ki. Nemzetközileg a legnagyobb figyelmet Sartre: Ideologue of Our Time (Sartre, korunk ideológusa, 1969 és több további kiadás) c. esszéje érte el, amelyet sok nyelvre lefordítottak. Az 1990-es évektől sorozatban jelentek meg magyar nyelvű írásai, aminek következtében 2000-ben megkapta az állami Széchenyi-díjat, illetve 2002-ben a Stephanus-díjat.

Számos hazai publikációjának köszönhetően Molnár az egyik legismertebb konzervatív gondolkodó idehaza. Írásait széles körben olvassák, noha az akadémiai filozófiai életben kevéssé találhatta meg a helyét. Ez utóbbi oka kritikus viszonyulása a baloldali ideológiákhoz. Sokakat ismert és sokan ismerték őt, ám mégsem vált tartósan egyik közösség ünnepeltjévé sem. Ha a tervek szerint hagyatéka hazakerül és megkezdődik feldolgozása, világossá válhat, hogy az elmúlt évtizedek egyik legizgalmasabb, legtöbb helyen megfordult intellektuális vándorával van dolgunk, aki a világot és önmagát leginkább franciául gondolta el. Ám Molnár Tamás magyarnak született, megtartotta anyanyelvét, és igazi recepcióját tekintve, élete utolsó két évtizedében Magyarországon találta meg gondolkodásának legtermékenyebb talaját.

Mezei Balázs
mezeibalazs.blogspot.com - barikad.hu

Megjelent: barikád.hu, 2010-07-23 01:34 (http://barikad.hu/node/57917)

Strandregény, olvasóliget

Részletek

Kategória: Agora

Módosítás: 2010. július 24. szombat, 15:28

Megjelent: 2010. július 24. szombat, 15:24

Írta: Hunra_Admin

Találatok: 2111

Milyen könyveket viszünk magunkkal a nyaralásra?

Kertész Imre azt írta egy helyütt, hogy ő Kantot olvasott nyáron, a strandon. Mások szerint a július–augusztus a lektűrirodalom évadja. De hát különbözőek vagyunk. Még abban sem értünk egyet, hogy vízparton vaskos regényt, vagy könnyed, néhány órás élményt nyújtó könyvecskét érdemes-e olvasnunk.

Kantot inkább csak Kertész Imre olvas a zöldben
Reviczky Zsolt James Joyce Dublini emberekjével a kezében utazik-e idén Írországba, vagy beéri egy vékonyka útikönyvvel? Egyáltalán, szívesebben visz magával a nyaralására olyan könyvet, amely az ön célországában vagy városában játszódik, netán a helyszín bestsellerét preferálja? Ossza meg velünk választási szempontjait, s mi közreadunk ebből egy válogatást – hirdeti a francia Le Monde nyár eleje óta. No igen, a lapok jól tudják, hogy a forró nyári napokon megcsappan az érdeklődés a világ dolgai, a gazdasági krízis, a válságövezetek robbantásai iránt, az emberek szórakozni, kikapcsolódni vágynak. De ebben is el kell kísérni az olvasót, hogy aztán szeptemberben visszataláljon kedvenc lapjához.

Régen megdőlt a tévhit, hogy a turista nyaraláskor a pénzét szállásra, evés, ivásra költi, hogy napra, fürdőzésre, sétára vágyik, s betűre a legkevésbé sem. Ha így lenne, nem élné virágkorát a strandkönyvtár. Nem állítom, hogy az ötlet Franciaországból származik, azt viszont biztosan tudom, hogy a nem éppen üdülőövezetnek számító Nord Pas de Calais-ban tizenkilenc éve megy a könyvtár az olvasó után. Kezdetben csak a strand bejáratáig követte, ma már a nagyobb parkokban, tengerparti sétányokon, sőt a sétahajókon is olvashat, akinek erre szottyan kedve. S a divat itthon is követőkre lelt. Nagyon is. Tavaly már író-olvasó találkozót is rendeztek a balatonalmádi strandon. Kezdetben talán feszengtek a fürdőgatyás, bikinis érdeklődők, de az Olvasóliget szervezésében érkezett két íróvendég, Péterfy Gergely és Podmaniczky Szilárd hamar föloldotta a görcsöt. A híradások szerint Péterfy felidézte a gyerekkori Dunakanyar mentális klímáját, melyben a keresztény középosztály sajátos, elfojtott, sűrű közeget alakított ki maga körül a kádárizmus fedője alatt. Podmaniczky meg azt fejtegette, hogy amióta megosztja az életét Szeged és Boglár között máshogy kezdett az íráson gondolkodni. Más lett az alkotás tempója.

Jó, jó, de mondjuk meg végre, milyen könyvet érdemes a vízpartra vinni? Sultanus Beatus nyári tárcaíró állítja, hogy a strand a kisregény helye, a néhány órás olvasmányoké, a legfeljebb egy-két délutánra nyújtott történeteké. Itt van például Alessandro Bariccótól a Selyem vagy a korábbi Tengeróceán, amely „olyan finoman simogat, mint a naptejet elkenő kéz”.

A szakember mást mond. Rados Richárd, a Jaffa Kiadó tulajdonosa, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének elnökségi tagja kétli, hogy vannak téli és nyári olvasmányok. Az viszont igaz, hogy az emberek télen, karácsony előtt és nyáron, üdülésre készülődvén vásárolnak leggyakrabban könyvet. A különbség a kettő között az, hogy míg a téli könyvvásárlás általában ajándék, addig nyáron többnyire magunknak veszünk könyvet, kifejezetten vakációs célzattal. Ha pedig magunknak, akkor a saját ízlésünknek, érdeklődési körünknekmegfelelően választunk. Kantot ugyan, Kertésszel ellentétben, ritkán viszünk magunkkal a vízpartra, de nagyregényeket igen. Minél vastagabb a „strandregényünk”, annál tovább tart minket a hatása alatt, lebilincsel, olvassuk délben a napernyőnk alatt, és éjjel, a paplan alá bújva, hogy mások szemét ne bántsa a fény. A bikinis lányok persze valamilyen romantikus szerelmi történetet olvasnak legszívesebben – a Jaffa Kiadó pár éve kifejezetten „strandregényként” reklámozta Jilly Cooper akkori sikerkönyvét –, de azzal semmiképpen sem lehet egyetérteni, hogy a nyár, a strand, a vízpart ellene szólna az igényes irodalomnak. Azt pedig már az üzletember mondatja Radossal, hogy a nyár, számos tévhittel ellentétben, jó szezonja a könyvesszakmának.

Seres Attila

Megjelent: Népszabadság Online, 2010. július 23. (http://nol.hu/lap/kult/20100723-strandregeny__olvasoliget)

Per lesz Kafka peréből

Részletek

Kategória: Agora

Módosítás: 2010. július 24. szombat, 15:03

Megjelent: 2010. július 24. szombat, 15:03

Írta: Hunra_Admin

Találatok: 2113

A Google és a tudományos keresés

Részletek

Kategória: Agora

Módosítás: 2010. július 24. szombat, 14:50

Megjelent: 2010. július 24. szombat, 14:50

Írta: Hunra_Admin

Találatok: 2154

A népszerű internetes kereső nem csak az átlagembereknek, hanem a tudósoknak is komoly segítséget nyújt és alapvetően megváltoztatta a tudományos keresési gyakorlatot.

A Google-t az egyetemek, illetve a kutatóintézetek hallgatói és oktatói is előszeretettel használják, annak ellenére, hogy a mindennapi életben megfelelő találatok a tudományos munkákhoz nem mindig elegendőek. A konszern által alkalmazott úgynevezett hierarchizálási elv a hiperlinkeken alapul. Ez azonban nem feltétlenül jó megoldás a tudományos kutatásoknál. Rene König, az Osztrák Tudományos Akadémia Bécsi Technikai Következménybecslő Intézetének (ITA) munkatársaként az Interactive Science kutatóprojektben dolgozik. A szakember és Michael Nentwich közös jelentést készítettek a Google-ről, a Goole Scholar és a Google Books programokról.

"A Google által alkalmazott úgynevezett hierarchizálási elvvel az a probléma, hogy a vállalat által felállított fontossági rangsor nem feltétlenül egyezik meg a tudományos rendszerekben lévő rangsorral. A fiatalok számára nehéz annak megbecslése, hogy melyik találat fontos és melyik nem. Sok hallgató és tudós semmit sem tud arról, hogy miként működik a Google és hogyan alakulnak ki a megmutatott keresési eredmények. A működési elv az indexálásra épül. A fő hierarchizálási elv pedig a Page Rank, amely a linkelésen alapul."

"A hivatkozásokat viszont bárki elhelyezheti, nem csak a szakértők. Ebből adódik, hogy a találatok rangsorolása nem a tudományos szempontok alapján valósul meg. A kereső használatának hatásait nehéz felbecsülni. Sokan említik például az egyetemek "elgooglesedését", amivel arra utalnak, hogy a hallgatók nem képesek helyesen értékelni az információkat és azoknak csak egy részét adják vissza" - mondta Rene König.

Bővebben: A Google és a tudományos keresés

A mumpszos Csipkerózsikától a sunyi szúnyogig

Részletek

Kategória: Agora

Módosítás: 2010. július 13. kedd, 09:59

Megjelent: 2010. július 13. kedd, 09:50

Írta: Hunra_Admin

Találatok: 2271

Ragyogj, mint egy virágtündér! 

A tavaly kiadott Virágtündérek - Varázslatos ajtók című könyv folytatásaként jelent meg ez a kiadvány, amely nemcsak könyv, hanem igazi kincsesdoboz. Bár kívülről nem látszik, lapjai közül karton varázspálca, karperec, nyaklánc, tiara és tündérszárnya varázsolható elő. A könyv a virágtündérek világába enged bepillantást, akikről kiderül, hogy csillámos szárnyuk van, imádnak éjszakai pizsamás bulikat rendezni, hogy a buli után nem felejtenek el rendet rakni, szeretnek bálba járni, mindig segítenek egymáson, jólelkűek, és ha boldogok, ragyogni kezdenek. A kötet arra buzdítja kis olvasóit, hogy ők is viselkedjenek úgy, mint a virágtündérek, és ragyogni fognak. Lányaim először összevesztek a karton karkötőn, amit sikerült el is szakítaniuk, az olvasás után pedig a legnagyobb békességben álltak neki virágtündérest játszani.

Egmont Kiadó, 2010.
4999 Ft

Lackfi János: Ugrálóház

Az Ünnepi Könyvhétre megjelent verses-mondókás könyvecske, melynek írója a József Attila-díjas Lackfi János, az óvodás-kisiskolás gyermekekhez szól. Az ötgyermekes költő a gyermekvers-írást örömzenéléshez hasonlítja, verseit pedig ciklusokba rendezte a könyvben, melyet Kállai Nagy Krisztina rajzai illusztrálnak. A versek témái az óvodások mindennapi életének mozzanatai, úgy mint öltözés, hajmosás, körömvágás, evés, pelenkázás. Ötéves lányom kedvence a Csípős vers, amely így kezdődik: „Hej, ez a szúnyog/igazán undok/hej, ez a szunyi/igazán sunyi.

Egmont Kiadó, 2010.
2699 Ft