Fogkefe és irodalom
- Részletek
- Írta: Hunra_Admin
- Kategória: Agora
- Találatok: 3231
A Könyvkelengye a Bod Péter Megyei Könyvtár és Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hivatalának programja. A 2010. április 20. után világra jött sepsiszentgyörgyi újszülöttek román vagy magyar nyelvű, 3 éves korig szóló könyvcsomagot kapnak ajándékba, az olvasással kapcsolatos útmutató kiadvány és könyvtári belépő kíséretében. A kezdeményezés az olvasásra nevelést szolgálja a szervezett oktatásba való bekerülés előtti korban, erősíti zsenge kortól a könyv iránti érdeklődést, szorgalmazza az értelmes és kellemes szülő–gyermek együttlétet, érdekeltté teszi a szülőt és távlatilag a gyermeket is a könyvtár szolgáltatásai és mai szerepe, haszna iránt.
Közel 140 család élt eddig a lehetőséggel, őket hívták meg ezalkalommal a könyvtárba. A találkozó mottója egy Parti Nagy Lajos idézet: „ Kell, hogy a gyerekek lássanak sok könyvet, hogy legkisebb korukban egyék meg, tépjék szét, rajzoljanak bele és legyenek megszidva érte, hogy belerajzolnak, és megdícsérve, hogy milyen szépet rajzoltak és így tovább. Eleinte a fogkefével sem tudnak mit kezdeni, azután belegyakorlódik, beleevidenciálódik a szájukba.” Nem lehet elég korán kezdeni tehát!
Amíg a szülők cirógatták gyerekeiket, és Pásztor Boglárka pszichológus jó tanácsait hallgatták, arról érdeklődtem, kik a legkeresettebb szerzők. Nógrádi Gábor, Bartos Erika, Marék Veronika, Meg Cabot, Thomas Brezina, Patricia Schöder, Christine Nöstlinger, Jacqueline Wilson, Anthony Horowitz, Fejős Éva, Vámos Miklós, Stieg Larsson svéd krimiíró csak néhány név a legkedveltebbek köréből. Franceska Simon-könyv kb. negyven darab van, ebből egy volt a könyvtárban, a többi mind ki van adva.
Reportofonvégre kaptam Szonda Szabolcsot is, a könyvtár igazgatóját:
Mit jelent 2011-ben könyvtárigazgatónak lenni?
Hmmm... Hát mindenképpen egy nagyon szerteágazó munkát jelent. Változatosabbat, mint amire én magam számítottam két és fél évvel ezelőtt, mikor belevágtam. Mert lényegében az, amit mi főcélként követünk a könyvtárral, hogy minél több területen, minél több témakörben tudjunk érdekes, vonzó dolgokat kínálni a közönségnek, az képeződik le az én koordináló, szervező, kapcsolattartó munkámban is. Amellett, hogy vannak a hagyományos könyvtári szolgáltatások, aminél ugye szintén van egy olyan folyamat, hogy fel kell zárkózni az országos, sőt az európai normákhoz, vannak olyan kezdeményezéseink, amelyek inkább informáló jellegűek. Azt tapasztaljuk, hogy nagyon sokan fordulnak hozzánk tájékoztatásért. Ez lehet kulturális, de egyszerű, hétköznapi információ iránti igény is. Ezzel nincs is semmi baj. Kezd bejönni nálunk is az, ami a legtöbb nyugati országban már jóideje ismeretes, hogy a könyvtár tájékozódási, szellemi központja egy közösségnek. Erre kell nekünk nap mint nap folyamatosan felkészülnünk. Ha bejön valaki, érdeklődik valamiről, mi nem engedhetjük el válasz nélkül. Ha nem is tudunk pontos, kielégítő választ adni, legalább a témában illetékesekhez kell irányítsuk. Szintetizálva: egyrészt, kell figyeljünk a belső dolgainkra, arra, hogy hogyan működünk, mert az mindig kihat másra is, másrészt pedig minél intenzívebb, gazdagabb kapcsolatot kell ápoljunk a közönséggel. S ennek legjobb formája a különböző kulturális programok, közönségtalálkozók stb. , melyeket vagy mi szervezünk, vagy otthont adunk nekik. Évente 40-50 ilyen alkalom jön össze, ami szinte heti rendszerességet jelent. Ami nem rossz. Mozgókönyvtárat is működtetünk, óvodákba, iskolákba járunk, olvasómaratonokat szervezünk. Ha néha okoz is egy kis fejfájást, hogy túl zsúfolt a program, mi örülünk. Jó érzés, hogy nem hiábavaló, amit csinálunk, és, hogy nincs pangás.
Megalapozottnak véli azt az általános vélekedést, hogy a fiatalok nem olvasnak?
Úgy gondolom, ez egy elnagyolt vélekedés, hogy „a diákok”. Az bizonyos, a felméréseink is alátámasztják, hogy van egy életkor, amikor van egy szakítópróba a gyerek és a könyv kapcsolatában. Az óvodások, kisiskolások körében rendszeres a könyvtárlátogatás, stabil ez a kapcsolat, a kamaszkorban történik egy törés. Valószínűleg azért, mert ebben a periódusban egyre több tényező van, ami nem feltétlenül elvonja a figyelmüket, hanem egyszerűen túl sok érdekes folyamat játszódik le bennük és körülöttük. Ezért jut kevesebb idejük a könyvre. Nem szeretek általánosítani ebben a kérdésben, mert ezt nagyban meghatározzák az életkori sajátosságok is. Nagyok sokat tanulmányoztuk a fiatalok viszonyulását a könyvhöz, nyilván más ez, mint a tíz-húsz-harminc évvel ezelőtti generációé. Sokkal több információhoz hozzáférnek, több minden provokálja őket, több mindenre kell figyeljenek, emiatt szóródik szét a figyelmük. De azt kell, hogy mondjam, a kíváncsiságon van a lényeg. Ha mi a gyerekek, fiatalok, felnőttek kíváncsiságára érdemlegesen tudunk válaszolni, akkor semmi sincs veszve. Nagyon sokat lendít a könyvek népszerűségén az, ha kortárs írókat hívunk meg. A gyerekekben így lehet tudatosítni, hogy nem minden költő, író halott, a költészet, az irodalom igenis él! Mindenkinek meg kell adni a lehetőséget, hogy felfedezze azt a világot, ami csak a könyvekben van, sehol máshol.
Mennyire frissítik a kínálatot?
Próbálunk minden román és magyar könyvet beszerezni, amihez csak hozzáférünk. Hangoskönyveink is vannak, ezek egyre nagyobb teret nyernek. A digitális könyvek is elindultak hódító útjukon, ami hát teljesen más műfaj, mint a hagyományos papír alapú könyveké. De a kettő nem zárja ki egymást, legalábbis egy darabig még nem. Igyekszünk mindig olyasmit kínálni, ami érdekli az olvasóközönséget, s erre rendszerint jó választ kapunk a sepsiszentgyörgyi közösségtől. Például a Szent György Napok keretében szervezett programjaink is egytől egyig teltházasak voltak. Ezt öröm látni.
Melyek a legnépszerűbb könyvek?
Felgyorsult világunkban nem meglepő, hogy a legkeresettebbek a könnyedebb olvasmányok, népszerű a lektűr műfaja, a romantikus színezetű, de a detektívtörténetekek és a kalandregények is. Különböző szakkönyveket is hasznosságuk, praktikusságuk miatt nagyon gyakran kölcsönöznek. Pozitív dolog, hogy a kortárs irodalomra is igényt tartanak és figyelnek rá. Továbbá nagy előrelépés, hogy a háziolvasmányok listája sem olyan merev már, mint amilyen mondjuk 10-15 évvel ezelőtt volt.
Magyar nyelvterületen az utóbbi öt évben olyan művek születtek, hogy rég nem volt ilyen virágzása a gyermek- és ifjúsági irodalom vonulatának. A folyóiratok is futtatják ezeket, és a rajzilmekhez is kötődnek, szóval ez mindenképpen jó propaganda. A mesék tematikája közelebb áll a mai világ realitásához, a fiatalok többek közt családról, konfliktuskezelésről olvashatnak.
Gondolom, azzal nem árulok el nagy újdonságot, hogy a fantasy egy másik közkedvelt vonulat, az Alkonyat például rengeteg tinilány kedvence. A képzelőerő fejlesztését ezek nagyon jól szolgálják. A misztikus, ezoterikus könyvek is toplistásak.
Ön mindig elolvasta a háziolvasmányokat?
Ami nagyon érdekes volt, azt biztosan. 1974-ben születtem, a mi generációnkból szinte mindenki rendszeresen olvasott. Hogy mit, az már más kérdés. De az indiánregények óriási népszerűségnek örvendtek. Na és A Pál utcai fiúk! Az kihagyhatatlan volt, de most is nagyon kedvelt olvasmány. Elhoztunk egy ilyen témájú kiállítást Sepsiszentgyörgyre, és pár hét leforgása alatt több ezren nézték meg. Vannak ilyen örökzöldek, amelyek kiállják az idő próbáját.
Visszatérve, nyilván mindent nem olvastam el, és volt, amit nehezen. Nem biztos, hogy a könyv, ami épp az ember kezébe akad, életkorának, műveltségi szintjének, hangulatának megfelelő. De ugyanakkor a határokat mindig feszegetni kell egy picit. Lehet, hogy beválik. Vannak fogódzók, de nincsenek receptek. Próbálkozni kell, és figyelni a reakciókat.
Melyik a kedvenc könyve?
Nincs abszolút kedvencem. Alapvetően a történetmondó prózát kedvelem, de nem azt, amelyik csak a cselekményt vázolja fel, hanem amelyik kezd is valamit a történettel. Általában azt nagyon tudom értékelni, és nagyon szeretem, amikor olyan típusú könyvet olvasok, amelyben ott van az élet, fölismerhetően az élettapasztalatokból táplálkozik a szöveg, de valahol egyet lép, föléje kerül, kicsit kívülről ránéz, és eljátszik vele. Ez a játék állhat nyelvi bravúrokból, de akár az idő és tér síkjainak megbolondításából is. A jó könyvekkel mindig meg kell dolgozni. Az első 40-50 oldalnál soha nem szabad letenni, mindig jön egy fordulat, ahonnan nem lehet szabadulni a kíváncsiságtól.
Reportofonvégre kaptam Szonda Szabolcsot is, a könyvtár igazgatóját:
Mit jelent 2011-ben könyvtárigazgatónak lenni?
Hmmm... Hát mindenképpen egy nagyon szerteágazó munkát jelent. Változatosabbat, mint amire én magam számítottam két és fél évvel ezelőtt, mikor belevágtam. Mert lényegében az, amit mi főcélként követünk a könyvtárral, hogy minél több területen, minél több témakörben tudjunk érdekes, vonzó dolgokat kínálni a közönségnek, az képeződik le az én koordináló, szervező, kapcsolattartó munkámban is. Amellett, hogy vannak a hagyományos könyvtári szolgáltatások, aminél ugye szintén van egy olyan folyamat, hogy fel kell zárkózni az országos, sőt az európai normákhoz, vannak olyan kezdeményezéseink, amelyek inkább informáló jellegűek. Azt tapasztaljuk, hogy nagyon sokan fordulnak hozzánk tájékoztatásért. Ez lehet kulturális, de egyszerű, hétköznapi információ iránti igény is. Ezzel nincs is semmi baj. Kezd bejönni nálunk is az, ami a legtöbb nyugati országban már jóideje ismeretes, hogy a könyvtár tájékozódási, szellemi központja egy közösségnek. Erre kell nekünk nap mint nap folyamatosan felkészülnünk. Ha bejön valaki, érdeklődik valamiről, mi nem engedhetjük el válasz nélkül. Ha nem is tudunk pontos, kielégítő választ adni, legalább a témában illetékesekhez kell irányítsuk. Szintetizálva: egyrészt, kell figyeljünk a belső dolgainkra, arra, hogy hogyan működünk, mert az mindig kihat másra is, másrészt pedig minél intenzívebb, gazdagabb kapcsolatot kell ápoljunk a közönséggel. S ennek legjobb formája a különböző kulturális programok, közönségtalálkozók stb. , melyeket vagy mi szervezünk, vagy otthont adunk nekik. Évente 40-50 ilyen alkalom jön össze, ami szinte heti rendszerességet jelent. Ami nem rossz. Mozgókönyvtárat is működtetünk, óvodákba, iskolákba járunk, olvasómaratonokat szervezünk. Ha néha okoz is egy kis fejfájást, hogy túl zsúfolt a program, mi örülünk. Jó érzés, hogy nem hiábavaló, amit csinálunk, és, hogy nincs pangás.
Megalapozottnak véli azt az általános vélekedést, hogy a fiatalok nem olvasnak?
Úgy gondolom, ez egy elnagyolt vélekedés, hogy „a diákok”. Az bizonyos, a felméréseink is alátámasztják, hogy van egy életkor, amikor van egy szakítópróba a gyerek és a könyv kapcsolatában. Az óvodások, kisiskolások körében rendszeres a könyvtárlátogatás, stabil ez a kapcsolat, a kamaszkorban történik egy törés. Valószínűleg azért, mert ebben a periódusban egyre több tényező van, ami nem feltétlenül elvonja a figyelmüket, hanem egyszerűen túl sok érdekes folyamat játszódik le bennük és körülöttük. Ezért jut kevesebb idejük a könyvre. Nem szeretek általánosítani ebben a kérdésben, mert ezt nagyban meghatározzák az életkori sajátosságok is. Nagyok sokat tanulmányoztuk a fiatalok viszonyulását a könyvhöz, nyilván más ez, mint a tíz-húsz-harminc évvel ezelőtti generációé. Sokkal több információhoz hozzáférnek, több minden provokálja őket, több mindenre kell figyeljenek, emiatt szóródik szét a figyelmük. De azt kell, hogy mondjam, a kíváncsiságon van a lényeg. Ha mi a gyerekek, fiatalok, felnőttek kíváncsiságára érdemlegesen tudunk válaszolni, akkor semmi sincs veszve. Nagyon sokat lendít a könyvek népszerűségén az, ha kortárs írókat hívunk meg. A gyerekekben így lehet tudatosítni, hogy nem minden költő, író halott, a költészet, az irodalom igenis él! Mindenkinek meg kell adni a lehetőséget, hogy felfedezze azt a világot, ami csak a könyvekben van, sehol máshol.
Mennyire frissítik a kínálatot?
Próbálunk minden román és magyar könyvet beszerezni, amihez csak hozzáférünk. Hangoskönyveink is vannak, ezek egyre nagyobb teret nyernek. A digitális könyvek is elindultak hódító útjukon, ami hát teljesen más műfaj, mint a hagyományos papír alapú könyveké. De a kettő nem zárja ki egymást, legalábbis egy darabig még nem. Igyekszünk mindig olyasmit kínálni, ami érdekli az olvasóközönséget, s erre rendszerint jó választ kapunk a sepsiszentgyörgyi közösségtől. Például a Szent György Napok keretében szervezett programjaink is egytől egyig teltházasak voltak. Ezt öröm látni.
Melyek a legnépszerűbb könyvek?
Felgyorsult világunkban nem meglepő, hogy a legkeresettebbek a könnyedebb olvasmányok, népszerű a lektűr műfaja, a romantikus színezetű, de a detektívtörténetekek és a kalandregények is. Különböző szakkönyveket is hasznosságuk, praktikusságuk miatt nagyon gyakran kölcsönöznek. Pozitív dolog, hogy a kortárs irodalomra is igényt tartanak és figyelnek rá. Továbbá nagy előrelépés, hogy a háziolvasmányok listája sem olyan merev már, mint amilyen mondjuk 10-15 évvel ezelőtt volt.
Magyar nyelvterületen az utóbbi öt évben olyan művek születtek, hogy rég nem volt ilyen virágzása a gyermek- és ifjúsági irodalom vonulatának. A folyóiratok is futtatják ezeket, és a rajzilmekhez is kötődnek, szóval ez mindenképpen jó propaganda. A mesék tematikája közelebb áll a mai világ realitásához, a fiatalok többek közt családról, konfliktuskezelésről olvashatnak.
Gondolom, azzal nem árulok el nagy újdonságot, hogy a fantasy egy másik közkedvelt vonulat, az Alkonyat például rengeteg tinilány kedvence. A képzelőerő fejlesztését ezek nagyon jól szolgálják. A misztikus, ezoterikus könyvek is toplistásak.
Ön mindig elolvasta a háziolvasmányokat?
Ami nagyon érdekes volt, azt biztosan. 1974-ben születtem, a mi generációnkból szinte mindenki rendszeresen olvasott. Hogy mit, az már más kérdés. De az indiánregények óriási népszerűségnek örvendtek. Na és A Pál utcai fiúk! Az kihagyhatatlan volt, de most is nagyon kedvelt olvasmány. Elhoztunk egy ilyen témájú kiállítást Sepsiszentgyörgyre, és pár hét leforgása alatt több ezren nézték meg. Vannak ilyen örökzöldek, amelyek kiállják az idő próbáját.
Visszatérve, nyilván mindent nem olvastam el, és volt, amit nehezen. Nem biztos, hogy a könyv, ami épp az ember kezébe akad, életkorának, műveltségi szintjének, hangulatának megfelelő. De ugyanakkor a határokat mindig feszegetni kell egy picit. Lehet, hogy beválik. Vannak fogódzók, de nincsenek receptek. Próbálkozni kell, és figyelni a reakciókat.
Melyik a kedvenc könyve?
Nincs abszolút kedvencem. Alapvetően a történetmondó prózát kedvelem, de nem azt, amelyik csak a cselekményt vázolja fel, hanem amelyik kezd is valamit a történettel. Általában azt nagyon tudom értékelni, és nagyon szeretem, amikor olyan típusú könyvet olvasok, amelyben ott van az élet, fölismerhetően az élettapasztalatokból táplálkozik a szöveg, de valahol egyet lép, föléje kerül, kicsit kívülről ránéz, és eljátszik vele. Ez a játék állhat nyelvi bravúrokból, de akár az idő és tér síkjainak megbolondításából is. A jó könyvekkel mindig meg kell dolgozni. Az első 40-50 oldalnál soha nem szabad letenni, mindig jön egy fordulat, ahonnan nem lehet szabadulni a kíváncsiságtól.
Megjelent: kulturpart.ro, 2011. május 9. 11:57 (http://www.kulturpart.ro/irodalom/524/fogkefe_es_irodalom)
