Könyvroham: a csere kötelező

Fizetés nélkül távoztam az irodalmi cserebere piacról. Mielőtt bárki azt mondaná: „jellemző, újságíró, ráadásul még le is írja”… meg kell jegyeznem, több száz könyvmoly-társammal együtt tettem így. A Roham Kávézó akciójában ugyanis nem pénzért adták az irodalmat, hanem megunt kötetekért.

Az egyik legjobb ötlet a Wasárnapi Művészpiac (a WAMP) és a kultúrát szokatlan módon bemutató, helyszínspecifikus fesztivál, a PLACCC óta. A Roham irodalmi cserebere piac szervezői csak annyit kértek: feleslegessé vált, esetleg több példányban meglévő könyveket hozzunk magunkkal. De csak olyanokat, amelyeket valóban szívesen osztanánk meg másokkal. A kötetekért cserébe kupont kapunk, és hajszálra annyi könyvet vihetünk haza, amennyit hoztunk magukkal.

A kezdésre érünk oda, nincs alapkészlet. Tisztán abból dolgozik a piac, amit a vendégek hoznak. Már a nyitásnál is helyre sor áll, főleg fiatalok cipelik a stócokat. Nincs ebben semmi idegen, úgy sorakoznak az átvevő pultok előtt, mint máskor a könyvtárban.

Három teremben egyre bővül a választék. Egy házaspár a közös gyűjteményből kiikszelte az azonosokat. A férj cserekötetekből a legnagyobb fogásnak a Rejtő-, valamint a Ken Follett-műveket tartja, felesége A repülő osztályt Erich Kästnertől, szerette a regényből készült filmet is.

Egy újságíró kollégával szinte egyszerre érkezünk. Ő huszonhat könyvet hozott el a hét-nyolcezres családi bibliotékából. Az erős vászonszatyorban van jó néhány kulturális folyóirat is, ezeket hármasával veszik be. Az otthoni ukáz úgy szólt: inkább kevesebbet vigyen vissza, ehhez azonban türelmesen kell válogatnia. Ennek megfelelően elmélyülten lapozgat vagy két órát. Tudna tovább is, de mennie kell. Megérte a búvárkodás, igazi kincsekre lelt a könyvkupacokban. Az Erkel Ferenc élete és működése című id. Ábrányi Kornél-könyv speciel a zeneszerző halála után két évvel, 1895-ben jelent meg. Talált még – többek között – olyan Maria Antoinette-et, Zweigtől, Németh Andor fordításában, amelyiknél egybekötötték a két kötetet. Ez se túl gyakori. A Madame Bovary megvan már otthon – nem ebben a feltehetően pocsék fordításban –, de így is izgalmas lehet. Ahogy kinyitja, kis fehér szalag esik ki belőle, rajta Biblia-idézet: Ne félj hát, veled vagyok.

„Úristen, itt van a könyvem a szakdolgozatomhoz” – kiált fel egy lány, aki erre aztán egyáltalán nem számított. Egy másik csaj Hernád Miklós Közhelyszótárából idézget, mindenhova követve barátnőit. Halálra idegesíti őket, de annyira lelkes, hogy senki sem küldi el a francba.

Az egyik csereberélő több mint kétszáz könyvet hozott, más leselejtezett könyvtári könyveket ajánlott a Facebookon. Egyetlen kiadó (a Liget) annyira szemfüles, hogy „piacra dobja” a raktárban porosodó könyveit, folyóiratait. (Ami azért egész jó kis marketing-fogás is.)

A válogatók nagy része tizen-huszonéves. Feltehetően nincs sok pénzük arra, hogy a tankönyvek, jegyzetek mellett új regényeket vegyenek. Pár nyugdíjas inkább két-három példánnyal érkezik, és azzal az érzéssel megy haza: ez azért mégis más, mint egy könyvtári kölcsönzés. A gyerekek is elmélyülten kutatnak a friss és szüleik, nagyszüleik gyerekkorában megjelent mesék között. Itt garantáltan nem mondja azt senki, tedd vissza, ez túl drága. Maximum annyit: ez már megvan otthon.

A legnagyobb fogásom egy német drámakötet, valamint Székely László díszletterveiből készült hatalmas album. Egyébként egy idő után azok találják a legtöbb izgalmasat, akik beállnak az új rakományt körbefogó tömegbe, és úgy rontanak rá a friss rakományra, mint bálabontásnál a turkálóban. Így már nincs nagyon idő arra sem, hogy a pakolók kiválogassák az idegen nyelvűt és a gyerekkönyveket.

Ez volt az első, de nem az utolsó irodalmi cserebere piac. Könyvesboltokban talán az új Harry Potter könyv megjelenésekor lehetett látni ekkora tömeget.

Szerző: Szemere Katalin

Fotó: Kovács Bence

Megjelent: kultura.hu, 2011. április 18. (http://kultura.hu/main.php?folderID=887&ctag=articlelist&iid=1&articleID=312253)