Horvátországi író a Bretteren
- Részletek
- Írta: Hunra_Admin
- Kategória: Agora
- Találatok: 2708
Fotó: Oroszhegyi TündeVajdasági, felvidéki, amerikai, magyarországi magyar nem ritka jelenség a kolozsvári Bretter György Irodalmi Körön, ám még horvátországi szerző nem lépett fel Erdély rangos irodalmi fórumán, műhelyén. Potozky László, a kör elnöke szerint valóságos irodalmi delikátesszel találkoztak az érdeklődők.
A kör elnök nem tévedett: Kontra Ferenc, mint prózaírói, mint irodalomtudósi, mint műfordítói munkásságában egyedülállót alkotott.
Az estet moderáló Egyed Emese költő, irodalomprofesszor már a kezdet kezdetén jelezte: akkurátus íróval van dolgunk, aki a legapróbb részletekre is odafigyel.
Felolvasott szövegeiből rögtön ki is derült, erős képi világának kidolgozottsága olykor a történetet is képes megállítani. Ezek a történetek pedig nem csak fantáziából, hanem a kegyetlen valóságból is ihletődnek. Kontra prózájára hangsúlyosan jellemző a halál gondolatával való foglalkozás, a szorongás érzésének megjelenítése, ez pedig független attól a körülménytől, hogy az illető mű a Délszláv háborúban vagy éppen béke idején született.
A Gyilkosság a joghurt miatt gyerekkori történeteket tartalmazó könyvében a posztmodern irodalmi irányzatára jellemző kifele figyelés jellemző. Ezt bizonyítja például a tücsökkoszorú szókapcsolat használata is – világított rá Egyed Emese. Miközben a szerző a könyvről mesélt, megtudhattuk, nagyapja nagyon közel lakott a magyar-horvát határhoz, így ő gond nélkül szemlélhette a” senki földjén” sétáló katonákat is. A fent említett könyvében számos ehhez kapcsolódó gyerekkori élmény jelenítődik meg.
Az esten kiderült, Kontra mintegy tíz éve csak regényeket írt, a Gimnazisták, Farkasok órája, Wien a sínen, Drávaszögi keresztek szoros kapcsolatban állnak egymással. Ezt a kapcsolódási technika nem új keletű a vajdasági irodalomban, Gion Nándor is alkalmazta, de még Márai Sándor is élt ezzel az írói huncut fogással.
A továbbiakban a beszélgetés a határon túli irodalom fogalom létjogosultságának témájára tért ki. Ennek kapcsán a szerző megjegyezte: nem szívesen mászik bele ennek taglalásába, ám azt azért kijelentette: egységes magyar irodalomról beszélnek ugyan mindenhol, ennek ellenére az alkotókat mégis besorolják határontúli és magyarországi alkotók kategóriáiba.
Kontra hangsúlyozta: ő horvátországi, magyarul alkotó író, erre büszke is. Külföldi irodalmi berkekben nem úgy ismerik, mint határontúli szerzőt, aki az egységes magyar irodalom része, hanem, mint horvátországi írót, így tartják számon Lengyelországban vagy Németországban is, az már más kérdés, hogy milyen nyelven ír.
Úgy véli, a történelmi dátumok nem szabadna megfojtaniuk az irodalmat, a Délszláv háború tovább szakított életműveket és családokat is – jegyezte meg.
Kontra Ferenc a Bretteren szinte még nyomdafesték szagú könyvét is bemutatta a Horvátország magyar irodalma című antológiát. A kiadvány egyedülálló, eddig még nem foglalkoztak a horvátországi szerzőkkel irodalomtörténeti szempontból. Ő többek között az ott élő diákoknak is segítséget akar nyújtani új kötetével, hiszen hajdanán, mint magyar-angol szakos tanár szembesült azzal a ténnyel, hogy a gyerekek ismerik a horvátországi magyar szerzőket, de nem igazán tudnak egy-egy könyvet fölmutatni tőlük.
A meghívott irodalomszerkesztői munkássága is érdekes. A Magyar szó napilap Kilátó rovatának szerkesztője, amely már ötven éve létezik és elsősorban fiatal alkotóknak kíván a publicitási fóruma lenni. A Kilátóban számos erdélyi szerző is közöl – derült ki. Kontra ennek kapcsán megjegyezte: a nem anyaországi régiók alkotói jobban odafigyelnek egymásra, erdélyi lap egy felvidéki szerzőre vagy egy vajdaságira. Magyarországon sajnos nem ez a jellemző, egy erdélyi irodalmi hírt, egy díjat egy magyar irodalmi nap nem biztos, hogy lehoz – magyarázta.
A sikeres est is ennek lehet a bizonyítéka, az erdélyi alkotók és irodalomkedvelők kíváncsiak a más „határontúli” szerzőkre, irodalmi jelenségekre.
A kör elnök nem tévedett: Kontra Ferenc, mint prózaírói, mint irodalomtudósi, mint műfordítói munkásságában egyedülállót alkotott.
Az estet moderáló Egyed Emese költő, irodalomprofesszor már a kezdet kezdetén jelezte: akkurátus íróval van dolgunk, aki a legapróbb részletekre is odafigyel.
Felolvasott szövegeiből rögtön ki is derült, erős képi világának kidolgozottsága olykor a történetet is képes megállítani. Ezek a történetek pedig nem csak fantáziából, hanem a kegyetlen valóságból is ihletődnek. Kontra prózájára hangsúlyosan jellemző a halál gondolatával való foglalkozás, a szorongás érzésének megjelenítése, ez pedig független attól a körülménytől, hogy az illető mű a Délszláv háborúban vagy éppen béke idején született.
A Gyilkosság a joghurt miatt gyerekkori történeteket tartalmazó könyvében a posztmodern irodalmi irányzatára jellemző kifele figyelés jellemző. Ezt bizonyítja például a tücsökkoszorú szókapcsolat használata is – világított rá Egyed Emese. Miközben a szerző a könyvről mesélt, megtudhattuk, nagyapja nagyon közel lakott a magyar-horvát határhoz, így ő gond nélkül szemlélhette a” senki földjén” sétáló katonákat is. A fent említett könyvében számos ehhez kapcsolódó gyerekkori élmény jelenítődik meg.
Az esten kiderült, Kontra mintegy tíz éve csak regényeket írt, a Gimnazisták, Farkasok órája, Wien a sínen, Drávaszögi keresztek szoros kapcsolatban állnak egymással. Ezt a kapcsolódási technika nem új keletű a vajdasági irodalomban, Gion Nándor is alkalmazta, de még Márai Sándor is élt ezzel az írói huncut fogással.
A továbbiakban a beszélgetés a határon túli irodalom fogalom létjogosultságának témájára tért ki. Ennek kapcsán a szerző megjegyezte: nem szívesen mászik bele ennek taglalásába, ám azt azért kijelentette: egységes magyar irodalomról beszélnek ugyan mindenhol, ennek ellenére az alkotókat mégis besorolják határontúli és magyarországi alkotók kategóriáiba.
Kontra hangsúlyozta: ő horvátországi, magyarul alkotó író, erre büszke is. Külföldi irodalmi berkekben nem úgy ismerik, mint határontúli szerzőt, aki az egységes magyar irodalom része, hanem, mint horvátországi írót, így tartják számon Lengyelországban vagy Németországban is, az már más kérdés, hogy milyen nyelven ír.
Úgy véli, a történelmi dátumok nem szabadna megfojtaniuk az irodalmat, a Délszláv háború tovább szakított életműveket és családokat is – jegyezte meg.
Kontra Ferenc a Bretteren szinte még nyomdafesték szagú könyvét is bemutatta a Horvátország magyar irodalma című antológiát. A kiadvány egyedülálló, eddig még nem foglalkoztak a horvátországi szerzőkkel irodalomtörténeti szempontból. Ő többek között az ott élő diákoknak is segítséget akar nyújtani új kötetével, hiszen hajdanán, mint magyar-angol szakos tanár szembesült azzal a ténnyel, hogy a gyerekek ismerik a horvátországi magyar szerzőket, de nem igazán tudnak egy-egy könyvet fölmutatni tőlük.
A meghívott irodalomszerkesztői munkássága is érdekes. A Magyar szó napilap Kilátó rovatának szerkesztője, amely már ötven éve létezik és elsősorban fiatal alkotóknak kíván a publicitási fóruma lenni. A Kilátóban számos erdélyi szerző is közöl – derült ki. Kontra ennek kapcsán megjegyezte: a nem anyaországi régiók alkotói jobban odafigyelnek egymásra, erdélyi lap egy felvidéki szerzőre vagy egy vajdaságira. Magyarországon sajnos nem ez a jellemző, egy erdélyi irodalmi hírt, egy díjat egy magyar irodalmi nap nem biztos, hogy lehoz – magyarázta.
A sikeres est is ennek lehet a bizonyítéka, az erdélyi alkotók és irodalomkedvelők kíváncsiak a más „határontúli” szerzőkre, irodalmi jelenségekre.
Varga Melinda
