Sárközy Bence: Az irodalom krémjét képviseljük
- Részletek
- Írta: Hunra_Admin
- Kategória: Agora
- Találatok: 4521
"Muszáj kitalálnunk, hogy lehet népszerűvé tenni a kortárs irodalmat, hogy divat legyen olvasni, vagy elfelejtődünk a könyveinkkel együtt" - mondja Sárközy Bence, a Magvető Kiadó főszerkesztője, akivel a kiadó 2010-es évéről, új tervekről és sikerekről, valamint a sikeres külföldi példákról beszélgetett Szekeres Dóra.
Mik azok a regények, fontos kiadványok, amelyeket egyrészt 2010 sikereiként könyveltek el, és mik azok a kötetek, amelyek a karácsonyi időszakban a leginkább kerestek az olvasók?
A Könyvfesztivál és a Könyvhét, mint az év két legnagyobb hazai könyves rendezvénye, elviszik a kiadványok nagy részét, a fennmaradó harminc-negyven százalék ősszel jelenik meg, hogy karácsonyra felfuthasson, vagyis megismerjék őket az olvasók. Mert jó esetben, nemcsak megjelentetni kell őket, hanem fel is építeni. Például Spiró György Tavaszi tárlata, ami ősszel jelent meg, karácsonyra ért be, akkora már mindenki tudta, hogy létezik, és hétről hétre többen vásárolták. Másrészről karácsony előtt nagyon terheltek a nyomdák, praktikusan előre kell látni, hogy mik azok a kötetek, amik nagyon fogynak, hogy időben meg lehessen rendelni az utánnyomásokat, és a polcokon minden fontos könyvünk ott legyen a pár hetes karácsonyi roham idejére. Vannak slágerkönyvek, amiket időről-időre újra kell nyomnunk, olyan, ajándéknak ideális kiadványok, mint például Varró Dániel Szívdesszertje vagy Tim Burton két illusztrált verses könyve, a Karácsonyi lidércnyomás és a Rímbörtön. Vagy Szerb Antal és Márquez, akikről azt gondolnánk, hogy szinte már minden magyar háztartásban megtalálhatóak a könyveik, mégis mindig van rájuk kereslet. Ilyenkor nő meg az igény az ún. „nagy” könyvek iránt, mint Spiró Fogsága vagy Esterházy Harmonia Cælestise, amik terjedelmüknél és áruknál fogva is alkalmasak lehetnek ajándéknak, de ugyancsak karácsony előtt indult be a most ősszel kiadott nagyregényünk, Jü Hua Testvérek című könyve.
De a fogyások kapcsán el kell mondanom, hogy szerencsére olyan szerzőlistánk van, amire büszkék lehetünk, egyikükre sem kell azt mondanunk, hogy csak azért van nálunk, mert bevétele származik belőle a kiadónak. A most legnépszerűbb könyvek, Ulickaja elbeszéléskötete vagy Spiró Tavaszi tárlata messzemenőkig szépirodalmi művek.
Jól érzem azt, hogy az utóbbi években nagyon megerősödött a Magvető külföldi kínálata?
A Magvető kiadványlistáján évtizedek óta szerepelnek külföldi szerzők, hiába azzal az elsődleges céllal alapították a kiadót ötvenes években, hogy magyar kortárs irodalom kiadója legyen. Az utóbbi években látni véltük a külföldi kortárs irodalom kiadásának olyan réseit, amelyek betöltetlenek maradtak a magyar piacon, és amelyekről azt gondoljuk, hogy rentábilisan tudjuk képviselni. De igazából nem a külföldi kiadványok száma nő, hanem inkább az észrevehetőségük lett jobb, ami annak köszönhető, hogy gondosabb az a marketing- és PR-munka, ami kíséri őket. Büszke vagyok, hogy például az amerikai irodalomnak azt a minőségi szeletét képviselhetjük, amit Carver, McCarthy vagy Pynchon neve fémjelez.
Hogyan próbál a kiadó újabb olvasókat szerezni?
Hiába számít a Magvető Magyarország egyik vezető kiadójának, ne felejtsük el, hogy a büdzsé, amiből dolgozunk, európai szinten egy kis kiadó büdzséje, amiből szinte lehetetlen a reklámra költeni. Ezért tartom elengedhetetlennek, hogy használjuk a netes ingyenes közösségi felületeket. Egyéves munkával most tartunk több, mint kétezer Facebook-rajongónál. A szépirodalom olvasótábora öregedőben van, a piackutatások szerint a 35-40 év fölötti női olvasók a törzsvásárlóink. A közösségi oldalak a legalkalmasabbak a fiatalabbak bevonzására, őket viszont másfajta kommunikációval kell megtalálunk. Muszáj belátnunk, hogy hiába sokszorozzuk azokon a médiafelületeken a hirdetéseink számát, ahonnan az idősebb generáció tájékozódik, nem fogunk nagyobb olvasószámot elérni, hiszen ezek az emberek évtizedek óta a vásárlóink, tudják, mit akarnak, nagyon célzottan vásárolnak. Az új olvasók megszerzéséhez új területeken kell kipróbálnunk magunkat.
A nemrégiben elfogadott Márai-program a kiadók és könyves szervezetek előzetes lobbizásának megfelelően eddig sosem látott, évi 800 millió forintos állami támogatásban részesíti a magyar könyvkultúrát. Profitálni fog ebből a Magvető Kiadó is, az a kérdés, hogy hogyan? Hogy látod, mik a Márai-program legfőbb feladatai és pozitívumai?
Biztos sokat fog segíteni a Márai-program, főleg a könyvtáraknak - ezen belül is a vidéki könyvtárak lesznek azok, akik talán a legtöbbet nyerik vele -, és áttételesen a kiadóknak. Hiszen ha egy kiadó számíthat arra, hogy egy kortárs regényből két-háromszáz példányt eleve a könyvtáraknak tud elküldeni, akkor már nem is akkora vállalás az ezerpéldányos megjelentetése egy olyan verseskötetnek, amire amúgy 3-400 vásárló tart igényt.
A Márai-program alkotói támogatásrendszere is nagyon fontos lesz. Sajnos nálunk nincs olyan ösztöndíj, mely képes megoldani, hogy egyes magyar írók mondjuk egy évig csakis az alkotással tudjanak foglalkozni, csupán kereset-kiegészítésnek jók. Ellenben nagy segítséget jelentettek az utóbbi években a német állam ösztöndíjprogramjai, például a DAAD-ösztöndíj, vagy a Berlini Akadémia fiatal alkotók által elnyerhető ösztöndíjprogramja, vagy akár a Solitude. Bartis Attila, Kemény István, Dunajcsik Mátyás, Krusovszky Dénes és még számos szerző ezeknek köszönhetően tudott/tud alkotni, vagyis részben külföldi ösztöndíjak segítségével születtek meg az utóbbi két évtized jelentős magyar könyvei. Ennél sokkal nagyobb állami odafigyelésre lenne szükség ezen a területen.
Elméletileg nagyobb pénzösszegek fordíthatóak majd külföldi fordítástámogatásra is, de nem tudjuk, hogy ezt ki vagy kik fogják elosztani. A Magyar Könyv Alapítvány szerintem hibátlan munkát végzett az elmúlt húsz évben, mégis megszüntetik. Meg lehet nézni a honlapjukon a listát, hogy mi minden jelent meg a magyar irodalomból idegen nyelven a közelmúltban, nem mondható, hogy bármilyen igazán fontos könyv kimaradt volna. Jó lenne, ha ez így is maradna, de egyelőre nem is sejtem, hogyan folytatódik ez a munka a Magyar Könyv Alapítvány nélkül.
Beszéljünk végül a közeljövőről, főleg a könyvfesztiválról, ami április 14-17. között kerül majd megrendezésre, és a magyar Európai Uniós elnökséghez kapcsolódóan a szervezők szándéka szerint eddig sosem látott számban hívnának meg európai szerzőket az eseményre. Ti kiket terveztek megjelentetni és elhozni a fesztiválra?
Januárban összeáll az a végleges listája azoknak a könyveknek, amiket a fesztiválra jelentetünk meg. Van egy szerzőnévsorunk, akiket szívesen látnánk a meghívottak között, de nem fűzök hozzá vérmes reményeket. Kicsit késeinek tartom/tartottam az ötletet, komoly szerzőt nagyon nehéz ilyen rövid idő alatt ideszervezni, mert teli van a programjuk. Ez szerintem nagyjából az előző Könyvfesztiválon kellett volna meghirdetni ahhoz, hogy a kiadók számára is jó és kivitelezhető legyen. Talán az sem könnyít a dolgon, hogy a szokásosnál korábban megrendezett idei Könyvfesztivál pont a London Book Fair végével veszi kezdetét. Azt gondolom, számos olyan szerző lesz így a meghívottak között, akinek nincs magyar kiadása, és számos olyan jelentős külföldi mű jelenik majd meg a fesztiválra időzítve, melyek szerzője ugyanakkor távol marad - ilyen a Magvető listájáról sajnos a friss Goncourt-díjas Michel Houellebecq vagy a lengyel Joanna Bator.
Viszont nagyon fontosnak gondolom azt a Könyv Alapítvánnyal közösen szervezett könyvszakmai találkozót, amely a fesztivállal egy időben fog zajlani, és olyan neves szerkesztőket, kiadói szakembereket hívtunk meg rá többek között Franciaországból, Angliából, Németországból, Horvátországból, Finnországból, az Egyesült Államokból, akik érdeklődnek a magyar irodalom iránt. Minden, magát nemzetközinek nevező könyvfesztiválnak mára elengedhetetlen, hogy legyen nemzetközi szakmai programja is, és ne csak vendégírói, vendégországai.
Te is részt vettél egy ilyen programon, nemrégiben Latin-Amerika legnagyobb könyvvásárán, a Mexikói Guadalajarai Könyvvásáron.
Igen, ez a könyvvásár valóban hatalmas, több mint 600.000 látogatóval, ugyanakkor leginkább a spanyol nyelvű könyvek kontinensen belüli és kontinensek közötti disztribúciójáról szól, hiszen Latin-Amerikában hatalmas távolságokkal és elképesztő mennyiségű olvasóval kell számolni. Ugyanakkor Guadalajarai könyvvásár fantasztikus programokkal képes bemutatni, hogy mennyi értéket termel ki magából évről évre a spanyol ajkú kultúra. Összekötik az irodalmat a zenével és a gasztronómiával, és a hangulat is sokkal oldottabb, mint mondjuk Frankfurtban.
A Könyvfesztivál és a Könyvhét, mint az év két legnagyobb hazai könyves rendezvénye, elviszik a kiadványok nagy részét, a fennmaradó harminc-negyven százalék ősszel jelenik meg, hogy karácsonyra felfuthasson, vagyis megismerjék őket az olvasók. Mert jó esetben, nemcsak megjelentetni kell őket, hanem fel is építeni. Például Spiró György Tavaszi tárlata, ami ősszel jelent meg, karácsonyra ért be, akkora már mindenki tudta, hogy létezik, és hétről hétre többen vásárolták. Másrészről karácsony előtt nagyon terheltek a nyomdák, praktikusan előre kell látni, hogy mik azok a kötetek, amik nagyon fogynak, hogy időben meg lehessen rendelni az utánnyomásokat, és a polcokon minden fontos könyvünk ott legyen a pár hetes karácsonyi roham idejére. Vannak slágerkönyvek, amiket időről-időre újra kell nyomnunk, olyan, ajándéknak ideális kiadványok, mint például Varró Dániel Szívdesszertje vagy Tim Burton két illusztrált verses könyve, a Karácsonyi lidércnyomás és a Rímbörtön. Vagy Szerb Antal és Márquez, akikről azt gondolnánk, hogy szinte már minden magyar háztartásban megtalálhatóak a könyveik, mégis mindig van rájuk kereslet. Ilyenkor nő meg az igény az ún. „nagy” könyvek iránt, mint Spiró Fogsága vagy Esterházy Harmonia Cælestise, amik terjedelmüknél és áruknál fogva is alkalmasak lehetnek ajándéknak, de ugyancsak karácsony előtt indult be a most ősszel kiadott nagyregényünk, Jü Hua Testvérek című könyve.
De a fogyások kapcsán el kell mondanom, hogy szerencsére olyan szerzőlistánk van, amire büszkék lehetünk, egyikükre sem kell azt mondanunk, hogy csak azért van nálunk, mert bevétele származik belőle a kiadónak. A most legnépszerűbb könyvek, Ulickaja elbeszéléskötete vagy Spiró Tavaszi tárlata messzemenőkig szépirodalmi művek.
Jól érzem azt, hogy az utóbbi években nagyon megerősödött a Magvető külföldi kínálata?
A Magvető kiadványlistáján évtizedek óta szerepelnek külföldi szerzők, hiába azzal az elsődleges céllal alapították a kiadót ötvenes években, hogy magyar kortárs irodalom kiadója legyen. Az utóbbi években látni véltük a külföldi kortárs irodalom kiadásának olyan réseit, amelyek betöltetlenek maradtak a magyar piacon, és amelyekről azt gondoljuk, hogy rentábilisan tudjuk képviselni. De igazából nem a külföldi kiadványok száma nő, hanem inkább az észrevehetőségük lett jobb, ami annak köszönhető, hogy gondosabb az a marketing- és PR-munka, ami kíséri őket. Büszke vagyok, hogy például az amerikai irodalomnak azt a minőségi szeletét képviselhetjük, amit Carver, McCarthy vagy Pynchon neve fémjelez.
Hogyan próbál a kiadó újabb olvasókat szerezni?
Hiába számít a Magvető Magyarország egyik vezető kiadójának, ne felejtsük el, hogy a büdzsé, amiből dolgozunk, európai szinten egy kis kiadó büdzséje, amiből szinte lehetetlen a reklámra költeni. Ezért tartom elengedhetetlennek, hogy használjuk a netes ingyenes közösségi felületeket. Egyéves munkával most tartunk több, mint kétezer Facebook-rajongónál. A szépirodalom olvasótábora öregedőben van, a piackutatások szerint a 35-40 év fölötti női olvasók a törzsvásárlóink. A közösségi oldalak a legalkalmasabbak a fiatalabbak bevonzására, őket viszont másfajta kommunikációval kell megtalálunk. Muszáj belátnunk, hogy hiába sokszorozzuk azokon a médiafelületeken a hirdetéseink számát, ahonnan az idősebb generáció tájékozódik, nem fogunk nagyobb olvasószámot elérni, hiszen ezek az emberek évtizedek óta a vásárlóink, tudják, mit akarnak, nagyon célzottan vásárolnak. Az új olvasók megszerzéséhez új területeken kell kipróbálnunk magunkat.
A nemrégiben elfogadott Márai-program a kiadók és könyves szervezetek előzetes lobbizásának megfelelően eddig sosem látott, évi 800 millió forintos állami támogatásban részesíti a magyar könyvkultúrát. Profitálni fog ebből a Magvető Kiadó is, az a kérdés, hogy hogyan? Hogy látod, mik a Márai-program legfőbb feladatai és pozitívumai?
Biztos sokat fog segíteni a Márai-program, főleg a könyvtáraknak - ezen belül is a vidéki könyvtárak lesznek azok, akik talán a legtöbbet nyerik vele -, és áttételesen a kiadóknak. Hiszen ha egy kiadó számíthat arra, hogy egy kortárs regényből két-háromszáz példányt eleve a könyvtáraknak tud elküldeni, akkor már nem is akkora vállalás az ezerpéldányos megjelentetése egy olyan verseskötetnek, amire amúgy 3-400 vásárló tart igényt.
A Márai-program alkotói támogatásrendszere is nagyon fontos lesz. Sajnos nálunk nincs olyan ösztöndíj, mely képes megoldani, hogy egyes magyar írók mondjuk egy évig csakis az alkotással tudjanak foglalkozni, csupán kereset-kiegészítésnek jók. Ellenben nagy segítséget jelentettek az utóbbi években a német állam ösztöndíjprogramjai, például a DAAD-ösztöndíj, vagy a Berlini Akadémia fiatal alkotók által elnyerhető ösztöndíjprogramja, vagy akár a Solitude. Bartis Attila, Kemény István, Dunajcsik Mátyás, Krusovszky Dénes és még számos szerző ezeknek köszönhetően tudott/tud alkotni, vagyis részben külföldi ösztöndíjak segítségével születtek meg az utóbbi két évtized jelentős magyar könyvei. Ennél sokkal nagyobb állami odafigyelésre lenne szükség ezen a területen.
Elméletileg nagyobb pénzösszegek fordíthatóak majd külföldi fordítástámogatásra is, de nem tudjuk, hogy ezt ki vagy kik fogják elosztani. A Magyar Könyv Alapítvány szerintem hibátlan munkát végzett az elmúlt húsz évben, mégis megszüntetik. Meg lehet nézni a honlapjukon a listát, hogy mi minden jelent meg a magyar irodalomból idegen nyelven a közelmúltban, nem mondható, hogy bármilyen igazán fontos könyv kimaradt volna. Jó lenne, ha ez így is maradna, de egyelőre nem is sejtem, hogyan folytatódik ez a munka a Magyar Könyv Alapítvány nélkül.
Beszéljünk végül a közeljövőről, főleg a könyvfesztiválról, ami április 14-17. között kerül majd megrendezésre, és a magyar Európai Uniós elnökséghez kapcsolódóan a szervezők szándéka szerint eddig sosem látott számban hívnának meg európai szerzőket az eseményre. Ti kiket terveztek megjelentetni és elhozni a fesztiválra?
Januárban összeáll az a végleges listája azoknak a könyveknek, amiket a fesztiválra jelentetünk meg. Van egy szerzőnévsorunk, akiket szívesen látnánk a meghívottak között, de nem fűzök hozzá vérmes reményeket. Kicsit késeinek tartom/tartottam az ötletet, komoly szerzőt nagyon nehéz ilyen rövid idő alatt ideszervezni, mert teli van a programjuk. Ez szerintem nagyjából az előző Könyvfesztiválon kellett volna meghirdetni ahhoz, hogy a kiadók számára is jó és kivitelezhető legyen. Talán az sem könnyít a dolgon, hogy a szokásosnál korábban megrendezett idei Könyvfesztivál pont a London Book Fair végével veszi kezdetét. Azt gondolom, számos olyan szerző lesz így a meghívottak között, akinek nincs magyar kiadása, és számos olyan jelentős külföldi mű jelenik majd meg a fesztiválra időzítve, melyek szerzője ugyanakkor távol marad - ilyen a Magvető listájáról sajnos a friss Goncourt-díjas Michel Houellebecq vagy a lengyel Joanna Bator.
Viszont nagyon fontosnak gondolom azt a Könyv Alapítvánnyal közösen szervezett könyvszakmai találkozót, amely a fesztivállal egy időben fog zajlani, és olyan neves szerkesztőket, kiadói szakembereket hívtunk meg rá többek között Franciaországból, Angliából, Németországból, Horvátországból, Finnországból, az Egyesült Államokból, akik érdeklődnek a magyar irodalom iránt. Minden, magát nemzetközinek nevező könyvfesztiválnak mára elengedhetetlen, hogy legyen nemzetközi szakmai programja is, és ne csak vendégírói, vendégországai.
Te is részt vettél egy ilyen programon, nemrégiben Latin-Amerika legnagyobb könyvvásárán, a Mexikói Guadalajarai Könyvvásáron. Igen, ez a könyvvásár valóban hatalmas, több mint 600.000 látogatóval, ugyanakkor leginkább a spanyol nyelvű könyvek kontinensen belüli és kontinensek közötti disztribúciójáról szól, hiszen Latin-Amerikában hatalmas távolságokkal és elképesztő mennyiségű olvasóval kell számolni. Ugyanakkor Guadalajarai könyvvásár fantasztikus programokkal képes bemutatni, hogy mennyi értéket termel ki magából évről évre a spanyol ajkú kultúra. Összekötik az irodalmat a zenével és a gasztronómiával, és a hangulat is sokkal oldottabb, mint mondjuk Frankfurtban.
Az ilyen szakmai meghívásokon találkoznak egymással a szerkesztők, kialakulnak kapcsolatok, mélyebb benyomásokat nyerhetünk könyvekről, el tudjuk dönteni, hogy érdemes-e megjelentetni egy Európában ismeretlen, de amúgy zseniális kolumbiai írót például.
De ez odafelé is érvényes: nem olyan rég megjelent Brazíliában Esterházy Egy nője, fordítják a Harmonia Caelestist, a kilencedik Márai-könyv kiadására készülnek lassan, de például Argentínában is egyre nyitottabbak európai szerzők iránt - ezek hatalmas piacok és nem szabad, hogy kiessenek a látókörünkből.
Elképesztő az a figyelem, ami Mexikóban a szerzők megjelenését övezte. Nemcsak Márquez vagy Vargas Llosa a sztár, hanem nagyon sok kortárs írót övez rajongás. A Guadalajarai Könyvvásár Legjobb Könyv-díját például Margo Glantz kapta 2010-ben. Én egyáltalán nem ismertem őt, ezért is volt döbbenetes látni, ahogy ezer ember felállva tapsolt és ordibált, mikor átvette, volt vagy harminc kamera, külön sajtóemelvényt húztak fel, mi meg ahhoz szoktunk hozzá, hogy két-három újságíró, ha érdeklődik a szerzőink iránt. Ez a figyelem nagyon hiányzik itthonról. És ez nemcsak a latin habituson múlik. Muszáj kitalálnunk, hogy lehet népszerűvé tenni a kortárs irodalmat, hogy divat legyen olvasni, vagy elfelejtődünk a könyveinkkel együtt.
De ez odafelé is érvényes: nem olyan rég megjelent Brazíliában Esterházy Egy nője, fordítják a Harmonia Caelestist, a kilencedik Márai-könyv kiadására készülnek lassan, de például Argentínában is egyre nyitottabbak európai szerzők iránt - ezek hatalmas piacok és nem szabad, hogy kiessenek a látókörünkből.
Elképesztő az a figyelem, ami Mexikóban a szerzők megjelenését övezte. Nemcsak Márquez vagy Vargas Llosa a sztár, hanem nagyon sok kortárs írót övez rajongás. A Guadalajarai Könyvvásár Legjobb Könyv-díját például Margo Glantz kapta 2010-ben. Én egyáltalán nem ismertem őt, ezért is volt döbbenetes látni, ahogy ezer ember felállva tapsolt és ordibált, mikor átvette, volt vagy harminc kamera, külön sajtóemelvényt húztak fel, mi meg ahhoz szoktunk hozzá, hogy két-három újságíró, ha érdeklődik a szerzőink iránt. Ez a figyelem nagyon hiányzik itthonról. És ez nemcsak a latin habituson múlik. Muszáj kitalálnunk, hogy lehet népszerűvé tenni a kortárs irodalmat, hogy divat legyen olvasni, vagy elfelejtődünk a könyveinkkel együtt.
Szekeres Dóra
