Ray Bradbury, a sci-fi egyik legnagyobb mestere 90 éves
- Részletek
- Írta: Hunra_Admin
- Kategória: Agora
- Találatok: 2184
Augusztus 22-en töltötte be a 90. évetévét Ray Bradbury, a science fiction irodalom megkerülhetetlen alakja, a műfaj nagy öregje. Bradbury az elmúlt hetven évben több, mint ötszáz regény, novellát, forgatókönyvet, esszét írt, számos irodalmi díj tulajdonosa, azok közé tartozik, akik megváltoztatták az emberek gondolkodásmódját.
Ray Douglas Bradbury 1920-ban született az illinois-i Waukeganban, középső, egyébként sosem használt keresztnevét a legendás némafilmszínész Douglas Fairbanks után kapta. Szülővárosa a fantázia szemüvegén átszűrve később Greentownként elevenedik meg műveiben, a béke és a biztonság szimbóluma, ahol a nagybácsinak szárnya nő, és a nagyszülők szobát és élelmet biztosítanak Charles Dickensnek. A prózai valóságról sokkal kevesebbet tudni. A fiatal Ray tizenegy évesen kezdett írni kezdetben csomagolópapírra.
A család 1934-ben Los Angelesbe költözött, Ray itt járt középiskolába, szabad idejében görkorcsolyázott a városban és sztárokra vadászott. Az iskolában leginkább színészi és írói képességeivel emelkedett ki, tanárai biztatására komolyan vette az alkotást, mégis ezzel véget ért a formális iskolai tanulás számára. Ettől kezdve az élet iskolájába járt, újságot árult, éjszakánként a nyilvános könyvtárban írt. Egy barátjától kapott először pénzt írásműért, egy rádióműsorban elsütött viccért. Még több évre volt szükség, mire főállású írónak nevezhette magát, 1942-ben jelent meg a Tó című elbeszélés, amiben már a saját utánozhatatlan stílusában szólalt meg.
Ezekben az években ismerkedett meg a feleségével, aki ekkor egy könyvesboltban dolgozott, 1947-ben házasodott meg, és még ugyanebben az évben megjelent az első elbeszélésgyűjteménye is. Igazi hírnevet és írói elismerést azonban csak a Marsbéli krónikák megjelenése jelentett. A lazán összefüggő történetek füzére látszólag a Mars kolonizálásáról szól, de mögötte vannak az 1950-es évekbeli Amerika kérdései, a nukleáris háború veszélyei, rasszizmus, McCarthy szenátor rémuralma, a cenzúra, ugyanakkor vágy az egyszerű élet után. Bradbury műve egyszerre költészet és társadalomkritika, megkerülhetetlen alapműve, a szerző nem is szereti, ha egyszerűen science-fictionnak titulálják.
Pár évvel a Marsbéli krónikák után Bradburynek sikerült megismételni annak sikerét, a Fahrenheit 451 az egyetlen valóban tudományos-fantasztikus műve a jövőben játszódik, ahol a könyv tiltott dolog és ezzel a gondolkodás is. A 451 Fahrenheit az a hőmérséklet, amikor a papír lángra kap. Guy Montag tűzőrző élete megváltozik, amikor kezébe vesz egy megsemmisítésre ítélt könyvet. A Fahrenheit 451 tanulsága ma is aktuális, és a regényt csak még ismertebbé tette Francois Truffaut azonos című filmje.
Az elkövetkezendő években Bradbury mozi iránti rajongása került előtérbe, rengeteg hollywoodi produkcióban vett részt, melyek közül talán a leghíresebb a Moby Dick. Megfilmesítette saját történeteit is Ray Bradbury Theatre címen a 90-es években egy tévésorozatként. A világról alkotott véleményét nem rejtette véka alá sem régen sem most, beszél a Holdra szállásról - hogy ott kéne bázist építeni és továbbutazni a Marsra, azt gyarmatosítani, akkor az emberiség örökké fog élni.
Számos irodalmi díjjal dicsekedhet, de talán a legnagyobb elismerés, hogy egy űrhajós egy krátert nevezett el Bradbury egy alkotása nyomán. 2000-ben megkapta a National Book Awardot is, a legrangosabb amerikai irodalmi díjat. Ugyanebben az évben, a nyolcvanadik születésnapján azt nyilatkozta, "a legnagyobb öröm az életemben, hogy minden reggel felkelek és rohanok az írógéphez, mert van egy új ötletem... ugyanúgy mint, amikor húszéves voltam." Nincs más, mint hasonló éveket kívánni még bőven.
Ray Douglas Bradbury 1920-ban született az illinois-i Waukeganban, középső, egyébként sosem használt keresztnevét a legendás némafilmszínész Douglas Fairbanks után kapta. Szülővárosa a fantázia szemüvegén átszűrve később Greentownként elevenedik meg műveiben, a béke és a biztonság szimbóluma, ahol a nagybácsinak szárnya nő, és a nagyszülők szobát és élelmet biztosítanak Charles Dickensnek. A prózai valóságról sokkal kevesebbet tudni. A fiatal Ray tizenegy évesen kezdett írni kezdetben csomagolópapírra. A család 1934-ben Los Angelesbe költözött, Ray itt járt középiskolába, szabad idejében görkorcsolyázott a városban és sztárokra vadászott. Az iskolában leginkább színészi és írói képességeivel emelkedett ki, tanárai biztatására komolyan vette az alkotást, mégis ezzel véget ért a formális iskolai tanulás számára. Ettől kezdve az élet iskolájába járt, újságot árult, éjszakánként a nyilvános könyvtárban írt. Egy barátjától kapott először pénzt írásműért, egy rádióműsorban elsütött viccért. Még több évre volt szükség, mire főállású írónak nevezhette magát, 1942-ben jelent meg a Tó című elbeszélés, amiben már a saját utánozhatatlan stílusában szólalt meg. Ezekben az években ismerkedett meg a feleségével, aki ekkor egy könyvesboltban dolgozott, 1947-ben házasodott meg, és még ugyanebben az évben megjelent az első elbeszélésgyűjteménye is. Igazi hírnevet és írói elismerést azonban csak a Marsbéli krónikák megjelenése jelentett. A lazán összefüggő történetek füzére látszólag a Mars kolonizálásáról szól, de mögötte vannak az 1950-es évekbeli Amerika kérdései, a nukleáris háború veszélyei, rasszizmus, McCarthy szenátor rémuralma, a cenzúra, ugyanakkor vágy az egyszerű élet után. Bradbury műve egyszerre költészet és társadalomkritika, megkerülhetetlen alapműve, a szerző nem is szereti, ha egyszerűen science-fictionnak titulálják.
Pár évvel a Marsbéli krónikák után Bradburynek sikerült megismételni annak sikerét, a Fahrenheit 451 az egyetlen valóban tudományos-fantasztikus műve a jövőben játszódik, ahol a könyv tiltott dolog és ezzel a gondolkodás is. A 451 Fahrenheit az a hőmérséklet, amikor a papír lángra kap. Guy Montag tűzőrző élete megváltozik, amikor kezébe vesz egy megsemmisítésre ítélt könyvet. A Fahrenheit 451 tanulsága ma is aktuális, és a regényt csak még ismertebbé tette Francois Truffaut azonos című filmje. Az elkövetkezendő években Bradbury mozi iránti rajongása került előtérbe, rengeteg hollywoodi produkcióban vett részt, melyek közül talán a leghíresebb a Moby Dick. Megfilmesítette saját történeteit is Ray Bradbury Theatre címen a 90-es években egy tévésorozatként. A világról alkotott véleményét nem rejtette véka alá sem régen sem most, beszél a Holdra szállásról - hogy ott kéne bázist építeni és továbbutazni a Marsra, azt gyarmatosítani, akkor az emberiség örökké fog élni.
Számos irodalmi díjjal dicsekedhet, de talán a legnagyobb elismerés, hogy egy űrhajós egy krátert nevezett el Bradbury egy alkotása nyomán. 2000-ben megkapta a National Book Awardot is, a legrangosabb amerikai irodalmi díjat. Ugyanebben az évben, a nyolcvanadik születésnapján azt nyilatkozta, "a legnagyobb öröm az életemben, hogy minden reggel felkelek és rohanok az írógéphez, mert van egy új ötletem... ugyanúgy mint, amikor húszéves voltam." Nincs más, mint hasonló éveket kívánni még bőven.
Megjelent: Napvilág.net, 2010. 08. 23.
(http://www.napvilag.net/kozelkep/20100823/ray_bradbury_a_sci_fi_egyik_legnagyobb_mestere_90_eves)
(http://www.napvilag.net/kozelkep/20100823/ray_bradbury_a_sci_fi_egyik_legnagyobb_mestere_90_eves)
