Gerlóczy Márton olvas

Balkán-őrült lévén a Híd a Drinán Ivo Andrictól a kedvencek között köszön vissza.

Kocsis Zoltán

Etetni szeretek, elkészíteni az ételt. Nem megenni – mesél nagy elánnal a hétvégi konyhai sertepertéről Gerlóczy Márton. Némi párhuzamot lehet felfedezni az olvasáshoz való viszonyával: elmondása szerint előbb írt, mint olvasott. Bár ha unszoljuk a szófukar fiút, megnyílik, és Gőgös Gúnár Gedeon és a Grimm-mesék mint első élmények a felszínre kerülnek.

Annyi könyv volt dédapjáéknál, „a Lajosnál” (Áprily Lajos költő, az Anyegin fordítója – a szerk.), hogy szinte el lehetett veszni közöttük. Kiskorában nem tukmálták prózával-lírával, nagymamája inkább felolvasott neki egy-egy mesét, néha rajzolt is hozzá, akár. Négy testvére volt akkoriban, azóta öt van, így nem volt divat a noszogatás, mindenki ment a maga útján. Nagypapája azonban irományait kinyomtatta és a visegrádi sárga buszon büszkén adogatta körbe.

Az ifjú író – akinek 29 éves korára már harmadik könyve (A csemegepultos naplója) jelent meg –17 éves koráig inkább a természetet igyekezett megélni, minthogy otthon a sorokat fürkéssze. Elmondása szerint szüksége van a szó szoros értelmében vett olvasósarokra. Így ha épp nem zuhogott az eső, inkább császkált a felfedezős tinédzser típust gyarapítva, nem a szobában kuksolt.

Később, amikor az ő életébe is beköltözött az a fránya rutin, felütötte fejét a fegyelem: reggel ébredés után írás, majd irány a törzshely, később négyig-ötig megint írás. Bár ez, az utóbbi kaotikus évében megtörni látszik, félbehagyott feladatok sorakoznak más megbízások miatt. A kocsma környékén, ahol mi is ülünk, sorra bukkannak fel az ismerős arcok: „Szia, Marcikám”-hegyek szakítják félbe a beszélgetést. Könyvespolcról egy kávé és nem kötetek mellett beszélgetünk, ugyanis rövid időn belül a harmadik helyre költözött éppen, összesen a tizedikbe. – Nem hordom már magammal a könyveimet. Csak azokat hozom magammal, amelyeket gyakran forgatok. Legutóbb Bibó Istvánt emeltem le a polcról. Talán a jelenlegi helyzet miatt – magyarázza.

Visegrádi családi házukban nemrégiben maga rendszerezte a több ezer kötetből álló polcokat, ahol javarészt déd- és nagyszülei könyvei sorakoznak. Az ő polcán pedig ott van Turgenyev, Gogol, Puskin, Akunyin, Hrabal, Mrozek, Hasek, Stasiuk, Roth, Bukowski, Vonnegut, Ellis, Krúdy Gyula, Kosztolányi Dezső, Csáth, Dragomán, Cserna-Szabó, Ficsku, Agota Kristof, Spiró, Lángh Júlia, Bächer, Rimbaud, Apollinaire, Petri. Folyóiratok, versek. Balkán-őrült lévén a Híd a Drinán Ivo Andrictól a kedvencek között köszön vissza. Rendszert kereshetünk, találunk is, de csak létrehozójának kristálytiszta. – Vannak az oroszok, magyarok, kedvencek, beszédek – lelkes gyűjtő vagyok –, a könnyedebbek. Van, ami átcsúszik egy másik kategóriába, van, ami a peremen táncol. És persze van a szar polc. Kötelező. Na és a biblia: Pascal Gondolatokja

Megjelent: Népszabadság Online, 2010. július 31. (http://nol.hu/lap/tv/20100730-kifozott_gondolatok)