Különleges és egyedülálló eseményre hívta össze – személyre szóló meghívóval – Magyarország roma képzőművészeit Zsigó Jenő, az év elejétől átszervezett Cigány Ház – Romano Kher igazgatója. A Ház ekkortól lett – a Napházzal együtt – a sokak által már megalakulása előtt bírált FROKK, a Szentkirályi utcai Fővárosi Roma Oktatási és Kulturális Központ része.

ATavaszmező utcai Roma Parlamentben május 14-én tartott ünnepségen adták át a művészeknek a nemrégiben elkészült Cigány festészet – Magyarország 1969–2009 című album tiszteletpéldányait. A kötetben szereplő alkotók közül sokan eljöttek, s az ünnepi alkalmat levezénylő Zsigó Jenő pár mondatban mindannyiuk életét és művészetét bemutatta. 74 cigány képzőművész 700 alkotásának színes nagyméretű reprodukcióját tartalmazza az album, valamennyi a Romano Kher közgyűjteményének büszkesége. A mű szerkesztői koncepciója nem csoportosít stílusok, korszakok, nemzedékek, technikák szerint, hanem szép sorban, szoros betűrendben hozza egymás után a művészeket és műveiket, nem kis feladat elé állítva ezzel a recenzenst.

Kerényi János tervezte a mind súlyban, mind kiterjedésben igen tekintélyes kötetet, mely 8 kilogrammos súlyát nemcsak 548 oldalának, hanem a testvérek közt is legalább 100 grammos műnyomó papírnak is köszönheti. A borító arany, a keménykötés vörös hátteret szolgáltat a festmények fő motívumaiból összeállított montázsnak, mely a belső kötéstáblát és az előzéklapot viszont teljesen kitölti. Az angol-magyar kétnyelvű kötet borítófülének ajánlása magukat a cigányokat szólítja meg, mintegy újrafogalmazva a bibliai „és beszéld el fiadnak” gondolatot. A bevezető szöveget a főszerkesztő Zsigó Jenő jegyzi, s minden alkotó kap egy rövid pályaképet is. A meglehetősen széles szövegtükör és keskeny oldalmargó jól érzékelteti, hogy a kötet művészei nehezen szoríthatók bele a hagyományos keretekbe és a csupa nagybetűs szövegek azt is tudtunkra adják, hogy mennyire fontos felhívni rájuk a figyelmet.

Szabolcsi Bence zenei lexikona már a 15–16. századból említ cigány lantosokat és hegedűsöket, akik a királyi udvarban léptek fel. De Kerényi György szerint a 19. század az ő nagy századuk, ők a zene interpretátorai ekkor, ők a közvetítők a falu és város, idegen és magyar közt. A cigány előadóművészek pedig nemcsak virtuózok, hanem a magyar népies stílus és a verbunkos kialakítói és legfőbb terjesztői, s Bihari János és Sárközy Ferenc európai hírű zeneszerzők is. Ekkor, a 19. században, lángolt fel a magyar és nemzetközi érdeklődés a cigány kultúra iránt, s számos tudós társaság alakult a cigány nyelv grammatikájának, a cigány nép történelmének, zenéjének és szokásaiknak tanulmányozására. Az 1893-as Pallas nagylexikon számos vonatkozó szócikkének bibliográfiai adatait áttanulmányozva még egy költőnőre is ráakadtam: Ranyicsics Ginára, kiről Wlisklocki Henrik közöl két részes beszámolót az Élet című lap 1891-es évfolyamában, szemelvényeket hozva műveiből is. De bármennyire igyekeztem, cigány képzőművészt valóban nem tudok 1969 előttről nevesíteni, hacsak nem a most tárgyalt album egyik legkvalitásosabb alkotóját, az 1905-ben született Mocsár Gyulát, de ő bár alkotott, nem lépett a nyilvánosság elé, kiállítása nem volt, képeit barátai vették meg.