A Kaláka nem egy stílus, hanem egy műfaj, mint énekelt vers
- Részletek
- Írta: Hunra_Admin
- Kategória: Agora
- Találatok: 2142
"Minden beleolvadt a zenénkbe" - mondja Gryllus Dániel, a Kaláka Együttes vezetője, akinek tegnap nagyszabású koncerttel ünnepelték a hatvanéves születésnapját a Millenárison, amit kibővített formában június tizenkettedikén megismételnek. A több mint negyvenéves Kaláka Együttesnek közel ezerkétszáz dala van és huszonöt lemeze.
A produkció első részében A teljesség felé című Weöres Sándor mű megzenésített változata hangzik el. Gryllus szerint a Kaláka nem egy irányzatot képvisel, hanem nagyon sokféle stílust használ föl asszociatív módon az énekelt vers műfajához.
- Miért éppen A teljesség felé című Weöres művet választotta a hatvanadik születésnapjára? Ez a cím lehet jelképes, áthallásos.
- Igen, lehet. De ez inkább a közönség számára áthallásos. Amikor harmincegynéhány éves voltam, szerettem bele Weöres Sándornak ebbe a nagy művébe. Ekkor határoztam el, hogy a mondataiból készítek valamilyen dalsorozatot. Érdekes, hogy Weöres Sándor is a harmincas éveiben járt, amikor ezt megírta. Nem is én találtam ki, hogy ezt adjuk elő a hatvanadik születésnapomon, hanem a fiam, Samu, aki most harmincegynéhány éves, és eredetileg jazzmuzsikusként végzett a Zeneakadémián, majd Bécsben tanult zeneszerzést, diplomázott is, de még mindig folytatja a tanulmányait. Ezt a dalsorozatot annak idején úgy rögzítettem lemezre, hogy szinte minden hangszeren én játszottam. Volt egy négysávos magnóm, és a különböző sávokra játszottam más-más hangszeren, furulyán, citerán, tárogatón, pánsípon, és én is énekeltem. Később persze az anyagot egy stúdióban rendesen összeraktuk. Tolcsvay László játszott még hozzá szintetizátoron, és Molnár András tablán, így lett belőle lemez a nyolcvanas évek végén. Ezt a lemezt Samu tíztagú kisegyüttesre hangszerelte át. Ez nem egy működő zenekar, hanem részint Samu munkatársai, vagy akik az én lemezeimen szerepeltek már, például Borbély Mihály, Balogh Kálmán játszanak benne. A dalokat, amelyeket pedig én énekeltem annak idején, Samu szétosztotta az ő és az én pályatársaim között. Sebő Ferenc a korelnök, és fantasztikusak a női hangok, Sebestyén Márta, Palya Bea, Szalóki Ági, Szirtes Edina Mókus, Bognár Szilvi, de fellép Ferenczi György és Both Miklós barátom is. Vagyis én is egy vagyok a közreműködők közül. Ez körülbelül 45 perces mű, de az természetes, hogy a második részben a Kaláka is fellép, aminek negyven éve az alapító tagja voltam, azóta muzsikálunk együtt. Aki lemaradt a pénteki koncertről, az jöjjön június 12 -én a II. kerület napján a Millenárisba, akkor lesz a Teljesség felé-ből egy nagyobb, hosszabb előadás.
- Mi van már meg a teljességből?
- Attól függ, hogy értem a kérdést. A legegyszerűbb választ fogom mondani, A teljesség felé című Weöres műnek legfeljebb az egy százalékát tartalmazzák a dalok.
- De tudja, hogy nem erre gondoltam.
- Persze. Számomra a teljesség még odébb van. Nem is tudom, hogy én vagyok-e hivatva eldönteni, hogy mennyi van meg belőle. Aki ismeri azt a 25 Kaláka lemezt, amin nem tudom én, hány nótám van, vagy ismeri a szólólemezeimet, amelyek közül az első A teljesség felé volt, aztán következett a Pál apostol, A hegyi beszéd, a Tizenöt zsoltár, és ebbe a sorozatba passzol a "Volt egyszer volt egy kis zsidó" is, ami Kányádi Sándor jiddis népdalfordításait tartalmazza. Ezeket mind a Kaláka mellett, vele párhuzamosan csináltam.
- Annyin múlik a teljesség, hogy hány lemez van?
- Nem tudom, mi fog még eszembe jutni. A teljesség biztos, hogy egy egészen másfajta fogalom, nem e világi dimenzió. Annyi a mi lehetőségünk, hogy a teljességre törekedjünk, afelé tartsunk. Ha éppen úton vagyunk, nem biztos, hogy tudjuk, hogy az útnak melyik fázisában járunk, ezért az ember nem képes mást elmondani, minthogy milyen munkákat tett le az asztalra, hogy mögötte mi volt, azt már tudja, hogy mi van előtte, azt még nem. Csak remélni lehet, hogy jó irányba megy.
- Azt szokta mondani, hogy az első Kaláka lemez már tulajdonképpen ugyanazt a szellemiséget tükrözi, mint a legutolsó. Ha ez így van, akkor a teljesség lényegében már az első lemeznél megvolt.
- Igen, azt hiszem, hogy lehet ezt mondani. Talán bizonyos dolgokat mélyebben látok.
- Miket lát mélyebben?
- Azt, amit az ember még csak fiatalkorában sejt, szélesebb spektrumban tudja befogadni a világot, idősebb korára viszont bizonyos dolgoknak jobban a mélyére lát.
- Mondana konkrétumot?
- Például, amikor az ember fiatal, csak úgy jön belőle a zene, és nem gondolkozik azon, hogy ennek milyen hatása van. Mikó Pista - aki szintén alapító tagja volt a Kalákának - úgy tudott dalt írni, hogy elkezdte nézni a verset az elejétől, és már énekelte is. Aztán valahol és valahogy a végére ért. Ezt ma már nem nagyon tudnám elképzelni. De akkor ösztönösen benne volt a vérünkben sok minden. Ma pedig tudatosan gondolok sok mindenre, miközben az éleslátásom már lehet, hogy nem olyan, mint régen. Szerteágazó a tevékenységem, hiszen kiadói, kereskedői tevékenységgel is foglalkozom, fesztivált is szervezek.
- Nem nyűg az ön számára a kiadói tevékenység? Nem érzi úgy, hogy elvonja a zenéléstől? Hiszen kényszerből kezdett kiadással foglalkozni, mert A teljesség felé című albumot nem akarta megjelentetni a Hungaroton. Amikor 1990-ben már lehetőség volt arra, hogy saját kiadásban jelentessen meg lemezeket, alapított kiadót. Vagyis tulajdonképpen kényszervállalkozó.
- Azt hiszem, hogy Magyarország nagy része kényszervállalkozó. Igen sok mindenkitől elvárják, hogy vállalkozó legyen, akinek nem ez lenne a dolga.
- Nem utálja, hogy vállalkozónak is lennie kell?
- Egyáltalán nem. 1969-ben alakult a Kaláka, és én kezdettől fogva törődtem a szervezéssel, az adminisztrációval. Voltak, akik akkoriban ezt még méltóságon alulinak érezték. Ma sem szeretem, ha valaki nyavalyog, hogy ezt meg azt szeretné, de nincs rá módja. Ha akar valamit, akkor próbálkozni kell, telefonálni, csinálni, amit lehet.
- Nyilván ön is sokat telefonált, próbálkozott, az első nyolc évben mégsem jelenhetett meg lemezük. Miért nem?
- Nem tudom.
- Azt nem érzem, hogy a Kaláka olyan nagyon ellenzéki lett volna, hogy emiatt nem adták ki egy lemezét sem.
- Ez lehetett ízlésbeli kérdés, hogy nem tetszett, amit csináltunk.
- De valaki valamit csak mondott.
- Például azt mondták, hogy az akkor monopolhelyzetben lévő Hungarotonnál két szerkesztőség van, egy komolyzenei és egy könnyűzenei és, hogy egyikbe se passzolunk bele. Amikor nagy nehezen megjelent az első albumunk, azt könnyűzeneinek minősítették. Egyébként, ha csak ez a két lehetőség van, akkor a könnyűzenei kategóriába tartozunk. És utána azt mondták, hogy az a 30 ezer példány, amennyit eladtak, akkora bukásnak számít, hogy ezt még egyszer nem engedhetik meg maguknak. Így aztán megint várnunk kellett. 1980-ban, a Hungarotonban megalakult az irodalmi szerkesztőség Tóth Attila vezetésével, mint harmadik lehetőség. Ekkor kezdtünk mi sorozatban lemezeket készíteni, ekkor csináltuk A fekete embert, A pelikánt, a Villon balladákat, Az én korombant, és holland költők verseit is megzenésítettük. Tíz jó évünk volt a Hungarotonnál. 1990-ben viszont szinte mindenkinek döntenie kellett, hogy saját kezébe veszi-e a sorsa irányítását vagy megpróbál valakinek, vagy valaminek az oldalvizén létezni. És akkor úgy döntöttem, hogy márpedig megcsinálom a Gryllus Kiadót. 1991-ben Sumonyi Zoltán verseire a Pál apostol dalsorozat volt az első kiadványom. Aztán a második már rögtön Kaláka gyereklemez volt, az Ukulele. Ma már több mint 90 kiadványom van, ez persze nem mind Kaláka. Én adom ki a Hangzó Helikon-sorozat zenefelvételeit, ebben már szerepelt többek közt Ferenczi György, Lovasi András, Sebestyén Márta, Cseh Tamás, Sebő Ferenc, Palya Bea.
- Hány Kaláka lemez van?
- Azt hiszem, hogy 25, de ez nem mind az én kiadásom. A legutolsó Kaláka lemeznek az a címe, hogy Kaláka-Kányádi kicsiknek és nagyoknak a Hangzó Helikon sorozatban. Ezen Kányádi Sándor szaval, és mi pedig énekelünk. Az Arany János lemezünk már hároméves, Sebő Ferinek is megjelent öt lemeze nálam.
- A Kaláka esetében soha nem merült föl más profil? Negatív éllel is szokták mondai, hogy tényleg ugyanolyan volt már harminc évvel ezelőtt, mint most. Nem gondolták, hogy csinálnak például egy jazzlemezt vagy bármi mást?
- Az az igazság, hogy a Kaláka, nem egy stílus, hanem egy műfaj, mint énekelt vers. Ezen belül mi nagyon sok stílust asszociatív módon felhasználunk. A régi zenét, a klasszikus kamarazenét ugyanúgy, mint ahogy bizonyos esetekben a jazz felé is kacsintgatunk. De a legkülönbözőbb népzenéket is használjuk, már a hetvenes években voltak olyan koncertjeink, amelyeken indiai, cseh, olasz népdalt, szardíniai halászdalt is énekeltünk. Mindig is nagyon széles stílus spektrumon mozogtunk. Ezért nem vágyódtunk másra.
- Nem vágyott volna például egy szöveg nélküli hangszeres lemezre?
- Hát nem is tudom... egyszer még nagyon régen a Kalákával csináltunk egy hangszeres népzenei lemezt, hiszen külföldi turnéinkon mindig elvárás, hogy játsszunk több népzenét. Van egy pár jazzfeldolgozásunk is. Becze Gábor, a bőgősünk jazztanszakon végzett, sok olyan lemezünk van, amiben tulajdonképpen jazzszólókat játszik, például a Kányádi Sóhajtásban vagy József Attila Jaj, majdnem című versének előadása közben, vagy a Jeszenyin lemezen. Kimondottan hallani lehet, hogy ez másfajta hangszeres megközelítés, mint ami a folk műfajában szokás. A régi időkben én is sokat játszottam még reneszánsz és barokk zenét, ennek hatása is érződik a Kaláka dalaiban. A Kaláka magába tud mindent integrálni.
- Attól sem változott az együttes, hogy több tagja kicserélődött?
- A szellemisége nem cserélődött ki.
- A szellemisége öntől függ?
- Lehetséges. Radványi Balázs az első félévben nem volt csak, amikor testvéremet, Vilit bevitték katonának, akkor jött. Vilmos az első tizenvalahány évben velünk játszott, és lényegében az utolsó tizenötben is. Egy negyvenéves zenekar esetében föl szoktak sorolni száz tagot. A mi esetünkben viszont mindenkivel készült interjú, akivel játszottunk. Ezek az interjúk képekkel, dokumentumokkal együtt könyv alakban majd megjelennek a Könyvhétre. Ez a "mindenki" összesen tíz ember, ebben még az is benne van, aki mindössze két hónapig volt muzsikustársunk. És tényleg igen sokfélét csináltunk. A magyar népmeséknek eddig nyolcvanvalahány epizódját rögzítettük, mindegyiknek egyedi zenét írtunk. A kódexirodalom jó részét is végigjátszottuk a Mátyás király filmekhez. Valóban minden beleolvadt a zenénkbe.
- A Kaláka első éveiben leginkább a saját korosztályuknak játszottak, most mintha több fellépésük lenne gyerekeknek.
- Nem tudnék pontos statisztikát mondani, de például ezen a héten, amikor beszélgetünk, pénteken van a születésnapi koncertünk, másnap Kispesten egy gyerekműsort tartunk délelőtt, és 24-én, mint minden hónap utolsó szombat estéjén akusztikus koncertet tartunk felnőtteknek a Marczibányi téren. Vasárnap a Lauder iskolában játszunk gyerekműsort délelőtt, délután pedig a Petőfi Irodalmi Múzeumban családi koncertet tartunk. Vegyesen jönnek a korosztályok, a Marczibányi térre például mindig hoznak egészen kisgyerekeket, de vannak nyolcvanévesek is. Amikor játszani kezdtünk, valóban azokhoz szóltunk, akik a legközelebb álltak hozzánk. Azóta sokrétűbb lett a közönségünk. A Marczibányi téren, mióta átadták a művelődési házat, azóta fellépünk. Amikor még gyerekek voltunk, a ház helyén szánkóztunk, mert ott éppen lejtő volt. Az első klubunk a XI. kerületben, egy lakásban volt, de azt három-négy alkalom után kinőttük, és a Vizivárosi Pinceklub volt az első, sokak számára legendás törzshelyünk. És azt hiszem, '73-ban vagy '74-ben épült fel a Marczibányi téri művelődési ház, ott már mindjárt a megnyitón játszottunk, és azóta is rendszeresen fellépünk.
- A Marczibányi téri művelődési ház klubnak nem túl nagy?
- Attól, hogy háromszázan is beférnek, még családias a hangulat, már csak azért is, mert nem használunk erősítőket. A márciusi koncert különösen intim volt, mert éppen arra a napra esett az az akció, amelynek keretében azt kérték, hogy oltsuk le a lámpákat. Egy órahosszat néhány gyertya fénye mellett muzsikáltunk. A XXI. században az, hogy nemhogy mikrofonok nincsenek, de még lámpák sem égnek, már teljesen anakronisztikus, de igen hangulatos volt. Egyszer Dunaújvárosban játszottunk még gyertyák fényénél, de akkor azért, mert áramszünet volt.
- Ameddig bírják, fellép a Kaláka?
- Az biztos, hogy vannak olyan dolgok, amelyeket csak kamaszos lendülettel lehet énekelni, de vannak olyan dalok is, amelyeket idősebben elmélyültebben énekel az ember, például a zsoltárokat, de akár Arany János megzenésített verseit is.
- Arról híres, hogy semmit nem szeret kidobni. Mennyi dal van repertoáron a Kaláka számára szerzett közel 1200-ból?
- Ennek a közel 1200 dalnak jó része sosem volt repertoáron. A filmzenéket akkor eljátszottuk, amikor szükség volt rájuk, de nem tartottuk műsoron. Sok megrendelésünk volt a tévétől, a rádiótól akkoriban, amikor még jóval nagyobb számban csináltak kulturális műsorokat. Bár a Magyar Rádiótól éppen most kaptunk megrendelést, az Apám kakasa című Lackfi János-Vörös István kötetből néhány szöveget megzenésítettünk. Régebben nagyon sok irodalmi műsor számára dolgoztunk, rengeteg dalt írtunk például a Cimborának. Dorogi Zsigmond szerkesztő néha tízesével rendelte meg, hogy Nagy László vagy Vas István verseket énekeljünk. Az ilyen felkéréseknek boldogan tettünk eleget. A Móra Kiadónál pedig a nyolcvanas évek végén kitaláltuk a zenés könyvet, ami kicsit hasonló, mint az általam kiadott Hangzó Helikon, csak akkoriban még nem volt CD, egy kazettát tettünk a kötetbe. A Nálatok laknak-e az állatok? című zenés könyvből félév alatt elment 40-50 ezer példány. Abban is van 36 állatvers. Ezekből például ötöt-hatot szoktunk énekelni. De azért ha most belefognánk, tíz-tizenkét órát biztos, hogy végig tudnánk játszani, 3-400 nótát elő tudnánk adni. Azt hiszem, hogy ameddig bírjuk, csináljuk a Kalákát. Biztos, hogy az ember már kicsit fárad, de például mindig vannak betlehemes koncertjeink karácsony előtt, adventkor. Ezekből évente vagy 30-at játszunk, és most, karácsony előtt is volt olyan, hogy egy nap öt koncertet tartottunk. Boldogan csináljuk. Ahogy mind közelebb vagyunk az ünnephez, egyre jobb ezeken a koncerteken játszani. De azt hiszem, hogy egy nap öt koncert, az már a fizikai teljesítőképesség határait súrolja. Egyszer Szarajevóban muzsikáltunk, ahol ellopták az összes hangszerünket, erősítőkkel együtt, és a buszt is, amiben voltak. Béreltünk egy buszt, elindultunk valamikor este, reggel nyolcra értünk Pestre. Ekkor telefonáltam egy hangszerboltos barátomnak, hogy nyisson hamarabb, mert tízkor koncertünk kezdődik Szentendrén. Bejött a boltba, vettem gyorsan citerát, furulyát, klarinétot, amit kellett, mindenki hazaloholt tartalékhangszerekért, és tízkor elkezdtük a koncertet Szentendrén. Ráadásul aznap is öt koncertünk volt. De hát azért ez a kivételes eset. Nyáron lesz egy kis pihenő, és természetesen lesz Diósgyőrben Kaláka Fesztivál is. Ez azért fontos, mert ez a nagyszabású fesztivál, ami már 31. éve van, nem függ a mi fizikai teljesítőképességünktől, megmaradhat akkor is, ha már nem koncertezünk. És megmaradhat néhány dal is.
A produkció első részében A teljesség felé című Weöres Sándor mű megzenésített változata hangzik el. Gryllus szerint a Kaláka nem egy irányzatot képvisel, hanem nagyon sokféle stílust használ föl asszociatív módon az énekelt vers műfajához.
- Miért éppen A teljesség felé című Weöres művet választotta a hatvanadik születésnapjára? Ez a cím lehet jelképes, áthallásos.
- Igen, lehet. De ez inkább a közönség számára áthallásos. Amikor harmincegynéhány éves voltam, szerettem bele Weöres Sándornak ebbe a nagy művébe. Ekkor határoztam el, hogy a mondataiból készítek valamilyen dalsorozatot. Érdekes, hogy Weöres Sándor is a harmincas éveiben járt, amikor ezt megírta. Nem is én találtam ki, hogy ezt adjuk elő a hatvanadik születésnapomon, hanem a fiam, Samu, aki most harmincegynéhány éves, és eredetileg jazzmuzsikusként végzett a Zeneakadémián, majd Bécsben tanult zeneszerzést, diplomázott is, de még mindig folytatja a tanulmányait. Ezt a dalsorozatot annak idején úgy rögzítettem lemezre, hogy szinte minden hangszeren én játszottam. Volt egy négysávos magnóm, és a különböző sávokra játszottam más-más hangszeren, furulyán, citerán, tárogatón, pánsípon, és én is énekeltem. Később persze az anyagot egy stúdióban rendesen összeraktuk. Tolcsvay László játszott még hozzá szintetizátoron, és Molnár András tablán, így lett belőle lemez a nyolcvanas évek végén. Ezt a lemezt Samu tíztagú kisegyüttesre hangszerelte át. Ez nem egy működő zenekar, hanem részint Samu munkatársai, vagy akik az én lemezeimen szerepeltek már, például Borbély Mihály, Balogh Kálmán játszanak benne. A dalokat, amelyeket pedig én énekeltem annak idején, Samu szétosztotta az ő és az én pályatársaim között. Sebő Ferenc a korelnök, és fantasztikusak a női hangok, Sebestyén Márta, Palya Bea, Szalóki Ági, Szirtes Edina Mókus, Bognár Szilvi, de fellép Ferenczi György és Both Miklós barátom is. Vagyis én is egy vagyok a közreműködők közül. Ez körülbelül 45 perces mű, de az természetes, hogy a második részben a Kaláka is fellép, aminek negyven éve az alapító tagja voltam, azóta muzsikálunk együtt. Aki lemaradt a pénteki koncertről, az jöjjön június 12 -én a II. kerület napján a Millenárisba, akkor lesz a Teljesség felé-ből egy nagyobb, hosszabb előadás.
- Mi van már meg a teljességből?
- Attól függ, hogy értem a kérdést. A legegyszerűbb választ fogom mondani, A teljesség felé című Weöres műnek legfeljebb az egy százalékát tartalmazzák a dalok.
- De tudja, hogy nem erre gondoltam.
- Persze. Számomra a teljesség még odébb van. Nem is tudom, hogy én vagyok-e hivatva eldönteni, hogy mennyi van meg belőle. Aki ismeri azt a 25 Kaláka lemezt, amin nem tudom én, hány nótám van, vagy ismeri a szólólemezeimet, amelyek közül az első A teljesség felé volt, aztán következett a Pál apostol, A hegyi beszéd, a Tizenöt zsoltár, és ebbe a sorozatba passzol a "Volt egyszer volt egy kis zsidó" is, ami Kányádi Sándor jiddis népdalfordításait tartalmazza. Ezeket mind a Kaláka mellett, vele párhuzamosan csináltam.
- Annyin múlik a teljesség, hogy hány lemez van?
- Nem tudom, mi fog még eszembe jutni. A teljesség biztos, hogy egy egészen másfajta fogalom, nem e világi dimenzió. Annyi a mi lehetőségünk, hogy a teljességre törekedjünk, afelé tartsunk. Ha éppen úton vagyunk, nem biztos, hogy tudjuk, hogy az útnak melyik fázisában járunk, ezért az ember nem képes mást elmondani, minthogy milyen munkákat tett le az asztalra, hogy mögötte mi volt, azt már tudja, hogy mi van előtte, azt még nem. Csak remélni lehet, hogy jó irányba megy.
- Azt szokta mondani, hogy az első Kaláka lemez már tulajdonképpen ugyanazt a szellemiséget tükrözi, mint a legutolsó. Ha ez így van, akkor a teljesség lényegében már az első lemeznél megvolt.
- Igen, azt hiszem, hogy lehet ezt mondani. Talán bizonyos dolgokat mélyebben látok.
- Miket lát mélyebben?
- Azt, amit az ember még csak fiatalkorában sejt, szélesebb spektrumban tudja befogadni a világot, idősebb korára viszont bizonyos dolgoknak jobban a mélyére lát.
- Mondana konkrétumot?
- Például, amikor az ember fiatal, csak úgy jön belőle a zene, és nem gondolkozik azon, hogy ennek milyen hatása van. Mikó Pista - aki szintén alapító tagja volt a Kalákának - úgy tudott dalt írni, hogy elkezdte nézni a verset az elejétől, és már énekelte is. Aztán valahol és valahogy a végére ért. Ezt ma már nem nagyon tudnám elképzelni. De akkor ösztönösen benne volt a vérünkben sok minden. Ma pedig tudatosan gondolok sok mindenre, miközben az éleslátásom már lehet, hogy nem olyan, mint régen. Szerteágazó a tevékenységem, hiszen kiadói, kereskedői tevékenységgel is foglalkozom, fesztivált is szervezek.
- Nem nyűg az ön számára a kiadói tevékenység? Nem érzi úgy, hogy elvonja a zenéléstől? Hiszen kényszerből kezdett kiadással foglalkozni, mert A teljesség felé című albumot nem akarta megjelentetni a Hungaroton. Amikor 1990-ben már lehetőség volt arra, hogy saját kiadásban jelentessen meg lemezeket, alapított kiadót. Vagyis tulajdonképpen kényszervállalkozó.
- Azt hiszem, hogy Magyarország nagy része kényszervállalkozó. Igen sok mindenkitől elvárják, hogy vállalkozó legyen, akinek nem ez lenne a dolga.
- Nem utálja, hogy vállalkozónak is lennie kell?
- Egyáltalán nem. 1969-ben alakult a Kaláka, és én kezdettől fogva törődtem a szervezéssel, az adminisztrációval. Voltak, akik akkoriban ezt még méltóságon alulinak érezték. Ma sem szeretem, ha valaki nyavalyog, hogy ezt meg azt szeretné, de nincs rá módja. Ha akar valamit, akkor próbálkozni kell, telefonálni, csinálni, amit lehet.
- Nyilván ön is sokat telefonált, próbálkozott, az első nyolc évben mégsem jelenhetett meg lemezük. Miért nem?
- Nem tudom.
- Azt nem érzem, hogy a Kaláka olyan nagyon ellenzéki lett volna, hogy emiatt nem adták ki egy lemezét sem.
- Ez lehetett ízlésbeli kérdés, hogy nem tetszett, amit csináltunk.
- De valaki valamit csak mondott.
- Például azt mondták, hogy az akkor monopolhelyzetben lévő Hungarotonnál két szerkesztőség van, egy komolyzenei és egy könnyűzenei és, hogy egyikbe se passzolunk bele. Amikor nagy nehezen megjelent az első albumunk, azt könnyűzeneinek minősítették. Egyébként, ha csak ez a két lehetőség van, akkor a könnyűzenei kategóriába tartozunk. És utána azt mondták, hogy az a 30 ezer példány, amennyit eladtak, akkora bukásnak számít, hogy ezt még egyszer nem engedhetik meg maguknak. Így aztán megint várnunk kellett. 1980-ban, a Hungarotonban megalakult az irodalmi szerkesztőség Tóth Attila vezetésével, mint harmadik lehetőség. Ekkor kezdtünk mi sorozatban lemezeket készíteni, ekkor csináltuk A fekete embert, A pelikánt, a Villon balladákat, Az én korombant, és holland költők verseit is megzenésítettük. Tíz jó évünk volt a Hungarotonnál. 1990-ben viszont szinte mindenkinek döntenie kellett, hogy saját kezébe veszi-e a sorsa irányítását vagy megpróbál valakinek, vagy valaminek az oldalvizén létezni. És akkor úgy döntöttem, hogy márpedig megcsinálom a Gryllus Kiadót. 1991-ben Sumonyi Zoltán verseire a Pál apostol dalsorozat volt az első kiadványom. Aztán a második már rögtön Kaláka gyereklemez volt, az Ukulele. Ma már több mint 90 kiadványom van, ez persze nem mind Kaláka. Én adom ki a Hangzó Helikon-sorozat zenefelvételeit, ebben már szerepelt többek közt Ferenczi György, Lovasi András, Sebestyén Márta, Cseh Tamás, Sebő Ferenc, Palya Bea.
- Hány Kaláka lemez van?
- Azt hiszem, hogy 25, de ez nem mind az én kiadásom. A legutolsó Kaláka lemeznek az a címe, hogy Kaláka-Kányádi kicsiknek és nagyoknak a Hangzó Helikon sorozatban. Ezen Kányádi Sándor szaval, és mi pedig énekelünk. Az Arany János lemezünk már hároméves, Sebő Ferinek is megjelent öt lemeze nálam.
- A Kaláka esetében soha nem merült föl más profil? Negatív éllel is szokták mondai, hogy tényleg ugyanolyan volt már harminc évvel ezelőtt, mint most. Nem gondolták, hogy csinálnak például egy jazzlemezt vagy bármi mást?
- Az az igazság, hogy a Kaláka, nem egy stílus, hanem egy műfaj, mint énekelt vers. Ezen belül mi nagyon sok stílust asszociatív módon felhasználunk. A régi zenét, a klasszikus kamarazenét ugyanúgy, mint ahogy bizonyos esetekben a jazz felé is kacsintgatunk. De a legkülönbözőbb népzenéket is használjuk, már a hetvenes években voltak olyan koncertjeink, amelyeken indiai, cseh, olasz népdalt, szardíniai halászdalt is énekeltünk. Mindig is nagyon széles stílus spektrumon mozogtunk. Ezért nem vágyódtunk másra.
- Nem vágyott volna például egy szöveg nélküli hangszeres lemezre?
- Hát nem is tudom... egyszer még nagyon régen a Kalákával csináltunk egy hangszeres népzenei lemezt, hiszen külföldi turnéinkon mindig elvárás, hogy játsszunk több népzenét. Van egy pár jazzfeldolgozásunk is. Becze Gábor, a bőgősünk jazztanszakon végzett, sok olyan lemezünk van, amiben tulajdonképpen jazzszólókat játszik, például a Kányádi Sóhajtásban vagy József Attila Jaj, majdnem című versének előadása közben, vagy a Jeszenyin lemezen. Kimondottan hallani lehet, hogy ez másfajta hangszeres megközelítés, mint ami a folk műfajában szokás. A régi időkben én is sokat játszottam még reneszánsz és barokk zenét, ennek hatása is érződik a Kaláka dalaiban. A Kaláka magába tud mindent integrálni.
- Attól sem változott az együttes, hogy több tagja kicserélődött?
- A szellemisége nem cserélődött ki.
- A szellemisége öntől függ?
- Lehetséges. Radványi Balázs az első félévben nem volt csak, amikor testvéremet, Vilit bevitték katonának, akkor jött. Vilmos az első tizenvalahány évben velünk játszott, és lényegében az utolsó tizenötben is. Egy negyvenéves zenekar esetében föl szoktak sorolni száz tagot. A mi esetünkben viszont mindenkivel készült interjú, akivel játszottunk. Ezek az interjúk képekkel, dokumentumokkal együtt könyv alakban majd megjelennek a Könyvhétre. Ez a "mindenki" összesen tíz ember, ebben még az is benne van, aki mindössze két hónapig volt muzsikustársunk. És tényleg igen sokfélét csináltunk. A magyar népmeséknek eddig nyolcvanvalahány epizódját rögzítettük, mindegyiknek egyedi zenét írtunk. A kódexirodalom jó részét is végigjátszottuk a Mátyás király filmekhez. Valóban minden beleolvadt a zenénkbe.
- A Kaláka első éveiben leginkább a saját korosztályuknak játszottak, most mintha több fellépésük lenne gyerekeknek.
- Nem tudnék pontos statisztikát mondani, de például ezen a héten, amikor beszélgetünk, pénteken van a születésnapi koncertünk, másnap Kispesten egy gyerekműsort tartunk délelőtt, és 24-én, mint minden hónap utolsó szombat estéjén akusztikus koncertet tartunk felnőtteknek a Marczibányi téren. Vasárnap a Lauder iskolában játszunk gyerekműsort délelőtt, délután pedig a Petőfi Irodalmi Múzeumban családi koncertet tartunk. Vegyesen jönnek a korosztályok, a Marczibányi térre például mindig hoznak egészen kisgyerekeket, de vannak nyolcvanévesek is. Amikor játszani kezdtünk, valóban azokhoz szóltunk, akik a legközelebb álltak hozzánk. Azóta sokrétűbb lett a közönségünk. A Marczibányi téren, mióta átadták a művelődési házat, azóta fellépünk. Amikor még gyerekek voltunk, a ház helyén szánkóztunk, mert ott éppen lejtő volt. Az első klubunk a XI. kerületben, egy lakásban volt, de azt három-négy alkalom után kinőttük, és a Vizivárosi Pinceklub volt az első, sokak számára legendás törzshelyünk. És azt hiszem, '73-ban vagy '74-ben épült fel a Marczibányi téri művelődési ház, ott már mindjárt a megnyitón játszottunk, és azóta is rendszeresen fellépünk.
- A Marczibányi téri művelődési ház klubnak nem túl nagy?
- Attól, hogy háromszázan is beférnek, még családias a hangulat, már csak azért is, mert nem használunk erősítőket. A márciusi koncert különösen intim volt, mert éppen arra a napra esett az az akció, amelynek keretében azt kérték, hogy oltsuk le a lámpákat. Egy órahosszat néhány gyertya fénye mellett muzsikáltunk. A XXI. században az, hogy nemhogy mikrofonok nincsenek, de még lámpák sem égnek, már teljesen anakronisztikus, de igen hangulatos volt. Egyszer Dunaújvárosban játszottunk még gyertyák fényénél, de akkor azért, mert áramszünet volt.
- Ameddig bírják, fellép a Kaláka?
- Az biztos, hogy vannak olyan dolgok, amelyeket csak kamaszos lendülettel lehet énekelni, de vannak olyan dalok is, amelyeket idősebben elmélyültebben énekel az ember, például a zsoltárokat, de akár Arany János megzenésített verseit is.
- Arról híres, hogy semmit nem szeret kidobni. Mennyi dal van repertoáron a Kaláka számára szerzett közel 1200-ból?
- Ennek a közel 1200 dalnak jó része sosem volt repertoáron. A filmzenéket akkor eljátszottuk, amikor szükség volt rájuk, de nem tartottuk műsoron. Sok megrendelésünk volt a tévétől, a rádiótól akkoriban, amikor még jóval nagyobb számban csináltak kulturális műsorokat. Bár a Magyar Rádiótól éppen most kaptunk megrendelést, az Apám kakasa című Lackfi János-Vörös István kötetből néhány szöveget megzenésítettünk. Régebben nagyon sok irodalmi műsor számára dolgoztunk, rengeteg dalt írtunk például a Cimborának. Dorogi Zsigmond szerkesztő néha tízesével rendelte meg, hogy Nagy László vagy Vas István verseket énekeljünk. Az ilyen felkéréseknek boldogan tettünk eleget. A Móra Kiadónál pedig a nyolcvanas évek végén kitaláltuk a zenés könyvet, ami kicsit hasonló, mint az általam kiadott Hangzó Helikon, csak akkoriban még nem volt CD, egy kazettát tettünk a kötetbe. A Nálatok laknak-e az állatok? című zenés könyvből félév alatt elment 40-50 ezer példány. Abban is van 36 állatvers. Ezekből például ötöt-hatot szoktunk énekelni. De azért ha most belefognánk, tíz-tizenkét órát biztos, hogy végig tudnánk játszani, 3-400 nótát elő tudnánk adni. Azt hiszem, hogy ameddig bírjuk, csináljuk a Kalákát. Biztos, hogy az ember már kicsit fárad, de például mindig vannak betlehemes koncertjeink karácsony előtt, adventkor. Ezekből évente vagy 30-at játszunk, és most, karácsony előtt is volt olyan, hogy egy nap öt koncertet tartottunk. Boldogan csináljuk. Ahogy mind közelebb vagyunk az ünnephez, egyre jobb ezeken a koncerteken játszani. De azt hiszem, hogy egy nap öt koncert, az már a fizikai teljesítőképesség határait súrolja. Egyszer Szarajevóban muzsikáltunk, ahol ellopták az összes hangszerünket, erősítőkkel együtt, és a buszt is, amiben voltak. Béreltünk egy buszt, elindultunk valamikor este, reggel nyolcra értünk Pestre. Ekkor telefonáltam egy hangszerboltos barátomnak, hogy nyisson hamarabb, mert tízkor koncertünk kezdődik Szentendrén. Bejött a boltba, vettem gyorsan citerát, furulyát, klarinétot, amit kellett, mindenki hazaloholt tartalékhangszerekért, és tízkor elkezdtük a koncertet Szentendrén. Ráadásul aznap is öt koncertünk volt. De hát azért ez a kivételes eset. Nyáron lesz egy kis pihenő, és természetesen lesz Diósgyőrben Kaláka Fesztivál is. Ez azért fontos, mert ez a nagyszabású fesztivál, ami már 31. éve van, nem függ a mi fizikai teljesítőképességünktől, megmaradhat akkor is, ha már nem koncertezünk. És megmaradhat néhány dal is.
Bóta Gábor / Népszava
Megjelent: Népszava Online, 2010. Április 24., 07:00 (http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=288221)
