Másféle optika

Idén Horváth Viktor képviseli hazánkat az Európai Elsőkönyvesek Fesztiválján a Török tükör című, a magyarországi török hódoltságot az oszmánok szemszögéből bemutató regénnyel.

– A Török tükör című regény nem az első kötete. Még csak nem is az első regénye. Hogy van ez?

– Nem tudom. Lehet, hogy a fesztivál szervezői éltek azzal a lehetőséggel, amit az Át című, New Yorkról szóló könyvem egyik paratextusa megenged – a fedőlapon ugyanis az szerepelt: útikönyv. Valójában mozaikszerűen működő regény, épületek, terek, New York-i locusok szerepelnek benne. Egyébként a Szabó Ervin Könyvtárban komolyan vették a műfaji megjelölést, tényleg az útikönyvek közé tették a kötetet. Kicsit én is csodálkoztam persze, hogy épp engem választottak, de nem gondolkodtam rajta sokat: ha már megtiszteltek a felkéréssel, elfogadtam.

– A Török tükör című művét egyöntetű kritikai elismerés fogadta, a Magyar Rádió folytatásokban közölte is a regényt. Mit szól ahhoz, hogy Magyarországon ma népszerű tud lenni egy történelmi regény, amely nem operálmai, direkt politikai párhuzamokkal?

– Valóban nem törekedtem semmilyen aktualizálásra. Ha van a könyvnek olyan üzenete, amely a mának szól, az talán az elfogadás, a tolerancia, a másféleség tiszteletének fontossága. És talán a régi, szép, nagybetűs Történet visszavétele az irodalomba. Bár egyre több, történetelven működő, nagy terjedelmű prózai mű születik, nem szabad elfelejteni, hogy az avantgárd, a modernizmus és a többi, huszadik századi nagy eszmeáramlat nagyjából „eltörölte” a történetmesélést, s csak a század végén kezdtük érezni, hogy – ugyan más módon, a posztmodern egyik járulékos hatásaként, de – visszatér. Valószínűleg annyira ki vannak éhezve az olvasók a történetre, hogy még az ilyen tökéletlenül megvalósított vállalkozásokért is hálásak, mint az enyém.

– A Török tükör nem a „szokásos”, a hódoltságot magyar szemszögből bemutató művek közé tartozik – épp ellenkezőleg.

– Igen. A hagyományos történelemtanítástól valóban másféle optikát kaptunk, mint amilyen a Török tüköré. Olyan optikát, amely valószínűleg nagyobb törésként kezeli a török hódítást, mint amekkora ténylegesen volt, a hétköznapi élet szintjén legalábbis. A XVII. században valóban voltak nagyobb hadjáratok, amikor nagy pusztítást végeztek a törökök – de a regény a hódoltság korának elején játszódik.

– Min dolgozik most?

– Írtam az ősszel egy képes-verses gyermekkönyvet, amely egy Hoﬀ mann-regény, a Diótörő átirata, év végén jelenik majd meg. Folyamatosan fordítok is, általában középkori, nyugati versekkel foglalkozom. Egy regényen is dolgozom, szintén történelmi lesz, de ennél többet nem szívesen mondok róla. Nem jó az ilyesmit kibeszélni. Nehezebb úgy dolgoznom, ha sokat fecsegek róla.