– Tanár úr szerint milyen eséllyel indulnak manapság a versek?
– Egyre kevesebb. A képek uralta kultúrában az olvasás háttérbe szorul. A mai középiskolás korosztálynak többnyire nem könyvélményei vannak, hanem tankönyvélményei. Nem „szép irodalmat" olvasnak, hanem szövegeket. Könnyű lenne a mindent elborító interaktív kultúrát okolni, amely gyorsan elolvasható, rövid szövegeket tesz a gyerekeink elé, de sajnos ezt a folyamatot erősíti az az oktatási rendszer is, amelyben – ha csak ötlet szintjén is – felmerülhetett a kötelező olvasmányok rövidítése. Ami egyenértékű az irodalom gyilkolásával. Mert az irodalom – minden ellenkező híreszteléssel ellentétben – nem csak tartalom. Az irodalmi alkotás olyan tükör, amelyben benne van írójának arca, lelke, szívének dobbanása. A versben ott van a stílus, a nyelv szépsége, burjánzása, elhalása, és az erő, amely nem tanítható meg kivonatokból. Ahogy a vers szépsége, a novella gyönyörűsége sem építhető fel csak tankönyvélményként.    

– A könyvpiacot a fiataloknak szóló regények uralják. Ezek szerint mégiscsak olvasó generáció a mostani tizenéveseké. Sőt, talán a versek sem maradnak el, csak most már dalszövegeknek hívjuk őket.
– Utóbbi miatt én magam nem panaszkodom. Igényes dalszövegek is vannak. Adamis Anna, Bródy, vagy a Quimbyvel ismertté vált Kiss Tibor néhány dalszövege kötetben is megállná a helyét. Ami pedig az olvasást illeti, kétségtelen, hogy a mai tizenévesek sokat olvasnak: lektűrt, tudományos fantasztikus regényeket és angolszász ponyvát. De nagyon fontos, hogy különbséget tegyünk: a szöveg nem biztos, hogy szépirodalom. Porladó nyelvünk rá a bizonyíték.

– Segíthet ezen, ha a Twilight regényekkel fekvő és kelő 14 évesek Balassi Bálint vitézi verseivel birkóznak irodalom órán?
– Ha húsz gyakorló pedagógus leülne, egészen biztosan hasznosabb tananyaghoz jutnánk, mint a mostani. Kötelező olvasmányaink porosak lettek. Például nem biztos, hogy Mikszáthtól azokat a műveket tanítjuk, amelyeket érdemes is megtanítani. Nem arról van szó, hogy nem kell Mikszáth! Kell Mikszáth, ahogy kell Arany János, Vörösmarty, Tóth Árpád, Babits, Kosztolányi, Ady, Radnóti és József Attila is. Kihagyhatatlan tölgyfái a magyar irodalomnak. Megdöbbentett a hír, amely szerint néhány magyarországi általános iskolában nem tanítják a János vitézt és a Toldit. Ez szörnyű… És ahogy nem nélkülözhetjük a klasszikusokat, úgy nem hagyhatjuk ki a mesterutódokat sem. Weöres Sándor Hála-áldozat című verse így kezdődik: „Szememnek Ady nyitott új mezőt,/ Babits tanított ízére a dalnak,/ és Kosztolányi, hogy meg ne hajoljak/ ezt-azt kívánó kordivat előtt.” Folytassuk Varró Dániel versével: „Három költő előtt borul le hálám…/Mi gondom hát Dezsőre vagy Mihályra,/ mit bánom én, hogy Endre hogy csinálja,/ és mit brummognak versemről a medvék -/ de még kiket ma csörgők hangja heccel,/ arany hülyén, átlépnek rajtam egyszer,/ bár a homokban lábnyomuk lehetnék.”

  Minden televíziókészüléken van kikapcsoló gomb – ezt soha se feledjük el!

– A mai felnőttek többsége az iskolában olvasott utoljára verset. Aztán utoléri néhány ilyen sor, és maga sem érti, miért mond le róla.
– Ebben az értelemben missziót töltenek be az iskolák. Ezért is érdekes kérdés számomra, hogy milyen helyet foglalhat el a kortárs költészet a magyar oktatásban. Nemrégiben élvezetes rendhagyó órát tartott gimnáziumunkban Buda Ferenc. Legtöbb diákunk soha nem találkozott élő költővel. Aztán jött Buda, és elvarázsolt bennünket költészetével, előadásmódjával, személyiségével. "Kimondok minden mondhatót, (mert) a fecsegésben annyi báj van" – írja Varró Dániel. Fontos mondat! A költészet hétköznapiságáról beszél. Arról, hogy ne kampányszerűen ünnepeljük a verset! Költészet napja? Ki van pipálva! Lillafüreden pl. több százan olvassák fel József Attila Ódáját vasárnap. És utána? A többi néma csend? Értékhiányos, értékpusztító időkben hihetetlenül fontos a hétköznapok értékválasztása. És mit tegyünk a házi istennel, a televízióval? Egyszerű! Minden televíziókészüléken van kikapcsoló gomb – ezt soha se feledjük el! Jelenleg a Duna TV az egyetlen magyar nyelvű csatorna, amelyen van rovata a verseknek. Persze a pénztelenségnek is vannak pozitív mellékhatásai: milyen jó is rábukkanni az m1 retro műsorai között Sinkovits, Bessenyei, Latinovits versmondására.

– Vajon mekkora lehet a nézettsége? És mekkora annak a műsornak, amelyben a celebvilág részévé vált Karafiáth Orsolya tűnik fel?
– Aki képes nejlonba öltözni, habtejszínnel leönteni magát, beülni egy fürdőkádba, és ezzel magazinok címlapjára kerülni. Varró is kikacsintgat a bulváros világba, és Kukorellynek is megvan rá az óhaja, de Esterházynak nem, és Kányádinak sem.

– Nyithat közösséget az irodalom anélkül, hogy közösségi élménnyé válhatna? Ma úgy mondjuk: buli lenne?
– Nagy hiány van az efféle jó értelemben vett bulikból. József Attila születésének 100. évfordulóján 100 versét mondtuk el iskolánkban: József Attilát szavaltak tanárok, fizikai dolgozók, diákok – zengtek a versek, óriási siker volt! Aztán elmegyünk rangos szavalóversenyekre, amelyeken diákjaink megyei és országos szinten is nagyszerű eredményeket érnek el, és azt látjuk, hogy a versenyzők egymásnak szavalnak. A szervezők a felkészítő tanárokat kérik meg, hogy hozzanak magukkal néhány diákot, hogy legyen közönség. Ez nagy baj. Nagy a felelősségünk nekünk, tanároknak. A mi feladatunk, hogy megjelenítsük az irodalomban rejlő szépségeket. Amit a jelenlegi tanterv nem könnyít meg. Azt mondják, hogy avíttak a kötelező olvasmányok, és már dobnák is ki. Nem! Válogatni kell, és művelni a csodát. Nem erőszakosan, mert a jó vers mindig csöndben terjed. A tanár feladata hasonlít a színész feladatához, aki az előadáson egy másik világba viszi magával a nézőket. Mi, tanárok is nyilvános szereplők vagyunk, monológokat mondunk, drámai helyzeteket produkálunk, sírunk és nevetünk együtt a tanulókkal, néha már csak a függöny és a súgólyuk hiányzik. Ugyanakkor sajnálattal kell megállapítanunk, hogy négyévenként meg is halunk. Ahogy a színész is meghal esténként, úgy a tanár is meghal, amikor elmennek a tanítványok. De szerencsére mindig jönnek újak, akikért érdemes újra kezdeni, s élni!

Rákász Judit

Megjelent: Baon.hu, 2010. április 9. 21:09 (http://www.baon.hu/bacs-kiskun/kultura/a-jo-vers-csondben-terjed-298259)