Ma folytatódik a Gödör Klub rendszerváltást idéző irodalmi beszélgetősorozata

A történészeken túl mégiscsak az írók egy-egy kor legbiztosabb lakmuszpapírjai. Míg az előbbiek a tényeket, történéseket állítják csatasorba, az utóbbiak hangulatokat, sorsokat is, miközben folyton újra- és újraértelmezik a nyersanyagként kezelt időt, korszakot. Talán ezért is ők a főszereplői a közelmúltat faggató beszélgetősorozatnak a budapesti Gödör Klubban.

Ingo Schulze szerint ideje, hogy a magyarok ismét megleljék magukban a teremtéshez való kedvet
Népszabadság - Máté Róbert

– Egy ilyen beszélgetés alatt sokkal hamarabb kiderül, hogy közös élményeink és közös problémáink vannak. Amikor a lengyelek, szlovákok, románok a rendszerváltás utáni vállalkozó generációról, a megnövekedett bűnözésről, a kommunista rezsim túléléséről beszélnek, akkor a mi történelmünket is mesélik – magyarázza Bárdos Deák. Ezért is van, hogy ezeket a regényeket mindenki érti, a szövegek megnyitása a kollektív élmények miatt egyáltalán nem okoz gondot. Ugyanakkor izgalmasak a különbségek, a rákérdezések is: mit látunk bele egy másik kelet-európai kultúrába? Hát ők a miénkbe?

Miféle sztereotípiákkal dolgozunk? Hogyan születnek barátságok és hogyan az ellenségeskedések?

Andrzej Stasiuk az előbbit, a híres lengyel–magyar barátság erősségét például nagyon is elgondolkodtató iróniával magyarázta: azért lehetünk mi ilyen jó viszonyban, mert nincs közös határunk. Ugyanakkor érdekesek a különbségek is: míg Garaczinak az újjáépült Varsó az újrakezdés magabiztosságát mutatja, addig Stasiuk dacos szomorúsággal az elveszett, és soha vissza nem szerezhető varázsról beszél. Egy idegen számára már soha nem látható városról. De megható volt az is, amikor Ingo Schulze új, a Balaton mellett játszódó regénye kapcsán arról beszélt: itt az ideje, hogy a magyarok ismét felfedezzék magukban az építéshez, a teremtéshez való kedvet, mert csak így enyhülhet a gyűlölet szorítása. A közös pontok megtalálását az is segíti, hogy a meghívottakkal egy-egy magyar szerző is beszélget.

– Kicsit félre kellene tenni azt a görcsös Nyugat felé fordulásunkat, amit a diktatúra és a rendszerváltás még inkább felerősített, és a szomszédaink, vagyis Kelet-Európa felé fordulni – eleveníti fel Karádi Éva sorozatszerkesztő a beszélgetések egyik legfontosabb tanulságát. Újfajta szolidaritás megtalálása és kiépítése lenne talán az egyik égető feladatunk, hiszen a közös tapasztalatok is épp erre sarkallnak minket. Kár lenne ezt a lehetőséget kihasználatlanul hagyni.

A beszélgetősorozat mai állomásán, este hattól a horvát Miljenko Jergovicot látják vendégül, vele Horváth Viktor beszélget. Februárban az orosz Jevgenyij Popov, márciusban az észt Emil Tode, áprilisban pedig a bolgár Alek Popov érkezik a Gödör Klubba. A sorozat májusban a nemzetközi könyvfesztiválon ér véget, ahol egy egész napos extra kiadással ünnepelnek majd. A tervek szerint egy hazai erőket is felvonultató nemzetközi poetry slam fesztivált rendeznek, ahol ötpercenként improvizálhatnának a költők. A zene és irodalom kapcsolatát tovább erősíti a zenész-írók meghívása, hiszen a rendszerváltás előtt az alternatív műfajok igencsak szoros viszonyt ápoltak az irodalommal. Olyan rockköltőkre gondoltak, mint Nick Cave vagy Müller Péter Sziámi. Ami már most látszik, árulta el Bárdos Deák, hogy ez is nagyot fog szólni.