Amikor a Jóisten megérintette a földet
- Részletek
- Írta: Csere Tamás
- Kategória: Agora
- Találatok: 2669
A Csillagszálló karácsonyi számából a folyóirat ifjúsági mesepályázatának legjobb pályaművét, a 13 éves Veres Ágost írását ajánljuk.Veres Ágost (13 éves)
Amikor a Jóisten megérintette a földet
– Ditró állomás! A vonat hóakadály miatt nem megy tovább! – harsogta a hangosbemondó.
Az utasok bosszankodva szálltak ki a kocsikból 1942. december 24-én déli 12 órakor. Köztük volt egy fiatal tanító is, aki a hat kilométerre lévő Szárhegyre igyekezett. Augusztus közepe óta nem volt otthon. A Bereg megyei Csedregen volt az állomáshelye. Egész ősszel gyűjtögette a pénzét, hogy karácsonyra ajándékot tudjon venni szeretteinek. Idesnek kesztyűt és kendőt, Tatának kucsmát és zoknit, a hat kisebb testvérnek könyveket, füzeteket, ceruzákat, színeseket, és persze csokit és cukorkát. Sőt Vásárhelyen, ahol át kellett szállnia, a maradék pénzéből még egy frissen vágott libát is sikerült vennie az állomás melletti piacon.
Ez lesz ám a meglepetés! – gondolta magában. Most azonban úgy néz ki, hogy a hóvihar meghiúsítja a közös karácsonyestét.
Elindulok gyalog! – döntötte el hirtelen. A Görgényi-havasok irányából fújt a szél, emiatt is tudta a medencéből összegyűjtött havat a sínekre hordani. Félúton lehetett, amikor elnyújtott üvöltést hallott a Gyergyói-havasok felől.
Ha nincs rá válasz, nem lesz baj! – nyugtatta magát. Néhány perc múlva azonban a Tatárhalom oldalából szaggatott vonyítás hallatszott.
Szagot fogtak, sietnem kell! – villant át az agyán. A falutól egy kilométerre a Szármány-hegy lábánál lakott egy család, arra vette az útját. Közben hátranézett, és fekete pontokat pillantott meg az úton. – Futnom kell, ha életben akarok maradni!
A kerítés sarkához érve már hallotta a halál csengettyűjét: ahogy a farkasok hasán összefagyott szőrcsomók egymáshoz ütődnek. Elérte a bejáratot és dörömbölni kezdett. A háziak ajtót nyitottak, a tanító szinte beesett rajta. A falka ekkor ugrott át a kerítésen. A házat többször körbeszaladták, a vezér még be is vicsorított a piciny ablakon.
– Köszönöm! – lihegte holtfáradtan a tanító.
– No, ha ide igyekezett, akkor éppen idejében érkezett! – fogta derűsre a ház ura. – Ha Szárhegyre, akkor várnia kell reggelig! Isten hozta nálunk, legyen a vendégünk!
A tanító csak ekkor nézett körül a pici hajlékban. Régi rönkház volt, a szobák nem voltak falakkal elválasztva egymástól, csupán néhány bútor jelezte, hogy mi hol is lehet. A konyharészen az asszony szorgoskodott, a sarokban négy gyerek játszott, a kályha mellett egy anyóka üldögélt, mellette az ura pipázott.
– Bíztam benne, hogy nappal nem érhet baj! – válaszolta a házigazdának.
– Igyék egy bögre meleg tejet! Ez felmelegíti, és meg is nyugtatja a lelket! – mondta a háziasszony, és hellyel kínálta őt.
– Gyerekek, gyertek! Állítsuk fel a karácsonyfát! Hadd tudja meg a Jézuska, hogy várjuk Őt!
Az apróságok boldogan szaladtak anyjukhoz, a szemükben a csodavárás fénye ragyogott. Amíg a család szorgoskodott, a tanító jobban körülnézhetett. A konyhaasztalon már ott gőzölgött az ünnepi vacsora. Hajában főtt pityóka sült szalonnával, édességnek pedig puliszka vékonyan kent szilvalekvárral.
Istenem! Mit ehetnek máskor, ha ez az ünnepi vacsora?! – kérdezte magában.
– Tanító Úr! Legyen az angyalunk! Mi kimegyünk a kamrába a gyerekekkel, kérem, csengessen pár perc múlva, így nagyobb lesz a meglepetés! – súgta a házigazda.
A család kivonult, az anya gyorsan, hogy a gyerekek meg ne lássák, a fa alá rakta az ajándékokat, majd a többiek után sietett. A tanító várt egy kicsit, és közben rápillantott az ajándékokra. Kézzel faragott állatkák, néhány alma, és két kicsi, hímzett kendőcske volt a fa alatt. Kinyitotta táskáját, kivett belőle négy füzetet, négy ceruzát, egy doboz színest és egy mesekönyvet. Gyorsan a fa alá rakta, majd korholni kezdte magát:
– Hiszen gyerekek, a csokoládénak jobban örülnének!
Visszament táskájához, négy szelet csokoládét és egy zacskó cukorkát is kiolvasott belőle. Újra a fához sietett az édességekkel.
– És a felnőttek? Ha már én lettem az angyaluk, nekik is kell adnom valamit!
Ismét a csomagjaihoz lépett, elővette a frissen vágott libát és a fa alá rakta. A konyha sarkába húzódott, majd csengetni kezdett. A család bevonult a szobába. A félhomályban elénekelték a Mennyből az angyalt, majd feltekerték a petróleumlámpa fényét, és a fához gyűltek. A gyerekek ámulva, boldogan mutatták meg remélni sem mert ajándékaikat szüleiknek. A legnagyobbik felkiáltott:
– Ni, ez meg itt egy liba! – és az anyja kezébe nyomta.
A szülők csak álltak egymással szemben, kezüket összeforrasztotta a frissen vágott liba, meglepetésüket a gyerekek csacsogása sem tudta csökkenteni. A házigazda halkan megszólalt:
– A Jóisten megérintette a földet!
Felesége reámosolygott, két gyönyörű szeméből könnyek csordultak ki, és egyenesen a liba hátára potyogtak.
A lapszám tartalma:
Meglepetés
(Csillagszálló 2009/12.)
A Csillagszálló kulturális utcalap is odarejti ajándékát az olvasók karácsonyfája alá. Hogy mivel is enyhíti kulturális étvágyunkat, az hadd maradjon Meglepetés.
Annyit azonban elárulhatunk, hogy Kertész Anna főszerkesztő köszönti az olvasókat az első oldalakon Nem meglepetés című tárcájával, amely bepillantást enged a lapkészítés dilemmáiba.
Szintén titokra látunk rá, mégpedig levéltitokra, ha elolvassuk Móra Ferenc klasszikus darabját, a Jézuskához címzett levélkét.
Mézes Gergő novellája egy dohos-zimankós szerb karácsonyidőt örökít meg, olyat, amilyenből egyetlen is egy életre szól.
E havi lírikusunk Kemény Lili, aki nemcsak fiatalságával lep meg; okos és finom versei sem maradnak el a csodálatkeltésben.
Az irodalmi ajánlóban Tóth Noémi ismerteti Karafiáth Orsolya Cigánykártya című kötetét, amelyből három balladát is az ajándékcsomagba rejtettünk.
Régi idők népmesés könyveit idézik Kovács G. Tamás képzőművész képei, amelyek egy ma kevéssé „divatos” technikát, a linómetszést elevenítik föl. Ám ha a technika esetleg múltidéző is, a tartalom és a kivitelezés egészen eredeti, olykor képregényszerűen modern. Kovács G. Tamás munkái elé Paulovkin Boglárka írt értő-érző bevezetőt.
Az irodalmi tárcák sorát Kresalek Gábor kedves darabja indítja Arthur, a koros macskahölgy kalandjairól.
S ahol a távlat a legkevesebb, oda, azok alá a karácsonyfák alá várják Pálfi Anna meg nem fogható ajándékát.
Hegedűs Vivien különleges írása csak úgy maradhat igazi meglepetés, ha e helyt csak annyit mondunk róla: ott van bizony a Csillagszálló decemberi számában, olvasva jön világra, és a címe (Levésben) sem sajtóhiba eredménye.
Schüttler Tamás múltidéző írása várakozásról, szeretetről, reményről a nosztalgiára fogékonyaknak lesz a kedvence.
Titokzatos szerzőnk, Nagypiriti Attila azonban hamar fölrázza az esetleg elandalodott olvasót decemberi vigasságokról szóló értekezésével. Írása, mint az egzotikus csokoládé: attól igazán aromás, hogy csíp benne valami.
És hogy milyenek is, honnan származnak és hogyan élnek tovább (ha egyáltalán) napjainkban a decemberi népszokások, a regölés, a betlehemezés és a hejgetés, megtudhatjuk Hradeczky Kata néprajzi összefoglalójából.
Megoszt vagy összekapcsol, örömöt okoz vagy elbúsít az ajándék? Ezt fejtegeti és illusztrálja romatelepi történetekkel rendszeres szerzőnk, Kovai Cecília kulturális antropológus.
Kiss Géza e havi hajléktalan beszélgetőtársa bizonyára szívesen lemondott volna arról a nem mindennapi meglepetésről, amely miatt újra kellett gondolnia a magára tetováltatott feliratot: „Ildikó sírig”.
A karácsonyi szám újabb csodája a rendhagyó gyermekrovat, amelyet az ifjúsági pályázatra érkezett kiváló mesék vezetnek be Veres Ágost (13 éves) és Haller Zsanett (14 éves) tollából.
Tamás Zsuzsa azután egy sötétlő, sejtelmes mesevilágba kalauzolja az ifjú olvasót: Bagossy László színházban is játszott remekét, A Sötétben Látó Tündért ajánlja szülőnek, nagyszülőnek, gyereknek.
A borító Karikó Szabolcs remekbe szabott talánya.
Keresse lapjainkat az Astoria, a Ferenciek, a Kálvin és a Deák téri aluljárókban hétköznap délutánonként, vagy fizessen elő rá a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címen!
Elég a meglepetésből? Pedig volna még egy a tarsolyban: ha személyesen is szeretne megismerkedni a Csillagszálló néhány szerzőjével és szerkesztőivel, 2010. január 18-án a Petőfi Irodalmi Múzeum-beli lapbemutatón találkozhat velük.
További információk a lapról és rendezvényeinkről: www.oltalom.hu/csillagszálló
Megjelent: litera.hu, 2010. január 12. (http://www.litera.hu/irodalom/amikor-a-joisten-megerintette-a-foldet)
