Habár egy jó könyv tökéletes karácsonyi ajándék, a bőség zavarában nem könnyű a választás. Ezúttal olyan olvasni-, néznivalókat válogattunk össze, amelyek nemcsak érdekesek, izgalmasak, de vizuális szempontból is különlegesek.

A National Geographic szereti kényeztetni az olvasóit – szerencsésnek tudhatjuk magunkat, hogy egyre inkább mi is közéjük tartozunk. Igaz, a kényeztetés meg a kaland ritkán párosítható fogalom, különösen, ha utazáshoz kapcsolódik. Márpedig 500 látnivalóért ugyancsak sokat kell utazni. Ám ha erre még sincs lehetőségünk, ez most csak kissé elkeserítő, hiszen marad a karosszék, és ez a csodálatos könyv, melynek minden lapja más és más világba, látnivalóhoz kalauzol. Vagyis mégiscsak kényeztetésről van szó, de csak (és szerencsére) virtuális kalandokról.

Hová is hát? Mindenhová! A vaskos könyv népes alkotógárdája úgy csoportosította kilenc kalandtémába a látnivalókat, hogy azokban ne a földrajzi hovatartozás legyen az alapvető szempont. Ezt tükrözik a fejezetcímek: vizeken, közúton, vasúton, gyalogszerrel, de természetesen a légi úton való megközelítés, még inkább a madártávlati látvány is csoportosító szempont. Ezenkívül mehetünk még „a szellem nyomában”, ismerkedhetünk „mennyei ízek”-kel, haladhatunk „elődeink nyomában” is, de valamennyi ajánlat közül az adrenalinszintet fokozó vakmerő kalandok jelenti a csúcsot. Hozzáteszem, ez azért mégiscsak szubjektív dolog, mert becsületesen átrágva magam mind a négyszáz oldalon, szinte mindenről azt gondoltam: ez igen, ez már kalandos helyszín vagy helyzet. Na jó, egyedül talán a Parlamenttel szemben a Duna-partot látva nem éreztem ezt. Csak egyetlenegyszer, de az már ugyancsak régen volt! Igaz, ami igaz: az valóban egy életre szólt.

Szerző: Keith Bellows (National Geographic Traveler) bevezetőjével
Kiadó: Geographia Kiadó, Budapest, 2009

A Tolnai Világtörténelem már-már feledésbe merült sorozata óta, de különösen az elmúlt évtizedekben jó néhány magyar nyelvű történelmi enciklopédia látott napvilágot. Közöttük az egyik legszebb mostani ajánlásunk tárgya. Az enciklopédiák – tartalmuktól függetlenül – mindig gazdagon illusztrált művek voltak, és ez a képbeli gazdagság, színesség különösen előnyére válik egy olyan könyvnek, amely a civilizáció történelmét tárgyalja. De könnyű azt is belátni, hogy a kép sokat mond ugyan, de mégsem mindent. Hogyan is lehet eligazodni – sőt másokat eligazítani – a történelem azonos időszakainak nagyon is sokféle történeti helyzeteiben, állapotában, vagyis a párhuzamosságok, az egyidejűségek és egymásutániságok dzsungelében? Nos, enciklopédiánk azért is tűnik ki a hasonlók közül, mert feldolgozási módja éppen ezeket az időrendi problémákat igyekszik mindvégig láttatni és megértetni.

Szó sincs tehát arról a régi felfogásról, hogy a tartalmi haladás szigorúan párhuzamos az éppen tárgyalt idővel. Az ilyesmi már csak azért is tarthatatlan, mert – különösen a távoli idők történéseiről – hiányosak az ismeretek. A nagyszámú szerző-szerkesztő gárda úgy látta célravezetőnek, ha a kulcsfontosságú időszakokon belül kardinális állapotváltások epizódjait elemzi, összefüggéseit hasonlítgatja. Így például az Uralkodók és hierarchiák című fejezet a Kr. e. 3000–700 közötti időszakot tárgyalja olyan részletezőbb alcímek alatt, mint Betegség és egészség, A civilizáció bölcsője, Az isteni fáraók, Az Indus rejtélyei stb. Jóllehet az évszámokhoz tartozó időszak java része a bronzkor, a feldolgozásban mégsem ez az elnevezés dominál, mint ahogy természetesen nem is hiányzik. Aki mégis ragaszkodik az időrendi linearitás és párhuzamosságok látásához, nagyszerűen szerkesztett táblázatokban mindezt megtalálja. Mit tehetek még hozzá? A történelmet megismerni akaró számára rendkívüli segítség ez a könyv, nemcsak vizuálisan, de bőséges tényanyagát illetően is. A név- és tárgymutatón kívül pedig száz oldalon még a nemzetek történelmét is összefoglalja dióhéjban. Milyen jó lenne, ha ez a gyönyörű kötet senkinek sem hiányozna a könyvespolcáról!

Főszerkesztő: Adam Hart-Davis 
Kiadó: M-érték Kiadó

Még hogy tankönyv?! Több mint hatszáz oldalon?! Azért a világért se siessünk semmiféle látszatítélettel – hiszen olasz szerzőről és olasz környezetről van szó. Amely néppel (ha egyáltalán lehet az olaszokról egyes számban beszélni) nekünk, magyaroknak többször volt termékenyítő kapcsolatunk, mint szembefordulásunk. Építészet, folyószabályozás, vallás, költészet, zene… és persze konyhaművészet – ami nem csak Mátyás király idejében eredményezett termékenyítő találkozásokat. Aki a nagy hírű séf-szerző művét elolvassa, számos rokon érzést fedezhet fel népeink között, aminek sokkal inkább a hasonló életvitel és foglalkozás, mint a nyelv vagy vallás képezi az alapját.

Az olasz életben a paraszti munka – tehát az élelmiszerek nyersanyagainak előállítása – a magyarokéhoz hasonlóan egybefonódott az ételkészítéssel. Csak az időperspektíva más: mi szinte mindent a honfoglalástól számítunk, tehát attól az időtől, amelynek idején Itáliában már kétezer éves hagyományai voltak a kenyérkészítésnek vagy a bor előállításának. Az olajsajtolást nem is emlegetve. Nos, hát nagyjából ezzel a kétezer év többlettel több az olasz konyha, mint a miénk. És még valamivel. Meg is kérdezhetném, hogy mi lenne az, de tőlünk még a gondolata is annyira távol esik, hogy igazán csak a világot járt magyaroknak juthat eszébe. Ez pedig a tenger, az egyik legősibb élelemforrás, amelyre az olasz konyha oly mértékben támaszkodik, mint a mienk a lisztre, olajra. Egyszerűen elmaradhatatlan. Ne akarjunk hát elébük rukkolni, úgysem sikerül. Ételkészítésben az olaszoké a világelsőség, és kész. Mindenki más tőlük (vagy az őseiktől) tanult, és őket utánozza. Utánozni persze nem szégyen. Ez a hatalmas könyv is azért született meg, hogy tanuljunk meg olasz konyhát utánozni. Megéri! De szigorú normákra támaszkodva ám! Úgy, ahogy kell, figyelve a legkisebb részletekre.

Fel hát, főzőkanál-imádók, ínyencek és haspártiak! Ez a ti könyvetek! Veszélymentes, mert nem hizlal, csak szórakoztat. Azt azonban én sem mondanám, hogy nem is laktató.

Ha már jártál Párizsban, azért, ha pedig még nem, akkor azért számít érdekfeszítő, különleges olvasmánynak Janelle McCulloch laza szövésű beszámolója a fény és a szerelmek városáról. És azért is, mert olyan újságírásból élő ausztrál lány írta, aki megszenvedett Párizsért, és ugyanakkor sokat szenvedett rajongva szeretett Párizsától. És aki nem restelli mindezt a legőszintébb módon tudomásunkra hozni.

Miként válik egy bakfisálom valósággá – erről szól a könyv bevezető része, hogy aztán egyre jobban belemélyedjünk a távolról olyan vonzó, közelebbről pedig egyenesen taszító párizsi valóságba. Ahol még franciának lenni is nehéz, nemhogy angolszásznak, különösen annak, aki az „ausztrál bozótból érkezett”, és kerékbe töri a franciát. Akit mégis elbűvölnek a valóban elbűvölő külsőségek, különösen a nőiséget kihangsúlyozó fétisholmik (fehérneműk, cipők) elképzelhetetlenül gazdag kínálata, és aki szenved – megszenved – amiatt, mert a drága pénzen megszerzett külsőségek és a születéstől adott vonzó biológiai-mentális nőiség sem bizonyul elegendőnek ahhoz, hogy tartós francia kapcsolatra tehessen szert. Mindez mindenki másban megölte volna a rajongást, ám Janelle-ben mégsem. Mégpedig azért, mert rájött, és lelke mélyén mindig is tudta, hogy Párizs sokkal több ennél. Több, mint az a szexuális vágyakozás, amelyet a város minden látogatójában felkorbácsol. Így, ilyen hullámzó érzelmek kíséretében, hol alulról, hol felülről, hol kívülről, hol meg belülről ismerkedünk mi, olvasók is Párizzsal, és legfeljebb sóhajtozunk magunkban, hogy Janelle kétes értékű tapasztalatai ellenére azért mi is szívesen kipróbálnánk. Ki tudja, hátha mi nem a bozótból jöttünk…

Szerző: Janelle McCulloch
Fordította: Kada Júlia
Kiadó: Vince Kiadó, 2009

Bármily hihetetlen, kezdem belátni, hogy az angolok (nem csak a Brit-szigeteken!) a világ legelszántabb kertészei. Merthogy az ő világukban mindenkinek van kertje. És most ne csak a díszkertre gondoljunk, hanem arra a ház körüli másikra, amit mi gyakran úgy nevezünk, hogy „zöldséges”, vagy irodalmi finomsággal úgy, hogy „veteményes”. Ami Magyarországon jobbára csak falun létezett (vagy létezik még ma is), de ott, ahol angolok élnek – ha csak egy dézsa vagy balkonláda erejéig is –, még a városokban is. Nem mondanám, ha nem győződtem volna meg róla személyesen.

Jamie Oliver azonban újabban nem városlakó. Ő dicsekszik el vele, hogy abba az essexi faluba költözött vissza, ahol felnőtt. Ez Londontól északra esik, de nem túl nagy távolságra. Olyan vidék ez, ahol a sokat szidott angliai időjárás inkább elviselhető, mint szidásra érdemes, vagyis olyan, ahol eredményesen lehet kertészkedni. És aki már kertészkedett, majd elkészítette és feltálalta a „saját termést” – legyen az borsó, zöldbab, hagyma, burgonya, rebarbara, cukkini vagy paradicsom –, megérti Jamie lelkesedését. Hát hogyne, hiszen Jamie számára nyitva áll minden kapu, hogy magamagán kívül akár a kertjét és a kertjéből kikerülő ínyencségeket is bemutassa. Aki irigyli, annak áll a mondás: „Tessék utánacsinálni!” Ugyebár, az már nehezebben megy. A teljesség kedvéért meg kell azonban jegyeznünk, hogy Jamie kertje időnként jócskán kitágul, és magába foglalja az angol vidék kiskerten túli hányadait is, ahol például vadnyúlra lehet vadászni, hogy aztán a tányérunkon randevúzzunk vele.

Mit tehetünk hát? Azt, hogy Jamie szellemesen megírt kerti és ételkészítési beszámolóját élvezettel elolvassuk, némely receptjét akár ki is próbáljuk, és ha csak egy pici lehetőségünk nyílik rá, talán még a kertészkedésre is rászánjuk magunkat. Nem utolsósorban pedig gyönyörködhetünk a hozzáértéssel készített fotókban, amelyek akár Jamie zöldségese, akár valamelyik ízletes-ízléses tálalása apropójából készültek.

Szerző: Jamie Oliver
Kiadó: Park Kiadó

A szerelem az élet lényege. Ez a gyönyörűen illusztrált, inspiráló kötet a szerelemről oszt meg gondolatokat napjaink egyik legkedveltebb szerzőjétől. Paulo Coelho, Az alkimista, a Veronika meg akar halni, a Tizenegy perc és számos egyéb nemzetközi bestseller szerzője idézetekben beszél a szerelemről. Az érzésről, amely több mint érzés, amely egyszerre adomány, átalakulás, felülkerekedés, összetartozás, vonzalom, keresés, az együttélés művészete és nagyság. A megfontolandó gondolatokat és életigazságokat nagyszerű illusztrációk keretezik. Catalina Estrada már gyerekként ráeszmélt szülőhazája, Kolumbia vibráló és buja természetére. Jelenleg Barcelonában él, de nemzetközileg elismert illusztrátorként sem felejtette el a gyökereit. Munkáiban, erőteljes színhasználatában ma is jelen van ugyanez a csodával teli rajongás.

Coelho könyvei, amelyeket 68 nyelvre fordítottak le, társadalmi és kulturális párbeszédet is gerjesztenek. Az általa érintett témák, eszmék és filozófiák sok olvasó vágyát teljesítik be, olyanokét, akik a saját útjukat és a világ újfajta megértését keresik.

Szerző: Paulo Coelho
Kiadó: Alexandra Kiadó

A Képes krónika a középkori magyar történelem gazdag tárháza, a közös múlt emlékezetét őrzi – és minden nép szeretne tudni valamit eredetéről, származásáról, azaz a múltjáról. Emellett minden idők egyik leggazdagabban díszített hazai díszkézirata, európai viszonylatban is az egyik legszebben illusztrált nemzetkrónika. A benne leírt történetekben megelevenedik a teljes magyar középkori történelem.

A Képes krónika azonban nemcsak több nép, hanem több ország történetének is alapvető, a középkort tekintve meghatározó jelentőségű forrása. Fontosságát az is mutatja, hogy hatalmas szakirodalma van. A szakírók nem egyszerűen csak vitatkoznak egymással, hanem alapvető ellentmondások vannak történész és művészettörténész, könyvtörténész és irodalomtudós állításaiban.
Ez a reprezentatív kiállítású album a leginkább elfogadott történeti és művészettörténeti állításokat köti össze. Méltó megemlékezés a középkori Magyarok krónikájának megírására tett tudós teljesítmények előtt, aminek eredményeként Magyarország megtalálta helyét a világtörténelemben, s a világ megismerte a magyarokat.