Irodalmi háló, avagy: hol van a Litera?
- Részletek
- Írta: Csere Tamás
- Kategória: Agora
- Találatok: 2685
Az internet jelenléte mára nálunk is radikálisan átalakította az irodalmat olvasók jelentős részének tájékozódási, vásárlási szokásait, sőt, átalakította a szöveghez való viszonyukat is. - Kőrösi Zoltán előadása a Debreceni Irodalmi Napokon.
Egyetértek azokkal, akik úgy vélik, hogy internet, pontosabban az online irodalom elsősorban a
* radikális mellérendelés,
* az interaktivitás,
* a kritikai-értelmezői attitűd megváltoztatása,
* a kanonizációs folyamatok részbeni fellazítása,
* a nyelv evolúciója,
* és az irodalmi alkotás fogalmának erőteljes átalakulása révén hat az offline irodalomra, illetve az irodalom egészére.
Sári B. László, aki a terület egyik legkitűnőbb hazai értője, a múlt évben az Árgusban publikált elemzésében (Irodalmi blogok – honnan? hová?) jelzi, hogy a blogirodalom képviselői az irodalmi élet hagyományos szereplőinek internetes megjelenése előtt fektették le a mára már önálló műfajnak tekinthető megszólalási forma alapjait. Sári B. László szerint „ahogyan az intermediális háború más területein: az irodalom, vagy ahogyan arra Kelet-Európában gondolunk, az interneten is vesztésre áll. Elveszíti szakrális, metafizikus jelentőségét, és anyagi formája domborodik ki, paradox módon éppen a virtuális térben. (…)Mindez azt is jelenti, hogy az irodalmi blogok készítése és olvasása elsősorban nem irodalmi mércével mérendő. (…) Az irodalmi nyilvánosság pluralizálódik és fragmentálódik: a professzionális értelmezői közösségek mellett a laikusok hangja is felcsendül. (…) Egyszóval a hierarchikus irodalom-szemlélet fellazításához, a monolitikus, meritokratikus intézményrendszer felbontásához, a sok kis meritokrácia építése révén az irodalmi szcéna demokratizálódásához járulnak hozzá az irodalmi blogok a maguk módján.”
Sári B. dolgozata elsősorban az angol nyelvterület irodalmi blogjaival foglalkozik, de kétségkívül megszívlelendő a hazai viszonyainkra nézve is.
Az online sajtó nálunk is egyre nagyobb teret hódít, a mutációk mellett egyre több eleve online termék jelenik meg. Nő a könyvkereskedelemben az online részesedése, sőt, kiadók indulnak immár nálunk is kizárólag online kiadásra specializálódva. A Fővárosi Szabó Ervin könyvtár jelenlegi felhasználói kimutatásában az éves látogatószám több mint 60%a netes megkeresés – ez kb. 3,5 millió alkalmat jelent.
Majoros Sándor, aki prózaírói munkássága mellett professzionális módon foglalkozik weboldalak készítésével is, a közelmúltban egy interjúban így fogalmazott: „De az internet kapcsán muszáj kimondani, hogy ez másféle közeg, mint amilyen a nyomtatott sajtó, vagy a könyvekben őrzött irodalom. Már a nyelve is egészen sajátságos, mert úgy tűnik, lerázta magáról a lingvisztika merev szabályait, és szédítő evolúcióba kezdett. (…) Ez pedig eleve vesztési pozícióba sodorja az irodalmat, mert az attól különleges, hogy ezzel a láncra fűzött, továbbgondolásos módszerrel sosem folytatható. ”
A két fentebbi gondolatmenethez a magam részéről a következőket fűzném hozzá.
* Kétségtelen, hogy az internet jelenléte mára nálunk is radikálisan átalakította az irodalmat olvasók jelentős részének tájékozódási, vásárlási szokásait, sőt, átalakította a szöveghez való viszonyukat is. Pontosabban: felnőtt már legalább két olyan nemzedék, akik számára az interneten való tájékozódás, vásárlás és olvasás a meghatározó.
* Jelen időben láthatjuk, tapasztalhatjuk az irodalmi szöveg, az alkotás, mi több, a könyv fogalmának újraértelmeződését, legyen szó akár a fogyasztásról, kiadói és kereskedelmi munkáról.
* Nem is kell talán szoros szövegolvasás, hogy lássuk, az internet az anyaggyűjtéstől a szövegkezelésig visszahatott és hat magára az írói attitűdre, az alkotás folyamatára is.
* S végül, de tán nem teljesen utolsó sorban: az internet nagyon komolyan átalakította az irodalmi nyilvánosságot, beleértve ebbe az irodalmi életet és az azt nyomon követők szokásait is.
Mindezek a folyamatok nem csak ismertek, láthatóak, de idehaza, éppen a nagyobb internet-kultúrájú nyelvterületeken már előrehaladottabb voltuk miatt részint megjósolhatók is. Jelen esetben ehhez képest szeretném meghatározni a Litera.hu című internetes irodalmi portál hivatását, helyzetét és szerepét.
Nemzetközi összehasonlításban a következő sajátosságokat emelem ki:
* kevés nyelven létezik a Literához hasonlatos, összetett funkciókat ellátó irodalmi portál;
* a Litera mindössze hét évvel ezelőtt indult;
* a nemzetközi trendeknek ellentmondva csaknem monopol helyzetet ért el;
* egyszerre erősíti az online és offline tevékenységi köreit.
Ezek a szempontok persze igazán az itthoni viszonyokat vizsgálva válnak fontossá. Az elsőnek, vagyishogy kevés a Literához hasonlatos külhoni site-ot találunk, véleményem szerint két fő oka van: a nyelvterület (és az ország) mérete, jelen esetben befoghatósága, illetve az, hogy például az angol vagy a német nyelvterületeken sokkal hamarabb indult meg a netspecifikus produktumok kialakulása, működése, tagozódása, következésképp nem is támadt a hazaihoz hasonló hiány.
A második pontot említve, s a hazai sajátosságokat elemezve nem hallgathatom el, hogy megítélésem szerint a magyarországi folyóirat-kultúra túlságosan sokáig őrizte (illetve őrzi) hagyományos hadállásit és struktúráit, beleértve ebbe azt is, hogy a magyarországi folyóiratok túlnyomó többsége lényegében semmilyen módon nem reagált/nem reagál az internet kihívásaira és lehetőségeire. Másként fogalmazva: miközben nagyvilágban a könyvkiadást, s azon belül is főként a kommersz piacot, illetve a nyomtatott napisajtót érinti radikálisan az online előretörése, s az elit termékek sokkal inkább szinergikusan símulnak össze az internet adta új lehetőségekkel, addig nálunk a könyv-folyóirat-internet hármasából éppen az elitkultúra nagy letéteményesei, a folyóiratok tűnnek vesztesnek. A hagyományos folyóiratok nálunk olyannyira nem adtak választ a változásokra, hogy az indulása után a Litera, mint első számú irodalmi portál előtt választásként, s bizonyos értelemben kényszerként is számos, egyébként a nagyvilág internetes szokásaiban nem bevett lehetőség állt. Nem csak az internetes szolgáltatásokat és trendeket vette-vehette figyelembe, de a folyóiratokról levált, ám az irodalom iránt érdeklődő közönség igényeit is. Ráadásul éppen ebben az évtizedben történt meg a magyar média, s ezen belül a magyar közmédia kivonulása a kultúrából: a kulturális információszolgáltatás olyan veszteségeket szenvedett, amit az offline sajtó nem akart és nem is tudott helyrehozni, az online sajtó pedig kereskedelmi érdekein kívül állónak tekint.
Fő vonalakban ezek a körülmények tették lehetővé, illetve szükséggé a Litera fejlődését, annak irányát.
A Litera ma egy közszolgálati feladatokat is ellátó, folyóirat-funkciókkal bíró, alsite-okat üzemeltető, összetett portál és lapcsalád, nem kis részben azért, mert hétéves növekedési és fejlődési története során jónéhány, egyébként az internetre nem evidensen jellemző funkciót is magára vállalt.
Azaz: megítélésem szerint a Litera ma egy olyan internetes felület, ahol a hagyományos magyar irodalmi folyóirat-kultúra vegyül a legújabb internetes fejleményekkel.
Mit értek ez alatt?
A 2002 óta működő weblap újszerűsége mellett egyfajta hiánypótló szerepet tölt be az irodalmi életben szerzők és olvasók között. Sőt, szerzők és szerzők között is.
Miközben alkalmazza a legújabb netes trendeket, a (blogos platform, twitter, interaktív, web2-es szolgáltatások, a felhasználói felületek és a felhasználók által létrehozott tartalmak publikálása, userprofilok gyűjtése, az adatbázisok bővítésének, frissítésének és javításának lehetővé tétele, az adatlapok és tartalmak címkézésének biztosítása...), mozgóképes produkciókat hoz létre, és alsite-jaival, a különböző célközönségnek szóló tartalomszerkesztési és -szervezési gyakorlatával nyit a nem az irodalom felől érkező felhasználók felé, aközben mind nyelvi, mind kanonizációs, mind pedig szolgáltatási értelemben a bevett magyarországi kulturális sajtó- és folyóirat-funkciókhoz áll közel. Ez a részben szerencsés, részint szükségszerű evolúciós folyamat vezetett oda, hogy a Litera az irodalmi élet és könyvszakma elsődleges – bizonyos vetületeit tekintve pedig kizárólagos – internetes médiafelületévé vált. Elfogadott kulturális műhely és információs központ lett: olyan referenciahely a világhálón, amely kiinduló- és hivatkozási pont a kortárs irodalom és könyvszakma szereplői, szervezetei, intézményei, valamint a kulturális sajtó számára. A fejlődést erősítették a szakmai visszajelzések (2005-ben a Pulitzer-díj elnyerése), a folyamatosan növekvő nézettségi adatok (a látogatók száma naponta kb. 3000 egyéni látogató [unique visitor], a kiemelkedő könyvszakmai események idején ennek többszöröse, a napi oldalletöltések száma átlagban 8000- 12 000 körül jár), illetve az olyan honlapok, hivatalos tartalomszolgáltatások, mint a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál és az Ünnepi Könyvhét website-jai, a magyar irodalom angol nyelvű honlapja, a Hungarian Literature Online. A Litera 2007-ben újabb on-line kiadványokat indított el: létrehozta az írói honlapok fedőportálját, a www.irolap.hu című oldalt, illetve az index.hu-val közösen üzemeltetni kezdte a Könyvesblogot. 2009-ben útjára indította a Könyvkolónia című oldalt, melyet a Librivel közösen üzemeltet (http://www.konyvkolonia.hu/). Fejlődése természetese hozadékaként 2008 végén úgy újult meg, most elérhető verziója az ötödik a sorban, hogy a világban legnépszerűbb, professzionális közösségi kulturális site-ok mintájára épült újra. Példája és inspirálója azok a közösségi portálok voltak, amelyek nem riadnak vissza attól sem, hogy a könyvkereskedelmet és egyéb marketingstratégiát is bevonjanak. Ezt lehetővé teszi, hogy az új site opensource rendszerben készült, vagyis olyan, nyílt forráskódú oldalként működik, amely a felhasználók számára a legegyszerűbb módon használható és hozzáférhető (tölthető, rendezhető). Az új Literán nemcsak a felhasználók alkothatnak közösséget, hanem maguk a Litera szerzői is bekerülnek a létrejövő hálózatba, adatlapjaik és könyveik révén (lásd: Kortárs Irodalmi Adatbázis), és ebben a keresztbe-kasul egymásra reflektáló kapcsolatrendszerben, például a Litera Könyvkolónia nevű oldalán valódi élő, interaktív, éles és izgalmas párbeszédek alakulhatnak ki az olvasás, egymás olvasása, közösségszerveződések során. A Litera Tv felfejlesztése összevág a portál vizuális megerősítésével és megmutatja a jövő egyik lehetőségét is. (Megjegyzés: A működés, a rovatszerkezet, az alsite-ok részletesebb ismertetésétől most eltekintek, nem kis részben azért, mert holnap délután ugyanitt bemutatkozik a műhelyünk.)
Másfelől viszont a Litera megtartotta, sőt, erősítette mindazon sajátosságait, amelyek révén a kezdetektől viszonylag természetesen simulhatott bele a magyarországi folyóirat-kultúrába és irodalmi életbe. Rovatszerkezete és szerkesztőségi működése a napi sajtó és az elektronikus média szokásaihoz áll közel, stílusa és értékcentrikussága viszont erősen a folyóiratokkal rokonítja. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a hírportálok trendje szerint a címlapján a Litera naponta háromszori frissüléssel szolgáltat, interaktivitást kínál és egyes rovataiban az irodalmi, illetve az irodalomhoz kapcsolódó tájékozódás folyamatosságát adja, kiemelt anyagaiban, primér irodalmi közléseiben viszont vállaltan és tudatosan elitista küldetést végez.
Egyszerűbben fogalmazva: a Litera az új trendek és felhasználói szokások beépítésével nagyon erősen összekapcsolja az őrzés, a fenntartás szándékát is.
Az új jelenségek mellet kiemelt szerepet ad mind az adattárakban, mind a dossziékban az archiválásnak, illetve minden egyes rovatában a kortárs magyar irodalom értékpreferenciái által kiválasztott művek és alkotók bemutatásának.
A hiánypótlás mellett egyben új lehetőségeket is nyitott: ezen attitűd miatt lett a Litera a kortárs magyar irodalom része.
A Litera ma egy olyan irodalmi szalon, amit a tapasztalatok szerint a magyar irodalmi élet szinte minden szereplője látogat, nem ritkán egyébként éppen azért, mert más szalon talán nincsen is a látóhatán. Lényeges azonban, hogy a Literán mind az irodalmon belülről, mind az irodalmon kívülről érkezők számára egyértelműn megmutatkozik, hogy ebben a szalonban a megszólalás joga a minőséghez van kötve.
Tulajdonképpen az őrzés-értékpreferenciák okán erősödtek meg a Litera offline tevékenységei is. Vagyis: egy, az internet felől érkező, s alapvetően annak a trendjeit szem előtt tartó portál a kortárs magyar irodalom és nem utolsósorban a kortárs irodalmi élet igényeit felismerve olyan hiánypótló tevékenységekbe kezdett, amelyek egyébként nem feltétlenül következtek volna a netes funkciókból. A Litera-díjtól a nyilvános rendezvényeken át egészen a kritikai beszélgetéssorozatokig, pályázatokig, sőt, a könyvkiadásig terjednek ezek a produkciók.
Látszólag nem ide tartozna, mégis itt jegyzem meg, hogy a Litera működtetésében a két legfontosabb támogató (Nemzeti Kulturális Alap és a MASZRE – Magyar Szak- és Szépirodalmi Szerzők és Kiadók Reprográfiai Egyesülete) mellett a Litera működési költségének közel 60 százalékát nyilvános pályázatokon elnyert összegek biztosítják. A fennmaradó 35 százalékot a különböző partnerekkel kötött megállapodási szerződéseken alapuló tartalomszolgáltatási összegek, valamint a megvalósított projektekhez és rendezvényekhez kötött szponzori támogatások teszik ki. 5 százalék pedig a reklámbevételek jelentik. A portál hangsúlyozottan nem része egyetlen médiakonzorciumnak sem, hét éve mint független szolgáltató működik – a függetlenség előnyeivel de roppant súlyos finanszírozási terheivel együtt.
Mi lehet mindezek alapján a Litera közeljövője?
Ami a kortárs magyar irodalom szemében feltétlen érték, az a kereskedelmi preferenciák alapján gondolkodó internetes finanszírozási lehetőségek felől nézve roppant erős gát. A Litera specifikussága egyszerre erény és egyben korlát is. Ki kell azonban sürgősen jelentenem: a nem lebecsülhető nehézségek ellenére nem szándékunk a Litera értékelvűségének akár csak csorbítása sem. Éppen ellenkezőleg. Miközben a Litera alsite-ok és blogok létrehozásával és üzemeltetésével folyamatosan keresi az utat a nagyobb fogyasztói rétegekhez, magán a Litera főoldalán határozott törekvésünk a primér irodalmi szövegek gyakorítása. Megítélésem szerint ma már ez a Literának nem csak lehetősége, de kötelessége is: az ismert könyv-és folyóirat példányszámok mellett a Litera látogatottsága más dimenzióba, új olvasókhoz juttathatja el a kortárs magyar irodalom alkotásait. Amikor a Litera vállalt közszolgálatiságát említettem, többek közt erről beszéltem. Arról, hogy a Litera egy olyan kettős, vagy többes természetű képződmény, ami az irodalom felől és a irodalom szolgálatával határozza meg magát. Ezt a feladatot akarjuk és fogjuk továbbra is végezni és kiteljesíteni, ha a jószerencse és a finanszírozók kedve és ítélete lehetővé teszi.
Körösi Zoltán
Megjelent: 2009. november 11. www.litera.hu (http://www.litera.hu/irodalom/irodalmi-halo-avagy-hol-van-a-litera)
Egyetértek azokkal, akik úgy vélik, hogy internet, pontosabban az online irodalom elsősorban a
* radikális mellérendelés,
* az interaktivitás,
* a kritikai-értelmezői attitűd megváltoztatása,
* a kanonizációs folyamatok részbeni fellazítása,
* a nyelv evolúciója,
* és az irodalmi alkotás fogalmának erőteljes átalakulása révén hat az offline irodalomra, illetve az irodalom egészére.
Sári B. László, aki a terület egyik legkitűnőbb hazai értője, a múlt évben az Árgusban publikált elemzésében (Irodalmi blogok – honnan? hová?) jelzi, hogy a blogirodalom képviselői az irodalmi élet hagyományos szereplőinek internetes megjelenése előtt fektették le a mára már önálló műfajnak tekinthető megszólalási forma alapjait. Sári B. László szerint „ahogyan az intermediális háború más területein: az irodalom, vagy ahogyan arra Kelet-Európában gondolunk, az interneten is vesztésre áll. Elveszíti szakrális, metafizikus jelentőségét, és anyagi formája domborodik ki, paradox módon éppen a virtuális térben. (…)Mindez azt is jelenti, hogy az irodalmi blogok készítése és olvasása elsősorban nem irodalmi mércével mérendő. (…) Az irodalmi nyilvánosság pluralizálódik és fragmentálódik: a professzionális értelmezői közösségek mellett a laikusok hangja is felcsendül. (…) Egyszóval a hierarchikus irodalom-szemlélet fellazításához, a monolitikus, meritokratikus intézményrendszer felbontásához, a sok kis meritokrácia építése révén az irodalmi szcéna demokratizálódásához járulnak hozzá az irodalmi blogok a maguk módján.”
Sári B. dolgozata elsősorban az angol nyelvterület irodalmi blogjaival foglalkozik, de kétségkívül megszívlelendő a hazai viszonyainkra nézve is.
Az online sajtó nálunk is egyre nagyobb teret hódít, a mutációk mellett egyre több eleve online termék jelenik meg. Nő a könyvkereskedelemben az online részesedése, sőt, kiadók indulnak immár nálunk is kizárólag online kiadásra specializálódva. A Fővárosi Szabó Ervin könyvtár jelenlegi felhasználói kimutatásában az éves látogatószám több mint 60%a netes megkeresés – ez kb. 3,5 millió alkalmat jelent.
Majoros Sándor, aki prózaírói munkássága mellett professzionális módon foglalkozik weboldalak készítésével is, a közelmúltban egy interjúban így fogalmazott: „De az internet kapcsán muszáj kimondani, hogy ez másféle közeg, mint amilyen a nyomtatott sajtó, vagy a könyvekben őrzött irodalom. Már a nyelve is egészen sajátságos, mert úgy tűnik, lerázta magáról a lingvisztika merev szabályait, és szédítő evolúcióba kezdett. (…) Ez pedig eleve vesztési pozícióba sodorja az irodalmat, mert az attól különleges, hogy ezzel a láncra fűzött, továbbgondolásos módszerrel sosem folytatható. ”
A két fentebbi gondolatmenethez a magam részéről a következőket fűzném hozzá.
* Kétségtelen, hogy az internet jelenléte mára nálunk is radikálisan átalakította az irodalmat olvasók jelentős részének tájékozódási, vásárlási szokásait, sőt, átalakította a szöveghez való viszonyukat is. Pontosabban: felnőtt már legalább két olyan nemzedék, akik számára az interneten való tájékozódás, vásárlás és olvasás a meghatározó.
* Jelen időben láthatjuk, tapasztalhatjuk az irodalmi szöveg, az alkotás, mi több, a könyv fogalmának újraértelmeződését, legyen szó akár a fogyasztásról, kiadói és kereskedelmi munkáról.
* Nem is kell talán szoros szövegolvasás, hogy lássuk, az internet az anyaggyűjtéstől a szövegkezelésig visszahatott és hat magára az írói attitűdre, az alkotás folyamatára is.
* S végül, de tán nem teljesen utolsó sorban: az internet nagyon komolyan átalakította az irodalmi nyilvánosságot, beleértve ebbe az irodalmi életet és az azt nyomon követők szokásait is.
Mindezek a folyamatok nem csak ismertek, láthatóak, de idehaza, éppen a nagyobb internet-kultúrájú nyelvterületeken már előrehaladottabb voltuk miatt részint megjósolhatók is. Jelen esetben ehhez képest szeretném meghatározni a Litera.hu című internetes irodalmi portál hivatását, helyzetét és szerepét.
Nemzetközi összehasonlításban a következő sajátosságokat emelem ki:
* kevés nyelven létezik a Literához hasonlatos, összetett funkciókat ellátó irodalmi portál;
* a Litera mindössze hét évvel ezelőtt indult;
* a nemzetközi trendeknek ellentmondva csaknem monopol helyzetet ért el;
* egyszerre erősíti az online és offline tevékenységi köreit.
Ezek a szempontok persze igazán az itthoni viszonyokat vizsgálva válnak fontossá. Az elsőnek, vagyishogy kevés a Literához hasonlatos külhoni site-ot találunk, véleményem szerint két fő oka van: a nyelvterület (és az ország) mérete, jelen esetben befoghatósága, illetve az, hogy például az angol vagy a német nyelvterületeken sokkal hamarabb indult meg a netspecifikus produktumok kialakulása, működése, tagozódása, következésképp nem is támadt a hazaihoz hasonló hiány.
A második pontot említve, s a hazai sajátosságokat elemezve nem hallgathatom el, hogy megítélésem szerint a magyarországi folyóirat-kultúra túlságosan sokáig őrizte (illetve őrzi) hagyományos hadállásit és struktúráit, beleértve ebbe azt is, hogy a magyarországi folyóiratok túlnyomó többsége lényegében semmilyen módon nem reagált/nem reagál az internet kihívásaira és lehetőségeire. Másként fogalmazva: miközben nagyvilágban a könyvkiadást, s azon belül is főként a kommersz piacot, illetve a nyomtatott napisajtót érinti radikálisan az online előretörése, s az elit termékek sokkal inkább szinergikusan símulnak össze az internet adta új lehetőségekkel, addig nálunk a könyv-folyóirat-internet hármasából éppen az elitkultúra nagy letéteményesei, a folyóiratok tűnnek vesztesnek. A hagyományos folyóiratok nálunk olyannyira nem adtak választ a változásokra, hogy az indulása után a Litera, mint első számú irodalmi portál előtt választásként, s bizonyos értelemben kényszerként is számos, egyébként a nagyvilág internetes szokásaiban nem bevett lehetőség állt. Nem csak az internetes szolgáltatásokat és trendeket vette-vehette figyelembe, de a folyóiratokról levált, ám az irodalom iránt érdeklődő közönség igényeit is. Ráadásul éppen ebben az évtizedben történt meg a magyar média, s ezen belül a magyar közmédia kivonulása a kultúrából: a kulturális információszolgáltatás olyan veszteségeket szenvedett, amit az offline sajtó nem akart és nem is tudott helyrehozni, az online sajtó pedig kereskedelmi érdekein kívül állónak tekint.
Fő vonalakban ezek a körülmények tették lehetővé, illetve szükséggé a Litera fejlődését, annak irányát.
A Litera ma egy közszolgálati feladatokat is ellátó, folyóirat-funkciókkal bíró, alsite-okat üzemeltető, összetett portál és lapcsalád, nem kis részben azért, mert hétéves növekedési és fejlődési története során jónéhány, egyébként az internetre nem evidensen jellemző funkciót is magára vállalt.
Azaz: megítélésem szerint a Litera ma egy olyan internetes felület, ahol a hagyományos magyar irodalmi folyóirat-kultúra vegyül a legújabb internetes fejleményekkel.
Mit értek ez alatt?
A 2002 óta működő weblap újszerűsége mellett egyfajta hiánypótló szerepet tölt be az irodalmi életben szerzők és olvasók között. Sőt, szerzők és szerzők között is.
Miközben alkalmazza a legújabb netes trendeket, a (blogos platform, twitter, interaktív, web2-es szolgáltatások, a felhasználói felületek és a felhasználók által létrehozott tartalmak publikálása, userprofilok gyűjtése, az adatbázisok bővítésének, frissítésének és javításának lehetővé tétele, az adatlapok és tartalmak címkézésének biztosítása...), mozgóképes produkciókat hoz létre, és alsite-jaival, a különböző célközönségnek szóló tartalomszerkesztési és -szervezési gyakorlatával nyit a nem az irodalom felől érkező felhasználók felé, aközben mind nyelvi, mind kanonizációs, mind pedig szolgáltatási értelemben a bevett magyarországi kulturális sajtó- és folyóirat-funkciókhoz áll közel. Ez a részben szerencsés, részint szükségszerű evolúciós folyamat vezetett oda, hogy a Litera az irodalmi élet és könyvszakma elsődleges – bizonyos vetületeit tekintve pedig kizárólagos – internetes médiafelületévé vált. Elfogadott kulturális műhely és információs központ lett: olyan referenciahely a világhálón, amely kiinduló- és hivatkozási pont a kortárs irodalom és könyvszakma szereplői, szervezetei, intézményei, valamint a kulturális sajtó számára. A fejlődést erősítették a szakmai visszajelzések (2005-ben a Pulitzer-díj elnyerése), a folyamatosan növekvő nézettségi adatok (a látogatók száma naponta kb. 3000 egyéni látogató [unique visitor], a kiemelkedő könyvszakmai események idején ennek többszöröse, a napi oldalletöltések száma átlagban 8000- 12 000 körül jár), illetve az olyan honlapok, hivatalos tartalomszolgáltatások, mint a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál és az Ünnepi Könyvhét website-jai, a magyar irodalom angol nyelvű honlapja, a Hungarian Literature Online. A Litera 2007-ben újabb on-line kiadványokat indított el: létrehozta az írói honlapok fedőportálját, a www.irolap.hu című oldalt, illetve az index.hu-val közösen üzemeltetni kezdte a Könyvesblogot. 2009-ben útjára indította a Könyvkolónia című oldalt, melyet a Librivel közösen üzemeltet (http://www.konyvkolonia.hu/). Fejlődése természetese hozadékaként 2008 végén úgy újult meg, most elérhető verziója az ötödik a sorban, hogy a világban legnépszerűbb, professzionális közösségi kulturális site-ok mintájára épült újra. Példája és inspirálója azok a közösségi portálok voltak, amelyek nem riadnak vissza attól sem, hogy a könyvkereskedelmet és egyéb marketingstratégiát is bevonjanak. Ezt lehetővé teszi, hogy az új site opensource rendszerben készült, vagyis olyan, nyílt forráskódú oldalként működik, amely a felhasználók számára a legegyszerűbb módon használható és hozzáférhető (tölthető, rendezhető). Az új Literán nemcsak a felhasználók alkothatnak közösséget, hanem maguk a Litera szerzői is bekerülnek a létrejövő hálózatba, adatlapjaik és könyveik révén (lásd: Kortárs Irodalmi Adatbázis), és ebben a keresztbe-kasul egymásra reflektáló kapcsolatrendszerben, például a Litera Könyvkolónia nevű oldalán valódi élő, interaktív, éles és izgalmas párbeszédek alakulhatnak ki az olvasás, egymás olvasása, közösségszerveződések során. A Litera Tv felfejlesztése összevág a portál vizuális megerősítésével és megmutatja a jövő egyik lehetőségét is. (Megjegyzés: A működés, a rovatszerkezet, az alsite-ok részletesebb ismertetésétől most eltekintek, nem kis részben azért, mert holnap délután ugyanitt bemutatkozik a műhelyünk.)
Másfelől viszont a Litera megtartotta, sőt, erősítette mindazon sajátosságait, amelyek révén a kezdetektől viszonylag természetesen simulhatott bele a magyarországi folyóirat-kultúrába és irodalmi életbe. Rovatszerkezete és szerkesztőségi működése a napi sajtó és az elektronikus média szokásaihoz áll közel, stílusa és értékcentrikussága viszont erősen a folyóiratokkal rokonítja. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a hírportálok trendje szerint a címlapján a Litera naponta háromszori frissüléssel szolgáltat, interaktivitást kínál és egyes rovataiban az irodalmi, illetve az irodalomhoz kapcsolódó tájékozódás folyamatosságát adja, kiemelt anyagaiban, primér irodalmi közléseiben viszont vállaltan és tudatosan elitista küldetést végez.
Egyszerűbben fogalmazva: a Litera az új trendek és felhasználói szokások beépítésével nagyon erősen összekapcsolja az őrzés, a fenntartás szándékát is.
Az új jelenségek mellet kiemelt szerepet ad mind az adattárakban, mind a dossziékban az archiválásnak, illetve minden egyes rovatában a kortárs magyar irodalom értékpreferenciái által kiválasztott művek és alkotók bemutatásának.
A hiánypótlás mellett egyben új lehetőségeket is nyitott: ezen attitűd miatt lett a Litera a kortárs magyar irodalom része.
A Litera ma egy olyan irodalmi szalon, amit a tapasztalatok szerint a magyar irodalmi élet szinte minden szereplője látogat, nem ritkán egyébként éppen azért, mert más szalon talán nincsen is a látóhatán. Lényeges azonban, hogy a Literán mind az irodalmon belülről, mind az irodalmon kívülről érkezők számára egyértelműn megmutatkozik, hogy ebben a szalonban a megszólalás joga a minőséghez van kötve.
Tulajdonképpen az őrzés-értékpreferenciák okán erősödtek meg a Litera offline tevékenységei is. Vagyis: egy, az internet felől érkező, s alapvetően annak a trendjeit szem előtt tartó portál a kortárs magyar irodalom és nem utolsósorban a kortárs irodalmi élet igényeit felismerve olyan hiánypótló tevékenységekbe kezdett, amelyek egyébként nem feltétlenül következtek volna a netes funkciókból. A Litera-díjtól a nyilvános rendezvényeken át egészen a kritikai beszélgetéssorozatokig, pályázatokig, sőt, a könyvkiadásig terjednek ezek a produkciók.
Látszólag nem ide tartozna, mégis itt jegyzem meg, hogy a Litera működtetésében a két legfontosabb támogató (Nemzeti Kulturális Alap és a MASZRE – Magyar Szak- és Szépirodalmi Szerzők és Kiadók Reprográfiai Egyesülete) mellett a Litera működési költségének közel 60 százalékát nyilvános pályázatokon elnyert összegek biztosítják. A fennmaradó 35 százalékot a különböző partnerekkel kötött megállapodási szerződéseken alapuló tartalomszolgáltatási összegek, valamint a megvalósított projektekhez és rendezvényekhez kötött szponzori támogatások teszik ki. 5 százalék pedig a reklámbevételek jelentik. A portál hangsúlyozottan nem része egyetlen médiakonzorciumnak sem, hét éve mint független szolgáltató működik – a függetlenség előnyeivel de roppant súlyos finanszírozási terheivel együtt.
Mi lehet mindezek alapján a Litera közeljövője?
Ami a kortárs magyar irodalom szemében feltétlen érték, az a kereskedelmi preferenciák alapján gondolkodó internetes finanszírozási lehetőségek felől nézve roppant erős gát. A Litera specifikussága egyszerre erény és egyben korlát is. Ki kell azonban sürgősen jelentenem: a nem lebecsülhető nehézségek ellenére nem szándékunk a Litera értékelvűségének akár csak csorbítása sem. Éppen ellenkezőleg. Miközben a Litera alsite-ok és blogok létrehozásával és üzemeltetésével folyamatosan keresi az utat a nagyobb fogyasztói rétegekhez, magán a Litera főoldalán határozott törekvésünk a primér irodalmi szövegek gyakorítása. Megítélésem szerint ma már ez a Literának nem csak lehetősége, de kötelessége is: az ismert könyv-és folyóirat példányszámok mellett a Litera látogatottsága más dimenzióba, új olvasókhoz juttathatja el a kortárs magyar irodalom alkotásait. Amikor a Litera vállalt közszolgálatiságát említettem, többek közt erről beszéltem. Arról, hogy a Litera egy olyan kettős, vagy többes természetű képződmény, ami az irodalom felől és a irodalom szolgálatával határozza meg magát. Ezt a feladatot akarjuk és fogjuk továbbra is végezni és kiteljesíteni, ha a jószerencse és a finanszírozók kedve és ítélete lehetővé teszi.
Körösi Zoltán
Megjelent: 2009. november 11. www.litera.hu (http://www.litera.hu/irodalom/irodalmi-halo-avagy-hol-van-a-litera)
