Van itt minden, német-magyar, magyar-német, angol-magyar, magyar-angol, spanyol-magyar, portugál-magyar, holland-magyar, szerb, horvát, félig román, helyesírási, értelmező, és ami szintén nem mellékes: Állati szólások a felfuvalkodott békától a szomszéd tehenéig.
Az Akadémiai Kiadó kedvezményes (30 százalékos) szótárvásárán és még kedvezményesebb (40 százalékos) szótárcsere-akcióján sunnyogunk, a Szabó Ervin Könyvtár legfőbb aulájában, a mozgást figyelve. Ami a büfében nagyobb persze, de alig pár perc és máris jön egy alaposan lepusztított német-magyar kéziszótár, egy szolid kisasszonyt hoz, nagyon ki akar cserélődni, de ez csak úgy tíz perc után sikerül neki, éppen elapadtak a külső készletek, be kell menni a belső készletekért. Hogy mi történik a jó öreg darabbal? A nyomda hasznosítja újra.
Kisvártatva felbukkan egy fiatalember is, hatalmas zsákkal a hátán. Reménykedem, hogy valami hagyatékot hoz, és mindjárt tanúja lehetek az év bizniszének, de csak bámészkodik egy kicsit, aztán elhatárolódik. Így van ez a következő jövevénnyel is, ő egy CD-t szeretne, ám megtudja, hogy kétharmad áron is majdnem 15 ezer forint, és ekkor tanakodni kezd. Egészen határozottan az esernyőjét nézi eközben, és nekem ettől egészen határozottan az az érzésem, hogy amikor visszateszi a könyvet, arra jutott, hogy inkább most egy új esernyő kéne. Mondjuk, tényleg.
Köttetnek üzletek is, persze. Egy idős asszony szintén régi német-magyar szótárakat hoz, bolti nejlonszatyorban és újakat visz, ugyanabból, ugyanabban. Már nem is tudom, hány nyelvvizsgát túléltek, rommá olvastuk őket - indokol, s a súlytól kissé megroggyan a lába. Kicsit később valaki orosz-magyar szótárt kér és kap, ami a német- és angoldömping után némileg meglepő, még meglepőbb viszont, hogy szótárt cserél egy olyan ifjú nő, aminő küllemű, viseletű nőket efféle pakkal még nem láttam, Zara feliratú füles táskával viszont gyakran. Bár lehet, hogy titokban azokban is szótárakat cipelnek; mindig van remény.