„A mese minden. Ha jó a mese, akkor az egész világ benne van. Akkor az ember elgondolkozik arról, hogy mi is a helye a világban. És a mesétől támaszt kaphat, megoldást a napi kérdéseire" - mondja Mirtse Zsuzsa író. Szerinte gazdag és különös népmesekincs birtokosai és örökösei vagyunk. A mi népmeséink a magyar nép szellemi termékei, eredetük a mitikus múltban gyökerezik. „A mi mesebeli tarisznyánkban igazi, évezredek alatt letisztult kincsek annak. Olyan kavicsok, amelyeket az idő patakja már tisztára mosott. És olyan hamuban sült pogácsák, amelyeket még nagyanyáink sütöttek nekünk" - mondja.

Így gondolja ezt a Magyar Olvasástársaság is, amely 2005-ben felhívással fordult mindazokhoz, akiknek fontos a népmesék fennmaradása és a mesékben élő bölcsesség továbbhagyományozása, hogy szeptember 30-át, Benedek Elek születésnapját ezentúl a Népmese Napjaként tiszteljük. Az ünnep mára határokon átívelő mozgalommá nőtt. A kulturális emlékezet folytonossága, életben tartása minden közösség megmaradásának és lelki egészségének alapfeltétele. Pszichológusok, szociológusok és pedagógusok állítják, hogy a népmesék szimbolikus képei, konfliktusai, történetei eszközként közvetítik az élet értelmét felnőttnek és gyereknek egyaránt. A lehetséges és lehetetlen határán zajló konfliktusokból a hallgató tudattalanul is megérti a súlyos nehézségek kikerülhetetlenségét, a megküzdés különféle stratégiáit, a „jótett helyébe jót várj" mindenek fölötti erkölcsi parancsát, és a túléléshez szükséges erők forrását. Benedek Elek életműve pedig a mai napig erőforrást jelent.

A népmeséket nem pótolhatja a rajzfilm, a villódzó képernyő. Ezek néhány percre, órára látszólag lekötik a lelket, de nem nyugtatják meg, s főként nem tanítják meg élni. Azért kell fejből és könyvből sokat és még többet mesélni. A Magyar Olvasástársaság kéri a meseszerető emberek apraját-nagyját, hogy ezt a napot szenteljék a mesék bölcs világának, elevenítsék fel a mesemondás ősi művészetét, emlékezzenek meg mesemondóinkról, mesegyűjtőinkről és a mesékbe szőtt bölcsesség máig érvényes üzeneteiről. Kérik az intézmények vezetőit, hogy teremtsenek olyan alkalmakat, ahol felnőttek és gyerekek az eddigieknél tudatosabban, gyakrabban, nagyobb örömmel részesülhetnek a mesemondás és -hallgatás mással nem pótolható örömében. „Tegyük lehetővé, hogy kicsi és nagy ezekben a napokban legalább egy népmesét a tarisznyájába tehessen okulásul, vigasztalásul, netán egyszerűen örömforrásként" - írják közleményükben. Ezekben a napokban a Kárpát-medencében sokfelé konferenciákat szerveznek, többek között az Országos Széchényi Könyvtárban és Kisbaconban, Benedek Elek szülőhelyén is.

„Az a kisgyerek, akinek rendszeresen mesét olvasnak, felnőttként is szeretni fogja a könyvet, hiszen abban nőtt fel, hogy a papírlapokból valami jó, izgalmas, érdekes, szép dolog bontakozik ki" - nyilatkozta Győri János, a Magyar Olvasástársaság (HUNRA) elnöke a Népszabadságnak. De nem csak azért tartják fontosnak a meseolvasást. Legalább ilyen nagy szerepe van annak, hogy közben fejlődik, kiteljesedik a gyerekek és a felnőttek közötti kapcsolat, és a kicsik a mesék csodáin keresztül, de a felnőtt értelmezésében ismerkedhetnek meg a világ összetettségével, az emberek közötti kapcsolatok kérdéseivel. Fontos lenne tehát, hogy minél több kisgyerek mindennapjainak legyen része a meseolvasás és -hallgatás.

Győri János szerint az utóbbi években kettős folyamat zajlik a (nép)mese népszerűségét illetően. Egyrészt megismertünk néhány nagyszerű gyerek és felnőtt mesemondót és sok érté-kes, ízléses mesekönyv lát napvilágot a felnőttek számára is. Másrészt viszont egyre több az igénytelen kötet, de ennél is nagyobb baj, hogy a tapasztalatok szerint egyre kevesebben olvasnak mesét a gyerekeiknek napi rendszerességgel. Márpedig ez fontos lenne, hiszen miközben a gyerekek a világot kapják meg a mesékben, kérdezhetnek, beszélgethetnek a szüleikkel, ezt pedig semmi nem pótolja, a hangoskönyv sem.

A Benedek Elek nevével fémjelzett naphoz kapcsolódó mozgalomban könyvtárosok, könyvkiadók, irodalmárok, pedagógusok egyaránt részt vehetnek, sőt néprajzosok vagy - a mese gyógyító erejét figyelembe véve - akár pszichológusok is. A cél ugyanis az, hogy országszerte és a határokon túl is minél több helyen történjenek olyan események, amelyek a meséhez kapcsolódnak. Lehet ez mesemondó verseny, mesedélután, pályázat-eredményhirdetés, tudományos előadás, kötetlen beszélgetés. A Népmese Napjához bármelyik iskola, óvoda, könyvtár vagy kultúrház csatlakozhat, de az elmúlt években voltak már programok magyar intézetben és múzeumokban is.

A mese gyógyító erejét használja az általa végzett terápia során Boldizsár Ildikó mesekutató is. „Ahhoz, hogy a meseterápia lényegét megértsük, először választ kell adnunk arra a kérdés-re, hogy mi a mese. Amikor elkezdtem ezzel foglalkozni, összegyűjtöttem vagy ötven definí-ciót: amilyen irányból közelítjük a mesét, annyi meghatározás születhet a vallás, a történelem, az irodalom, az álmok, a pszichológia, a nyelvészet vagy a néprajz területéről, de úgy érez-tem, hogy egyik sem fedi az igazságot - nyilatkozta lapunknak. - Huszonegy évembe tellett, mire meg tudtam fogalmazni, hogy számomra a mese az egyetemes szellemi tanítások áthagyományozásának egyik eszköze, az egység, az üdv elvesztésének és újramegtalálásának dokumentuma. Lehetőség az embernek arra, hogy találkozzon legbelsőbb önmagával, a valódi természetével. Fontos, hogy a mese egylényegű, egységes világkép, és hogy a felnőttek műfaja volt évszázadokon keresztül.

Boldizsár Ildikó azonban még ennél is továbbmegy: szerinte a mese lélekkísérő szakrális szö-veg, mert a mesében rejlő üzenetek, tanítások megegyeznek a nagy vallási vagy filozófiai rendszerek tanításaival az élet értelméről, a boldogság megtalálásáról - csak éppen egy másik, egyszerűbb nyelven megfogalmazva. Ez a legszebb: olyan sokféle formában juthatnak el az üzenetek az emberhez arról, mi az ő feladata az életben, mi az a mérce, amihez mérheti magát, hogy az egyiket csak megérti. A mese a lehető legegyszerűbb szavakkal és történetekkel beszél arról, amiről például egy védikus irat vagy a keresztény tanítás is szól.

„Bátorkodhatunk-e mi, írók ahhoz a tökéletes, közösségi alkotáshoz bármit is hozzátenni, amit a népmesék jelentenek? Merjünk-e egy ilyen nagy örökség birtokában tollat fogni, meg-szólalni?" - teszi fel a kérdést Mirtse Zsuzsa. Szerinte, ha ezt nem tesszük, ha vitrinbe és rezervátumba zárjuk a meséket, akkor nem kapnak levegőt, és nem élnek tovább. „Ezért vesszük a merészséget, és mesélünk, ahogy tudunk. Arra támaszkodva, amink van. Nem elvetve és felrúgva a hagyományainkat, de építkezve rá."

A Magyar Olvasástársaság kéri, hogy a Népmese Napjához való csatlakozási szándékot és a tervezett rendezvény rövid leírását a jelentkezők küldjék el a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címre, hogy a www.hunra.hu honlapon közzé tudják tenni. Ezekben a napokban a Kárpát-medencében sokfelé konferenciákat szerveznek, többek között az Országos Széchényi Könyvtárban és Kisbaconban, Benedek Elek szülőhelyén is. A mese népszerűségének növekedését jelzi, hogy a Hagyományok Házában havi rendszerességgel mesemondó baráti kör működik felnőtteknek. Az érdeklődés akkora, hogy ősszel akkreditált mesemondó-tanfolyamot is indítanak: ezen nemcsak néprajzi vagy irodalmi ismereteket lehet elsajátítani, hanem azt is, hogyan kell hitelesen, stílusosan előadni a népmeséket.