2010 március

Könyvet a kézbe

Százi-Bagi Zora Luca

Interjú Százi-Bagi Zora Lucával, az UNICEF Gyerekhang pályázatának győztesével.

Hunra: Arra szeretnélek kérni, hogy mutatkozz be!

SzBZL: Százi-Bagi Zora Luca a nevem.

Hunra: Melyik iskolába jársz, hányadikos vagy, hány éves?

SzBZL: A Dunakeszi Fazekas Mihály Német Nyelvoktató Nemzetiségi Általános Iskolába járok, negyedikes, 10 éves vagyok.

Hunra: Indultál az UNICEF Gyerekhang pályázatán.Ki hívta fel a figyelmedet a pályázatra, és miért indultál?

SzBZL: A tanító nénim, Gabi néni, Cs. Kis Gabriella mondta, hogy lehet indulni, van egy ilyen pályázat.

Hunra: Mi késztetett arra, hogy indulj egy ilyen versenyen?

SzBZL: Azért indultam, mert szeretek fantáziálni és fogalmazni is.

Hunra: Volt több téma is, miért pont a Felnőttként ilyen világban szeretnék élni témát választottad?

SzBZL: Azért erről írtam, mert tényleg ez van a fantáziavilágomban, és még folytatódik a történet, csak a pályázatra meg volt szabva, hogy maximum milyen hosszú lehet az írás.

Hunra: Gondolom, olvasni is szeretsz? Beszélnél egy kicsit az olvasásról?

SzBZL: Igen, nagyon szeretek. Anyukám rengeteget olvasott nekem esténként mesét, s a húgomnak, Fruzsinak és az öcsimnek, Noelnek még mindig olvas. Folyamatosan olvasok, ha tehetem. 6 éves korom óta tudok olvasni. Mostanában kalandregényeket olvasok; a kedvenceim listája végtelen, hisz ahogy elolvasok egyet, az legtöbbször oda kerül a kedvenceim közé. A legeslegkedvenceim, már ha van ilyen szó, Tündérboszorkány, Egy Ropi naplója, Egy Zizi naplója, A véletlen miniszterelnök, Tinka és Lizi, Rumini Fényvizeken. Hetente általában 2-3 könyvet elolvasok, a rekordom 5 nap alatt 7 regény volt. Van, amikor anyukám odaadja az olvasóját, és az e-bookján olvasok.

Hunra: Melyik volt az első könyv, amit teljesen egyedül olvastál?

SzBZL: A Rumini. Nagyon lekötött, aztán jött sorba a többi könyv. És elkezdtem írogatni is, csak úgy magamnak.

Hunra: Hogyan kezdődött az írás nálad? Kivel tanultál meg fogalmazni?

SzBZL: Először Barbara nénivel, Nemeshegyiné Bali Barbarával, az osztályfőnökömmel kezdtem el tanulni, majd Gabi nénivel folytattam, jelenleg is ő tanítja nekem a fogalmazást.

Hunra: Úgy tűnik, remekül végzik a munkájukat, ha ilyen sikert értél el ezzel. Arról már gondolkodtál, mi szeretnél lenni felnőttként és miért?

SzBZL: Író szeretnék lenni, mert nagyon tetszik az írás, már négy rövid történetet megírtam, most írom az ötödiket, csak nem mindig van időm rá.

Hunra: Ha nincs feladatod akkor mit szeretsz csinálni?

SzBZL: Nagyon szeretek olvasni, táncolni, lovagolni, rajzolni, énekelni, dalokat írni, de legjobban a meseírást kedvelem.

Hunra: Köszönöm. Szeretettel gratulálunk, és fogadj el tőlünk pár könyvet, amelyek, bízunk benne, tetszeni fognak Neked, és még nem olvastad őket. Köszönöm a beszélgetést, és hogy közölhetjük az írásod.

Százi-Bagi Zora Luca

Felnőttként ilyen világban szeretnék élni…

1. rész

…Egy környezetbarát, rossz emberektől mentes világ!

- Milyen jó lenne – merült gondolataiba Hanna.

- Brrrrr – szólalt meg a kicsöngetést jelző csengő.

- Gyerekek! Házi feladat: fogalmazást írni ezzel a címmel: Felnőttként ilyen világban szeretnék élni…

- Juhúúú! – kiáltotta magában Hanna.

Ó, ezer bocsánat! Még be sem mutattam, Hannát! Na, szóval: Hanna egy szőke, göndör hajú, kék szemű, negyedikes, 151 cm magas, galamblelkű, kalandos és fantáziáló nem kislány, de nem is nagylány.

Iskola után nem a játszótérre, hanem hazaszaladt, és ahogy hazaért, ledobta a táskáját, és nekilátott írni: Felnőttként ilyen világban szeretnék élni… Ahogy leírta a címet, egy másik világban találta magát, egy környezetbarát, rossz emberektől mentes világban. Pont, ahogy megálmodta fogalmazásórán.

- Szia! – mondta egy ismeretlen, de mégis ismerős lény. Egy kóra. Kórák: környezetbarát, hangulatukra változó színű lények.

- Szi…a! – köszönt vissza vonakodva a lány.

-Te ki vagy? – kérdezte a lény.

- Hanna, Krikokszvy Hanna – válaszolt ő.

- Tényleg, a népünk feltalálója? – kérdezte a kóra.

- Igen, azt hiszem – felelte Hanna.

- Nagyon sajnálom, Felség, esedezve kérem, ne szidjon le tiszteletlenségemért! – könyörgött.

- Nem szidlak! De te ki vagy? – kérdezte Hanna.

- Egy kóra, de ezt te is tudod, Kongóliában élek, és becsületes nevem: K. Kikra – hadarta.

- Gyere, bemutatom a népemet! – kiáltotta Kikra.

- Rendben, de a nevükön kívül mindent tudok róluk – felelte Hanna.

- Bemutatom Nektek Krikokszvy Hannát, a népünk feltalálóját: varázslatos fantáziájával és jókedvével (meg órán az elkalandozásával) létrehozta Kongóliát és népünket, a kórákat – fejezte be a részletes bemutatást Kikra.

- Szia! – kiáltották kórusban a kórák.

- Sziasztok! Ti kik vagytok? – kérdezte Hanna.

- Kényelmesen helyezkedj el, Hanna, mert hosszú felsorolás következik – javasolta Kikra.

Kedves Olvasó! Te is helyezkedj el kényelmesen és figyelj!

- Ők itt az ikrek, Korgó és Korkó ők pedig: Kristóf, Kada, Kolcs, Kádár, Kiporka, Kópeszt, Kellér, Kinger, Kerde, Kadocsa, Káldor, Kalipszó, Kalliopé, Kámea, Kajetán, Kenéz, Kilián, Kirill, Kaplony, Korvin, Külliki stb. lányok: ikrek: Klió és Kloé, Kamill, Kriszta, Kozett, Kytt, Kyra, Karen, Karméla, Kelda, Kendra, Kerubina, Kimberli, Kirilla, Kolett, Kozima, Kreola, Koren, Kordella, Konkordia, Klotild, Kolcsa, Klélia, Kisszke stb.  

- Most pedig irány a város! – kiáltották kórusban Kloé és Klió.

- Menjünk! – helyeselt Hanna.

Kongólia, a kórák városa egy környezetbarát város: a házak 99,9%-a kertesház, a hulladékot szelektíven gyűjtik: a sárga pöttyösbe megy a műanyag, a kék virágosba a papír, a zöld korallmintásba az üveg és a szürke szivárványmintásba a fém. Ezenkívül a közlekedés is környezetbarát: gyalog, biciklivel, killamossal, krolival, KÉVvel, konattal, kusszal vagy bármilyen napkollektoros eszközzel közlekednek. Most jön a legjobb rész: csak 4 napot kell iskolába járniuk egy héten, és a szülinapjukon a cukrászdákban, az éttermekben és a kávézókban bármit és bármennyit ingyen kérhetnek, mert minden egészséges.  AZ ÉV MINDEN EGYES ÜNNEPÉN JOBBAN SZERETNEK ADNI, MINT KAPNI! (persze ez nem azt jelenti, hogy sosem kapnak, mert akkor nem tudnának adni sem). Ha gondolnak egy ételre, akkor az ott terem, nagyon kevés a betegség, és ami van, az nagyon könnyen gyógyítható.

A kórák körbevezették Hannát a városban.

Amikor belépünk a város kapuján, csak előre mehetünk, a Kezdet utcáján. A főtér innen 3 és fél percnyi sétára van. A főtéren található a híres, 6 méter magas Hóbagolyszobor. Mellette található a Kreteránt Cukrászda, ahol isteni sütemények kaphatók. Ezenkívül a főtéren van a Városháza, és a tér mellett a hatalmas Tölgyfapalota található, ahol a királyi család lakik. A legtöbb utcában házak vannak, de Kongóliában található a Kamamberto Sajtüzem, a Krüffelo Csokoládégyár és a Kiph (Kiff) Írószergyár.

Lassan Hanna már mindent tudott a kórákról és az életmódjukról. Eszébe jutott, hogy haza kellene mennie, mert a szülei aggódni fognak érte.

- Ideje indulnom – mondta Hanna.

- Mindig emlékezni fogunk rád! – kiáltották kórusban a kórák.

Ekkor az íróasztalánál találta magát, és a füzetére nézett: kétoldalnyi írás volt benne a Kongóliai kalandjáról.

Másnap Hanna már nagyon várta a fogalmazásórát.

- Tanár néni! Szeretném megmutatni a fogalmazásomat, ha lehet – kérte Hanna a tanító nénit.

- Persze! - felelte.

- Kétoldalnyit írtam – mondta.

- Nem baj, sőt ÜBERSZUPER! – válaszolt a tanár néni.

- Úúú! Ez nagyon jó! – kiáltotta a tanárnő miután elolvasta.

- Köszönöm! – mondta Hanna.

1. és feledik rész