2010 március

Könyvforgatók

A HUNRA interjúsorozata az olvasásról olyan személyekkel, akiknek a gondolatai az olvasásról véleményformáló hatásúak.

Vig Balázs

Vig Balázs meseíró. Egyik legismertebb meseregénye a Móra Kiadónál jelent meg a Három bajusz gazdát keres címmel, Kunkori, Harcsa és Kedves bajusz világgá mennek szerencsét próbálni, és sok mulatságos helyzetbe keverednek. Sokak által kedvelt még A rettegő fogorvos, a Puszirablók, Todó kitálal a suliról – nem csak alsósoknak, vagy a Todó kitálal az oviról – nem csak ovisoknak.

HUNRA: Szeretettel üdvözlöm, és köszönöm, hogy elfogadta a felkérésünket, hogy beszél nekünk az olvasóvá nevelődés folyamatáról. Talán nem olyan régen volt, és emlékszik, mi volt az első könyvvel kapcsolatos élménye?

Vig Balázs: A könyvek, mint tárgyak ugyanolyan fontosak voltak számomra, mint a benne foglalt történetek. Ezért elszomorodtam, ha valamelyik összegyűrődött, szétszakadt, de az nem zavart, hogy az egyik Grimm-mesében zöld bajuszt rajzoltam az összes szereplőnek. Mikor az iskolában szervezett bolhapiacon A nagy ho-ho-horgász ötödik füzetét elcseréltem színes, állatos alakú zsírkrétákra, azt már szinte az üzlet megkötése után rögtön megbántam. Azóta is hiányos a sorozat.

HUNRA: Örülök, hogy elmondta, hátha valaki ezt a beszélgetést olvasva elküldi a neki meglévő példányát, és kiegészülhet a sorozata. Arra esetleg emlékszik, melyik volt az első mesekönyve?

Vig Balázs: Érdekes, hogy az iskoláskoromban olvasott mesékre és ifjúsági könyvekre sokkal jobban emlékszem, de József Attila Altatójának illusztrált, önálló kötetben megjelent változata elég gyanús, mert az hozzátartozott az elalvás előtti családi rituáléhoz (Aludj el szépen, kis Balázs…)

HUNRA: Gondolom, Balázsoknál ez eleve kihagyhatatlan. Akkor ez lehetett az első vers, amelyik mély benyomást tett Önre. Esetleg meg tudja mondani, mi volt az első könyv, amire úgy emlékszik, hogy hasonlóan erős benyomást tett Önre?

Vig Balázs: Olvasásnépszerűsítő beszélgetéseken, író-olvasó találkozókon mindig ki szoktam hangsúlyozni, hogy bármit olvashatunk, ami csak érdekel minket, egyáltalán nem biztos, hogy a szépirodalom vagy az úgynevezett minőségi irodalom lesz a belépőnk az olvasás világába. Nyolcéves koromban az első könyv, amit teljesen egyedül elolvastam, a Reszkessetek betörők 2. című film regényváltozata volt. Kicsivel korábban láttam moziban, és olyan élményt jelentett, ami megágyazott a könyvnek. Ráadásul nagybetűs volt, egyszerű nyelvezettel, ami segítette az olvasást. Letehetetlenül izgalmasnak találtam.
 
HUNRA: Ez vezetett el az olvasóvá nevelődés felé is? Vagy Ön szerint hogyan válik valaki „olvasó emberré”? Ön hogyan vált azzá?

Vig Balázs: Nagyon fontosnak tartom, hogy a családtagok, barátok beszélgessenek egymással, és sok hasznos időt töltsenek együtt. Ez a felnőttek számára is fontos lenne, de a gyerekek egészséges fejlődéséhez elengedhetetlen. Ahogy a napi rutin, az elalvás előtti esti mese, és a közös fantáziálások is. Anyukám türelmesen mesélt nekem minden este, így a könyvek már kiskoromtól kezdve ezt a meghitt hangulatot, bizalmat jelentették. Azt hiszem, ez volt az origó. Az már más lapra tartozik, hogy mindig nagy volt a fantáziám, ezért hamar a fikció felé fordultam a tudományos könyvek helyett.

HUNRA: Mostanában is ilyesmiket olvas? Hobbiként vagy munka miatt olvas?

Vig Balázs: Ez az első számú hobbim, de nem tudom, nem is akarom túlzásba vinni. Körülbelül hatvan- nyolcvan könyvre van időm évente. Igyekszem egyaránt rövid távon is olvasni (pl. utazások), de a legjobb, ha alkalmat is tudok rá teremteni, mondjuk, egy nyugodtabb hétvégén vagy esténként. Ilyenkor tudok a legjobban belemerülni egy történetbe.

HUNRA: Meg tudná azt fogalmazni, hogy mit ad Önnek az olvasás?

Vig Balázs: Minél több emberekről szóló történetet olvasok, annál jobban ismerem, értem őket. Ennek gyakorlati haszna is van, elég jól ki szoktam következtetni, hogy milyen helyzetnek milyen lehetséges következményei várhatók. Bővül a szókincsünk, az esztétikai érzékünk, a fantáziánk kellően stimulálva van, ami legalábbis engem feltölt energiával, és ösztönöz az alkotó tevékenységre. Próbálok olyan szerzőket olvasni gyakrabban, akik szórakoztató, gördülékeny stílussal rendelkeznek, jó a humoruk, és okosabbak nálam.

HUNRA: Tudna ilyeneket mondani, vagy azt hogy melyik az a könyv, ami az utóbbi időkben a legnagyobb hatással volt Önre?

Vig Balázs: Dragomán György A fehér király című könyve tetszett nagyon legutóbb.

HUNRA: Azt hiszem, azt a könyvet a legtöbb olvasó ember vagy olvasta vagy olvasni fogja. Vétek lenne kötelezővé tenni. Egy utolsó kérdés még: melyik a kedvenc könyve, könyvei, amit ajánlana másnak is elolvasásra?

Vig Balázs: Évek óta nem tudok elszakadni a Lionel Shriver Beszélnünk kell Kevinről című regénye hatása alól. A szerző olyan lélektani mikroanalízist végez ebben a felkavaró könyvben, ami egészen egyedülálló. Nagyon ritka a jó horror könyv is, de Clive Barkertől A vér evangéliuma egyaránt szórakoztató és alkalmas a nyugalom megzavarására, ajánlom a műfaj rajongóinak. Szöllősi Mátyás néhány napja nyerte el az idei Margó-díjat, egy minden szépirodalmi kritériumnak megfelelő novelláskötettel, remélhetőleg sokan felfedezik őt maguknak.

HUNRA: Köszönöm a beszélgetést és a könyvajánlásokat is. Épp kerestem valamit karácsonyra a gyermekemnek, és tippet is adott. Köszönöm.

Szerkesztő: Juhász Valéria