2006

Könyvet a kézbe

A HUNRA interjúsorozata az olvasásról olyan személyekkel, akiknek a gondolatai az olvasásról véleményformáló hatásúak.

Eckhardt Gábor

Eckhardt Gábor a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola után rögtön a moszkvai Csajkovszkij konzervatóriumban kezdett tanítani. Világutazó zenész, zenetanár. Koncertezik és tanít szerte Magyarországon és Európában, valamint az Egyesült Államoktól Japánig mindenfele. 1996-ban megkapta a Liszt-díjat, 2012-ben az Artisjus Életműdíjat. Az Ars poetica helyett… című írásában megfogalmazottak minden zenetanár és általában a pedagógusok számára is iránymutatóak lehetnek: http://www.eckhardtgabor.hu/?page=aboutme/arspoetica.

A Magyar Olvasástársaság Eckhardt Gábort kérdezte arról, milyen szerepet játszik életében az olvasás, hogyan vált olvasó emberré.

HUNRA: Kedves Művész úr, azt szeretném először kérdezni, mi az első könyvvel kapcsolatos élménye, amire emlékszik.

Eckhardt Gábor: Rengeteg könyvünk volt odahaza, közöttük sok képzőművészeti album. A lapozgatás a képek között előbbi emlék, mint maga, a könyvek tartalma.
 
HUNRA: Azt hiszem, a képnézegetés a normális „ügymenet” ebben a folyamatban, de kevésbé jellemző talán, hogy művészeti albumokat lapozgatnak a gyerekek. Arra esetleg emlékszik, melyik volt az első mesekönyve?

Eckhardt Gábor: Gőgös Gúnár Gedeon és természetesen a Pöttyös Panni. Babar (franciás család voltunk), Benedek Elek, aztán a Grimm testvérek, Andersen, ezek mind az alaprepertoárhoz tartoztak.
 
HUNRA: Azt hittem, a Babar későbbi mesekönyv, de talán csak a belőle készült rajzfilmsorozat miatt rémlett így. Ha visszagondol, akkor meg tudná mondani, mi volt az első könyv, amire úgy emlékszik, hogy mély benyomást tett Önre?

Eckhardt Gábor: Az előzőeken kívül egy gyönyörű, festett oldalakkal kidíszített, francia nyelvű, Jézus életéről szóló képeskönyv. Nagyon szerettem a kifestőkönyveket és a rejtvényújságokat.

HUNRA: Azt olvastam egy kutatásban, hogy az olvasóvá nevelés fontos momentuma nemcsak az, hogy legyenek könyvek otthon, hanem a könyvekkel való foglalkozás is, és úgy gondolom, ezek közé tartozhatnak a kifestők és később a rejtvények is. Ön szerint hogyan válik valaki olvasó emberré? Ön hogyan vált azzá?

Eckhardt Gábor: Az olvasás alapvető hagyomány volt a családban, humán beállítottságú volt a rokonság. Az olvasásra nem kellett rábeszélni. Ellenben már első osztályos koromban szerkesztettem házilag készített újságot (Pöttyös Panni néven) – akkoriban a plágium még ismeretlen fogalom volt számomra. Másodikos koromból (amikor az Egyesült Államokban éltünk) megvan még a naplóm. Tehát az olvasás, írás, a vizualitás és a fantázia teljesen összekapcsolódott. Újságot is rendszeresen olvastam, egy idő után már a napilapot, a Magyar Nemzetet is. Televíziónk soha sem volt, ez is jobban rákényszerített az információk betűk általi elsajátításához.

HUNRA: Egyre több ismerősömtől hallom, hogy nincs tévéjük, vagy kikapcsoltatták pont azért, hogy időt nyerjenek hasznosabb dolgokra. Azt hiszem, a számítógép még az átfedéseivel együtt is más lapra tartozik, vagy próbáljuk annak gondolni, de inkább térjünk rá arra, hogy mostanában miért és mikor olvas?

Eckhardt Gábor: Mivel rendszeresen tartok előadásokat, elsősorban a zeneművészet tárgykörében, napi szinten hatalmas mennyiségű írott anyag fut végig a szemem előtt. Sajnos a saját vágyaim szerint viszonylag ritkábban tudok olvasni. Olvasok utazás közben és éjszaka.

HUNRA: Meg tudná azt fogalmazni, hogy mit ad Önnek az olvasás?

Eckhardt Gábor: Olvasás nélkül megfulladok. A betűk, a sorok formája, a könyv tapintása, a fantázia szabadon eresztése olvasás közben, de maga, a fogalmazás könyvszerűvé tétele mind a létezésem része. Mint a levegővétel. (Hozzátartozik még, hogy rengeteg kottát is olvasok zongoratanárként és előadóművészként egyaránt.)

HUNRA: Van egy elképzelésem a kottaolvasási és az olvasási képesség viszonyáról, és ha lenne időm, meg is vizsgálnám, hogy úgy van-e. De térjünk vissza a könyvekhez! Megmondaná, melyik az a könyv, ami az utóbbi időkben a legnagyobb hatással volt Önre?

Eckhardt Gábor: Eckhart Tolle filozófiája, az Új Föld c. könyve.

HUNRA: Hangos könyvként hallgattam meg. Igen motiválónak találtam én is, de azt hiszem, ez az a könyv, amit többször érdemes átvenni, hogy ne csak hatásos, hanem hatékony is legyen. Egy utolsó kérdés még: melyik a kedvenc könyve, könyvei, amit ajánlana másnak is elolvasásra?

Eckhardt Gábor: Michael Ende: Momo című könyvét mindenkinek kötelezővé tenném, és az örökzöldet: Saint-Exupéry: Kis hercegét. Újra és újra...

HUNRA: Reméljük, a Momo bekerül az új Nat kötelező vagy ajánlott olvasmányai közé! Köszönöm a beszélgetést és a könyvajánlásokat is.

Szerkesztő: Juhász Valéria