2010 április

Könyvet a kézbe

A HUNRA interjúsorozata az olvasásról olyan személyekkel, akiknek a gondolatai az olvasásról véleményformáló hatásúak.

Gáspár Ferenc

Gáspár Ferenc író, újságíró, a Coldwell Kiadó vezetője. Legismertebb ifjúsági kalandregény-sorozata (A strucc vére, A strucc terjeszkedik, A strucc halála, A sárkány pallosa, A sárkány harca, A sárkány álma, A holló felrepül, Pogányokkal táncoló és A holló a Napba száll) magyar történelmi ihletettségű. 2007-ben jelent meg felnőtteknek szóló könyve Ördögvér címmel, mely a Magyar Napló regénypályázatán különdíjat nyert. 2016-ban Pósa Zoltán íróbarátjáról szóló monográfiája, Pósa Zoltán, akinek nyitott könyv az élete címmel. Utóbbi kötetet a Nemzeti Kulturális Alap támogatta. 2015-ben NKA alkotói ösztöndíjat nyert a Trubadúrvarázs munkacímű regényére, mely Janus címen 2017 októberében látott napvilágot. A Magyar Krónika folyóirat külső munkatársa. Novellái és utolsó regényének részletei az Irodalmi Jelen online és nyomtatott változatában egyaránt gyakran olvashatók. Ezen kívül elbeszélései megjelentek a Spanyolnáthában, a Pannon Tükörben, a Lyukasórában, az És-ben, és még számos folyóiratban és antológiában. A nyíregyházi Móricz Zsigmond könyvtár és a KaMIKA (Kárpátaljai Magyar Iskolai Könyvtárakért Alapítvány) szervezésében rendszeresen, már majd két évtizede tart rendhagyó irodalom-történelem órákat elsősorban Szabolcs-Szatmár megyében, illetve Kárpátalján, de a Felvidéken és Erdélyben is.

2018. január 20-án, a Magyar Kultúra Lovagjává avatták „A magyar kultúra határon túli ápolásáért kifejtett életművéért”. Adományozó: Falvak Kultúrájáért Alapítvány (http://www.alkotohazak.shp.hu/hpc/web.php?a=alkotohazak). Negyven éve él boldog házasságban. Két felnőtt lánya van. A Magyar Olvasástársaság Gáspár Ferencet kérdezte arról, milyen szerepet játszott életében az olvasás.

HUNRA: Emlékszik arra, mi volt az első könyvvel kapcsolatos élménye?

Gáspár Ferenc: Több is van. Talán az első a Misi mókus, vagy a Brumi Bodó Bélától. Meg, hogy édesanyám olvas nekem.

HUNRA: Az együtt olvasás nekem mindig egy bensőséges képet idéz fel. Maradnék is ennél, de arra is kíváncsi vagyok, mi volt az első könyv, amire úgy emlékszik, hogy mély benyomást tett Önre.

Gáspár Ferenc: Kettő vagy három is van ilyen. Az egyik a mondák könyve Komjáthy Istvántól. Már a címlapja is nagyon megfogott, hiszen Napkirály és Szélkirály lovagoltak egymás mellett rajta. Aztán nagyon tetszett, hogy Szépmező Szárnya megküzd a sárkánnyal, és hogy csak hősként érdemes élni a világon. Persze a szerelmek is tetszettek, de csak olyan gyermeki módon. De ezt még nem egyedül olvastam, hanem felolvasták nekem. A legelső önálló könyv, amit egy-két óra alatt befaltam Fekete István Vuk-ja volt, és természetesen az igazságérzetemnek tett nagyon jót a szörnyű Simabőrűvel szembeszálló róka győzedelmes története. Meg sok tréfa és melegség is volt abban a könyvben, azonosulni lehetett az antropomorf állathősökkel.

HUNRA: Ez kicsit olyan érzés, mintha már eleve olvasó embernek született volna.

Gáspár Ferenc: Nálunk mindenki olvasott. Kórházban laktunk, szolgálati lakásban, volt kórházi könyvtár, egy nagyon aranyos könyvtáros nénivel, aki a Nils Horgensenből olvasott nekem. Nagymamám és a szüleim vették, kölcsönözték a könyveket, ez mindennapos dolognak számított. És akkor még nem volt tévé, így a János vitézt is már hétévesen elolvastam, és teljesen beleszerettem. A diafilmek pedig új dimenzióval tágították a meseolvasást, pláne, amikor kiderült, némelyikük szövege lemezen szintén elérhető, így egy akkori „audiovizuális” élményt adott a közös „mozizás” a téli estéken. Aztán a Winetou meg Az Egri csillagok végleg eldöntötte, hogy nincs mese: olvasni kell!

HUNRA: És azóta is folyamatosan olvas?

Gáspár Ferenc: Az évtizedek során szokássá vált, sőt egyre izgalmasabb szokássá. Kiderült, hogy amit egykor nem értettem, ami nehéznek bizonyult, az mára sokszor egyszerű és világos. Az ember előtt, ahogy telnek az évek egyre újabb és újabb ablakok nyílnak meg, mind fantasztikusabb az olvasás, a „mesék” világa. Gyakorlatilag mindennap olvasok: Olvasok, ha nyaralni megyünk, olvasok lefekvés előtt, olvasok, ha valamelyik íróbarátom könyvét megkapom, olvasok szórakozásból, munkából; ha ihletet akarok meríteni, ötletet regényíráshoz, novellához.

HUNRA: Meg tudja ragadni, hogy ezenkívül még mit jelent Önnek az olvasás?

Gáspár Ferenc: Kosztolányi Dezső, igaz, hogy az írással és a magyar nyelvvel kapcsolatban vetette papírra a most következő sorokat, de olvasás nincs írás nélkül, magyarság nélkül (legalábbis számomra) és ez fordítva is igaz. Tehát: „Magyar vagyok, minthogy magyarul írok, magyarul mondom álmodozva: tej, s magyarul mondom a halálos Áment, ha ingadozva hátradől e fej…” (Írhatta volna így is: magyar vagyok, minthogy magyarul olvasok és írok.)

HUNRA: Ehhez nem is nagyon lehet mit hozzáfűzni. Kicsit meg is áll itt a gondolat. Szokott ilyet érezni könyvolvasás közben? Amikor valamelyik írás ilyen erős hatást gyakorol Önre?

Gáspár Ferenc: Kevés olyan regény van, aminek elolvasásakor azt érzi az ember: milyen kár, hogy nem én írtam. Novák Valentin: Álomtourbina Ez ilyen volt.

HUNRA: Megkérdezném, miről szól, de egy ideje azt gondolom, talán ez az egyik legkevésbé megfelelő kérdés egy könyvvel kapcsolatban. Majd elolvasom inkább. Az előbbieken kívül meg tudna még említeni kedvenc könyveit, amiket ajánlana másnak is elolvasásra?

Gáspár Ferenc: Sok van. Amit mindig előveszek, és már majdnem kívülről tudom, az a Mester és Margarita. De szeretem Dosztojevszkijt, Zweiget, Thomas Mann-t, Jack Londont, Andrzejewskit, Hrabalt, Mrozeket, a magyarok közül a klasszikusokat, aztán Gion Nándort, Pósa Zoli három regényét (Amatőrök, Mediterrán tintabúra, Az ifjúság maradéka), Karinthy-t, Kosztolányit, Rejtő Jenőt, ki tudná, mind felsorolni? És, persze a költőket se felejtsük ki: Arany Jánost mindig elő lehet venni, József Attiláról, Radnótiról, Babitsról nem is beszélve. Vagy a külföldiek közül Jeszenyin…

HUNRA: Köszönöm, útravalóul ennyi elég is lesz..

Szerkesztő: Juhász Valéria