Jakab Edit ajánlja

Kun Árpád: A takarító férfi

„Gyakorold a hozzáállásod megváltoztatásának szabadságát”

Kun Árpád egy boldog író. Egy boldog magyar író Svédországban.

Mitől boldog egy magyar író? Hogy van munkája, hogy el tudja tartani négy gyermekét, hogy írhat hajnalonta, munka előtt, hogy szeretik és szeretheti a családját. És takaríthat, bár férfi!

A boldogan végzett munka örömét lehet megtanulni a könyvből, hogy értelemet lehet találni a megvetettnek tartott munkában, az idős beteg emberek ápolásában. Hogy ha nem azt kérdezem: Mit várok az élettől? Hanem megtalálom arra a kérdésre a választ, hogy „Mit vár az élet tőlem” meglehet, boldog lehetek. Kun Árpádnak ez a regénye olyan, mintha Victor Frankl logoterápia elméletét ültette volna át a gyakorlatba, mintha követné Pattakosznak, a görög filozófusnak és mentálhigiéniai üzleti tanácsadónak a módszerét, és tanácsait Pattakosz „Az értelemmel teli munka” írója, a Reneszánsz Üzleti módszer kidolgozója, V. Frankl követője. Amikor egy történetet mesélnek nekünk, akkor az érzelmeket vált ki belőlünk. Ezért olvasunk. Élvezetes utazásra ragad magával minket az író, itt konkrétan Haiitibe repít, inspirál, motivál, hogy ránézzünk a saját életünkre. Mondanivalójának az értelmezésével jóval személyesebbé válik a története, megszólít minket, szembesít a saját személyes kérdésünkkel: Mit vár tőlem az élet?

Ezért érezzük magunkénak a regényt. Bár „A takarító férfi” sokak szerint hasonlít a nálunk is népszerű író Knausgard trilógiájához a három Kun Árpád regény, mégis a Knausgard regények hétköznapisága nem egy boldog élet felé mutat, épp ellenkezőleg. Nyomasztóan kisszerű a héköznapok világa, talán pont azért, mint nincs benne a logoterápia fő dimenziója a spiritualitás, ahová a Kun Árpád regények elemelik az egyszerű boldog hétköznapokat, a család, szerelem, gyerekek közegét, a szeretet távlatosságába, amely értelemmel tölti meg az életet, a munkát, a hétköznapjainkat. „Lépj túl önmagadon” (A 7. alapelv)

***

Werner Ákos ajánlja

David Wilkerson: Kés és kereszt

Egy amerikai lelkész története, aki az 50-es 60-as években hozott létre intézményeket a New Yorkban működő bandákba verődött fiatalok megmentésére.

Megható és igaz történet a hit erejéről és a Gondviselés valóságáról.

Ken Wilber: A Működő Szellem rövid története

Újra olvastam, mert a gyerekeimnek ajánlottam, mint egy meghatározó olvasmányélményt, és ha már ajánlottam, kíváncsi voltam, hogy ennyi év elteltével is hasonlóan ítélem-e meg ezt az írást.

Ez a könyv még kb. 15 éve került a kezembe, és nagyon tetszett Ken Wilber szabad és nyitott gondolkodása, hogy megértse a világunkat. Előítéletektől és ideológiáktól mentesen kérdez rá  életünk fontos kérdéseire, és keresi egy lehetséges tiszta világnézet alapjait.

Kjell Askildsen: Úgy, mint azelőtt

novellás gyűjtemény

Elgondolkodtató tükör a felnőttek világáról és a felnőtt emberek kapcsolatairól.

***

Dr. Szinger Veronika ajánlja

Tóth Krisztina: Akvárium

Tóth Krisztina novellagyűjteményei annyira hozzám nőttek, hogy a köteteknek már nem is volt kedvük visszamenni a könyvtárba, az én könyvespolcomon kezdték otthon érezni magukat. (Ilyenkor kell beszerezni saját példányokat.) Az ünnepek előtt egy – egyébként természettudományokkal foglalkozó – munkatársam ajánlására vettem kézbe az Akvárium című kötetet, az írónő első regényét 2013-ból.  A kolléganő jól tudja, szeretek olyan könyveket olvasni, amelyek „mardosnak és furdalnak”. (Na de mit szól ehhez az irodalomterapeutám??? 😊) Az Akvárium nem könnyű olvasmány, nem ígér felhőtlen szórakozást, Takács Ferenc szavaival élve „antilányregény”. A mű szereplői traumatizált figurák, akik érzelmi sivárságban élik életüket. Ilyen többek között Klárimama, a szörnyeteg nagymama, lánya Vera, aki nevelőszülőkhöz kerül, majd az angyalföldi proli környezetből belemenekül egy házasságba, ráadásul férje nagyon messze van a lányregény fantáziák hősétől (és akkor még finoman fogalmaztam). Sorsukat az 1940-es évek végétől az 1960-as évek végéig követhetjük nyomon. Bármennyire is nyomasztó és fájdalmasan szomorú a történet, Tóth Krisztinának ebből az írásából sem hiányzik az irónia, a humor (a fekete humor sem). Kiváló a kor- és környezetrajz, izgalmasak a karakterek, számomra élmény volt a könyv olvasása. Következhet az írónő második regénye, A majom szeme.

***

Dr. Szabó Ildikó ajánlja

Székely László: „A jó mostoha történetét még nem írták meg”

- Babits Mihályné Török Sophie és Babits Ildikó peres aktái

Egyik legkedvesebb családi nyaralásom emléke Esztergomhoz fűz. Különösen is nagy várakozással mentem Babits előhegyi nyaralójába, ahol nemcsak a magyar irodalom óriásinak látogatására emlékeztetnek a falon olvasható aláírások, hanem egy háromfős család mindennapjait is megidézik kiállított kedves tárgyaik. Az idilli, kedves hangulatot magammal vittem. Majd tíz év múlva egy könyv borítójáról egy, ezt a hangulatot felidéző családi fotó köszönt rám, hívott: tudjak meg többet a Babits-család életéről. Babits halálával nemcsak a magyar irodalmi életben zárult le egy korszak, hanem az utána maradt két nő, felesége és fogadott lányuk életében is. Örökre megromlott viszony, gyűlölet, hosszú évekig, az anya halála után is tartó pereskedés, vita a jogdíj körül: na nem egy jól bevált szappanopera forgatókönyve ez, hanem két sokat szenvedett ember sorsának igaz története, melynek kor- és irodalomtörténeti vonatkozásai is izgalmasak.

***

Dr. Pompor Zoltán ajánlja

Dan Simmons: Endymion felemelkedése

Dan Simmons lenyűgöző űroperájának (Hyperion; Hyperion bukása; Endymion; Endymion felemelkedés) utolsó kötete a maga 900 oldalas terjedelmével komoly szellemi és fizikai kihívás a sci-fi rajongóinak. Simmons még az előző évezredben írta díjnyertes sorozatát, az azóta bekövetkezett technológiai változások nem teszik kevésbé olvashatóvá a könyvet - mivel a hangsúly nem elsősorban a technológián van, hanem az emberi kapcsolatokon. Birodalmak épülnek és buknak el, emberi sorsok formálódnak születés és újjászületés dimenziójában - élvezetes és tanulságos, sodró lendületű olvasmány a nagy történetekre éhezőknek.

***

Oravecz Márta ajánlja

John Williams: Stoner

Futnak a napok egymás után… napok, amelyeknek várjuk a végét.

Ez a regény épp ezeket a szürke mindennapokat mutatja be, amelyekbe belesimulunk, amelyek bekebeleznek bennünket. Williams szerint ez a mű „menekülés a valóságba”. 

Stoner fiatalon a Missouri egyetem diákja volt, később ugyanitt tanár lesz.  Végigkísérhetjük kapcsolatát családjával, szerelmével; kollégáival, ellenséges kollégájával, tanítványaival. A legfontosabb számára az irodalom, a tanítás, és mint kiderül: Shakespeare. Stoner sosem indulatos, nem szenvedélyes, hanem türelmes. A szeretet és az elengedés formálja kapcsolatait, s ezen keresztül őt magát, tragikus életét is. Ugyanúgy, ahogy bennünket.

1963-ban ezt írja John Williams: „Az egyetlen dolog, amiben biztos vagyok, az, hogy ez egy jó regény.”

Bizonyosodjanak meg róla! Olvassák úgy, hogy minden mondatában elmerülnek, nyugalomban, érzéssel, gyengéden!

***

Csájiné Knézics Anikó ajánlja

Amikor karácsonyra sok kedves embertől, sokféle jónak ígérkező könyvet kapsz, és végre a téli szünetben egy kellemes meleg takaróval bekuckózhatsz a kanapén, a fenyő- és narancsillat bűvöletében, akkor elég nehéz sorrendet felállítani, hogy melyikkel is kezdd el az olvasást!

Kovács Ákos: Ezt nem lehet megúszni c. könyvére esett a választás.

Ő az az énekes, dalszerző, akit anno a Bonanza Banzai révén ismerhettünk meg, majd később önálló karriert kezdett, mint Ákos. Sokakban talán felemás érzést kelt az ő személye, de én a zenéjét, a dalszövegeinek tartalmi mondanivalóját nagyon szeretem.

A könyv különböző hosszúságú kis novellákból áll. Többféle helyszínt, történeteket megismerve sétálhatunk a szerzővel a tengerparton, átélve pozitív és negatív élményeket. Időnként talán önmagunkkal is találkozhatunk olvasás közben, kihangosítva a bennünk levő kérdéseinket. Kik vagyunk, honnét jöttünk, milyenek is vagyunk. Mennyire, egyáltalán figyelünk-e saját életünk apró mozzanataira, történéseire, eseményeire… Figyelünk-e a jelenre?

Átélhetünk igazán felemelő és mélybelehúzó pillanatokat olvasás közben, akárcsak a mindennapi életünkben.

Ezt a könyvet lehet nem irodalomnak tekinteni, becsmérelni, avagy elismerni az értékeit, a mondanivalóját. A különböző kritikákat olvasva, ki - ki döntse el, melyik táborhoz tartozik!

Olvashatunk olyan érzékletes költői képeket a könyvben, amelyek megérintik az embert, amire jó visszalapozni, hogy újra olvassuk! Én több esetben így tettem pl. ennél a gondolatsornál is. „ A csöndbe követ dobott egy bársonyos, de érces gongütés: megint elmúlt egy negyedóra”

***

Gonda Zsuzsa ajánlja

Nacukava Szócsuke: Rintaró és a könyvek útvesztője

Mi a könyvek célja? Miért olvasunk? A könyv hatalom, varázslat, üzlet vagy ámítás?

Ezekre a súlyos kérdésekre igyekszik választ adni Nacukava Szószuke japán szerző egy csodálatos mese segítségével, amelyben az árva középsikolás fiúnak, a könyvek barátjának számos útvesztőből kell kitalálnia, hogy megmentse a könyveket. A „legkisebb királyfit” egy beszélő macska és egy fiatal lány is segíti az útján, amire szüksége is van, hiszen számos veszélyes, titkokkal teli és varázslatos akadályt kell leküzdeniük együtt. A főhős célja azonban nemcsak a könyvek megmentése a végső kihalástól, hanem önmaga megismerése is a könyvek által. Ez a fantasztikus világokba vezető mesekönyv valóban magába szippantja az olvasót, élvezetes és magával ragadó olvasmány. Mesei világa és egyszerű, de érzékletes megfoglmazásmódja miatt már akár az általános iskola felső tagozatos diákjainak is ajánlható, de összetett szimbólumrendszere, más kanonikus irodalmi művekre vonatkozó utalásai a tapasztalt olvasóknak is tartalmas szórakozást nyújt.

***

Dr. Gombos Péter ajánlja

Visky András: Kitelepítés

Érdekes volt egy olyan szerző regényét olvasni, akit kedvelek költőként, elsősorban színházi emberként ismerem, de prózájával eddig még nem találkoztam.

Azt gondoltam, a családtörténet elsősorban azzal fog meg majd, hogy egy kegyetlen rendszer kegyetlen döntéseinek hatásait mutatja be, s mivel a történet igaz, hát nyilván még felkavaróbb lesz. Ehhez képest a Kitelepítés számomra egy szerelem szépséges története. S bár néha valóban felkavaró a diktatúra rémségeivel, ezzel együtt az ember törékenységével szembesülni, közben minden oldalban ott bujkált a körülményektől, földrajzi távolságtól, bizonyosságtól (vajon él-e még a házastárs?) független, megrendíthetetlen szerelem. 

***

Fodor Beatrix ajánlja

Janikovszky Éva: Naplóm

Ha azt mondom, Kucses Éva és ha azt mondom, Janikovszky Éva? Így már ismerős igaz? A Móra kiadónál megjelent Janikovszky Éva naplóját olvasom. Bejegyzései 1939-44 között születtek, 13 éves korától 18 éves koráig. Az első 3 év egy igazi kamaszlány naplója a korzón sétálásokkal, az iskolás mindennapok történéseivel és természetesen a fiúkkal. A háborút alig érinti, mintha nem is lenne, majd az 1944-es évben  sűrűsödnek az erre vonatkozó írások. A kötet tele van tűzdelve fényképekkel, újságcikkekkel, levelekkel, mindenféle relikviával, melyek nagyon értékessé teszik a könyvet. Olvasmányos, jó humorú, művelt fiatal nő képe rajzolódik ki.