Bartos Erika-könyvek – a kicsik bestsellere

A közelmúltban több helyen is megjelentek Bartos Erika könyveivel, elsősorban az Anna, Peti és Gergő-sorozattal foglakozó kritikák. Az elmúlt években jóformán csak dicsérő szóval illették az írónő munkásságát: a gyerekek szeretik, rengetegen olvassák. Az utóbbi időben azonban sok negatív kritika is megjelent Bartos Erika könyveivel kapcsolatban. A szülők egy része nem érti, miért bántják a sikeres írónőt, mi a baj a könyveivel.

Kedves Szülők! Az alábbiakban olvasható írások szerzői tárgyilagosan és sokféle szempont alapján elemzik Bartos Erika könyveit. Ismerjék meg a szakemberek álláspontját, hogy felelősségteljesen választhassanak könyvet gyermeküknek! Kérjük, osszák meg velünk véleményüket a fórumban!

Kedves Könyvtárosok, Óvónők, Szerkesztők, Olvasáskutatók! Szakmai vitára hívjuk Önöket! Kérjük, írják meg véleményüket a fórumra Önök is Bartos Erika könyveiről!

TARTALOM:
Bartos Erika-könyvek – másként látja a gyerek, a szülő és a szakember
Bartos Erika mint lehetőség
Színes, édes, kerek és könnyen fogyasztható – mégsem málnacukor
Bartos Erika könyveiről
Az irodalom „hasznáról” Bartos Erika könyvei kapcsán
A Bartos Erika-jelenség olvasásszociológiai aspektusai

BARTOS ERIKA-KÖNYVEK – MÁSKÉNT LÁTJA A GYEREK, A SZÜLŐ ÉS A SZAKEMBER
Éhmann Gáborné Havas Mária - olvasáskutató

Bartos Erika nevével először akkor találkoztam, amikor egy kétgyerekes értelmiségi családnál vendégeskedtem, és az Anna, Peti és Gergő első részeiből olvastam fel a gyerekeknek. A szülők és a gyerekek is nagyon dicsérték. Nem értettem, miért tetszik nekik, de aztán az első gyerekem születése után a sorozat nagy részét megismertem és megszerettem. A lányomnak két és három éves kora között ez a sorozat volt a kedvence. Szerencsére három és fél éves korára teljesen kinőtt belőle. Addigra ugyanis már kezdtem rettenetesen unni Anna, Peti és Gergő történeteit, hiába vettük meg a sorozat újabb és újabb köteteit. De vannak, akik már az ismerkedési fázisban is visszariadnak Bartos Erika írásainak felolvasásától.

A szakma, a gyerekirodalommal foglakozók nagy része, finoman szólva, nem tartja nagyra Bartos Erika munkásságát. A szülők többsége viszont kedveli az írásait, a gyerekek rajongnak érte. Mi lehet az oka? Ki miért szereti, vagy nem szereti?

Az Anna, Peti és Gergő-sorozatot elsősorban a nyelvi igénytelensége miatt kritizálják, amit sok szülő is jogosnak tart, és ezért átírja a szöveget mesélés közben. A nyelvi pongyolaság alapvetően szerkesztési hiba. A Bogyó és Babóca (ez a sorozat más kiadónál jelent meg) vagy a Hoppla meséi ilyen szempontból nem kifogásolható.

A szakma és szülők részéről is megfogalmazódott problémaként, hogy Bartos Erika túlzottan eszményi világot mutat be az Anna, Peti és Gergő-sorozatban. A kritikákból és az arra érkezett hozzászólásokból kiderül, hogy a szülők számára nyomasztó a Bartos Erika-könyvek idealizált világképe. Attól félnek, hogy olyan elvárásokat támaszthat a gyerekekben a szülőkkel szemben, vagy a szülőkben saját magukkal szemben, amit nem képesek teljesíteni. Bevallom, időnként én is elszégyelltem magam, hogy nem tudok olyan türelmes és ötletes lenni, mint Bartos Erika. Persze a valóságban biztos az ő családjukban sem minden kerek, és más is elhangzik az „ejnye-bejnyén” kívül. Bartos Erika néha valóba szuperanyukának tűnik, aki fél kézzel főz, fél kézzel alkot valami szépet, közben mesél, és mindig mindenre van ideje. De aki nem csak egy könyv alapján ítél, hanem a sorozat több részét is elolvasta, az tudja, hogy néha az anyukának is elege van, és hogy neki is bele kellett tanulni a pelenkázásba, küzdött a nem alvó gyerekkel stb. Csakhogy Bartos Erika számára nem ezek a lényeges dolgok, hanem a kirándulások, az ünnepek, a közös családi élmények.

Anna, Peti és Gergő

Bár született egy kötet, ami direkt a konfliktusokra van kihegyezve (Megmondalak), és a sorozat többi részében is megjelenik a betegség, testvérféltékenység, az engedetlenség stb. témaként, a történetek végére mindig minden megoldódik, elsimul. Hogy ez jó-e? Bizonyos életkorban, kettő – négy évesen, igen. Én a könyvek olvasása közben sokkal inkább azt éreztem problémának, hogy nincsenek élethűen bemutatva a problémák, vérszegények a figurák. Az irónia, a humor és az izgalom nem jellemző az Anna, Peti és Gergő-sorozatra, de az életöröm, a pozitív hozzáállás igen. És ezt érdemes ellesni az írónőtől. Nem beszélve a remek programokról és a szellemes ajándék, dekorációs stb. ötletekről. A gyerekek számára egyáltalán nem zavaró az idilli világ. Biztonságot ad a harmonikus kapcsolatok bemutatása, amiket csak rövid időre zavarnak meg kisebb konfliktusok. Biztonságot adnak a gyerekszobából jól ismert tárgyak, a hétköznapi szituációk, a könnyen érthető nyelvezet. Könnyen azonosulnak a szereplőkkel, amit a fényképek is segítenek.

Bartos Erika illusztrációi is megosztják az olvasókat. Sokak szerint kedves, színes, vidám, könnyen felismerhető rajzok, pont a kisgyerekeknek valók. Mások szerint igénytelen és ötlettelen a képi világ. A gyerekek ugyanakkor hosszasan böngészik a sok apró részletet rejtő rajzokat, amelyek segítségével szöveg nélkül is könnyen rekonstruálható az egyszerű történet.

Az írónő gyerekversei sem arattak osztatlan sikert. A tematikájuk jobb, mint a versek maguk. Bartos Erika tudja, hogy mi érdekli a gyerekeket. Sok szülőtől hallottam, olvastam, hogy ő is tudna ilyet írni, mesélni, mint az írónő, nincs ezekben a történetekben semmi különös. Valóban nincs, de a szerző jó érzékkel azokat a részleteket emeli ki a történetből, amelyek a gyerekek számára érdekesek. Erre persze a legtöbb felnőtt képes, aki odafigyel a gyerekekre. A gyerekeknek az a legjobb, ha személyre szabott mesét hallgatnak, ami nekik szól. De ezek mellett a mesék mellett a készen kapott történeteknek is helye van. Bartos Erika könyvei biztosan sikert aratnak a négy év alatti gyerekek körében. De érdemes más szerzőkkel is megismertetni az ifjú „olvasókat”, mert vannak kevésbé ismert, de értékesebb gyerekkönyvek is.

BARTOS ERIKA MINT LEHETŐSÉG
Dienes Éva – A FSZEK Sárkányos Gyerekkönyvtárának könyvtárosa

Hadd vezessem be gondolataimat Balázs Eszter kritikus, a prae.hu művészeti portál gyerekrovata vezetőjének idézetével, mivel hozzá hasonlóan én is fontosnak tartom a kiadó szerepét: „Mikor Bartos Erika megjelent a gyermekkönyv-piacon a Bogyó és Babóca-könyvekkel, a hiánypótló ötletet a fiatal, de nagyon profi Pagony kiadó gondos szerkesztői munkája és piacépítése segítette. Valószínűleg nem is érné Bartos Erika könyveit annyi kritika, ha nem jött volna létre egy másik sorozat az Alexandra kiadónál: az Anna, Peti és Gergő. Az Anna, Peti és Gergő esetében több okunk van a kiadó közömbösségéről és nyereségéhségéről beszélni, mint amennyire erről szó esik. A kiadó nem szánt energiát a szöveg – és sokszor a kép, a fotók – szerkesztésére. Ez egy gyerekkönyv esetében óriási felelőtlenség.”

Rögtön az elején leszögezem, hogy akár pro, akár kontra viszonyulunk a kérdéshez, érdemes megkeresni a lehetőséget benne. Bartos Erika Anna, Peti és Gergő-sorozata esetében egyszerű szövegekről beszélhetünk, amelyek a kisgyerekek mindennapjait mesélik el: kirándulás, lekvárbefőzés, hóemberépítés, otthoni teendők stb, a mesék felolvasása könyvélményt ad a kicsiknek. Nagyon sok család merített belőle ötletet, hogy hová vigyék el a gyerekeket, milyen programokat szervezzenek, mit nézzenek meg stb. Sokszor panaszolják, hogy nyomasztóan idealizáltak a történetek, a szülők mindig türelmesek, soha nem kiabálnak, nem indulatosak Bartos Erika meséiben. Ezekre a kritikákra reagálva született meg a Megmondalak kötet, amiben csak „veszekedős” mesék találhatóak – ez a megoldás azonban a többi kötet esetében nem teremtheti meg visszamenőleg az egyensúlyt. „Ez viszont a szülőről árul el valamit, nem a gyerekről.”

Családi olvasás

Bartos Erika egy lehetőség: nem tartom rossznak a könyveit, hiszen a korai olvasmányélmény kialakulásához ezek a könyvek is hozzásegíthetnek, és a szülő fantáziájára van bízva, hogyan szövi tovább a történetet, hogyan kerekíti, hogyan meséli el a saját szavaival. (Érdemes elolvasni Lackfi János vagy Vekerdy Tamás gondolatait erről a jelenségről és érdemes meghallgatni pro és kontra az érveket.)

Ha könyvtáros szemmel nézem ezt a sikersorozatot – bizonyos értelemben a Harry Potter-jelenség tudnám hasonlítani: sokan kölcsönzik, megvásárolják, ajándékozzák… Számomra az a kérdés, hogy könyvtárosként mit kezdhetek ezzel a jelenséggel. Rengetegen kölcsönzik nálunk is Bartos Erika könyveit, és éppen a nagy forgalomban látom a lehetőséget: mert ilyen alkalmak során ajánlhatom a szülőknek Marék Veronika (Boribon, Kippkopp), Rofusz Kinga (Samu), Szegedi Katalin (Lenka), Finy Petra (Doki-ügy, Ovi-ügy) Berg Judit – Agócs Írisz (Maszat) Paulovkin Boglárka (Róka és Egér, Elbújtam) történeteit. A jó hír, hogy viszik ezeket a képeskönyveket, kölcsönzik lelkesen, azok közül is, akik az Anna Peti sorozatot keresték korábban. Egy könyvesbolt tulajdonosaként, szintén előtérbe lehet, helyezni ezeket a könyveket, óvónőként, tanítóként a fentebb felsorolt könyvekből is lehet mesélni.

Sajnos ma is jelennek meg középszerű, nem igazán értékes szövegek, amelyeket az illusztráció ment meg mégis keresik, és igaz ez fordítva is. Nehéz kérdés, hogy mit adjunk a gyermekeink kezébe, mert igenis ez rajtunk múlik, szülőként, kiadóként, pedagógusként, könyvtárosként. Van igény, piacképes kereslet a minőségre, ma Magyarországon több olyan kiadó is működik, amely fontosnak tartja a minőségi gyermekkönyvek megjelentetését, egyre több gyerekkönyvesbolt (Pozsonyi Pagony, Anno, Két Egér, Betűtészta) várja a szülőket. Ezeknek a társaságoknak, kiadóknak, szervezeteknek kellene egymást reklámozva összefogniuk. El lehet jutni Bartos Erikán keresztül is Rofusz Kingához, Szegedi Katalinhoz, Berg Judithoz, Marék Veronikához, az én feladatom többek közt, hogy ebben segítsem a hozzám forduló olvasókat. Az arányokon csak mi változtathatunk, ezért nagyon fontos képben lenni, hogy milyen háttérrel indul a gyerek. A rajzfilmeken felnövekvő nemzedéket meg lehet fogni, akár idősebb korban is, de ez már nehezebb feladat, érdemes az elején elkezdeni a könyvek, az olvasás megszerettetését, felfedezését.

SZÍNES, ÉDES, KEREK ÉS KÖNNYEN FOGYASZTHATÓ – MÉGSEM MÁLNACUKOR
Merényi Ágnes – a Móra Kiadó főszerkesztője, fordító

Házi feladatul kaptam Bartos Erikát. Már dörzsöltem a kezem, hogy majd… de nem. Nem akarok a fölösleges indulatoskodás bűnébe esni, az indokolatlan esztétizáláséba sem, a savanyú a szőlő gyanújába meg végképp nincs kedvem keveredni. Miért is? Lássuk sorban.

2005 tavaszán kerültem a Móra kiadóba, és a gyerekkönyvek kéziratainak elbírálásában kevés gyakorlatom volt. Nem láttam még tisztán, mekkora súllyal esik a latba egy gyerekkönyvnél az illusztráció, illetve a megjelenés.

A szivárvány

Nyár elején érkezett a kiadóba Bartos Erika az egyik Bogyó és Babóca-kötettel, talán a Bogyó és Babóca az óvodában, és a Dotti kalandjai kéziratával. Körülültük a kiadóigazgató nagy asztalát, szerkesztők, képszerkesztők, és töprengtünk. Valami volt benne, az tagadhatatlan. Először is mesterségbeli tudás, alaposság és alázat. A Dotti (egy kis polip története) például textilháttérre volt varrva, applikálva, színesen és gyönyörűen kivitelezve. Néztük a rajzokat, a szöveget, a történetet. Jöttek az asszociációk: Marék Veronika, néha némi Bálint Ágnes, talán picit Réber László. De mégsem. Ami Marék Veránál kedves és bumfordi, Bartos Erikánál cukros, ami Bálint Ágnesnál vicces, az Bartos Erikánál túl egyszerű, ami Réber Lászlónál látszatra csak egy odavetett vonal, és mögötte egy test, egy jellem, groteszk típus, az Bartos Erikánál pusztán kerekded forma, egy vonallal rajzolt buci fej, szélesen ülő pontszemek újra és újra, oldalról oldalra. Végiglapozva az összes könyvét, megállapítható, hogy igazi archaikus formához nyúlt: mindenütt kerek fejek, kerek testek, kerek lufik, labdák, kerek bogárkák, csigabigák, léghajók, végig színtiszta kerekecske-gombocska, amelyet időnként mesterkélten szakít meg pár ciráda és fölösleges kacskaringó. Fekvő, lapozószerű formátum, de mégsem lapozó, hanem könyv. Kicsik kezébe való. Az egyszerűsége vonzó, a színei vidámak, a figurái bár esetlenek, de kedvesek. És persze Bogyó és Babóca csiga- és katicafigurájában két gyerekre ismerhetünk, akik ismerkednek a környezetükkel és a világgal. Kis probléma, apróbb konfliktus, némi félelem, amely megoldódik, eloszlik, kisüt a nap. Pedagógiailag is rendben. Mi volt a baj? Pontosan nem tudom, talán hogy olyan „mintha” volt, és ezt nem érezte akkor kiadásra méltónak a sok Reichen, Heinzelmann Emmán, Kondor Lajoson, Würtzön, Kasson, Sajdikon, Bálint Endrén és Szántó Piroskán nevelkedett szem.

Később aztán megnyugodtunk. Részben. Ugyanis a szerző ontani kezdte – persze a konkurenciánál, sőt két konkurenciánál – a könyveket, s megnyugvásunkat tapasztalataink táplálták: 6 év alatt az egyik kiadónál megjelent 15 cím, a másiknál 11, mindkettő sorozat, ezen kívül 3 verseskötet, 2 meseregény, 7 leporelló, 1 útikönyv, a statisztikát csak duzzasztaná, ha a diafilmekről, cédékről, a filmekről, majd pedig a körítésről (ördögi merchandising!), a kifestőkről, társasjátékokról is szólnék. Tessék kicsit számolni. A magas irodalomba és vizuális kultúrába vetett hitünk, és a felelős döntés nyomán támadt jó érzés azonban menten szertefoszlott, amikor megtudtuk, micsoda megasiker Bartos Erika minden könyve. Mi tűrés-tagadás, savanyú volt a szőlő. Az Anna, Peti…-sorozatot akkor már egy nagy kiadó és terjesztő jelentette meg. A korábbi kedves színek harsány piros-kék-sárgává váltak, a matt borító csillogott, az 50 körüli oldalszám 250-re ugrott. Erről beszéltek a kismamák a téren, százszámra vették a nagymamák, az óvónők és mindenki. Ráadásul nem valami rég elsüllyedt világba révednek vissza ezek a könyvek, hanem mai dolgok esnek meg bennük, mai nyelven, mai külalakkal. Hogy mindenki gügyög? Hogy Petikétől Annácskáig és az apuka mókusig mindent becéznek? Egy perc alatt megoldódik a testvérféltékenységtől az alvásproblémáig minden? Na és? A 4 éves gyereknek nincs nagy ártalmára, ha szépen beszélnek vele, ha teljes családot lát – legalább a könyvben… – ha néha eljut a Margitszigetre vagy az Állatkertbe – legalább a könyvben… – azaz, ha ideális világot mesélnek neki. Ráér majd nagycsoportos korától kezdve nézni a Való Világot. Az üzlet az üzlet.

BARTOS ERIKA KÖNYVEIRŐL
Sándor Csilla – a Csodaceruza szerkesztője, könyvkiadó

Az utóbbi években Bartos Erika neve mind több gyermekkönyves fórumon megjelenik, s elég gyakori, hogy ha valaki párbeszédbe kezd a gyerekkönyvekről, az első kérdés így hangzik: mi a véleményed a Bartos Erika könyvekről? Ezután a beszélgetés három irány vehet: vagy csak ezekről a könyvekről lesz szó (dicshimnuszokkal fűszerezve), vagy elakad a beszélgetés (nincs miről értekezni, ha az egyiknek tetszik, a másiknak nem), vagy vita alakul ki (az egyik próbálja meggyőzni a másikat arról, hogy mennyire jók, vagy éppen mennyire rosszak a Bartos Erika-könyvek).

Én, bevallom, nem kedvelem a könyveit, és a kislányom sem lett Bartos Erika-rajongó. Sem a Bogyó és Babóca-, sem az Anna, Peti, Gergő-sorozat nem lett a kedvencem, a többi könyveiről nem is beszélve. Világéletemben könyvek, gyerekkönyvek között voltam, már kicsi koromban sok könyv vett körül, a szüleim könyvesboltban dolgoztak. Würtz Ádám, Reich Károly, Hincz Gyula, Deák Ferenc, Marék Veronika könyvei hatottak rám a leginkább, később pedig, amikor éppen azért indítottam a Csodaceruza folyóiratot, hogy a jó könyvekre irányítsam a felnőttek figyelmét, továbbra is a legnagyobb művészek munkáit szerettem volna közelebb hozni a szülőkhöz, a kortársak közül pedig azokat bemutatni, akik magas színvonalon, szaktudással és képzettséggel hoznak létre gyerekkönyveket.

Anna, Peti, Gergő

Az illusztrációnak egészen kicsi korban óriási jelentősége van, meggyőződésem, hogy nem mindegy, milyen vizuális hatás éri a gyerekeket. Bartos Erika sorozatai sajnos nem művésziek, és nem is jók, abban az értelemben, ahogy azokra a gyerekeknek szóló nagyszerű könyvekre gondolunk, melyek egyformán tetszenek mind a felnőtteknek, mind a gyerekeknek. Sajnos egyre szűkebb az a réteg, amelyik maximális elvárással fordul a gyermekkönyvek felé. A könyvpiac felhígult, a nyomdatechnika bravúrokra képes, a szülőknek pedig nincs idejük válogatni. Bartos Erika könyveit a marketing és a média tette népszerűvé. Bartos Erika egy hiányra érzett rá, mégpedig arra, hogy a kicsik hétköznapi életéről szóló könyv alig volt / van jelen a könyvpiacon. Bartos Erika a hiányra reagálva üzleti szempontból igen, művészi értelemben azonban nem tudott megfelelni a feladatnak: annak, hogy a gyermekek számára magas színvonalú, mégis befogadható könyveket hozzon létre, és ezáltal művészeti élményt okozzon.

A Bartos Erika-jelenség számomra azt tükrözi, hogy a magyar gyermekkönyvkiadásban a művészi illusztráció szerepe csökkent, a kommersz pedig eluralkodott. Ez a tendencia természetesen nem magyar jelenség, a világon mindenhol küzdenek ezzel a problémával azok a könyvkiadók, akik másféle szemlélettel adnak ki gyerekkönyveket.

AZ IRODALOM „HASZNÁRÓL” BARTOS ERIKA KÖNYVEI KAPCSÁN
Dr. Gombos Péter gyermekirodalom-kutató

Esterházy Péter A szavak csodálatos életéből című könyvében ír arról, hogy az irodalom „hasznáról” értekezni eléggé képtelen dolog, pláne nem tanítani van az irodalom, hisz nem „alkalmazott tudomány”. „A szépség vad és szelídíthetetlen.” Azt is írja még: „A jó könyv tehát beszél, ám bonyolultan beszél.”

Hát akkor itt le is zárhatnánk a Bartos Erika-témát, hisz – ahogy azt sokan megfogalmazták már – az ő világára (a képire is) egyértelműen egyfajta tudatos egyszerűség (egyszerűsítés) jellemző. Akkor meg nem irodalom. El vele?

Nyilván összetettebb ennél a kérdés. Itt van például az a kritika, hogy a történetei és illusztrációi többnyire idealizált világot írnak/rajzolnak le, szinte száműzik a rosszat, a negatívumokat. Márpedig ezekre a motívumokra szükség van, lám, a népmese ezért is annyira fontos, mert abban, azt hallgatva a gyerek olyan formában találkozhat a gonosszal, ahol, ahogy legyőzhető. Egyfajta „legyengített kórokozóként” működik tehát a mesei sárkány vagy boszorkány, s ilyenek Anna, Peti és Gergő környezetében nincsenek – hiányoznak is, ez vitathatatlan.

Aztán ott van a nyelvezet kérdése. Tudniillik, hogy nem túl gazdag, nem túl érdekes – nem túl „igényes”. Én kaptam már olyan kritikát a könyvajánlóm kapcsán: ugyan hogyan olvastatnék a tanítványaimmal mai irodalmat kötelezőként, hol van azok nyelvezete Jókaihoz képest?

Azt gondolom, a kortárs irodalomban (is) van ilyen is, olyan is. Lackfi Kövér Lajosa, Lázár Ervin könyvei vagy épp Csukás Istvántól A téli tücsök meséi olyan regények, melyeknek minden mondatát érdemes ízlelgetni. (De ilyen Máthé Angi új könyve, a Volt egyszer egy is, hogy még újabb példát hozzak.) Bartos Erika könyvei nyilván nem mérhetők ezekhez nyelvi szempontból. Persze, nem is ugyanazt a korosztályt célozzák meg.

És akkor szót kér a „védelem”. Van az olvasóvá nevelésnek olyan fázisa, amikor jobb, ha nem régies, nem bonyolult a nyelvezet. Erre a Bogyó és Babóca-történetek maximálisan alkalmasak lehetnek.

Ugyancsak fontos, hogy „könyvélményt” adhatnak, az „egyedül elolvastam egy könyvet” utolérhetetlen, leírhatatlan élményét.

S valami olyasmit is felhoznék, amiről még nem beszéltek: a Bartos Erika-könyveket vásárló szülők hosszú-hosszú ideje az első olyan anyukák, apukák, akik sokan vannak, és nagyon tudatosan választanak gyermeküknek olvasmányt, felolvasandót. Ha ők később is megmaradnak ilyennek, ha a 8–10 éves gyermeknek is ilyen tudatosan választanak majd – abból sok jó dolog sülhet ki.

Bogyó és Babóca

S akkor vissza az irodalom hasznához. Nem tudom, van-e neki ilyen, szerintem egy szempontból igen: újabb (jó) könyvek elolvasására, megismerésére ösztönözhet. Egy gyermekkönyvtáros mesélte nemrég, hogy neki „csupán” annyi baja van a Bartos Erika-könyvekkel, hogy nem tudja ezekből „kimozdítani” a szülőt, gyereket, nem tudnak azon tovább lépni. Pedig volna hova, ő ajánlana is szívesen.

Minden eddigi érvet sutba dobva hadd álljak meg itt: ha ezt el tudjuk kerülni, nem valószínű, hogy kárt okoz gyermekünknek, unokánknak egy Bogyó és Babóca-kötet. Ha fel tudjuk mérni, hogy nem itt kezdődik (s pláne nem itt végződik) az irodalom, már nem lehet baj. Senki ne dobja ki a polcáról Bartos Erika könyveit, de legyen nyitott másra is, igyekezzen tovább lépni, megismerni mást is. Rofusz Kinga vagy Szegedi Katalin illusztrációi a család minden tagját magával ragadhatják, izgalmasságukhoz, eredetiségükhöz kétség nem férhet. Ami meg a szöveget illeti, ugye Csukás (mondjuk a Pom Pom vagy a Süsü) vagy épp Marék Veronika meséi nem szorulnak „védelemre”?

A BARTOS ERIKA-JELENSÉG OLVASÁSSZOCIOLÓGIAI ASPEKTUSAI
Dr. Pompor Zoltán – gyermekirodalom-szakértő

Kicsit fellengzősnek tűnhet a cím (az is), ugyanakkor talán jól kifejezi az írás szerzőjének azt a szándékát, hogy nem (irodalom- és vizuális-) esztétikai szemszögből közelít Bartos Erika könyveihez, hanem azoknak a meseolvasókra és -hallgatókra gyakorolt (vélt vagy valós) hatásait igyekszik körüljárni. Az írásban felvetett szempontok remélhetően nemcsak elgondolkodtatják, hanem vitára is késztetik az olvasót, s ezzel lehetőséget adnak arra, hogy a Bartos Erika-jelenség határain túl is beszélgessünk hagyományos és mai képeskönyvekről, gyermekirodalomról, mesélésről, olvasásról.

1. A felolvasás szerepe az olvasóvá válásban
Az olvasóvá nevelés a gyermek születése előtt kezdődik. A szülők 9 hónapon át készülnek a gyermek megérkezésére, beszereznek minden földi jót – lehetőleg a legjobbat, amit a gyermek testi szükségleteinek kielégítéséhez jónak látnak. De mi a helyzet a lelki szükségletekkel? Gondolunk-e leendő szülőként arra, hogy mit fogunk énekelni, mondogatni, mesélni, felolvasni gyermekünknek? Vannak országok, ahol könyvbatyuval köszöntik az újszülöttet. Fontos-e nekünk, hogy pelenkázó asztal mellett, a kis könyvespolcot is megvegyük a gyerekszobába, ahová saját gyermekkori kedvenceink mellé az utóbbi évek gyermekkönyveinek legjavát is összegyűjtjük? S ha van ilyen szándékunk, elbizonytalanodunk-e azon, melyik könyvet vegyük meg? S ha elbizonytalanodunk, kitől kérünk tanácsot?

2. Mi a menő?
A menő, mint tudjuk, nem egyenlő a jóval. Kritika nélkül, csupán a trendekre hagyatkozva választani első (majd később második, harmadik … századik) könyvet pénzkidobás. Ugyanakkor kellő, biztos információ nélkül csupán arra támaszkodhatunk, amit mások (számunkra hitelesnek tartott emberek) mondanak. Sajnos a (köz)médiában kevés szó esik gyermekkönyvekről, értékes olvasnivalókról. A blogokon annál több – ám az internet korlátokat nem ismerő véleményáradata ebben az esetben is csalóka. Hiába van benne a kecsegtető mese, gyermek, irodalom, olvasás hívószó a blog nevében, korántsem biztos, hogy az ott megjelenő szakszerűnek látszó vélemény mérvadó. Legalább ilyen szakszerűtlen a játszótéri könyvajánló. Nagy öröm, ha a szülők gyerekkönyvekről beszélgetnek, miközben a csemeték egymás hajába szórják a homokot, viszont az ajánló után ész nélkül rohanni az első könyvesboltba, és megvenni azt, amit a szimpatikus kismama ajánlott, sokszor csalódáshoz vezet.

3. Ésszel, kritikával, ízléssel
Bartos Erika dedikál

Egy (gyermek)könyvről mondott ítéletet több dimenzióban kellene elképzelnünk. Legtöbbször a tetszik – nem tetszik rendszerben gondolkodunk, az alapján ítéljük meg a könyvet, hogy első látásra, lapozásra megfelel-e az ízlésünknek. Tudom, az ízlés nem vitatéma, viszont nem árt tudnunk, hogy változhat. Ha túl tudunk lépni a tetszik – nem tetszik dimenzión, és a jó – nem jó, értékes – giccses megítélés irányába mozdulunk el, máris láthatjuk, hogy nem mindig jó az, ami tetszik (és sokszor az igazán jó, értékes nem tetszik…). Lehetne itt még a tömegízlésről is értekezni, ami sokszor nem azt tartja jónak, amit a kritika, de ennek boncolgatását most felfüggeszteném. Inkább csak utalnék arra, hogy akkor leszünk felelősen gondolkodó olvasók, könyvvásárlók, ha képesek vagyunk a tömegízlés keretein túllépve nyitott szemmel járni a könyvesboltokat, elolvasni az ajánlott könyveket, keresni azokat a fórumokat, ahol értékes, színvonalas gyermekkönyveket ajánlanak szakavatott, hivatásos olvasók – s mindezek után döntjük el, hogy melyik könyvet kölcsönözzük, vásároljuk. (Egy zárójel erejéig érdemes köszönetet mondani a gyermek-könyvtárosoknak is, akik beszerzéseikkel, ajánlásaikkal megkönnyítik a nyitott szívvel könyvet választó szülők dolgát.)

4. Anna, Peti és a többiek
Végül néhány gondolat a címben szereplő szerző könyveiről. Nagy öröm, ha felolvas a szülő a gyermekének, még akkor is, ha ezt például az Anna, Peti… segítségével teszi. A gyerekek szeretik hallgatni azokat a történetek, amik róluk szólnak, ám jó, ha tudjuk, ilyen történeteket bárki ki tud találni. Bartos Erika könyveit (színes, mosolygós, családias) valamilyen félreértés folytán nem a megfelelő korosztály használja. A lassan félszáz kötetnél járó (kötetenként pedig számos történetet tartalmazó) sorozatok mind képi, mind nyelvi szempontból az egyéves gyermekek lapozóinak világát idézik a lapozók minden külső (kemény tábla, akár leporelló) jegyeit mellőzve. Míg ennek a korosztálynak élvezhető és hasznos könyvei lehetnének ezek, addig a nagyobbak (2-3 évesek, sőt óvodások) ízlését kifejezetten rombolják.

Igaz, az Anna, Peti… is ad könyvélményt, viszont két éves kortól kezdve sok, igényesebb könyvet is találunk a könyvesboltokban. És még egy szigorúnak tűnő kitétel: az Anna, Peti…-től nem vezet út az irodalomhoz. A kizárólag ezeken a könyveken szocializálódó gyermek nehezebben fogadja be a mélyebb képi- és szövegvilágú könyveket, mint az, aki már kiskorától kezdve sokféle könyvvel találkozott (és az sincs kizárva, hogy ezek között a sokféle könyvek között az egyik valamelyik Anna, Peti…).

A mosolygós arcokra az egyéves visszamosolyog, a nagyobbaknak azonban ennél több kell: humor. Az interneten terjedő Anna, Peti…-átirat pontosan erre a hiányra érzett rá – hiányzik a képi és a nyelvi humor a könyvekből. Érdemes megjegyezni: a humor intelligencia kérdése, és a humort is lehet tanulni.

5. Mit olvassunk Anna, Peti… helyett, után, mellett?
Tiltani, ijesztgetni könnyű, de mennyivel jobb, ha tanácsot adunk. Az alábbi honlapokon érdemes böngészni, az ott található ajánlók segítenek az eligazodásban. S ha ezek után is kérdése, kétsége van, kérdezze gyermekkönyvtárosát vagy a HUNRÁ-t.